Étolaj, sertéskaraj és paradicsom – megnéztük, hogy tényleg van-e élelmiszer-drágulás

Ahogy korábbi cikkünkben a héten megírtuk, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) élelmiszerár-indexe 40 százalékkal nőtt tavaly májushoz képest, és közel 10 éves csúcsra jutott. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az élelmiszeripar alapanyagainak ára az utóbbi időben folyamatosan emelkedett, vagyis azok a jellemzően árutőzsdei kereskedésben kialakult árak nőnek, amelyek meghatározzák, hogy milyen költséggel tudják ezeket beszerezni az élelmiszeripari cégek.

Az okok sokrétűek, és csak részben köthetőek a járványhoz, illetve a járvány miatt kialakult nyersanyaghiányhoz, szállítási nehézségekhez. Mindez azonban általában nem nagyon érdekli a nem kifejezetten ezzel a területtel foglalkozókat, a bolti vásárlók legfeljebb azt a kérdést teszik fel, hogy ebből mekkora tényleges áremelkedés lesz (és mikor) a boltokban. Márpedig erre elég nehéz jóslatokat adni.

Nézzünk egy konkrét példát: mitől drágulhat meg idén a sertéshús? Leegyszerűsítve például attól, hogy az állattartás összköltségén belül a takarmány kétharmadot képvisel, és aktuális ára főleg a gabonák vagy a (takarmány)szója árától függ. Ha nem elég a termés a kereslethez képest, vagy – például ahogy most történik – Kína a szokásosnál nagyobb készleteket vásárol fel, akkor hiány alakul ki, ami elkezdi felfelé nyomni az árakat. Csakhogy mire ez a nyomás a sarki boltig elér, rengeteg szereplőn megy keresztül, és természetesen senki sem akarja a magasabb költséget lenyelni. Az eredmény általában az, hogy az ellátási lánc szereplői az egymás közötti kereskedelmi alkukban úgy módosítják az árakat, hogy az emelkedést kénytelen-kelletlen elmorzsolják egymás között – persze így is marad még a láncban valamennyi, amit a sor végén álló vásárlóval kell megfizettetni.

Magyarországon mára az lett az általános helyzet, hogy a fontosabb alapélelmiszereknél a piacvezető rezdüléseit figyelik a versenytársak. Amint az az elmúlt napokban a Trade magazin összeállításából kiderült, ez a szereplő jelenleg már a Lidl, amely trónfosztotta a Tescót a hazai legnagyobb élelmiszerláncok és drogériák listáján.

A Központi Statisztikai Hivatal áprilisban 2,4 százalékos éves átlagos élelmiszer-drágulást mért, ami eleve nem tűnik drámainak, de ha az említett sertéshúst nézzük, akkor az ráadásul 6,9 százalékos mínuszban van 2020 áprilisához képest. A fenti folyamatok tehát még nem értek el a boltjainkig.

A KSH szerint a legjobban dráguló termékek listáját az étolaj (22,8%), a büféáru (7,8%), a rizs (7,7%), a margarin (7,5%) és a liszt (7,4%) vezeti.

Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 2020. január vége óta figyeljük 42, többségében mindennapos alapélelmiszernek számító termék árváltozásait. Egy éven keresztül csak az Aldit és a Lidlt követtük, idén február óta pedig e kettő mellé bevettük a Penny Marketet és a Tescót is. Ez a négy lánc a magyar élelmiszer-kiskereskedelem jelentős részét lefedi, a három német diszkont pedig a legkedveltebb az úgynevezett értékesítési csatornák között.

A minden hónapban virtuálisan levásárolt kosarunk összetétele ennek a mondatnak a végén látható csillagra kattintva érhető el*

. Az árak követésének módszertanát pedig ennek a mondatnak a végén elhelyezett csillagra kattintva lehet elolvasni*

.

Az elmúlt hónapokban rendre közöltük, hogy a négy láncban az általunk követett 42 termék ára milyen eltéréseket mutat egymástól – és egyik legfőbb megállapításunk az volt, hogy a 42 terméknek több mint a fele szinte ugyanannyiba kerül majdnem mindenhol, vagyis ha alapélelmiszerekről beszélünk, akkor egy heti bevásárlás végösszegében nagy különbségeket nem láthatunk. Ezen belül a diszkontok feltűnően együtt mozognak, a három lánc árai sokszor forintra megegyeznek, ha pedig 1-2 százalékos eltérést is megengedünk, akkor még sokkal nagyobb egyezőséget kapunk.

Ebben a tekintetben május 31-én sem volt változás, ezért most kissé eltérünk a megszokott adatközlésünktől, és nem az egyes üzletek közötti eltéréseket mutatjuk be, hanem néhány, a KSH által is kiemelt termék konkrét árváltozását, egy évre visszatekintve.

Hangsúlyozzuk, hogy ez nem a hivatalos átlagos statisztikai élelmiszerinfláció, hanem a négy áruházban tapasztalt konkrét hónap végi árak változása.

Az alábbi grafikon a sertéskaraj kilogrammonkénti árát mutatja tavaly május óta (a saját módszertanunkkal számolva). Látszik, hogy az utóbbi időben valóban megindult egy kisebb áremelkedés, de éves szinten továbbra is mínuszban van a mutató – a KSH mérésével egyébként összhangban.

A következő grafikon az étolaj literjének árváltozását mutatja be ugyanezen az időtávon, és itt már tényleg látványos a drágulás – illetve az is, hogy az árak folyamatos emelkedése mennyire együtt mozog az üzletekben.

Következőnek nézzünk meg egy népszerű zöldséget, amelyet Magyarországon is termelnek. A paradicsom alábbi diagramján kiválóan látszik a szezonalitás hatása: az árak nyár végétől kezdve meredeken emelkednek, majd tavasz végétől elkezdenek csökkenni, és 2021. május végére a 2020. június végi alacsonyabb árakat közelítik meg (éves szinten pedig szintén csökkenést mutatnak).

A KSH a rizst és a lisztet is kiemelte, mi azonban ebből a két termékről azért nem közlünk most grafikont, mert az rendkívül unalmas lenne: gyakorlatilag két egyenes vonalat látnánk egy-egy megugrással, vagyis az árak az elmúlt 12 hónapban egyszer ugyan megváltoztak, de előtte és utána végig mozdulatlanok voltak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy rizsre és lisztre a boltok éves beszállítói szerződéseket kötnek, és ha nincs vis maior eset, akkor ezek kőbe vannak vésve.

A liszt lehet egy konkrét példa is: tavaly augusztusig az Aldiban és a Lidlben is mindig 109 forintba került, azóta pedig mindkét helyen 119 forintra van bebetonozva. Igaz, ez 9,17 százalékos egyszeri áremelés, ami soknak hangzik – és közelít a KSH által mért hivatalos dráguláshoz –, ám valószínű, hogy a családok büdzséjét nem rengette meg annyira, mint az étolaj már említett drasztikus drágulása.

Adataink szerint sok alapvető élelmiszer van, amely a liszthez és a rizshez hasonló mintát mutat, ilyen jellemzően a banán, a különféle tejek és az olyan tejtermékek, mint a natúr joghurt vagy a tejföl, de a kifli, a zsömle és a félbarna kenyér ára sem szokott moccanni semerre.

Ez arra utal, hogy az esetleges áremelés begyűrűzése emiatt is nehezen jelezhető előre, a beszállítók sokszor csak az éves szerződések megújításakor tudják érvényesíteni a magasabb költségeiket, és ez termékenként és boltonként is eltérő időpontot jelenthet.

Végül szokásunkhoz híven azt a grafikont is közöljük, amely azt mutatja meg, hogy a 42 termékből álló saját (nem reprezentatív, de másfél éve változatlan) bevásárlókosarunk összesített költsége hogyan alakult május utolsó napján. Látszik, hogy nem sok mozgás van áprilishoz képest, január óta mi a Tescóban folyamatos kosárérték-csökkenést mérünk, a hipermarket közelít az Aldi-Lidl páros szintjéhez, de még mindig nem éri el azt. A Lidlben az elmúlt hónapokban 1-1 százalékkal rendre emelkedik kosarunk költsége, az Aldit minimális értékekben, de kissé hullámzónak tapasztaljuk, a Penny Market pedig a Tesco ellentettje most, a mi kosarunkban február óta drágul, és májusban már a hipermarket fölé is ment.