Nagyobb a baj a budapesti levegővel, mint ami a hivatalos adatokból látszik
A szerző a Levegő Munkacsoport szakpolitikai munkatársa.
A budapesti hivatalos levegőminőségi mérőállomások adatait figyelve az érdeklődők megnyugodhatnak: bár olykor itt-ott meghaladja egyik-másik szennyező anyag koncentrációja az egészségügyi határértéket, az év nagy részében megfelelőnek vagy akár kiválónak minősülő adatokat mutat a HungaroMet tíz automata mérőállomása, és a légszennyezés az éves határértéket sem éri el. (Igaz, az Egészségügyi Világszervezet ajánlását mindenhol többszörösen meghaladja.)
Ez a kedvező kép azonban félrevezető, mivel az automata mérőállomások egyáltalán nem reprezentálják jól a budapesti lakóterületeket. Mert miközben Budapest belvárosának jelentős része magas épületekkel körülvett „utcakanyonokból” áll – ahol a HungaroMet szerint is feldúsulhatnak a szennyező anyagok –, a hivatalos mérőállomások kivétel nélkül olyan teresedéseken helyezkednek el, ahol a szennyező anyagok sokkal jobban fel tudnak hígulni. A belváros márpedig százezrek lakó- és munkahelye, és a legszennyezettebb nagy forgalmú utcakanyonokban – ilyen például a Rákóczi–Kossuth-tengely, az Üllői út, a Váci út, a körutak nagy része – is tízezrek élnek és dolgoznak.
A HungaroMet szabványokra és technikai nehézségekre hivatkozva nem használ gázelemző eszközöket a belvárosi utcakanyonokban, és valóban nehéz lenne egy nagy méretű gázelemző állomást kialakítani a szűk utcákban. Ugyanakkor diffúziós mérés esetében jóval kisebbek a nehézségek, így azokat utcakanyonokban is lehet használni. (Az automata gázelemzők bonyolult, drága eszközök, amelyek a levegő nitrogén-dioxid-koncentrációját mérik adott időközönként, például óránként. A diffúziós mintavételen alapuló eszközök egyszerű kis műanyag csövek, amelyekkel egy adott időszakra, például két hétre vagy egy hónapra vonatkozó átlagkoncentrációt lehet mérni.)
Bár a diffúziós mérés nem olyan pontos, mint a gázelemzésen alapuló, számos tudományos kutatás, illetve például Németországban a hatóság is használja, és az Európai Bizottság Közös Kutatóközpont kutatása is alkalmasnak találta a módszert a nitrogén-dioxid-koncentráció hosszú távú monitorozására, legalább indikatív céllal. Tavaly a HungaroMet is elkezdte rendszerszinten használni a diffúz mérőket, az eredmények itt érhetők el. És bár a diffúz mérések pontos helyszíne nem érhető el, a leginkább belvárosi jellegű Váci úton a tavalyi átlagkoncentráció (37,5 mikrogramm/köbméter) alig marad el az éves határértéktől (40 mikrogramm/köbméter). Ez alapján egyáltalán nem kizárt, hogy a belvárosi forgalmas utcák jelentős részén a nitrogén-dioxid-koncentráció meghaladja az éves határértéket.
Mivel a fentieken túl a civil szervezetek méréseit a HungaroMet azzal söpri le az asztalról, hogy ezeknek a szervezeteknek nincs a mintavételhez megfelelő kompetenciájuk, a Levegő Munkacsoport akkreditált méréseket végeztetett egy mintavételi kompetenciával bíró szakcéggel a belvárost átszelő Kossuth Lajos utcában. Ezen a nagy méretű, irányonként két forgalmi és egy buszsávból (tehát összesen hat sávból) álló úton jelentős az átmenő gépjárműforgalom, ami miatt gyakran városi autópályaként utalnak rá. Ráadásul az utat gyakorlatilag folytonosan magas épületek övezik, mintegy „városi kanyon” módjára nehezítve az átszellőzést.
A 2025. október 6. és 10. között végzett mérésekről részletes jegyzőkönyv készült. Az akkreditált mérések az Astoria és a Ferenciek tere közötti két mérőhelyen a legközelebbi hivatalos mérőállomások adatainak (22 és 29 mikrogramm/köbméter) több mint kétszeresét mutatták (47 és 58 mikrogramm/köbméter), de még a kicsit szellősebb Ferenciek terén (33 mikrogramm/köbméter) és a jóval kisebb forgalmú Reáltanoda utcában (42 mikrogramm/köbméter) is jelentősen meghaladták azokat.
Az akkreditált mérésekkel párhuzamosan a Levegő Munkacsoport az általa korábban használt, nem akkreditált mérőket is kihelyezte, és ezek az akkreditált mérőkétől legfeljebb 20-30 százalékkal eltérő adatokat mértek. A Levegő Munkacsoport június 4. és július 2. között is mért nitrogén-dioxid-koncentrációt a Kossuth Lajos utcában saját mintavételezéssel, akkor a Ferenciek terén és a Puskin mozi előtt 48 és 71 mikrogramm/köbméter értéket mutatott az elemzés.
A fenti adatok alapján kisebb csoda lenne, ha az éves nitrogén-dioxid-átlagkoncentráció nem haladná meg a 40 mikrogramm/köbméteres éves határértéket. Ugyanis a 2024-es adatok alapján az október 6–20. közötti nitrogén-dioxid-szintek jellemzően csak néhány százalékkal térnek el az éves átlagkoncentrációtól. Természetesen teljes bizonyossággal egy éves mérés tudná kimutatni a határérték meghaladását, ez viszont meghaladja egy civil szervezet lehetőségeit.
Az utcakanyonok nitrogén-dioxid-koncentrációja más városokban is jóval magasabb a város háttér-koncentrációjánál, és meghaladja az éves határértéket. Egy Ljubljanában végzett kutatás során nyáron 120, télen 62 százalékkal magasabb koncentrációt mértek az utcakanyonokban a háttér-koncentrációhoz képest (52 és 57 mikrogramm/köbméter).
Tehát bár teljes bizonyossággal nem lehet állítani, a HungaroMet mérései alapján valószínű, a Levegő Munkacsoport által koordinált mérések alapján pedig szinte biztos, hogy a forgalmas belvárosi utak egy részén a nitrogén-dioxid-koncentráció meghaladja az éves határértéket. Ha ez tényleg így van, akkor a jogszabályok szerint
olyan intézkedéseket kellene végrehajtani, amelyek hatására a lehető legrövidebb időn belül határérték alá csökken a légszennyezettség.
De persze a döntéshozóktól jogszabályi kötelezettség nélkül is elvárható lenne, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy legalább az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásában szereplőnél négyszer magasabb hazai határértéket betartsák, amivel számos betegséget és idő előtti halálesetet előzhetnének meg. És ahogy a WHO javaslata jelzi, a nitrogén-dioxid-szint csökkentése még akkor is nagyon fontos lenne, ha kiderülne, hogy a szennyezés a forgalmas utcakanyonokban mégsem éri el a határértéket.
Mindennek sajnos nem sok jele van, mivel hivatalos mérések eddig csak Budapest kevésbé szennyezett közterületein történtek, és az ott kimutatott határérték alatti szennyezés miatt a Fővárosi Önkormányzatnak nem volt kötelezettsége semmilyen intézkedésre. Ha a HungaroMet folytatja és kiterjeszti a forgalmas belvárosi utcákra a diffúz mérést, ez a helyzet változhat.
További probléma, hogy a Fővárosi Önkormányzat nem igazán hajlandó jelentős forgalomkorlátozó intézkedések bevezetésére, például a parkolási díjak legalább inflációkövető emelésére, alacsony kibocsátású zóna bevezetésére vagy az útfelület kerékpárhasználatnak kedvező újraosztására. Sőt a legújabb elképzelések szerint a feltehetően a Kossuth Lajos utcához hasonlóan szennyezett levegőjű Üllői úton még növelné is a gépjárműforgalom rendelkezésére álló kapacitást a szennyezésmentes kerékpározás terhére, leginkább a repülő turisták kedvéért.
Szerencsére a Kossuth Lajos utca–Rákóczi út tengely esetében mégis van egy kis remény a légszennyezés csökkentésére. Az itt tervezett rekonstrukció ugyanis egy teljesen megváltozott karaktert mutat, hiszen többek közt fákat, zöldfelületeket, irányhelyes kerékpársávot céloz meg a terv, ahol 30 kilométer/óra lesz a megengedett maximális sebesség. A koncepció csak úgy valósítható meg, ha az autóforgalom által használható sávok száma csökken, és így garantáltan kisebb lesz a forgalom, tehát a légszennyezés is. Kérdés azonban, hogy a rekonstrukció mikor valósulhat meg, illetve hogy elég lesz-e a 2030-tól felére csökkenő határértékek betartására.
