Észre se vesszük a műanyag poharak betiltását, mert utána is marad bennük műanyag

Sem a forgalmazókat, sem a nagykereskedelmi piacot, a vendéglátóipart pedig végképp nem bolygatta meg az, hogy júliustól tilossá vált egyszer használatos műanyag poharakat, illetve olyan papírpoharakat forgalomba hozni, amelyeken több mint 10 (tömeg)százalékot meghaladó mértékben van műanyag bevonat. Bár első látásra a korlátozás szigorúnak tűnik, a valóságban az átmenet rendkívül lassú lesz, ami talán környezetvédelmi szempontból kevésbé jó, de a fogyasztóknak gyakorlatilag fájdalommentes – ha egyáltalán észreveszik a változásokat.

Az észrevétlenség fő oka az, hogy a korlátozás bevezetésekor már készleten lévő műanyag poharakat még forgalomba lehet hozni, az importőrök és forgalmazók pedig felkészülten várták a szabályváltozást, azaz nagy készleteket halmoztak fel. Az egyszer használatos műanyagok (például szívószálak, fültisztító pálcikák, evőeszközök és poharak) tiltását ugyanis egy 2021-es rendelet mondta ki, amely a poharaknak idén júniusig adott haladékot, azaz tudni lehetett, hogy ha a határidőt nem hosszabbítják meg, akkor már csak a készletet lehet kiárusítani.

Kovács László, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke azt mondja, tudomása szerint sok forgalmazónál akár évekig is kitarthat a sok műanyagot tartalmazó poharak készlete, de több hónappal, fél évvel biztosan mindenhol számolni lehet. A közületi vevőket kiszolgáló Metro is azt mondta nekünk, hogy „konzervatív becsléssel” náluk is kitartanak év végéig a termékek, de három-négy hónapig biztosan elérhetők lesznek.

Mivel azonban a rendeletbe az ipartestület és más szakmai szervezetek javaslatát megfogadva az utolsó pillanatban beépült a 10 százalékos szabály is, a termékek kivezetése még a készletek kifogyásával sem fogja megrázni a piacot.

Azok a papírpoharak ugyanis maradhatnak a kínálatban, amelyek legfeljebb 10 százalékban tartalmaznak műanyagot, jellemzően bevonatot.

Kovács László elmondása szerint a 10 százalékos engedménnyel Magyarország az európai mintát követte, egyben a piaci racionalitáshoz alkalmazkodott. Érvelése szerint a gyártók még nem jutottak el oda, hogy olyan teljesen műanyagmentes poharakat kínáljanak megfelelő mennyiségben, amelyek egyrészt ténylegesen használható italtartók, másrészt nem kerülnek jóval többe, mint a tisztán műanyag verziók. A 10 százalékos szabályt tehát a fokozatosabb átmenet érdekében tették a rendszerbe.

Tíz százaléknál kevesebb műanyagot tartalmazó poharakból viszont van kínálat, és ahogy a Metro is megerősítette kérdésünkre, „az új szabályozásnak megfelelő papírpoharak árazása nem jelent érdemi változást a korábbi termékekhez képest, így a jogszabályi megfelelés önmagában nem eredményezett számottevő áremelkedést”.

A fentiek következtében a vendéglősök sem jöttek lázba eddig a változtatások miatt, adott esetben nem is tudnak róla, nagy áremelkedést pedig nem tapasztaltak. Egyelőre annyira lassúnak és fokozatosnak tűnik az átmenet, hogy a terméklánc végén álló büfés és a vevője adott esetben még a létezéséről sem tud.

A teljes műanyagmentesség elérése ma még nem lenne ennyire békés folyamat. „Amennyiben a vásárlóink teljes mértékben lebomló, alternatív alapanyagból készült termékeket keresnek, ezek ára jelenleg jellemzően 20-30 százalékkal magasabb a hagyományos megoldásokénál, aminek az az oka, hogy az ilyen termékek gyártástechnológiája és alapanyagai jelenleg még magasabb költségszinten vannak” – mondták a Metrónál.

A technológia fejlődésével ezek az árkülönbségek mérséklődhetnek, a szabályozók vélhetően erre számítva adták meg az átmeneti 10 százalékos korlátot. Arról egyelőre nincs döntés, hogy meddig él a haladék.

Ugyanakkor az is jó kérdés, hogy ha nagyobb drágulást okozna a teljes műanyagmentesség, az hogyan csapódna le a hétköznapokban. Ahogy Kovács László is mondja, ez attól függ, hogy mi van a pohárban, és milyen környezetben értékesítik az italt. Egy korsó sör fogyasztói ára például ma már jellemzően bruttó 1200–1500 forint között van, a műanyag pohár költsége pedig nettó 20-30 forint körül mozog, ha a vendéglős nagyobb tételben vásárolja. Amennyiben ez akár a duplájára emelkedik, még akkor is „csak” 20-30 forinttal kellene megemelni a nettó fogyasztói árat, és még ha bruttóban nyilván 50 vagy inkább 100 forint lenne az emelés értelmezhető mértéke, az valószínűleg még mindig nem okozna megrázkódtatást a vásárlók körében. Ha pedig a műanyagmentes alternatívák ára még csökkenni is fog, akkor még kevésbé válhat érezhetővé a váltás.

Kovács László szerint az egyszer használatos műanyag kivezetése ennek ellenére is a többször használatos műanyag repoharak, illetve üveg- vagy porcelánpoharak felé terelheti a vendéglősöket ott, ahol ennek van létjogosultsága. A kisebb rendezvények, lokális fesztiválok például tipikusan ilyen események lehetnek, mert ott egyre inkább megérheti bérelt pohárkészlettel kielégíteni a keresletet, és jellemzően a vendégek is inkább helyben fogyasztanak, azaz nem sétálnak el messzire a poharaikkal, vagy repohár esetén visszaviszik betétdíjas rendszerben.