Milyen gyorsan lehet pályakezdőként megkeresni a legnépszerűbb egyetemi képzések tandíját?

Közeledve az idén július 23-án esedékes felsőoktatási ponthatárok meghatározásához, megnéztük, hogy mennyire drágák jelenleg az önköltséges képzési formák ahhoz képest, hogy mekkora kezdő fizetéseket lehet manapság elérni a hozzájuk tartozó képzések elvégzése után.

Már a számolás előtt is sejtettük, amit a végeredmény igazolt is: a pályaválasztásnak természetesen nem az effajta racionális pénzügyi optimalizáció a fő mozgatórúgója. Bár a felsőoktatási képzésekre lehet – és talán valamennyire érdemes is – befektetés-megtérülés alapon tekinteni, a döntések mögött általában nem ez a legfőbb motiváció.

Mielőtt bemutatjuk a konkrét számokat, le is lőjük a nem meglepő poént: a legnépszerűbbnek számító szakok között a képzések népszerűsége (jelentkezők száma) és a pályakezdő bruttó keresetek közötti korreláció szinte nulla, és a megtérülési idővel való kapcsolat is elhanyagolható.

A számolásba azokat a 2026 szeptemberében induló, nappali tagozatos, alap- vagy osztatlan képzési szintű szakokat vettük be, amelyeknek önköltséges verzióját (a Felvi.hu adatbázisa szerint) legalább 100 jelentkező bejelölte. Nem csak az első helyes jelöléseket vettük figyelembe, abból kiindulva, hogy aki második, harmadik vagy akár sokadik helyen jelölte meg az adott képzés önköltséges formáját, valamilyen mértékben az is számolt azzal, hogy ha oda jut be, akkor fizetős formában is hajlandó elkezdeni a tanulmányait.

Minden szakból csak egy intézmény adatait vettük figyelembe. Egy példa erre: a rendkívül népszerű pszichológia alapképzés több intézményben is elérhető, de az önköltséges formájára az Eötvös Loránd Tudományegyetem kapta a legtöbb (nem feltétlenül első, hanem bármilyen helyes) jelölést, így az ELTE paraméterei alapján számoltuk ki a teljes tandíjat (a többivel nem).

Ezzel a módszerrel 55 olyan képzést azonosítottunk, amelynek önköltséges formája egy intézményben legalább 100 jelölést kapott. Ezeket mutatja be az alábbi táblázat (amely a jelölések száma alapján rakja sorba az elemeket, de belekattintva bármelyik oszlop szerint sorba lehet az adatokat rendezni).

Nem biztos, hogy ez a sorrend az abszolút népszerűséggel is megegyezik, hiszen mi most csak az önköltséges képzési formákra leadott jelöléseket vettük figyelembe, az állami ösztöndíjasokra leadottakat nem.

A második táblázat ugyanennek az 55 képzésnek a teljes önköltségét mutatja meg, amelyhez hozzárendeltünk egy-egy, az adott diplomával tipikusan megcélozható pályakezdő munkakört, majd a Diplomás Pályakövetési Rendszer, a KSH legfrissebb bérstatisztikái, illetve munkaerőpiaci felmérései alapján mellé tettük az ebben a munkakörben jelenleg valószínű átlagosan elérhető bruttó kereseteket.

A táblázat jobb szélső oszlopa így azt mutatja meg, hogy az adott képzést elvégezve az első munkába állás után körülbelül hány hónap bruttó fizetéssel lehet annyit keresni, amennyibe a teljes tandíj került. (Az adatokat ebben a táblázatban is sorba lehet rendezni minden oszlop, vagyis akár a képzés költsége, a pályakezdő fizetések vagy a „megtérülési idő” szerint.)

Egy kivétellel az 55 képzés mindegyike magyar nyelvű, így vélhetően nem a külföldről érkező hallgatókat vonzza majd, akik a végzés után elsősorban nem a magyar munkaerőpiacon próbálnak érvényesülni, azaz rájuk a pályakezdő magyar bérek nem adnának releváns adatot. Az egyetlen angol nyelvű képzés a Budapesti Corvinus Egyetem filozófia, politika, gazdaság képzése, ennek viszont nincs magyar nyelvű verziója.

Néhány fontos szempont az értékeléshez:

• A képzések önköltségét az intézmények a képzés ideje alatt a mindenkori inflációval korrigálhatják, de a végeredményt ez valószínűleg nem módosítja érdemben, mert eközben a bérek is emelkedhetnek.
• Finanszírozási extraköltségekkel az egyszerűség kedvéért azért nem számoltunk, mert a tanulmányokat fedezni lehet akár diákhitellel is, amely kamatmentes.
• A számolás csak a pályakezdő béreket veszi figyelembe, a végzettséggel befutható karrier hosszabb távú egzisztenciális előnyeit nem, azaz például az orvosi pályák magas képzési költségét ugyan pályakezdő fizetésekben mérve hosszabb ideig tart kigazdálkodni, de az előmenetellel számolva összességében hosszabb távon sokkal előnyösebb is lehet a kép, mint néhány gyorsan megtérülő szak esetében.
• Szintén nem tudtunk valós, kézhez kapott, azaz nettó bérekkel számolni, mert a különböző adókedvezmények (például 25 év alattiak szja-mentessége) miatt ezek nagyfokú egyéni eltéréseket mutathatnak.
• Azt sem tudtuk figyelembe venni, hogy az adott képzéssel néhány év múlva mennyire lesz könnyű vagy nehéz első munkahelyet találni, és az egyszerűsítések miatt azzal sem számoltunk, hogy a piac mennyivel ad több vagy kevesebb kezdő bért a különböző egyetemekről kikerülő, de ugyanazt a szakot elvégző jelentkezőknek. Ezek is módosíthatják a végeredményt.

Ezek a számok tehát csak közelítő átlagok, de néhány trendet így is megmutatnak.

A képzések teljes önköltsége és az elérhető pályakezdő bruttó kereset között csak gyenge-közepes pozitív korreláció figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy bár általánosságban a magasabb önköltségű képzésekhez valamivel magasabb kezdőfizetések társulnak, a kapcsolat egyáltalán nem szigorú, és számos jelentős kivétel van.

Általánosságban igaz, hogy az informatikai és a mérnök szakok átlagos önköltség mellett is magas kezdő fizetéseket biztosít(hat)nak, vagyis ezek választása pénzügyileg is a leginkább racionális döntések közé tartozik.

A kiválasztott 55 képzésnél a teljes képzési költség átlaga egyébként 3,96 millió forint (6-12 félévre), az átlagos megtérülési idő pedig kereken hat hónap. A képzési költségek medián értéke 2,8 millió forint, a megtérülési medián pedig 4,4 hónap (a medián érték áll középen, vagyis attól ugyanannyi nagyobb érték van, mint kisebb).