Közeleg a normalizálódás, de a könnyű út járhatatlan

2021. augusztus 19. – 13:10

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Egy különleges krízis után kell kivezetnie válságkezelő eszközeit az amerikai jegybanknak, lehetőleg nagyobb megrázkódtatás nélkül. Nem lesz egyszerű.

(A szerző a CIB vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Miközben itthon az MNB Monetáris Tanácsa egy „határozott”, megelőző jellegű kamatemelési ciklusba kezdett – a piaci és gazdasági élet szereplőit pedig leginkább az foglalkoztatja, hogy az eddigi két kamatemelést milyen további lépések követhetik az előttünk álló időszakban –, a globális piacokon minden szem az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed nyíltpiaci bizottságára (FOMC) szegeződik.

A Fed esetében persze az fel sem merül, hogy rövid távon kamatemelésre kerüljön sor. A piacokat leginkább az foglalkoztatja, hogy mikor indítják el a monetáris politikai normalizálást, aminek első lépése a „tapering”, vagyis az eszközvásárlási program fokozatos kivezetése lehet. A kérdések, amelyekre választ vár a piac:

  • Mikor jelentik be a tapering menetrendjét?
  • Mikor kezdődik ténylegesen a normalizálás?
  • Mikor kerül sor az első kamatemelésre?

A júliusi FOMC ülést követően még nem kaptunk sok kapaszkodót. A közlemény utalt arra, hogy a folyamatok jó irányba mennek, de még nem tartunk ott, hogy ténylegesen megkezdődjön az irányváltás. Az ülés tegnap közzétett jegyzőkönyvéből azonban kiderült, hogy a tagok többsége szerint még idén bele kellene vágni a normalizálásba.

Az elmúlt időszakban beérkező új adatok mindenesetre nem könnyítik meg a döntéshozók dolgát. Az adatok, piaci és egyéb információk bőven adnak érveket a héják (akik korábban vezetnék ki az eszközvásárlási programot) és a galambok (akik tovább várnának ezzel) kezébe is. A kilátásokat övező bizonytalanságok továbbra is jelentősek, így a döntéshozók közötti, a gazdasági kilátásokkal és a követendő monetáris politikai stratégiával kapcsolatos egyértelmű véleménykülönbségek nyilvánvalóan nem tűntek el, és várhatóan a következő időszakban is fennmaradnak.

A héják szerint itt az idő, nincs mire várni

Az elmúlt időszakban beérkező új adatok alapján az amerikai gazdaság valószínűleg túljutott a növekedési csúcson, a kilábalás azonban dinamikusan folytatódik. A laza monetáris kondíciók, a masszív fiskális stimulus, a javuló munkaerőpiaci helyzet, a háztartások magas megtakarításállománya, az alapvetően támogató külső környezet, a vállalati beruházások esetén látható pozitív kép mind azt mutatja, hogy ekkora mértékű monetáris támaszra már nincs szüksége a gazdaságnak.

A munkaerőpiac dinamikusan erősödik, az elmúlt három hónapban több mint 2,5 millió új munkahelyet teremtettek, kézzel fogható közelségben van a válság előtti szint elérése.

Az infláció viszont rendkívül magas, még a flexibilis inflációs célkitűzéses rendszerben sem tolerálható szinten áll, a kereslet-kínálat közötti súrlódások a vártnál lassabban oldódnak, reális az esélye annak, hogy a pénzromlási ütem a vártnál hosszabb ideig magas marad, ami veszélyezteti az inflációs várakozások horgonyzottságát – itt az idő tehát a normalizálásra.

Mindez igaz, de a galambok másként látják

Ugyanabból az adatközlésből azonban a döntéshozók másik tábora teljesen mást olvas ki. Nemcsak a növekedési, hanem az inflációs csúcson is túljutott a gazdaság. Igaz, júliusban még 5,3 százalékos volt az éves infláció, havi szinten azonban már lassult a drágulás. Szerintük a gyorsuló infláció átmeneti jelenség, a kínálat oldalon már látszanak pozitív jelek (megállt az árupiaci termékek vagy például a faanyagok drágulása). Mindemellett a munkaerőpiaci kilábalás még távolról sem teljes, a mezőgazdaságon kívüli szektorokban 5,8 millióval kevesebb munkahely van, mint a válság előtt.

A delta koronavírus-variáns gyorsuló ütemű terjedése a lefele mutató növekedési kockázatokat erősíti. Igaz, hogy a gazdaság hullámról-hullámra egyre jobban alkalmazkodott, és az egyes hullámok egyre kisebb reálgazdasági hatással jártak, a legfrissebb adatok már jelzik, hogy a lakosság óvatosabbá vált. Visszaestek az éttermi és repülőjegy-foglalások, a Michigani Egyetem fogyasztói bizalmi indexe augusztusban óriásit esett, utoljára 2011-ben állt ilyen alacsonyan. A galambok szerint tehát kockázatos sietni.

Maga a Covid-válság és az abból való kilábalás is meglehetősen különleges volt, ilyen krízissel még nem találkoztak a monetáris politikai döntéshozók. A kilátásokat továbbra is nagyfokú bizonytalanságok övezik, sok kérdésre csak a jövő ad majd választ, pró és kontra is rengeteg érvet hozhatunk fel. Így nem véletlen, hogy komoly véleménykülönbségeket látunk a bizottságon belül.

A piacok pedig konkrétumokat várnak

A bevezetőben feltett kérdések közül az első a legfontosabb. A tényleges normalizálás minden bizonnyal fokozatos lesz, kamatemelésre 2023-ig még jó eséllyel nem kerül sor, a monetáris kondíciók tehát még hosszú ideig lazák maradnak. Így a tényleges lépések direkt módon nem kell, hogy sokkot okozzanak. Kulcskérdés azonban, hogy a piaci szereplők tisztán lássanak a Fed terveivel kapcsolatban, a lehető legkisebb tér maradjon spekulációra. A könnyű út (várjunk még, ne csináljunk, ne kommunikáljunk egyelőre semmit, nézzük meg, hogyan alakulnak a dolgok) nem járható; a piac válaszokat vár.

Így mindent egybevetve jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy a jövő heti Jackson Hole-i konferencián előkészítik a terepet, majd szeptemberben – ha addig nem változik jelentősen a kép – bejelentik, hogy mikor indulhat az eszközvásárlási program fokozatos lefaragása (2021 vége – 2022 eleje). A következő hetekben azonban még sok minden és annak ellenkezője is bekövetkezhet. Az inflációs félelmek helyét átvehetik a növekedési aggodalmak, a negyedik hullám, de akár a geopolitikai fejlemények is okozhatnak olyan kellemetlen meglepetéseket, amelyek átírják a kilátásokat, és amelyek miatt a menetrend kommunikálása (és a tényleges normalizálás) időben kitolódhat.

A 2008-2009-es válság utáni „tapering” – mint ahogy arra sokan emlékezhetnek – nem ment zökkenőmentesen, a félrecsúszott kommunikáció komoly turbulenciákat okozott a globális és különösen a feltörekvő piacokon. Reméljük, a mostani epizód jobban sikerül, és a Fed az átmenetet nagyobb megrázkódtatások nélkül lépes lesz levezényelni.

Európa hűvösen nézi, ahogy Amerika még rá is játszik az áremelkedésre
Kapcsolódó
Európa hűvösen nézi, ahogy Amerika még rá is játszik az áremelkedésre
Az extrém laza amerikai jegybanki és költségvetési politika miatt a gazdaság túlfűtötté válhat, miközben Európában erről szó sem lehet.

Vágólapra másolva
Kövess minket Facebookon is!