Ilyen is valójában Budapest, amikor csak úgy van
2024. július 13. – 17:15
A Budapest Street Photography Collective (BPSPC) a fővárosban élő és dolgozó fotósok alkotói szövetsége. Tagjai közt van főállású fotós és olyan is, aki a napi munka mellett alkot. Most megjelenő könyvük a pillanat lenyomata, a fényképekhez hasonlóan megismételhetetlen dokumentum. Azért mert egyre kevésbé tűrjük, hogy fényképezzenek minket és egyre több kép születik meg téma és fotós nélkül, teljesen mesterségesen.
Az utcafotó, mint műfaj az utóbbi évek egyik nagy divatja. A közösségi médiában egymást érik az önjelölt művészek, a jó és rossz képek alatt irigység és rajongás, kommentháború zajlik. Sok kevés expós, eladó kompakt gép jelzi, hogy az utca nem adja könnyen a jó fotót. A megoldás talán az, hogy nem a szuper fotó elkészítése a lényeg, hanem az, hogy elmeséljen egy történetet, átadjon egy hangulatot. A BPSPC fényképei éppen ezt csinálják, pedig az alkotóközösség tagjai nagyon különböző emberek. Más korosztály, más háttér. A jelenleg nyolc tagból álló csoportban a legfiatalabb húsz éves, a legidősebb negyvenhét. Nyilván más terekben mozognak, más optikán keresztül látják a várost.
Az albumnak nem célja definiálni Budapestet. Nem akarja a viszonyunkat megváltoztatni a várossal. „Nem egyszerű műterembe vinni a várost, és ott
tökéletesen beállított képeket készíteni róla.” – írja a könyv előszavában Zubreczki Dávid építészeti szakíró. De nem is cél a tökéletes beállítás. Inkább „(…) bemutatni azt, hogy milyen is valójában Budapest, amikor csak úgy van. Létezik, él. A BPSPC-nek ez meglepő módon sikerült.”
A műteremben tökéletesen beállított kép elkészítése ráadásul azt a kényelmet adja, hogy tudjuk, mikor és mi fog történni. Az utcafotónál ez nincs, vagy ott vagy éppen, vagy nem. Ha nem vagy ott, nem készül el a kép. „Több mint ötszáz négyzetkilométert néhány utcarészletbe, közel egymillió lakást pár épületbe, és majd kétmillió emberi életet, örömöt, bánatot, feszültséget, nyugalmat néhány elkapott mozdulatba sűríteni” – így írja le a fotósok küldetését a kötet előszava. A könyv elkészítése tehát nem volt könnyű és gyors projekt. Ha a város egy film, úgy az album egy trailer, ami kedvet csinál hozzá. Ugyanakkor „nem okozhat csalódást sem azzal, hogy mást ígér, mint amit a néző kapni fog. Vissza kell adnia a film hangulatát, ízelítőt kell nyújtania abból az élményből, amit át fog élni az, aki megnézi.”
Budapest ráadásul folyamatosan változik, egészében és rétegeiben egyaránt. Az ókor óta többször lerombolták és újjáépítették, évszázados a háttér tehát, ami előtt zajlik a mindennapi élet. Állandóság és pillanat. „A kötetben sikerült ezt a kettősséget megjeleníteni. Vannak benne olyan fotók, amelyek bár a közelmúltban készültek, már a könyv megjelenésekor is emlékeket őriznek: a szemfüles budapestiek kiszúrhatják rajta, mi az, ami ma már a valóságban egészen máshogy néz ki, mint a képeken. Ugyanakkor vannak felvételek, melyek akár ötven évvel ezelőtt is készülhettek volna – egyes utcáink, egyes szokásaink semmit sem változtak. Ha ez a könyv pusztán kordokumentuma lenne annak, milyen is volt Budapest a 2020-as évek első felében, már annak is nagy jelentősége volna.”
A kötet azonban egyszerre a kor attitűdjét is rögzíti, azt, ahogy egy ismeretlen fényképész kamerájához viszonyulunk. Néhány évtizede még szinte bárkit lehetett fotózni, ügyet sem vetettek rá. „Ma más időket élünk: egyre kevésbé szeretjük, ha engedély nélkül fotóznak bennünket. Engedélyt meg ugye nem adunk. De ha mégis, akkor az már rég nem az a kép, ami visszaadná az életünket. Ez a könyv tehát nemcsak a képeken szereplő házakkal, viseletekkel, szokásokkal őrzi majd korunk emlékét, de egyben lezárása is egy olyan korszaknak, amikor még meg lehetett örökíteni a valóságot.”
Az internet gyökeresen megváltoztatta a fényképezést. Ahogy fényképeket nézünk mindenféleképpen, most pedig olyan korszakba lépünk, ahol egy fotó elkészítéséhez sem a témának sem a fényképésznek nem kell jelen lennie. A mesterséges intelligencia egyre hihetőbb képeket generál, és lehetnek célok, amiknek ezek a képek tökéletesen megfelelnek. Hinni kell azonban abban, hogy éppen ezért jobban fogunk kapaszkodni a létezőbe. Mert „Rajongani lehet persze egy képeslapért is. Egy fotón megjelenített tökéletes szépségű emberért, tárgyért, városért. Beleszeretni azonban csak a valódiba lehet.”
A jelen Budapestjének valósága immár ott van ebben az albumban, papírra nyomtatva, lapozhatóan az asztalon.
A BPSPC tagjai 2024-ben: Bódis Krisztián, Chripkó Lili, Erdős Dénes, Juhász Jácint, Neményi Márton, Rácz Dominika, Soós Bertalan, Szabó Bálint. Akik „nem tartanának itt volt tagjaik (Bedynski Krisztián, Mónus Márton, Szalai Imre, Tálas Achim, Temesi Ádám és Varga Benedek) nélkül.”
A BPSPC: Budapest Street fotóalbumot a nagyobb könyvesboltokban és a BOOK kiadó oldalán keresztül lehet megvásárolni, ill. elérhető a Fotoplus fotósboltban is.