Súlyos gyógyszerhiány alakult ki, és a magyar betegek az európai sor végén kulloghatnak

A jelek szerint nem tudta a magyar ellátórendszer enyhíteni azt a nagyon súlyos gyógyszerhiányt, amelyet hivatalosan idén február óta tartanak nyilván, és sajnos rövid távon nem látszik a helyzet megnyugtató rendezése sem. Több ezer krónikus magyar beteg részben anyagi, de ami ennél sokkal aggasztóbb, egészségügyi értelemben is egyre jobban szenved. Emellett a történet arra is rámutat, hogy ha nemzetközi szintű problémák alakulnak ki a gyógyszerpiacon, akkor Magyarország érdekérvényesítő képessége igen csekélynek mutatkozik.

A probléma a legfontosabb hasnyálmirigy enzimpótló készítmény hiányával kezdődött, a vényköteles készítmény nevét ebben a (laikus, azaz nem szakmai) cikkben a reklámszabályozás miatt nem írhatjuk le, ezért csak P-nek nevezzük. A gyártó februárban jelezte a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnak (NNGYK), hogy hatóanyaggyártási problémák miatt a P-ből hiány alakult ki, és ez várhatóan 2027 első feléig is elhúzódik. A készítményt a különböző okok miatt hasnyálmirigy-elégtelenségben*

Miután a gyógyszertárak fokozatosan kifogytak a P készletekből, a betegek a legfőbb helyettesítőnek számító K-t kezdték venni (illetve az orvosok is erre kezdték átírni a szakorvosi javaslatokat, hogy a páciensek recepthez és támogatáshoz hozzájussanak, bár a helyettesíthetőség szabályai olyan merevek, hogy bizonyos esetekben ezt nem is lehetett megtenni). Csakhogy mivel egész Európában majdnem ugyanez játszódott le, idővel már a K is tartós hiánycikk lett. Hivatalosan Magyarországon szeptember közepe óta hiánycikk a K, de már előtte is alig volt a patikákban, tehát a hétköznapokban már hónapokkal előtte problémát okozott a beszerzése. (Amellett, hogy a szakorvosok is nehezen vagy egyáltalán nem tudták a magyar rendszer kötöttsége miatt a K-t felírni a P helyett.)

A készítményeknek a legjobb nem receptköteles verziója – amelynek nevét így leírhatjuk – a Mezym Forte, de ennek pont azt a dózisát nem forgalmazzák Magyarországon, amelyre most leginkább szükség lenne. Az alacsonyabb koncentrációjú változat pedig a betegcsoportok visszajelzése alapján szintén nem nagyon érhető el, de egyébként eltérő szerkezete miatt amúgy sem igazán alkalmas a helyettesítésre a betegek nagy részénél. Általában csak olyan kényszermegoldás, amely enyhíti a nehézségeket.

Jelenleg tehát ott tartunk, hogy még egy olyan részbeni helyettesítőt is nagyon nehéz vagy lehetetlen levadászni, amely meg sem oldja a problémákat.

A hiány így végigsöpört a hatóanyag összes reálisan szóba jöhető verzióján, a betegek pedig már nyár óta érthető módon egyre nagyobb pánikvásárlásokba kezdtek: ha talált valaki valahol egy patikában valamelyik szerből, akkor igyekezett mindet kiváltani, a nem vényköteles készletet pedig felvásárolni.

A helyzet a körülbelül 5-10 ezer közvetlenül és komolyan érintett magyar krónikus beteg egészségügyi állapota miatt rendkívül aggasztó, hiszen számukra 2027 első fele homályos és nagyon messzi ígéretnek tűnik, amikor minden nap emésztési zavarokkal küszködnek. Ezt a lesújtó képet közben üzleti értelemben érdekes jelenségek egészítik ki.

A P-t és a K-t ugyanis meg lehet vásárolni különböző nyugat-európai országokból, magyar szállítókon keresztül, tehát ott mintha lenne még a készletekből. Természetesen erre nincs támogatás, és az említett készítmények rendkívül drágák, ami így finoman szólva behatárolja az ellátottak körét. Mindez azonban csak úgy képzelhető el, ha Nyugat-Európában eleve a magyarnál annyival nagyobb pufferrel dolgoznak az ottani nagy- és kiskereskedők, hogy még nyolc hónappal a kapacitáshiány bejelentése után is van a polcokon a készítményekből, vagy az arányokat tekintve ők valamiért jobban részesülnek a még rendelkezésre álló mennyiségekből.

Az NNGYK szeptemberben 3000 doboz P-t hozatott be a forgalmazóval a lettországi kontingensből, és 30 ezer dobozt a P egy másik verziójából, Szlovákiából. Csakhogy ahogy arra a betegszervezetek rámutattak, a lett szállítmány mennyisége átlagos igényeket feltételezve háromezer betegnek mindössze öt napra elegendő mennyiség volt, a szlovák kontingensbe tartozó gyógyszerverzió pedig ismételten a kényszermegoldások közé tartozott. Mindezt azért is írtuk múlt időben, mert összességében a két szállítmány csak csepp volt a hiány tengerében, nagyon rövid ideig minimális mértékben enyhítette a problémákat.

Ilyen esetekben egyébként nagyon nehéz átlátni, hogy a nagyon szűkös készletekből milyen szerződések alapján az egyes országok között hova mennyit lehet átcsoportosítani, ráadásul ez még üzleti-kereskedelmi kérdés is. Nem csoda ugyanakkor, hogy a hazai betegközösségekben kiverte a biztosítékot, amikor valaki egy Írországban kiváltott K dobozának fotóját osztotta meg, azon ugyanis csak magyar felirat volt. Mintha egy eredetileg hozzánk szánt készletből került volna át a jóval magasabb vásárlóerővel rendelkező nyugat-európai országba.

Ám amint azt a Magyarországra hozatott lett és szlovák kontingens is mutatja, laikusként nem lehet átlátni, hogy ilyen nehéz nemzetközi ellátási körülmények között melyik doboz gyógyszer végül hova kerül.

Megkeresésünkre mindenesetre az NNGYK azt mondta, „az ellátási probléma minden országban másképp jelentkezik, mivel az egyes országok eltérő raktárkészletekkel, felhasználási igényekkel és beszerzési lehetőségekkel rendelkeznek. Ahol több piaci szereplő van jelen, ott a hiánygyógyszerek helyettesítésére alkalmas terápiás alternatívák száma is nagyobb. Az NNGYK a forgalomba hozatali engedély jogosultjával, a gyógyszer-nagykereskedőkkel és az érintett szakmai partnerekkel együttműködve folyamatosan dolgozik azon, hogy a rendelkezésre álló készletek mielőbb a magyar betegek ellátását szolgálják. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a piaci folyamatokba a hatóság csak kompetenciája mértékéig tud beavatkozni.”

Az NNGYK egyébként piacfelügyeleti és ellátásfelügyeleti eljárás indítására jogosult, illetve bírságolhat és szankcionálhat is, amennyiben felmerül, hogy például az export is szerepet játszik a hazai hiány kialakulásában.