Miért tesz mindenki magasról a közlekedési szabályokra Budapesten?
A szerző a Levegő Munkacsoport szakpolitikai munkatársa. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
Budapesten közlekedve mindennapos tapasztalat az autóhasználók (és mások) által elkövetett rengeteg szabálytalanság: buszsáv, kerékpársáv használata, engedély nélküli behajtás forgalomcsillapított utcákba, másokat akadályozó szabálytalan parkolás, bennragadás kereszteződésekben. Sokakban felmerült a kérdés: miért van ennyi egyértelmű szabálysértés, ha tele van a város kamerákkal? Ennek több oka is van.
A legfontosabb talán, hogy kamerafelvétel alapján gyakorlatilag csak az objektív felelősség alá tartozó jogsértések esetében lehet büntetni, azaz amikor a jogsértésért az abban érintett jármű üzembentartója a felelős, függetlenül attól, hogy ki vezette az autót. Ide általában a súlyosabb jogsértések tartoznak – például gyorshajtás, piroson való áthajtás –, a fenti szabálytalanságok közül csak a behajtási tilalom megsértése. A többi esetben a bírság kiszabásához meg kellene állapítani a szabálytalanságot elkövető személy kilétét.
Ezt a rendőrség úgy próbálja megtenni, hogy az üzembentartónak küldött levelében megkérdezi, hogy a jogsértés idején ki vezette az autót, csakhogy az üzembentartó ezt általában nem árulja el. Méghozzá jogszerűen, mivel senki sem kötelezhető saját magára vagy közeli hozzátartozójára terhelő vallomást tenni. Az objektív felelősség kiterjesztését már a főpolgármester is kérte 2024-ben a kormánynak és az Országgyűlésnek küldött felterjesztésében, de akkor nem történt semmi. Idén májusban még egyszer megpróbálta, remélhetőleg most nagyobb eredménnyel.
További probléma, hogy az objektív felelősség alá tartozó esetekben kamerafelvétel alapján csak a rendőrség jogosult eljárás lefolytatására és így bírság kiszabására, és a jelenlegi szabályozás szerint a rendőrség kizárólag az informatikai rendszerével összekapcsolt kamerák felvételei alapján indít eljárást. És bár az önkormányzatok üzemeltethetnének rengeteg ilyen kamerát, a fővárosi önkormányzat közúti kamerái közül mégis csak 29 sebességmérő kamera és egyetlen piros lámpán áthajtást ellenőrző kamera van bekötve a rendőrséghez.
Az önkormányzatok tájékoztatása szerint azért csak ennyi, mert egyrészt a szabályozás által előírt követelményeknek megfelelő kamerák ára sokszorosa az egyébként használt kamerák árának, másrészt a rendőrség nem tesz eleget az összekapcsolási kérelmeknek. Így hiába van a Fővárosi Rendészeti Igazgatóságnak (FÖRI) 165 darab, a behajtási tilalom ellenőrzésére alkalmas kamerája, azok felvételei nem használhatók bírságolásra. Ahogy a Budapest Közút több száz közúti és az önkormányzatok több ezer közterületi kamerája sem.
Ez nem volt mindig így, mert 2017 előtt – amikor a szabályozás nem volt egyértelmű – több kerület is rendszeresen bírságolt kamerafelvételek alapján. Egészen addig, amíg a III. kerület meg nem bírságolta az akkori főpolgármester – Tarlós István – feleségét, ami után a főpolgármester többször is kikelt a kamerás bírságolás ellen. Végül a rendőrség közleményben tisztázta, hogy kamerafelvétel alapján csak a rendőrség bírságolhat, méghozzá csak az általa jóváhagyott kamerákkal. Ezek után az önkormányzati kamerák alapján történő bírságolás nagyjából megszűnt.
Ezenkívül az sem könnyíti meg a szankcionálást, hogy a bírságokból befolyó bevétel teljes egészében az államhoz folyik be, így az önkormányzatok csak jelentős költségek árán tudnák csökkenteni a jogsértéseket. Ennek persze az a fő oka, hogy a bírságok kivetői ne a bírságolásban, hanem a jogsértések csökkentésében legyenek érdekeltek. Mindazonáltal a helyzeten sokat segíthetne, ha a bírságot kiszabó szervek legalább költségtérítést kapnának.
Az önkormányzatoknak marad tehát a helyszíni bírságolás, ami jóval több emberi erőforrást igényel, mint a felvételek alapján történő szankcionálás. A helyszíni bírságból származó bevétel az esetek egy részében az önkormányzatokat, illetve cégeiket illeti, a FÖRI például mintegy 120 millió forinthoz jutott így 2025-ben, legtöbbször (közel 3 ezer esetben) a mindkét irányból behajtani tilos szabály megsértése miatt. A kerékpársávon történő megállás szankcionálása már jóval nehezebbnek tűnik, emiatt tavaly mindössze 52 alkalommal intézkedtek a fővárosi rendészek. De itt is kerülhet homokszem a gépezetbe, 2025. szeptember 9. és 2026. január 13. között például az Energiaügyi Minisztérium illetékes osztálya leállította a FÖRI hozzáférését a gépjármű-nyilvántartáshoz, így a FÖRI csak akkor tudott bírságolni, mikor a jármű vezetője is a helyszínen volt.
A helyszíni szankcionálást olykor a kiszabható bírság mértéke is nehezíti. A tilosban megálló autó kerékbilincsének leszedéséért például 11500 forintot, elszállításáért településmérettől függően 14,5-20 ezer forintot lehet elkérni. Ezek az összegek 2009 óta változatlanok, és egyre kevésbé fedezik a szankcionálás során felmerülő költségeket.
Természetesen a cél az, hogy mi, emberek – legyen szó akár autóvezetőről, kerékpárosról vagy gyalogosról – ne csupán a büntetéstől való félelem miatt tartsuk be a közlekedési szabályokat, hanem azért is, mert a szabályok értünk vannak: ha betartjuk, sokkal biztonságosabban és kevesebb idegeskedés közepette közlekedhetünk. Hiszen ha én betartom a szabályt, és bízhatok abban, hogy a többiek is így tesznek, akkor mindannyian jól járunk. De a szabálytalanságok száma leginkább akkor fog csökkenni, ha megváltoznak a kamerafelvételek alapján történő szankcionálás szabályai. Remélhetőleg erre most lesz nyitottság a döntéshozók részéről.
