Négyszázmilliárd forinttal nőhet a magyar gázszámla az iráni háború miatt
A szerző energetikai szakértő. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Március eleje van, és bár a tavasz közeledik, az európai gázpiacon megfagyott a levegő. Az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása piaci sokkot okozott: az irányadó holland tőzsdei jegyzés (TTF) ára hétfőn és kedden összesen több mint 40 százalékot ugrott, majd a hét folyamán 47–58 euró/megawattóra között ingadozott, miközben év elején még 30 euró körül alakult. A Goldman Sachs a második negyedéves átlagot 45 euró körülre becsüli, de egy elhúzódó konfliktus esetén a 90 euró/megawattóra sem kizárt – ez már a 2021-es energiaválság szintje lenne.
Aki azt hitte, hogy az orosz gázról való leválás után hátradőlhetünk, az most ébred rá a valóságra.
Kibírhatjuk, de nem lesz olcsó
Meg kell ijedni? Nem. A technikai feltételek adottak a túléléshez, de a rugalmasság ára most válik láthatóvá.
Az EU tárolói 2026. március elején 39 százalékon*
A baj nem a pillanatnyi állapot, hanem az, hogy amit március és október között kellene betárolni, azt milyen áron kéne megvenni és honnan. Magyarország esetében a tárolók 30-ról 90 százalékos szintre való feltöltése – ha az árak 50-55 euró/megawattóra körül maradnak – 350-400 milliárd forinttal kerülhet többe, mint tavaly (ha a 2025. végi, 30 euró körüli árakhoz viszonyítunk).
Mint látszik, ha az árak a 90 euró/megawattórás extrém forgatókönyv irányába mennek, akkor akár ezermilliárd forintos többletköltség is reális. De az alappálya most még a mérsékeltebb sokkot mutatja.
Milyen gázárakat láttunk eddig?
Mitől függ, hogy melyik verzió válik valóra?
Az egyértelmű, hogy a Hormuzi-szoros, azon belül a katari cseppfolyósított földgáz (LNG) kiesésével mintegy 110 milliárd köbméter LNG tűnik el a piacról ideiglenesen, valamennyi időre.
Ebből a bő 100 milliárd köbméterből mintegy 25 milliárd jött Európába, a maradék Ázsiába és más piacokra hajózott el. De nem elég csak az egyiket vagy a másikat pótolni: a piaci közlekedőedények logikája szerint, ha valahol hiány keletkezik, az áru oda megy majd, és Ázsia, illetve Európa egymással lesz kénytelen versenyezni az árban, hogy magához vonzza a földgázt.
Meglévő és potenciális orosz források
Miközben az EU és az Egyesült Államok elszántan ragaszkodik az energiaönállósághoz, a föld alatt két hatalmas vezeték vár érintetlenül a politikai fordulatra.
A Török Áramlat jelenleg is működik, évi 31,5 milliárd köbméteres kapacitással. Hazánk ezen keresztül kapja az államközi szerződés szerinti – ki tudja, mennyibe kerülő – gázt, továbbá a kivételes szerződésekkel kivételes cégeknek elérhető extra, „spot”, azaz piaci árazású, valóban olcsó molekulákat.
A Belarusz–Lengyelország–Németország nyomvonalú, évi 33 milliárd köbméteres kapacitású Jamal vezeték jelenleg „száraz”, de épségben van, így technikailag bármikor indítható lenne. Kapacitása tehát önmagában több annál, mint amennyi Katar felől érkezne Európába a Hormuzi-szoroson.
Lenne egy harmadik vezeték is: az Ukrajna felől Szlovákiába és Magyarországra belépő Testvériség vezeték. A Barátság olajvezeték példáján okulva ezt ne is elemezzük most tovább.
Íme, a pillanat, amikor a legrosszabb politikai rémálom megkísért: ha választani kell a – Goldman Sachs által becsült, akár 130 százalékos drágulást hozó – 74 eurós gázár és a Gazprom között, az EU egyes tagállamai elkezdhetnek az utóbbi felé hajlani. Ha elég sok bajt csinálsz, túlélhetsz – ez az üzenet, amit az iráni eszkaláció küldhet Moszkvának.
Közben Putyin arról beszélt, hogy megvizsgálják a még fennmaradt európai gázszállítások leállítását, az LNG-t ázsiai országokba tervezik átirányítani. Trump pedig vajon miért várt Irán megtámadásával pont az betárolási szezon kezdetéig?
Folyamatban lévő LNG-beruházások
2026 az az év, amikor a történelem eddigi legnagyobb LNG-kapacitásbővítése eléri a piacot. Az Egyesült Államokban a Golden Pass és a Corpus Christi Stage III projektek futnak fel, amelyek együtt évi 25-30 milliárd köbméter extra gázt adnak a kínálathoz, de nem egyből, hanem 2026–2027-ben fokozatosan. Kanada is bővül: az LNG Canada, amely 2025 közepe óta szállít, 2026-ra éri el a stabil, teljes üzemi kapacitását.
Az egyenlet a következő:
Az, hogy az alappálya és az extrém ár közötti közgazdasági csúszka melyik irányba mozdul el jobban, attól függ: mettől meddig kell Ázsiával, Amerikával, Afrikával versenyezve túlfizetni más piacokat?
Az 1991-es öbölháború aktív szakasza 43 napig tartott. Ha a közel-keleti konfliktus nem eszkalálódik totális, többéves háborúvá, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és az ICIS agytröszt elemzői szerint a piac 2026 második felére újra egyensúlyba kerülhet.
Tehát bár a gáztárolók feltöltése nem tud majd megkezdődni a szokott ütemben, van rá reális esély, hogy felkészüljünk egy feszes, de teljesíthető „csőről” történő üzemelésre.
Pénzügyi vagy lelkiismereti kár?
Visszatérve az eredeti kérdésre: meg kell ijedni? Nem. De nagyon fegyelmezetten kell gazdálkodni. A válságos időszak kibírható, de csak akkor, ha elfogadjuk, hogy a globális gázpiac legdrágább jegyeit váltjuk meg idén, és akár a fogyasztás korlátozása is része marad a fegyvertárnak. A betárolási szezon végéig, novemberig tartani kell az irányt: drága amerikanizált LNG, szövetségi politika, és nem engedni a politikai zsarolásnak – sem a moszkvainak, sem a hazai populistáknak, akik az olcsó orosz gázt varázsmegoldásként kínálják.
A kérdés valójában nem technikai, hanem morális: a pénzügyi kárt vagyunk hajlandók megfizetni – a drága LNG-vel –, vagy a lelkiismeretit, azzal, hogy kiegyezünk (európai szinten) Moszkvával?
A 350-400 milliárd forintos alappályás magyar többletköltség sem kis összeg, és az extrém forgatókönyvben a felár akár az ezermilliárd forintot is elérheti. De van egy másik érték, az önbecsülésé, amit a pénznél is nehezebb visszakapni.
