Olyan jól alakul a háború, hogy az Öbölből már csak Irán exportál olajat érdemi mennyiségben

Vasárnap olyan dolog történt Irán partjainál, amire a közelmúltban nem igazán volt példa: egy nem iráni olajat szállító hajó sértetlenül áthaladt a Hormuzi-szoroson.

• A 237 méter hosszú, pakisztáni zászló alatt hajózó Karachi nevű tanker az Egyesült Arab Emírségekből indult, és Pakisztán felé viszi a rakományát. Más kérdés, hogy a merülési adatok alapján a hajó nem volt teljesen megrakva.

Előzmények: február utolsó napján az Egyesült Államok és Izrael összehangolt légicsapást indított Irán ellen, amely során megölték az ország első számú vezetőjét, Ali Hamenei ajatollahot.

• A támadás hatására szinte azonnal leállt a forgalom a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonalán, a Hormuzi-szoroson, és bár sokan arra számítottak, hogy az amerikaiaknak van terve erre a forgatókönyvre, hamarosan kiderült, hogy nem.
• Azóta Iránon kívül más Öböl menti országok szinte egyáltalán nem tudnak olajat exportálni a tengeri útvonalon. Ez jelentősen csökkentette a kínálatot a piacon, durván felhajtva az olaj és a kapcsolódó késztermékek árát.

Számokban: ahogy korábban bemutattuk, a háború előtti hónapokban a teljes globális kőolajigény 14-15 százaléka haladt át a szoroson, ám akadtak napok, amikor ez az arány a 30 százalékot közelítette.

• Békeidőben a legtöbb olajat Szaúd-Arábiából, Irakból, az Egyesült Arab Emírségekből és Kuvaitból szállították ezen az útvonalon. Iránból indulva a háború előtt napi 1,2-1,3 millió hordó kőolaj haladt át a szoroson.
• A legutóbbi információk szerint a bombázás kezdete és március 11. között Irán 13,7 millió hordó nyersolajat exportált, ami azt jelenti, hogy a perzsa államban egyáltalán nem esett vissza a kivitel. A többi Öböl menti ország azonban szinte egyáltalán nem tudta használni a Hormuzi-szorost.

Mit mondanak ők? Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter azt mondta, nincs problémája az Egyesült Államoknak azzal, hogy folytatódik az iráni olajexport, mert azt szeretnék, hogy legyen elég olaj a világpiacon.

Igen, de: ez a nyilatkozat is jelzi, milyen nehéz helyzetbe navigálta magát az Egyesült Államok a háborúval. Ha ugyanis megállítaná az iráni olajexportot – amire bőven megvan a katonai képessége –, azzal még nagyobb lenne az olajpiaci sokk, még jobban elszállnának az árak, amit az amerikai kormány szeretne elkerülni.

• Így viszont Irán valószínűleg az olaj ellenértékéhez is hozzájut, ami növeli az ország ellenálló képességét. Bár az Egyesült Államok aligha felmorzsoló háborút akar nyerni, éles a kontraszt Venezuela esetével szemben, amelyet Maduro elnök elrablása előtt az olajexport elvágásával igyekezett engedményekre bírni az amerikai kormány.

Mi várható? A Karachi sikeres útja azt jelzi, hogy Irán bizonyos esetekben tehet engedményeket, és átengedhet tankerhajókat a szoroson. India esetében már korábban is gyakorolt ilyen gesztust.

• Ez azonban nem csökkenti érdemben az olajpiacra nehezedő nyomást: ezzel ugyanúgy Irán kontrollálja, hogy mennyi olaj kerülhet ki a Perzsa-öbölből.
• Donald Trump – miután az amerikaiak teljesen amatőr módon nem készültek fel a Hormuzi-szoros lezárására – most másoktól várna segítséget. Ma már fenyegetéssel próbálta rávenni a NATO-országokat arra, hogy vegyék ki a részüket az iráni háborúból, és segítsenek biztosítani a szorost.
• A szövetségesek azonban nem túl lelkesek Trump ötletétől, a németek már jelezték is, hogy álláspontjuk szerint a NATO-nak nincs sok köze az ügyhöz. Mindezek alapján pedig nem úgy tűnik, hogy rövid távon megoldódna a szoros lezárásának problémaköre.