„Full észszerűtlen Magyarország” – mondja a nyolc éve Németországban élő Ágoston a hazaköltözésről, ennek ellenére pont ebből a célból keres ingatlant. „Az embernek ez a hazája, és megcsillant egy kis optimista fény otthon, így vállal áldozatokat.” Ágoston reméli, hogy az uniós forrásokkal újra beindulnak a beruházások, és szintén kint élő magyar feleségével felívelő szakaszban tudnak majd visszatérni a hazai munkaerőpiacra, így jobb alkupozíciójuk lehet a bértárgyalásokon.
A választás előtt a kormánnyal nem szimpatizáló körökben sokan emlegették, hogy ha a Fidesz marad kormányon, akkor elköltöznek; míg a külföldön élők esetében gyakran a politikai rezsimváltás volt a hazaköltözés megfontolásának előfeltétele. A magyarországi egzisztencia újbóli megteremtésének egyik sarokköve pedig a lakhatás.
Ebben a cikkben annak járunk utána, hogy milyen folyamatok mozgatják az el- és visszavándorlás alakulását, és bemutatjuk, hogy akik most fontolgatják a hazaköltözést, hogyan értékelik – Németországból és Ausztriából – az itthoni helyzetet és a hazai ingatlanpiacot.
A gazdasági várakozások a meghatározók
A 2004-es EU-s csatlakozás után fokozatosan kinyílt a teljes uniós munkaerőpiac, a beinduló elvándorláson belül pedig nagy arányban a magasan képzett munkaerő költözött külföldre. Ez pont az a dolgozói csoport mind a fehér-, mind a kékgallérosok között, amire a leginkább szükség van ahhoz, hogy a magyar gazdaság a magasabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységek irányába mozduljon el, ennek nyomán pedig végső soron az egész ország jobban élhessen.
A Tisza Párt programjában helyet kapott a külföldön élők hazaköltözésének segítése, eszerint a leendő kormány meg fogja hirdetni a „Vár a hazád!” programot, amivel 200 ezer embert tervez „hazahozni” nyolc éven belül. A program ösztöndíjjal, lakhatási támogatással, adókedvezménnyel, bürokráciacsökkentéssel és itthoni beilleszkedést segítő programokkal igyekszik visszavonzani a külföldön élőket.
A gyors elvándorlás a 2010-es évek elejét jellemezte, amihez hozzájárult a gazdasági világválság, az ezzel összefüggő magas – 10-11 százalék körüli – munkanélküliség, továbbá a munkaügyi ellátás és a szociális támogatások megnyirbálása – nyilatkozta lapunknak Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezető kutatója. Ez a folyamat aztán lelassult a 2010-es évek második felének gazdasági konjunktúrája során.
Ezt a KSH adatai is alátámasztják, ekkor kezdett érdemben szűkülni az olló a kivándorlók és visszavándorlók száma között, és 2019-ben enyhén pozitív is volt a mutató, vagyis hivatalosan többen vándoroltak vissza, mint ki. Ha a határon túli magyarokat is belevesszük ebbe, akkor 2017-től 2022-ig pluszos a mutató, és 2025 újra enyhén pozitív szaldót hozott. Ugyanakkor az utóbbi három évet egyben nézve ez az időszak hozta az eddigi legmagasabb kivándorlási számokat.
Hárs Ágnes kiemelte, hogy többéves szinten érdemes nézni az arányok alakulását, ugyanis az elvándorlók jelentős részben (30-50 százalékban) vissza is jönnek. Ezért a 2010-es évek második felének visszavándorlási adataiban az is megmutatkozik, hogy az előtte lévő években kifejezetten magas volt a kivándorlók száma: a 2012-es mintegy 13 ezerről 2015-re nagyjából 33 ezerre lőtt ki ez az adat.
A kutató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy több módszertani akadálya van a ki- és visszavándorlók mérésének. A KSH csak a már legalább egy éve külföldön élőket számítja a kivándoroltak kategóriájába, míg Hársék rövidebb időt is figyelembe vesznek, mert így kevesebben maradnak rejtve. Sokan megtartják a hazai lakcímüket, így erősen torzíthat, ha ezt vesszük alapul. A társadalombiztosítási hozzájárulás alapján való számolás már pontosabb, de még így is kevesebbet mutat a valósnál. Ezzel együtt Hárs hangsúlyozta, hogy ha érdemben többen jönnek haza, akkor azt valószínűleg látni fogja a statisztika.
„Most sokan kivárnak, hogy hogyan alakul az ország helyzete, kivéve azokat, akik pozíciót akarnak, de ez már a rendszerváltáskor is így volt” – fogalmaz Hárs Ágnes. Szerinte a gazdasági várakozások a legfontosabbak abban, hogy valaki hazaköltözik-e. Ugyanakkor nem pusztán gazdasági kalkuláció ez a döntés, hiszen „ha valaki rosszul érzi magát kint, és javuló gazdasági feltételeket vár itthon, az már hazajönne”.
A kutató hangsúlyozta, hogy a magyar társadalom is érzi, hogy a külföldre költözők hazacsábítása nem egyszerű feladat: a Hvg.hu cikkében hivatkozott Medián-kutatás szerint a magyar választók 5 fokozatú skálán 3,8-ra értékelték annak fontosságát, hogy a Tisza-kormány „hazahozza” a külföldre szakadtakat, ám arra már csak 3,1-et adtak a válaszadók, hogy ez mennyire reális cél.
Németország és Ausztria vezet érdeklődésben
A Zenga.hu elemzése rímel a kivárásra, amit Hárs Ágnes is hangsúlyozott a visszavándorlással kapcsolatban. Az ingatlaniroda kiemelte, hogy „a magyar lakáspiac iránti figyelem stabilan jelen van külföldön, és szorosan követi a magyar diaszpóra térképét”. A magyarországi adásvételek 5-6 százaléka kapcsolódott külföldi vevőhöz az utóbbi években, a cég hirdetéseire pedig 7 százalékos arányban keresnek rá külföldről. Futó Péter, az iroda elemzési vezetője lapunknak azt is kifejtette, hogy a korábbi években is 7 százalék körül alakult ez a szám, ezért egyelőre sem az adásvételek, sem a keresések növekedését nem láthatjuk.
Németország toronymagasan vezet az iroda kereséseiben, majd Ausztria foglalja el a második helyet, ami nem meglepő, hiszen ebben a két országban dolgozik a legtöbb magyar. Németországból a keresők bő 1,5 százaléka, míg Ausztriából több mint 1 százalék érkezik, így az itt tartózkodó felhasználók a külföldi keresések közel kétharmadát teszik ki. Emellett nagyon sok keresés érkezik Romániából, az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Szlovákiából is (értelemszerűen a romániai és szlovákiai felhasználók esetében jellemzően nem potenciális visszaköltözőkről van szó).
Támogatás nélkül vásárolni
A cikkhez a két legnagyobb aktivitást mutató országból szólaltattunk meg egy-egy magyart, és arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen feltételekkel költöznének haza, és mit tapasztalnak a hazai ingatlanpiacon.
„Bármennyire is kapaszkodsz, négyévente beléd rúgnak egy akkorát, hogy feladod a próbálkozást, kijössz, és rájössz, hogy itt egyszerűbb” – fogalmaz a cikk elején is megszólaló Ágoston, aki Frankfurttól 30 kilométerre él feleségével. 2010 környékén villanyszerelőként állami cégeknek dolgozott jó pénzért és jó körülmények között, ám ezeket a projekteket a Fidesz elkaszálta. Ezután Pécsen volt egy cégnél CNC-gépkezelő – vagyis precíz alkatrészeket gyártó, számítógép-vezérelte eszközök programozásáért és működtetéséért felelt –, ám 2014–2015 környékén a cég bevezetett egy időbankrendszert. Ezt a 2012-es munka törvénykönyve tette lehetővé a munkaidőkeret bevezetésével, és azt eredményezte, hogy a túlórák havi kifizetése helyett ezeket „kinullázták” akkor, amikor az üzem a kisebb kereslet miatt kevesebbet termelt. A jövedelem csökkenése miatt ekkoriban sokan mentek el a cégtől, és kezdtek tömegesen külföldre járni dolgozni.
Manapság viszont úgy érzékeli, hogy egyre inkább szűkülnek a lehetőségek Németországban, ahol a pécsihez hasonló munkát végez. A csökkenő megrendelések miatt a bérek nem emelkednek dinamikusan, így a kinti fizetés reálértéke csökken. A puszta gazdasági kalkuláció alapján így sem éri meg a hazaköltözés, de ez „szív dolga”. Szerinte most felcsillant egy kis remény a kormányváltással, és Ágoston reméli, hogy ha szakmai kormányzás lesz, akkor érdemes lehet hazaköltözni. Jelenleg ingatlant szeretnének venni minél hamarabb, mert „ha tegnap vettél volna, jobban jártál volna, és ha ma veszel, akkor jobban jársz, mintha holnap vennél”, de a munkalehetőségeket egyelőre csak felmérik.
Pécsen akarnak lakást vásárolni, mivel Ágoston élete nagy részét ott töltötte, és a felesége is sokáig élt ott. A pécsi ingatlanpiac hátránya, hogy miközben „gazdaságilag gyenge a város”, az egyetem feltolja az árakat. Leginkább egy felújítandó, kisebb alapterületű, századfordulós polgári lakást szeretnének venni, a szakemberek azonban drágák, és a bankok is szívesebben adnak hitelt például felújított panellakásra, aminek jó az energetikai tanúsítványa.
„Egy itthoni lakásvásárlást egy német kollégának nem tudnék elmesélni, mert a fejét fogná, hogy ember, te normális vagy?” – utal arra Ágoston, hogy egy gazdaságilag gyengén teljesítő környéken akar lakást venni több mint 6 százalékos hitelkamatra, ami a németországinak közel a duplája.
Ágostonék ráadásul hátrányban vannak a hazai ingatlanpiacon, mert nem jogosultak az olyan támogatásokra, mint az Otthon Start, amelyek viszont jelentősen hozzájárultak az árak növekedéséhez. Emellett szerinte az ingatlanpiac jelenleg túlárazott, és a bankok alulértékelik az ingatlanokat, így nagyobb önrészt kell beletenniük a vásárlóknak.
Futó Péter is megerősítette lapunknak az ingatlanpiac túlértékeltségét, amire már az MNB egyik tavalyi lakáspiaci jelentése is kitért. „A jelenlegi túlértékeltség még nem számít extrémnek, de nem kizárt, hogy a következő években jön egy korrekció ebben, ami leggyakrabban úgy valósul meg, hogy a jövedelmek növekedése és az infláció szintje alatt marad a lakásár-növekedés, erre – azaz reálértéken történő árcsökkenésre – láttunk is példát 2023-ban” – mondta a Zenga.hu elemzési vezetője. Az áralkuk mértékének növekedésére is számít, és már most tapasztalható, hogy nagyobbakat lehet alkudni, mint fél-egy évvel ezelőtt.
Jobb közszolgáltatásokra várva
András is fontolgatja a hazaköltözést. Feleségével honvágyuk van, és bizakodóbbak a Fidesz veresége után, de Ágostonhoz képest egyelőre kevésbé elkötelezettek. Bécstől 45 kilométerre élnek két lányukkal 2021 óta, András nehézgépkezelőként dolgozik, az elhelyezkedés nagyon gyorsan ment, hiszen hiányszakmáról van szó. Elsősorban felesége miatt költöztek el, mivel Budapesten is nagyon keveset keresett, és rossz körülmények között talált csak munkát.
„Nem kalandvágyból mentünk, mint ahogy Orbán mondta” – fogalmaz, egyszerűen sokkal élhetőbbnek találja Ausztriát, és úgy érzi, hogy több területnek, például az egészségügynek és az oktatásnak is nagyon sokat kell fejlődnie Magyarországon. „Nem kell hogy annyira jó legyen minden, mint kint” – mondja, de szükség van érdemi növekedésre, és hogy az átlag kispolgár 400–600 ezer forint közötti nettó bért tudjon keresni.
A budapesti agglomerációban keresnének ingatlant, ugyanis a főváros gazdaságilag élénk, és a lányaik szeretik a zöldövezetet. „Drága és gyenge a kínálat – értékeli a piacot András. – 300-350 ezer forint a négyzetméterár, amivel még nem is lenne baj, de közben 25-30 éve nem volt felújítva az ingatlan.” A férfi azt is hozzáteszi, hogy az osztrák piacon érdemben nem lenne drágább ingatlant venni, ez is szemlélteti a hazai drágaságot.
A visszaköltözését csak hosszabb távon látja reálisnak, és ahhoz is az szükséges, hogy fejlődő pályára álljon az ország. 2030-ban lehet a leghamarabb – teszi hozzá, de a képletet bonyolítja, hogy addigra a gyerekeik már óvodába fognak járni, és az ismerőseik is kint vannak.
