A dolgozót is megbüntetik, ha bejelenti a feketemunkát, pedig a fehérítés az állam érdeke

„Nőként totál kiszolgáltatott vagy, ha gyereket akarsz vállalni ebben az ágazatban” – meséli Eszter, aki rendezvényszervezőként dolgozott, és a fizetésének a minimálbér feletti részét egyéni vállalkozóként számlázta főnöke cégeinek. A megegyezés része volt, hogy kompenzációként azokat a juttatásokat is elutalják neki, amire akkor lenne jogosult, ha a teljes fizetésével lenne bejelentve. Viszont amikor második gyermekét várta veszélyeztetett terhesként, a munkáltatója megtagadta tőle a kompenzációt, amiben megegyeztek. Végül peren kívül megállapodtak a céggel, ám Eszter és ügyvédje szerint a jogrendszer abszurditására mutat rá az, ahogy manőverezniük kellett a munkáltatóval szemben, mivel ha egy munkavállaló felfedi, hogy nem megfelelően foglalkoztatták, akkor ellene is büntetőeljárás indul.

Dolgozók két tűz között

Eszter a saját kárán tanulta meg, hogy mennyivel védtelenebb egy munkavállaló, ha nincs megfelelően bejelentve. Elmondása szerint elsőre jó konstrukciónak tűnt, hogy minimálbérre van bejelentve, és a további fizetését – amiről szóban megállapodtak – kiszámlázza a főnök cégeinek. Más rendezvényszervező cégeknél a minimálbér feletti összeget borítékban kapta, és tapasztalatai szerint a teljes ágazatban ez a gyakorlat, beleértve a legnagyobb rendezvényszervező cégeket. Azt nem élte meg negatívumként, hogy a hivatalos fizetése alapján csak nagyon alacsony nyugdíjra számíthatott, mivel ez alapvető volt a szakmájában, és örült, hogy jelen esetben legalább volt elektronikus lenyomata a minimálbér felett juttatott összegnek.

Az első terhessége esetében működött is a szóbeli megállapodás: az első hat hónapban ő maradt otthon, és meg is kapta a kiegészítést a csecsemőgondozási díjhoz (csed): ezt arra a szintre egészítette ki a munkáltató, amire akkor lett volna jogosult, ha a teljes fizetésére van bejelentve. Ezt követően pedig férje vette fel a gyermekgondozási díjat (gyed), aki rendesen be volt jelentve a munkahelyén.

A konfliktus a második terhessége alatt kezdődött: ebben az esetben is előre bejelentette, hogy várandós, és egy ideig minden rendben volt, még babaváró bulit is szerveztek neki a cégnél. Eszter veszélyeztetett terhes volt, de amíg az orvos engedte neki, addig bejárt dolgozni. Ám amikor már nem járt be, felhívták, hogy felbontanák a munkaszerződését, valamint hogy nem fizetik ki neki sem a betegszabadságokat, sem a terhességgel kapcsolatos ellátások kompenzációit. Eszter feltételezése szerint azért változhatott a cégtulajdonos hozzáállása, mert közben egy másik munkavállaló is bejelentette, hogy terhes, és emiatt hamarosan kiesik egy időre, ezért a tulajdonosnak „elege lett a terhes anyákból”.

Eszter az esetet bíróságra akarta vinni, ám a könyvelője és több ügyvéd is le akarta beszélni arról, hogy pert indítson, ugyanis így ellene is eljárás indulhat. Ez abból az abszurd jogi helyzetből adódik, hogy amennyiben egy munkavállaló felfedi, hogy nem megfelelően foglalkoztatják, akkor ellene is büntetőeljárás indul költségvetési csalás miatt – fejti ki Ősi Barnabás, Eszter ügyvédje. Így Ősiék nem is emiatt indítottak pert, hanem arra hivatkoztak, hogy adminisztratív hiba történt, és ennek a kijavítását kérték. Ebben az esetben behívhatták volna tanúskodni Eszter munkatársait, és így fény derülhetett volna arra, hogy a valódi bére szóbeli megállapodás alapján magasabb volt. Ezért ezt megelőzve a cég beleegyezett abba, hogy kifizeti a tartozását és a perköltségeket.

A magyar gazdaság jelentős szelete

Eszter esete nem egyedi, ugyanis sok munkavállaló van szürkén foglalkoztatva Magyarországon, vagyis nem megfelelően bejelentve, illetve a dolgozók egy részének egyáltalán nincs jogviszonya, ami tovább növeli a kiszolgáltatottságot. A rejtett gazdaság – amibe mind a szürke, mind a fekete tevékenységek beletartoznak – természetéből adódóan nehezen vizsgálható. Van olyan megközelítés, amely kérdőíves formában próbálja felmérni az árnyékgazdaságot, viszont ebben az esetben kockázatot jelent, hogy a megkérdezettek nem merik bevallani, hogy van jövedelmük nem legális forrásokból. Bizonyos módszertanok a nemzeti kiadási és jövedelmi statisztikák közötti vagy a villamosenergia-fogyasztás és a bejelentett gazdasági tevékenység közötti eltérések alapján, esetleg a készpénz iránti keresletből kiindulva számolnak.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2018-as kutatása szerint Magyarországon 1991 és 2015 között a szürke- és feketegazdaságban jött létre a bruttó hazai termék (GDP) nagyjából negyede, és a vizsgált időszakban csökkent ennek az aránya, 2015-ben 20 százalék körül lehetett. 2019-ben Belyó Pál, a Policy Agenda kutatási igazgatója a GDP negyedére becsülte a rejtett gazdaság méretét, valamint a kutató szerint a munkavállalók majdnem 10 százaléka lehetett feketén foglalkoztatva, további 20 százalék pedig szürkén.

Amit az állam nem lát

Globális szinten nagy eltérés mutatkozik abban, hogy egy adott ország gazdaságának mekkora része származik rejtett gazdasági tevékenységből. A világ legszegényebb országaiban, például sok afrikai országban a rejtett gazdaság a GDP 60-80 százalékáért felelhet. Ez nyilván sok munkavállaló munkakörülményeire van hatással: a Világbank elemzése szerint a feltörekvő piaci és fejlődő gazdaságokban a foglalkoztatás több mint 70 százaléka az informális szektorból származik.

A nagyobb méretű rejtett gazdaság értelemszerűen kevesebb adóbevételt biztosít az állam számára. A legjellemzőbb, hogy a kis- és közepes vállalkozások nem jelentik be a tevékenységüket megfelelően, többek között abból adódóan, hogy kevéssé tőkeerősek, és nem tudják kigazdálkodni az adókat és járulékokat, valamint az ezekkel járó adminisztrációs terheket. Az adóelkerülés versenyelőnyt ad az ezzel élő vállalkozások számára, így nyomást helyez azokra a szereplőkre is, akik minden tevékenységüket jogszerűen végzik.

A rejtett gazdaság csökkentését a digitalizáció, az adminisztráció egyszerűsítése, valamint az adócsökkentés is segítheti. Az utóbbi esetében azonban kockázat, hogy az állam nem feltétlenül jut így extra adóbevételhez, valamint hogy ha a befolyt adó összege még csökken is, és a közszolgáltatások romlanak, akkor az adómorál is tovább erodálódhat. Az állami bevételek szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy mennyire sikeresek a fehérítési erőfeszítések: a Világbank elemzése szerint a feltörekvő és fejlődő gazdaságok körében a nagyobb rejtett gazdaságú országok kormányzatainak bevételei a GDP 5-12 százalékával alacsonyabbak a kevesebb informális tevékenységű országokéhoz képest.

Volt előrelépés

Magyarországon a rejtett gazdaság a rendszerváltás után kezdett jelentősen növekedni, ugyanis az állami szektor leépülése miatt egymillió ember vált munkanélkülivé, így sokuknak a túlélést a szürke- és feketegazdaságból származó jövedelem jelentette. Ezért is gyakori értelmezés az informális szektor kapcsán, hogy a politika – bár igyekszik küzdeni ellene – haszonélvezője is bizonyos értelemben a jelenségnek, mivel az csökkentheti a társadalmi feszültségeket a nagy egyenlőtlenségekkel vagy szociális krízissel szembenéző országokban.

Az 1991 és 2015 közötti időszakban Magyarországot az uniós átlagnál nagyobb (25 százalék) rejtett gazdaság jellemezte, míg régiós összehasonlításban a középmezőnyben helyezkedett el. Csehországban (14,8 százalék) és Szlovákiában (15,3) ennél kisebb volt, Lengyelországban hasonló méretű, Horvátországban (28,8 százalék), Bulgáriában (29,2) és Romániában (30,1) pedig nagyobb volt az illegális gazdaság aránya.

A csúcson 1993-ban volt a rejtett gazdaság Magyarországon, ekkor a teljes GDP harmadát tette ki a Világbank szerint, azóta érdemben csökkent. A 2010-es évek közepének és végének több adózást érintő változása jelentősen elősegítette a gazdaság fehéredését: csökkentek a munkát terhelő adók és járulékok (az OECD szerint 2011 és 2023 között a munkára rakódó adóteher 49,5 százalékról 41,5 százalékra csökkent), a kisadózók tételes adója (kata) csökkentette az adóelkerülést az önfoglalkoztatók esetében, az online pénztárgépek, az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszer (ekáer), valamint az online számlázás bevezetésével pedig jóval hatékonyabbá vált az áfabeszedés ellenőrzése.

Az áfarés – az elméletileg beszedhető és a valós áfabevétel különbsége – 2013-ban több mint 21 százalék volt, míg 2023-ban ennek csupán harmada. A kata esetében viszont kettős volt a kép: a 2022-es szigorítás előtt a nagyon kedvező feltételek miatt sokan bújtatott módon voltak katásként foglalkoztatva, vagyis az adónem egyszerre csökkentette az önfoglalkoztatók adóelkerülését és adott lehetőséget a szürkefoglalkoztatásra. A jövőre életbe lépő új kata feltételei szigorúbbak lesznek, az adóelőnye miatt azonban továbbra is kísértést jelenthet a színlelt foglalkoztatásra.

A hazai foglalkoztatásfelügyeleti ellenőrzések 2023-ban a vizsgált vállalkozások 67 százalékánál találtak munkaügyi jogsértést, és az ellenőrzött munkavállalók 15,7 százaléka volt feketén foglalkoztatva. Az utóbbiak majdnem fele az építőiparban dolgozott, valamint jelentős arányban voltak a vendéglátásban (10 százalék) és a kereskedelemben (8 százalék) is.

Érdemes lenne változtatni

Eszter esetére visszatérve, Ősi Barnabás megkereste az előző kormányt, és javasolta, hogy módosítsanak a szabályon, ugyanis jelenleg csak abban az esetben dönthet úgy a bíróság, hogy nem indít a munkavállaló ellen eljárást, ha kényszer alatt állt, vagy ha visszafizeti a be nem fizetett adót és járulékokat. Ősi szerint a kényszert nehéz bizonyítani, ugyanis Eszter esetében „nem fogtak fegyvert a fejéhez, de egzisztenciálisan fenyegetve érezte magát”, ezért szerették volna mindenképpen elkerülni a büntetőeljárást. A tartozás visszafizetése pedig azt jelenti, hogy a munkavállalót büntetik egy olyan helyzetért, aminek ő elsősorban az elszenvedője.

A Miniszterelnökség válasza szerint viszont érdekegyezést hozna létre a munkáltató és a munkavállaló között, ha a munkavállaló nem lenne büntethető, amennyiben önként felfedi a jogsértést. Ősi Barnabás szerint ez abszurd, mivel pont a jelenlegi helyzetben van érdekegyezés a két fél között, és ez a munkavállaló kiszolgáltatottságát betonozza be a vállalattal szemben.

Ezt annyival érdemes árnyalni, hogy a Miniszterelnökség (az előző kormány) érvelése abban az esetben áll meg, ha az adóelkerülés hasznán megosztozik a munkaadó és a munkavállaló. Ez viszont erős dolgozói alkupozíciót feltételez, gyakorlatilag azt, hogy az illető szabadon dönthet a fehér és a szürke pénzügyi konstrukciók, illetve szélesebb értelemben az ezeket kínáló munkaadók között. Ez viszont nem áll fenn, ha egy ágazatban általánosan elterjedt a szürke/fekete foglalkoztatás, vagy ha annak is örülhet valaki, hogy egyáltalán talál munkát.

Ősi Barnabás az új kormányt még nem kereste a törvénymódosítással kapcsolatban, de szerinte sok dolgozónak növelné az érdekérvényesítő képességét a törvényi változtatás. Hozzátette, a feketén dolgozó kékgalléros dolgozók esetében arra is van példa, hogy lebeszéli őket a munkáltatójuk, hogy munkahelyi baleset esetén kórházba menjenek, ugyanis akkor fény derülhet a jogsértésre, és őket is felelősségre vonhatják.