A szerző a BrokerChooser brókere, elemzője. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Az elmúlt évtized közvélemény-kutatói bakijainak fényében nem meglepő, hogy világszerte keresik azokat a módszereket, amelyek alapján tájékozódni lehet egy közelgő választás várható eredményéről.
Nincs ez másképp Magyarországon sem, ahol a 2022-es országgyűlési választáson az előzetes felmérések alapján jóval erősebb ellenzéki eredményre lehetett számítani, mint amit a végeredmény hozott.
Itt jönnek képbe az előrejelző piacok (prediction markets), ahol a résztvevők valós pénzt kockáztatnak, amikor egy-egy jövőbeni esemény kimeneteléről kereskednek eseményszerződésekkel (event contracts).
Ezek a piacok két körülmény miatt is érdekesek az április 12-i választás kapcsán.
- Egyfelől egyes kutatások szerint az előrejelző piacok az amerikai elnökválasztások esetében gyakran pontosabbnak bizonyultak a hagyományos közvélemény-kutatásoknál.
- Másfelől pedig a magyar választásokkal kapcsolatos előrejelző piacok kereskedési volumene meghaladta a 109 millió dollárt (körülbelül 36 milliárd forint), ami régiós összevetésben kifejezetten magas adat.*Az összesítést 2026. április 5-én készítettem, így a magyar választásokkal kapcsolatos előrejelzési piacok kereskedési volumene nem végleges. Bár a Polymarketen a kereskedés USDC kritpovalutában folyik, ennek árfolyama rögzített az amerikai dollárhoz, így a cikkben dollárként hivatkozom rá.
A volumen nagy részét – több mint 108 millió dollárt – a Polymarketen kereskedték le, a Kalshin pedig további egymilliót.
Felmerül tehát a kérdés, hogy – az Egyesült Államokban tapasztalt jó előrejelzési képesség ide vagy oda – mennyire teljesítenek jól ezek a piacok Közép- és Kelet-Európában, és hogy a hazai körülmények mennyire számítanak ideális terepnek.
Mielőtt ezekre a kérdésekre rátérnék, fontos röviden bemutatni, hogy hogyan működnek az előrejelző piacok, és milyen összefüggés van az árak és egy esemény bekövetkezésének valószínűsége között.
60 cent = 60 százalék
Az eseményszerződések – amelyekkel az előrejelzési piacokon kereskednek – bináris természetű származtatott pénzügyi termékek, amelyekkel arra vehetünk fel pozíciót, hogy egy jövőbeni esemény bekövetkezik vagy elmarad.
A szerződések ára 1 és 99 cent között alakul, a kifizetés pedig – ha igazunk lett – 1 dollár, ha viszont tévedünk, akkor nem kapunk kifizetést.
A fenti logikából következik, hogy – a kamatoktól és tranzakciós költségektől eltekintve – a szerződések ára nagyjából azt mutatja meg, hogy a piac mekkora esélyt ad egy esemény bekövetkezésére.
Ha ugyanis egy szerződés ára épp nincs összhangban az esemény piac által várt valószínűségével – tehát például egy 1 dollárt fizető, 70 százalékos vélt valószínűségű eseményt 60 centért lehet venni vagy 80 centért eladni –, a befektetők kihasználják a lehetőséget. Az alacsonynak tartott árakon vásárolnak, ami felfelé hajtja az árat, a magasnak tartott árakon pedig eladnak, ami lefelé nyomja azt. Ez a más piacokról is ismert mechanizmus pedig azon a szinten tartja az eseményszerződések árát, amely a piac által vélt bekövetkezési valószínűséget tükrözi.
Az eseményszerződésekkel előrejelző piacokon, kvázi tőzsdéken kereskednek, ezek közül a Polymarket és a Kalshi a két domináns szereplő.
Hogy teljesítenek Közép- és Kelet-Európában?
Ahogy a fenti táblázatban a magyar választások esetében is látszott, egy valóságbeli eseményhez rengeteg Polymarket-esemény tartozhat. Az alábbiakban kigyűjtöttem, hogy az elmúlt néhány év közép- és kelet-európai választásain mely Polymarket-események rendelkeztek a legnagyobb kereskedési volumennel (választásonként). Ezt követően pedig rögzítettem, hogy ezeken a piacokon a voksolást megelőző különböző pillanatokban mennyiért lehetett olyan „Igen” szerződést venni, ami később bekövetkezett, tehát a választás után 1 dollárt fizetett.
Az alábbi táblázatban pirossal jelöltem azokat a választásokat, amelyek esetében a későbbi győztes szerződés ára a választások előtt egy nappal elmaradt az 50 centtől, tehát amikor a piac inkább azt várta, hogy a másnapi győztes nem nyeri meg a választást. Zölddel pedig azok az értékek szerepelnek, amikor az ár az 50 centet meghaladta, tehát a piaci várakozás inkább az volt, hogy az esemény bekövetkezik.
Hétből négy
Mint az előző táblázatban látszik, a hét vizsgált választásból négyszer következett be az árazás alapján valószínűbb esemény. A 2025-ös horvátországi elnökválasztáson, a romániai megismételt elnökválasztáson, a cseh törvényhozói választáson és a 2026-os szlovén törvényhozói választáson tehát a piacok az utolsó napon jól jelezték előre a győztest.
Ami külön érdekes, hogy a romániai elnökválasztás és a szlovén parlamenti választás esetében közös, hogy a piacok gyorsan beárazták a kampány hajrájában bekövetkező fordulatokat.
A megismételt román elnökválasztásnál ez azt jelentette, hogy a piacok jól követték le, hogy a későbbi győztes centrista Nicușor Dan az első forduló után hátrányból indulva erősödni tudott. Ez egyebek mellett olyan események hatására történt, mint hogy ellenfele, a szélsőjobboldali George Simion több tévévitát is kihagyott, valamint, hogy Dannak kedvezett az aktivizálódó választói bázis, ami végül 25 éves részvételi rekordhoz vezetett a második fordulóban.
A szlovéniai kampány utolsó napjaiban pedig egy, az ellenzéki Janez Janšát közvetlenül érintő kémbotrány írta át az esélyeket, amikor kiderült: az SDS-vezér külföldi magánhírszerzőket bízhatott meg kompromittáló anyagok készítésével és terjesztésével Robert Golob miniszterelnök köréről. Janša először tagadta a kapcsolatot, később viszont elismerte azt – a botrány pedig visszaütött, és hozzájárulhatott a GS szűk győzelméhez.
Lengyel betli
A fenti négy esettel ellentétben háromban az utolsó ár nem jelezte jól előre a másnapi eredményt. Ez volt a 2024-es szlovák és román, valamint a 2025-ös lengyel elnökválasztás.
A 2024-es szlovákiai elnökválasztáson sokáig a Robert Fico miniszterelnök (Smer) által támogatott Peter Pellegrini (Hlas-SD) számított esélyesnek, de az első fordulóban – amit két héttel tartottak a második forduló előtt – a vártnál erősebben szerepelt a centrista Ivan Korčok, és ez látszólag újfent nyílttá tette az elnökválasztás kimenetelét. Pellegrini vélt esélyeit az is rontotta, hogy nem volt teljesen egyértelmű, hogy az első forduló után kieső szélsőjobboldali jelölt, Štefan Harabin szavazói mind beállnak-e mögé, miközben az alacsony piaci volumen is torzíthatta az árakat, de erről később.
Romániában a 2024. december 1-jei törvényhozói választások hajrájában az egy héttel korábban tartott elnökválasztás első fordulós eredménye borított mindent. A november 24-i voksolást a radikális, oroszbarát Călin Georgescu nyerte meg, ami sokkolta az országot. Bár az eredményt később orosz beavatkozás miatt érvénytelenítették, a törvényhozói választások előtt még reális forgatókönyv volt, hogy a szélsőjobboldali AUR megelőzi a kormánypárti szocialista PSD-t. Ez végül nem történt meg, de az árazásban megjelent az erőviszonyok gyors átrendeződésének kockázata, így a túl alacsony árat lehet úgy is értelmezni, hogy a PSD tulajdonképpen túladottá vált.
A régiós választásokon az elmúlt évek legnagyobb látszólagos tévedését az előrejelző piacok a 2025-ös lengyel elnökválasztás esetében könyvelhették el: a későbbi győztest, az ellenzéki PiS által támogatott Karol Nawrocki független jelöltet ugyanis egyszer sem árazták esélyesnek. Bár az árak jól lekövették a kampány dinamikáját – Nawrocki esélyei az első forduló után jelentősen emelkedtek –, a végső 41,1 centes ár alapján a piac ebben az esetben nem adott jó előrejelzést.
Mire következtethetünk Magyarországgal kapcsolatban?
Az előrejelző piacok pontosságát gyakran a kollektív bölcsesség bizonyítékaként emlegetik, valójában azonban a teljesítményük erősen függ bizonyos feltételek teljesülésétől. Ezek közül kiemelten fontos, hogy
- elegendő számú, egymástól független szereplő vegyen részt a kereskedésben;
- alacsonyak legyenek a belépési korlátok;
- legyen megfelelő a likviditás;
- az új információk gyorsan épüljenek be az árakba; valamint hogy
- a részvételnek legyen valódi tétje, vagyis fájjon a tévedés.
Ezek a feltételek nem egyértelműek, és a gyakorlatban sok piac csak részben felel meg nekik. Ez persze nem azt jelenti, hogy ebben az esetben megszűnik a piacok előrejelzési képessége, csak azt, hogy az ideális állapothoz képest romlik. A következőkben ezért azt vizsgáltam meg, hogy a jelenlegi magyar választással kapcsolatos piacok mennyiben teljesítik a fenti kritériumokat.
Elegendő számú, egymástól független résztvevő
Rögtön az első feltételt a magyar piac csak részben teljesíti. Egyfelől régiós összehasonlításban azt látjuk – ha figyelembe vesszük az összes, az adott választással kapcsolatos Polymarket-eseményt –, hogy a magyarországi volumen kifejezetten magas.
Bár a kereskedés nem kizárólag belföldről történik, a lakosságszám-arányos volumen adhat egyfajta közelítést a piacok relatív népszerűségére, még ha ezek az események bizonyos mértékben nemzetközi érdeklődést is kiválthatnak. Ebben a mutatóban a magyar piac kifejezetten erősnek számít: az egy főre vetített 11,3 dolláros kereskedési volument a régióban csak a 2025-ös megismételt romániai elnökválasztás haladta meg.
A másik oldalról viszont az egymástól való függetlenség elve nagy valószínűséggel sérült. Egyfelől a Polymarketen csak kriptovalutában lehet szerződést kötni, ami potenciálisan kizár olyan kereskedőket, akik nem tudnak vagy nem akarnak ilyen eszközt venni. Tovább romlott a kép idén januárban, amikor a magyar szabályozó elérhetetlenné tette a platformot Magyarországon, miután tiltott szerencsejáték szervezése miatt eljárást indított ellene.
Bár a Polymarketen továbbra is lehet Magyarországról szerződéseket kötni, a weboldal csak VPN-en keresztül érhető el. A kriptokötelezettség és a hatósági tiltás pedig mind kiszoríthattak olyan szereplőket, akik eltérő információkra támaszkodva vettek volna részt a kereskedésben.
Alacsony belépési korlátok
Ebből a szempontból megint vegyesen teljesít a hazai piac. Mind a kriptovaluta használata, mind pedig a tiltás – vagyis más szempontból nézve a kötelező VPN-használat bevezetése – jelentős belépési korlát lehet a magyar piacon. Másrészt viszont az alacsony egységárú szerződések továbbra is könnyű hozzáférési lehetőséget kínálnak azok számára, akik eseményszerződéssel szeretnének kereskedni.
Legyen megfelelő likviditás
Amikor ezt az elemzést április 5-én, tehát egy héttel a választás előtt készítettem, a magyar választással foglalkozó legnagyobb forgalmú Polymarket-eseményben a vételi és eladási ár közötti különbség (spread) mindössze 1 cent volt. Ez ebben az eseményben a minimális érték, az alacsony spread pedig jellemzően már önmagában is erős likviditásra utal.
Az ajánlati könyv alapján a 70 centes árszint közvetlen közelében az eladói oldal mélyebbnek tűnt, 10-20 ezer dolláros pozíciók esetén ugyanakkor a piac likvidnek volt tekinthető, és megfelelő mélységet is biztosított a kereskedéshez.
Az új információk gyorsan épüljenek be az árakba
A Polymarket piacszerkezete lehetővé teszi, hogy az árak gyorsan reagáljanak az új információkra, mivel minden kötés közvetlenül befolyásolhatja az aktuális árat. Ez azonban önmagában nem garantálja a gyors és pontos beárazódást: annak üteme nagyban függ a piaci szereplők aktivitásától és a likviditástól.
A magyar választással kapcsolatos események ebből a szempontból inkább kedvező képet mutatnak: régiós összevetésben magas a kereskedési volumen, és a legnagyobb piacon a szűk spreadek és az ajánlati könyv mélysége alapján a lakosságra jellemző, kisebb méretű pozíciók érdemi árhatás nélkül végrehajthatók. Ez arra utal, hogy az új információk viszonylag gyorsan beépülhetnek az árakba, bár a már szintén tárgyalt korlátozott hozzáférés miatt a résztvevők köre torzulhatott, ami ezt a szempontot is gyengítheti.
A részvételnek valódi tétje kell hogy legyen
Ez a kitétel arról szól, hogy ha bemondásra lehetne szerződést kötni egy előrejelzési piacon, tehát sem pénzügyi, sem reputációs, sem más kárt nem szenvedne a szerződő, amikor téved, akkor teljesen logikusan irreális folyamatok jelennének meg az árban, azon az alapon, hogy a kibicnek semmi sem drága.
Mire számítsunk vasárnap?
Amikor azt vizsgáljuk, hogy a politikai előrejelző piacok pontosak-e, akkor azt nem lehet egyetlen vagy néhány esemény kimenetele alapján megítélni. Egy 70 centért vásárolt szerződés ugyanis nem azt jelenti, hogy szinte biztosan az fog történni, ami alapján kifizetéshez jutunk, hanem azt, hogy a jelenlegi információk alapján körülbelül 70 százalékos valószínűséget rendelünk hozzá.
Fordítsuk meg: a Polymarketen a befektetők körülbelül 30 százalék esélyt látnak arra, hogy a Fidesz nyeri a vasárnapi választást. Mit jelent ez? Ha családi kirándulást tervezünk a hétvégére, és a telefonunkon az időjárás applikáció 30 százalékos eséllyel mond vihart, akkor egy esőkabátot azért valószínűleg berakunk. Amikor pedig másnap a Börzsöny közepén elázva fagyoskodunk egy fa alatt, akkor nem az az első reakciónk, hogy új időjárás appot töltünk le, mert a mostani „nem működik”. Ugyanígy: ha végül vihar nélkül megúsztuk a napot, akkor sem szentségelünk otthon, hogy fölöslegesen vittük magunkkal a kabátot.
Amit tehát a fentiek alapján elmondhatunk, hogy az elmúlt időszak közép- és kelet-európai választásain a Polymarket nagyjából úgy működött, ahogy várnánk: a magas valószínűséggel becsült események bekövetkeztek, míg a 40–60 százalékos tartományban természetes módon gyakrabban tért el a kimenetel attól, amit az utolsó ár alapján valószínűbbnek tartott a piac.
Amikor pedig önmagában azt vizsgáljuk, hogy a magyar választás esetén milyen mértékben adottak a feltételek ahhoz, hogy a Polymarket mint előrejelző piac jól működjön, akkor azt látjuk, hogy a szükséges feltételek nagyrészt teljesülnek. Ugyanakkor a kötelező kriptovaluta-használat, továbbá a szabályozói tiltás mind torzíthatták a piacot olyan mértékben, hogy bizonyos információk egyszerűen nem épültek be az árakba, rontva ezzel az előrejelzés hatékonyságát.
