Kell félteni a magyar gazdaságot? Az új munkaszüneti nap után is sokat fogunk dolgozni

Az utóbbi években azzal érvelt a kormány december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánítása ellen, hogy ez csökkentené a gazdaság teljesítményét, de a magyarok valószínűleg még azután is sokat fognak dolgozni európai összehasonlításban, hogy idén és a jövőben már nem kell ledolgozni ezt a napot.

Az Országgyűlés a múlt héten elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely december 24-ét is munkaszüneti nappá nyilvánítja. Így háromnapos lesz a karácsonyi munkaszünet, ezért az üzletek december 24-én is zárva tartanak.

Ezzel egy több éve húzódó ügy végére kerül pont, miután az elmúlt években többször is napirendre került december 24-e munkaszüneti nappá nyilvánítása, a korábbi kezdeményezések azonban mindeddig nem vezettek eredményre. A Jobbik 2022 és 2025 között hétszer nyújtott be erre irányuló törvényjavaslatot, ezeket azonban a kormányzó Fidesz–KDNP nem támogatta. A párt két alkalommal népszavazást is kezdeményezett erről: 2024-ben a Kúria elutasította a kezdeményezést, 2025-ben viszont már jóváhagyta, ám végül nem sikerült összegyűjteni a szükséges számú aláírást. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete szintén több alkalommal próbálta népszavazásra bocsátani a kérdést, legutóbb idén áprilisban. A kezdeményezésük azonban szintén nem jutott el a szükséges számú aláírás összegyűjtéséig.

GDP vs. munka–magánélet egyensúly

A Fidesz korábban elsősorban gazdasági érvekkel indokolta, hogy miért nem támogatja az új szabadnap bevezetését. Gulyás Gergely 2024 novemberében arról beszélt, hogy a magyar gazdaság állapota nem engedi meg, hogy még egy ünnepnap legyen. Azt mondta, minden munkaszüneti nap a gazdasági teljesítményt csökkenti, és ebben Európa elmaradásban van az Egyesült Államokhoz vagy Ázsiához képest.

2023-ban ugyanebben a témában úgy is érvelt, hogy először meg kell erősödnie az országnak gazdaságilag, és utána lehet újabb szabadnapokat bevezetni. A kieső GDP mellett a fideszes képviselők azzal érveltek, hogy a plusz munkaszüneti nap rontja a versenyképességet, többletterhet jelent a vállalatoknak (mivel a munkaszüneti napon dolgozóknak 100 százalékos bérpótlékot, tehát dupla bért kell fizetni), és kieső bevételeket a költségvetésnek.

Érdekesség, hogy 2011-ben Pálffy István KDNP-s képviselő még olyan módosító indítványt nyújtott be, amely december 24-ét is munkaszüneti nappá nyilvánította volna. Az érve az volt, hogy az intézkedés minimális gazdasági kieséssel járna, mivel az ország ezen a napon már amúgy is ügyeleti üzemmódban működik. A 2010 utáni Fidesz-kormányok egyébként nem ellenezték következetesen a plusz szabadnapokat, de a gazdasági érvek mindig fontos szerepet játszottak: 2017-ben a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánításával nőtt 11-re a munkaszüneti napok száma itthon, amit az akkori kormányzat azzal indokolt, hogy a gazdaság már elég jól teljesített ehhez.

A Tisza Párt az új munkaszüneti nap szükségességét munkavállalói és családi szempontokkal indokolta. A törvényjavaslat szerint december 24-e vallási meggyőződéstől függetlenül „az együttlét, a béke és a szeretet napja”, ezért fontos, hogy az emberek nyugodtan, szeretteik körében készülhessenek a karácsonyra.

Emellett a munka és a magánélet egyensúlyának erősítését, valamint a kereskedelemben dolgozók ünnepi pihenésének biztosítását is az intézkedés céljai között jelölték meg.

A rendszerváltás óta egyébként a mostani változással együtt négy új munkaszüneti nap lett. A Kádár-korszakban nyolc fizetett munkaszüneti nap volt Magyarországon, a rendszerváltás után pedig rövid ideig ennyi is maradt, annyi változással, hogy november 7. és április 4. helyett október 23. és március 15. lett munkaszüneti nap. 1992-ben aztán az Antall-kormány javaslatára a pünkösdhétfő is munkaszüneti nap lett, majd 1999-ben az első Orbán-kormány kezdeményezésére november 1-jét, mindenszentek napját is hivatalos ünneppé nyilvánították. Ehhez jött még hozzá a nagypéntek, majd most december 24.

Keményen dolgozó magyarok

A munkaszüneti napok számát tekintve Magyarország 11 nappal Európa középmezőnyébe tartozott, és ezen a plusz egy nap sem változtat. A Eurofound 2024-re vonatkozó gyűjtése szerint az uniós átlag 10 munkaszüneti nap volt. A legtöbb nem vasárnapra eső munkaszüneti nap Cipruson volt (16), és öt tagállamban is 13 munkaszüneti nap volt (a listán holtversenyben második helyen volt Finnország, Románia, Litvánia, Görögország és Horvátország). A legkevesebb munkaszüneti nap – nyolc – Hollandiában és Dániában volt, feleannyi, mint Cipruson.

Bár a gyűjtésben a 2024-ben vasárnapra eső munkaszüneti napok nem szerepeltek, abban is vannak különbségek az országok között, hogy ezeket a munkaszüneti napokat ilyen esetben bepótolják-e hétköznapokon. Nyolc uniós tagállamban – Bulgáriában, Belgiumban, Írországban, Lettországban, Luxemburgban, Máltán, Romániában és Spanyolországban – van olyan szabályozás, amely az összes vagy legalább bizonyos munkaszüneti napok esetében fix vagy szabadon kiválasztható hétköznapi szabadnapot (vagy erre vonatkozó lehetőséget) biztosít abban az esetben, ha a munkaszüneti napok szombatra vagy vasárnapra esnek.

• Bulgáriában például ha egy hivatalos munkaszüneti nap szombatra vagy vasárnapra esik, akkor a következő egy vagy két munkanap munkaszüneti nappá válik (kivéve a húsvétot).
• Máltán a hétvégére eső munkaszüneti nap alapján a munkavállalónak az adott év során szabadon kivehető plusz szabadnapja jön létre.
• A legrugalmasabb az ír szabályozás, amely alapján a munkáltató eldöntheti, hogy a munkavállalónak az ünnepnapon biztosít fizetett szabadnapot, az ünnepnapot követő egy hónapon belül ad ki egy másik fizetett szabadnapot, vagy egy további éves szabadságnapot biztosít.

A fenti táblázat alapján nemcsak a munkaszüneti napok száma látszik viszont, hanem a törvényileg kötelező minimális szabadnapok száma és a munkahét hossza is. Ezek alapján az a vita is érdekesebb kontextusba kerül, ami arról szól, hogy az ország gazdasági teljesítménye lehetővé teszi-e a plusz munkaszüneti napok kijelölését. A gyűjtés alapján a magyarok éves munkaóráinak száma a harmadik legmagasabb volt az EU-ban az észtek és a szlovákok után, és bár a Eurofound a bizonyos kor után járó plusz szabadnapokat nem vette figyelembe, valószínűleg még ezzel és a karácsonyi plusznappal együtt is a lista első harmadában maradna az ország. Az összesítés alapján egyébként az is érdekes, hogy a lista alján szereplő Franciaországban, Dániában és Németországban körülbelül 10-15 százalékkal dolgoztak kevesebbet az emberek, mint Magyarországon.

A magyar munkavállalók a németeknél évente 169 órával (mintegy 21 munkanap), a franciáknál pedig 257 órával (mintegy 32 munkanap) dolgoztak többet.

A konkrét adatokat persze a kor és gyerekek utáni pótszabadságok valamennyire torzíthatják, de a nagyságrend így is megáll.

Többet vagy kevesebbet dolgozzon Európa?

A fenti adatok ráadásul nemcsak az új hazai munkaszüneti nap miatt érdekesek, hanem azért is, mert a téma az utóbbi időben szorosan összekapcsolódik az európai gazdaság versenyképességének romlásáról, az Egyesült Államokkal és Kínával szembeni lemaradásáról, valamint Európa geopolitikai mozgásteréről szóló diskurzusokkal.

Friedrich Merz német kancellár a kínai útjáról hazatérve arra figyelmeztetett, hogy a német jólét hosszú távon nem tartható fenn a munka és a magánélet egyensúlyára, illetve a négynapos munkahétre építve, és azt is elmondta, hogy szerinte a németeknek többet kell dolgozniuk. Franciaországban a munkaszüneti napok eltörlése nem a versenyképességi vitához, hanem a költségvetési hiány csökkentéséhez kapcsolódott: François Bayrou miniszterelnök 2025-ben ilyen módon is mérsékelte volna az állami kiadásokat és növelte volna a bevételeket, de a terve végül komoly társadalmi ellenállásba ütközött és nem valósult meg.

Arról eltérnek a vélemények, hogy mekkora a jelentősége annak, hogy az európaiak mennyit dolgoznak. Nicolai Tangen, a norvég állami vagyonalap vezetője 2024-ben például egyértelműen ezzel magyarázta az amerikai tőzsdei vállalatok relatív sikerességét az európaiakhoz képest. Szintén a munkaidő-növelők táborát erősíti az egyik leghíresebb német gazdaságkutató, az Ifo vezetője: Clemens Fuest tavaly egy munkaszüneti nap eltörlését is javasolta a német versenyképesség javítása érdekében. Branko Milanovic, a New York-i Városi Egyetem közgazdásza februári blogbejegyzésében történelmi példák alapján amellett érvelt, hogy a történelmi tapasztalat az, hogy az egyéni, nemzeti és civilizációs versenyben is egyaránt azok kerülnek előnybe, akik többet dolgoznak.

A vita másik oldalán például Paul Krugman és Thomas Piketty érvelése áll. Ennek a lényege, hogy az európai termelékenység összességében versenyképes az amerikaival, az európaiak pedig tudatosan választják a rövidebb munkaidőt és a több szabadidőt ahelyett, hogy többet fogyasztanának. Szintén ez volt Dominik Leusder érvelésének egyik központi eleme, aki október elején megjelent elemzésében azt hangsúlyozta, hogy az EU–USA összehasonlításokban az életszínvonal, a jövedelemelosztás és a közszolgáltatások minősége is számít.

Az extra ünnepnappal a magyar kormány most az utóbbi oldalon szállt be a vitába, bár összességében európai összehasonlításban a ledolgozott órák száma alapján a magyarok még így is valószínűleg az előbbi táborba tartoznak.