A célzás nem volt tökéletes, de a bölcsődéknél látszik az uniós pénzek kedvező hatása
A bölcsődék fejlesztése az uniós források egyik kiemelt célja volt: a 2014 és 2020 közötti támogatási ciklusban a kormány kilencszeresére növelte az erre fordítható összeget. Bár az ellátás hiányosságait ennek ellenére sem sikerült maradéktalanul felszámolni, az uniós pénzek hozzájárulhattak az ellátórendszer kapacitásának bővítéséhez, annak területi lefedettsége ugyanis jelentősen javult az elmúlt években.
Míg 2017-ben még hét olyan járás volt Magyarországon, ahol egyáltalán nem állt rendelkezésre bölcsődei férőhely (a korábbi évekre vonatkozó adatgyűjtés módszere más, így csak tíz évet megyünk vissza az elemzésben), 2025-re már minden járásban elérhetővé vált valamilyen bölcsődei ellátás. A helyhiány bár nem szűnt meg teljesen, a gyakorisága csökkent: 2017-ben még 24 járásban haladta meg a beíratott gyerekek száma a rendelkezésre álló férőhelyekét – vagyis a bölcsődék 100 százalék feletti kihasználtsággal működtek –, tavaly viszont már csak négy járásban volt hasonló helyzet.
Az alábbi térképen a 2017-es és a 2025-ös kapacitáskihasználtság, valamint a két időpont közötti, százalékpontban kifejezett változás között is lehet váltani a gombokkal, így kiderül, hogy hol enyhült, illetve hol maradt jelentős a bölcsődék leterheltsége.
A támogatások célzása nem volt egészen biztos
Az uniós támogatások elsősorban a Budapesten és Pest megyén kívüli járásokban, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében érkeztek: az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) finanszírozott bölcsődefejlesztési pályázatok révén 156 járásban összesen 469 projekt zajlott le, mintegy 109 milliárd forint támogatással. A támogatások elosztása csak részben igazodott a korábbi ellátottsághoz: a 2017-ben legrosszabb férőhely-ellátottságú 39 járásnak – vagyis a járások alsó negyedének – ugyanis csak a 79,5 százalékába jutott támogatás, míg a többi 117 járás esetében ez az arány 94 százalék volt. Vagyis éppen a legrosszabbul ellátott térségek között volt gyakoribb, hogy egyáltalán nem valósult meg a vizsgált uniós felhívásokból finanszírozott bölcsődefejlesztés.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a legrosszabb helyzetű térségek összességében kevesebb pénzt kaptak volna. Sőt, az egy lakosra jutó támogatás a legrosszabbul ellátott járások csoportjában átlagosan magasabb volt: mintegy 22 ezer forint, ellentétben a többi járásban mért közel 16 ezer forinttal. A támogatások elosztása tehát kettős képet mutat: a leginkább férőhelyhiányos térségek ritkábban jutottak fejlesztési forráshoz, de ahová mégis érkezett támogatás, ott jelentősebb összegeket fordíthattak a kapacitások bővítésére.
A férőhelyek száma ugyanakkor önmagában nem mutatja meg teljesen a bölcsődei ellátás iránti szükségletet, hiszen az a helyben élő kisgyermekek számától és a szomszédos térségek intézményeinek elérhetőségétől is függ. Az intézmények kihasználtságát vizsgálva sem rajzolódik ki egyértelmű kép: a 2017-es túlterheltség és a később kapott támogatások között nincs érdemi kapcsolat, viszont a 2019-es adatok alapján már valamivel több pénz jutott a leterheltebb járásokba, talán nem függetlenül attól, hogy ebben az évben döntött a kormány a bölcsődefejlesztési uniós pályázatok keretének 10,4-ről 96 milliárd forintra való bővítéséről.
A kapacitás jobban nőtt, mint a beíratott gyerekek száma
A bölcsődei ellátórendszer kapacitása jelentősen bővült az elmúlt években. A vizsgált 156 járásban 2017 és 2025 között 27 ezerről közel 44 ezerre, vagyis 62 százalékkal emelkedett a férőhelyek száma. Eközben a beíratott gyerekek száma 26 ezerről 40 ezer fölé nőtt, ami 54 százalékos emelkedés. A férőhelyek tehát gyorsabban bővültek, mint a beiratkozások, így a bölcsődék átlagos kihasználtsága 96,1-ről 91,6 százalékra mérséklődött – e tekintetben épp 2020-ban látszott egy nagyobb javulás, a már említett kormányzati döntés utáni évben.
A 2023 végéig lezárt TOP-projektek egy lakosra jutó támogatását összehasonlítva a 2019 és 2025 között megvalósult férőhelybővüléssel jelentős pozitív összefüggés látszik a járásokat nézve (a két mutató közötti korreláció 0,66, e mutató maximuma 1, ami tökéletes összefüggést jelez).
A beíratott gyerekek számának 2019–2025 közötti növekedése és a támogatási intenzitás között szintén pozitív kapcsolat mutatkozik (a korrelációs együttható 0,61). A kihasználtság változásával gyengébb, negatív összefüggés látszik (–0,24 a korrelációs együttható ebben az esetben, a –1-es lehetséges minimum a tökéletes fordított összefüggésre utal).
A nagyobb támogatásokkal tehát nemcsak a férőhelyek bővülése, hanem a bölcsődei ellátás tényleges igénybevételének növekedése is együtt járt. Egyértelmű oksági kapcsolatokról ezen adatok révén azonban nem beszélhetünk, már csak azért sem, mert az uniós támogatásokon kívül más forrásokból is történhettek fejlesztések.
A kapacitások bővítéséből továbbá nem feltétlenül következik a hozzáférhetőség javulása – 2024-ben bár már minden járásban volt bölcsődei ellátás, viszont 2019 településen, mintegy 39 ezer gyerek számára nem volt helyben elérhető a szolgáltatás a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. A bölcsődei ellátás fejlesztése ráadásul önmagában még kevés lehet ahhoz, hogy az anyák a munkaerőpiacra való visszatérést válasszák, a munkakörülmények és az apák gyermeknevelésbe történő bevonódása is döntő tényezők.
