Ez nem is kesztyű, ez második bőr

Illatos, színes bőrökkel teli raktárban állunk, Hornicz Bernadett különböző bőröket pakol elém. „Fogd meg!” – bátorít. Báránynappa, szarvasbőr, pekaribőr sorakozik az asztalon.

A Karma Pécsi Kesztyűnél a 160 éves múltra visszatekintő pécsi kesztyűgyártás hagyományai szerint folyik a gyártás. A fő alapanyaguk a báránynappa, ez egészül ki különböző vadbőrökkel, illetve olyan 21. századi fejlesztésekkel, mint az érintőképernyő használatára is alkalmas bőr, illetve egy olyan felületkezelési eljárás, amellyel antibakteriális lesz a kesztyű. A kesztyűk százszázalékos kasmír- vagy selyembélést kapnak. Igyekeznek minden vásárlói igénynek megfelelni, gyártanak olyan lovaglókesztyűt, amely nem keményedik meg akkor sem, ha víz éri, és olyat is, amely tapadással segíti a lovast, hogy minél biztosabban foghassa a kantárszárat.

„Ami közös, hogy mindig bőr, valódi bőr az alapanyag.

Napjainkban sincs ennél jobb alapanyag a végtermékek elkészítéséhez” – magyarázza Hornicz, miért nem kísérleteznek műbőr, vagy a mostanában divatos vegán bőr bevezetésével. Ehelyett minden termék- vagy modellfejlesztésnél az az elsődleges szempontjuk, hogy maximalizálják a termékek élettartamát. Ez egy bőrkesztyű esetében minimum 30-50 év.

„Logikusan egy lovaglókesztyű, amit nyűnek ezerrel, picit lehet, hogy más időtartamban fut, de egy igazi divatkesztyű, amit megfelelő technológiával készítünk el, akár az ötven évet is kibírja. Van olyan partnerünk, aki örök garanciát vállal az általunk készített termékekre, azokat például azért szokták visszaküldeni hozzánk Magyarországra, mert a bélés elhasználódott, de a külseje még hibátlan. Akkor mi gond nélkül kicseréljük a bélést, és visszaküldjük, hogy tovább hordhassák.

Ez még tényleg az a békebeli kategória, ami nem a fogyasztói társadalomra koncentrál, hanem igenis egy hosszú élettartamú termék marad.”

Ennek az élettartamnak meg is van az ára, a Karma kesztyű kínálatában átlagosan 30 és 50 ezer forint körül alakulnak az árak. „Ezeket a termékeket nem tudjuk olcsóbbá tenni. Ez csak úgy lenne lehetséges, ha másik alapanyagot kezdenénk el használni, akkor viszont a termékek élettartama rövidülne le jelentősen. Ezt a kompromisszumot mi még nem hoztuk meg.”

Egy életre szól

A bőrraktár a cég „bázisa, szíve-lelke” – mutat körbe Hornicz. Rengeteg különböző színű alapanyag van itt betárazva, ami komoly befektetést igényel, de Hornicz szerint erre szükség van ahhoz, hogy a nemzetközi partnereiket nagyon gyorsan és rugalmasan tudják kiszolgálni. „Ha most valaki felhív azzal, hogy két héten belül 12 pár lila kesztyűre van szüksége, akkor azt meg is kapja tőlünk. Ez az a szolgáltatás, ami miatt nem Kínából vásárolják meg a terméket, hanem maradnak az európai gyártó mellett.”

A báránynappa Olaszországból, Nápolyból érkezik a pécsi műhely raktárába. „Mindenki reklámfogásnak hiszi, amikor erről beszélek, de tényleg így van: ez a bőr még mindig a sós levegőn szárad. A nápolyi bőrgyárban ugyanis, miután a hordókban megfestik a bőröket, csigasoron keresztül a padlásra szállítják, ahol a lyukacsos téglafalon keresztül a tengerparti sós levegő fúj keresztül, itt száradnak meg. Ettől lesz a bőr igazán puha, jó tapintású, miközben az ereje is megmarad. Ez nagyon fontos, hiszen vékony anyagokkal dolgozunk, nálunk a 0,6-0,7 mm vastagság az átlag (a női kesztyűk kicsit vékonyabbak, a férfiaknak készültek kicsit vastagabbak), tehát ennek az alapanyagnak vastagságtól függetlenül nagyon tartósnak kell lennie, nem kophat el gyorsan.”

A szarvasbőrök az USA-ból érkeznek, a dél-amerikai sertés, a pekari bőre pedig Peruból. Ezeket Európában festetik, mielőtt a pécsi műhelybe kerülnének.

„A szarvas Amerikában vadon él. Itt nagyon fontos szempont a fenntarthatóság és az etikusság, a szarvasbőrnél ugyanis a lényeg, hogy egy szabadon élő állat bőrét használjuk fel. Mi csak annak az állatnak a bőrét használjuk fel, amelyet az úgynevezett populáció-karbantartás miatt vadásznak le, tehát azért, hogy az adott élettérbe beférjen az állatok mennyisége. Soha nem használjuk fel olyan állat bőrét, amelyet csak ebből a célból lőttek le, kizárólag élelmiszeripari hulladékként vásároljuk meg” – magyarázza Hornicz.

A szarvasbőr a báránynappánál sokkal „karakteresebb”, rengeteg hiba van rajta, mert „megkarcolja egy fa, megcsípi egy bogár, vagy éppen harcol a másikkal”. Ez mind látszik a már feldolgozott, festett bőrfelületen is. A pekaribőrön, ami a legdrágább alapanyag, amivel a Karma kesztyű dolgozik, szintén rengeteg kisebb hiba van. Ezeket a gyártás során mind figyelembe kell venni, de ahogy Hornicz fogalmaz, akik ezeket a kesztyűket megvásárolják, tudják, hogy ezeken a termékeken az apróbb bőrhibák elfogadhatók, hiszen ez az alapanyag sajátossága, ami ennek ellenére is az egyik legerősebb, ami kapható. De a sima, fényes felületű báránynappa sem hibátlan, hiszen a karámban tartott állatok is szerezhetnek sérüléseket.

A szabászatnál ezeket a hibákat figyelembe véve dolgoznak, mivel azonban egy kesztyű rengeteg apró alkatrészből áll össze, a hibás részeket kikerülve is nagyon alacsony a hulladékszázalék. A Karma Kesztyű ezeket is hasznosítja, a fenntarthatósági projektjük részeként a maradékokat bokszzsákok töltéséhez értékesítik, vagy ékszerkészítőknek adják el, sőt iskoláknak, óvodáknak is juttatnak belőle, ahol technikaórán tudják őket hasznosítani. „Ezzel persze nem oldjuk meg a problémát, csak eggyel odébb helyezzük, de egyelőre ennyi lehetőségünk van. Ezen felül dolgozunk egy körforgásos gazdasági modellen is, reményeink szerint a jövőben új életet fogunk tudni adni a hulladékoknak, amik itt keletkeznek a gyártás során, de ez még a távolabbi jövő.”

Békebeli gépek, évtizedes tapasztalat, minőségi végtermék

A csendes bőrraktárból a műhelybe lépünk, ahol már hangosan zakatolnak a gépek. Nem maguktól, minden varrógép előtt tapasztalt kesztyűkészítők ülnek.

A textilbe tekert bőrök először a szabászok kezébe kerülnek, akik – ahogy Hornicz fogalmaz – „művészek”. „Mint egy szobrász, aki különféle kővel vagy fával dolgozik, a bőrszabász is mindig más alapanyaggal kerül szembe, hiszen a bőrből is mindegyik darab más és más. Ez nem olyan, mint a textil, hogy egy a széle, egy a hossza, egy a mintája.” A műszakjuk végén járó szabászok asztala mögött kis kupacban áll a maradék. „Nem azért van ilyen kevés, mert keveset dolgoztak!” – jegyzi meg nevetve Hornicz, az ő feladatuk, hogy a bőrök minél nagyobb részét felhasználják a kesztyűk kisebb-nagyobb alkatrészeihez, ezért nagyon kevés végzi a nap végén a padlón.

A szabászok asztaláról nagy, lapos kövek alá kerülnek a bőrök, ahol egy éjszakát pihennek, hogy minden nedvesség kimenjen belőlük. A szabás után minőségellenőr kezébe kerülnek a bőrök – ez csak az első a négy ellenőrzésből, amelyen a kesztyűk átesnek, mielőtt dobozokba kerülnének.

A gyártás során minden kesztyű egyedi azonosító számot is kap, amelyet a kesztyű belsejébe is beütnek. Ez nemcsak a logisztika szempontjából fontos, a számsorok segítségével a vásárlók regisztrálhatnak az oldalon, ahol mindent megtudhatnak a kesztyűről: hogy milyen alapanyagból, milyen gyártási eljárással készült, hogyan lehet tisztítani, tárolni, és úgy karban tartani, hogy minél hosszabb életű legyen.

Ezek után a bőrök a pincébe utaznak – a lendülő fejgépet ugyanis, amellyel az apró alkatrészeket szabják ki, nem bírja el az épület. A műhelybe visszatérve a kesztyű funkcionális és esztétikai díszítést kap, az elemeit egyesével, kézzel vagy géppel varrják össze. Feltűnő, hogy a műhelyben az összes varrógép régi. „Ezek még békebeli, öntöttvasból készült mechanikus gépek, örök élet meg egy nap, azt szoktuk mondani. Vannak bennük kopó alkatrészek, amiket cserélünk, de egyébként ezek nem nagyon mennek tönkre.”

Ezek a gépek speciális, úgynevezett steppvarrással varrnak. Ez a technika teszi lehetővé, hogy a varrás együtt tudjon mozogni a rugalmas bőrrel. Ez európai kuriózum, Hornicz szerint ha azt nem is tudja mindig megmondani, hogy egy-egy vörös szőnyeges eseményen pont az ő műhelyükben készült kesztyű tűnik-e fel, a varrás alapján annyit biztosan meg lehet állapítani, hogy európai gyártmány-e. Igaz, a magyar gyártás lassan Európában is egyedülálló lesz, a szakma Olaszországban és Franciaországban is utánpótláshiánnyal küzd. „Van olyan francia partnerünk, akinek már csak három embere van a gyártásban. Ők is próbálnak képezni, de ha már nincs szabászod, onnantól nagyon nehéz visszahozni a minőséget” – mondja Hornicz.

A kesztyűk minőségét varrás közben és után is ellenőrzik, illetve minden terméket kézre is próbálnak. A csomagolás előtt a kesztyűket benedvesítik és forró vasprésekre húzzák őket, amelyek befixálják az ujjak pozícióját. Ez biztosítja, hogy „ha utazott párezer kilométert, akkor is jó kondiban fog kikerülni a csomagból”. Utolsó lépésként vasalják, és egy öltéssel összevarrják a párokat, illetve a megrendelői kéréseknek megfelelően címkézik, csomagolják őket.

És hogyan válasszunk kesztyűméretet? „Amikor felhúzol egy új bőrkesztyűt, akkor kicsit szűknek kell érezned. Ahogy elkezded benne mozgatni a kezedet, pont annyit fog engedni, amennyire a kezednek szüksége van. Ha nagyobbat veszel, egy idő után leesik a kezedről.”

A Karma műhelyében az egyedi megrendeléseket is teljesítik. Egy kanadai partnerük például elküldi nekik az ügyfeleik specifikus kézméreteit, amelyekre ők személyre szabott terméket tudnak készíteni. Olyan extrém kéréseket is teljesítettek már, mint egy mindkét páron hatujjas kesztyű, illetve készítettek már lovaglókesztyűt egy olyan kislány számára is, aki egy lovaglóbalesetben elvesztette a hüvelykujját, amelyet a mutatóujjával pótoltak. A cég weboldalán részletes útmutató is segíti a vásárlókat, hogy milyen méretet válasszanak.

A Karmánál még ma is dolgoznak olyanok, akik a régi Kesztyűgyárban tanulták ki a szakma „csínját-bínját” – ahogy Hornicz fogalmaz. „Addig lehet szakembert képezni, amíg ők dolgoznak” – mondja. A cég 10 éve vesz részt a szakképzésben, állami támogatásért cserébe, az iskolával együttműködve indítanak képzéseket a gyártás mellett. Erre azért van szükség, mert Pécsett már megszűnt a kesztyűkészítő szakképzés, Hornicz szerint a szakirányokat összevonó bőripari képzés inkább csak betekintés szintjén működik, a cégeknek maguknak kell gondoskodniuk az utánpótlásról.

A varrodai részlegen öt évre van szükség ahhoz, hogy valaki szakmunkásnak minősüljön, a szabászati részlegen ennél is több, majdnem 8-10 év kell ahhoz, hogy valaki segítség nélkül tudja elvégezni a munkát. „Nagyon hosszú idő, iszonyat mennyiségű pénz” – mondja Hornicz, miközben az állami támogatás épp csak arra elegendő, hogy az oktatókat ki tudják fizetni, ezért a Karma a saját bevételéből is fordít ezekre a képzésekre. Az utolsó kurzusuk után a hat fős osztályból ketten is a cégnél maradtak munkavállalóként, ami Hornicz szerint nagyon jó arány, „volt olyan, hogy három éven keresztül lement tíz ember, és egy sem maradt”.

Hornicz szerint a jelenlegi oktatástámogatási rendszer egyáltalán nem reagál arra, mekkora anyagi és szakmai terhet hárít a cégekre a szakképzéssel, hiszen nemcsak a képzés finanszírozása okoz komoly fejtörést, de azt is a cégeknek maguknak kell kitalálniuk, „hogyan lesz egy jó varrónőből jó oktató”.

„Értjük, hogy kis szakma vagyunk, nem szívunk fel nagy mennyiségű munkaerőt, de ha ezeket az iparágakat meg akarjuk tartani, akkor ezt nagyon fontos lenne megoldani.”

Pedig volt idő, amikor a kesztyűkészítés egyáltalán nem számított kis szakmának a városban, sőt nemzetközi szinten is a bőrkesztyű-gyártás központja volt Pécs.

130 évnyi sikerszéria tette halhatatlanná a pécsi kesztyűt

1861-ben az akkor 21 éves Hamerly János tímártanulmányai végeztével bőrfestő műhelyt nyitott szülei otthonában, a pécsi Kis-Flórián utcában. Több kitérő után végül 1877-ben a Tettye-patak partjára, a mai Vince utcába költözött az üzem telephelye, ahol már a nyersbőrraktár és a tímárműhely is helyet kapott, Hamerly pedig az országban elsőként kesztyűvarró- és bőrvágógépek segítségével fogott bele a termelésbe. Nem véletlenül telepedett le itt, a patak partját már a török hódoltság idején tímárok népesítették be, a pécsi Tettyén egész tímárdinasztiák keresték a kenyérre valót évszázadokon keresztül, megteremtve a pécsi bőr- és kesztyűgyártás hagyományait.

1878-ban a Hamerly-üzemben már 50 varrógép zakatolt megállás nélkül, amelyek évi 25 ezer pár kesztyűt gyártottak le. Hamerly János 1895-ben meghalt, de a fiai továbbvitték a vállalkozását. A pécsi kesztyűgyár a két világháborút is átvészelte, igaz, megérezte. 1939-ben (már a harmadik generációs, az y-t elhagyó Hamerli Károly vezetése alatt) még 234 ezer, 1948-ban már csak 57 ezer pár kesztyűt gyártott le.

1948. március 25-én a céget államosították, és a „kizsákmányoló tőkés” Hamerli család kezéből a gyárban korábban tímárként dolgozó Sztipánovits József igazgatása alá helyezték. A cég ezután a tömegtermelésre helyezte a hangsúlyt, 1955-re már 458 ezer kesztyű készült a gyárban, aminek a felét külföldre exportálták. A Pécsi Kesztyűgyár a hatvanas évektől kezdve a pécsi mellett több dunántúli városban (Siklós, Nagyatád, Marcali, Dombóvár) is üzemeket nyitott, az 1980-as évek elején pedig már több mint 3 ezer főt foglalkoztatott, az évtized végére évi 3 millió pár kesztyű készült itt a szovjet felvevőpiac számára.

Ebből az időszakból származik az a reklám is, ami nagy valószínűséggel már a Telex olvasóinak tudatalattijába is beleéghetett, és ami végképp fogalommá emelte a pécsi kesztyűt.

A pécsi kesztyűgyártás sikerszériája a rendszerváltás hatására, a szovjet felvevőpiac megszűnésével szakadt meg. A céget feldarabolták, egy részét privatizálták, egy részét felszámolták, a Pécsi Kesztyűgyár, ami halhatatlanná tette a pécsi kesztyűt, gyakorlatilag megszűnt. A rendszerváltás nemcsak a pécsi bőrgyártásra volt katasztrofális hatással, az egész magyar könnyűipar megszenvedte. Arról, hogy a textilipar az elmúlt 35 évben honnan hova jutott, ebben a cikksorozatban írtunk részletesen.

A Pécsi Kesztyűgyár megszűnése komoly érvágás volt a városban élő, kivételes szaktudást felhalmozó mesteremberek számára. Hornicz Bernadett szülei is közéjük tartoztak, édesapja, Hornicz József kesztyűszabászként, édesanyja varrónőként dolgozott az egykori gyárban.

„A középvezetők, vagy azok, akik éreztek magukban némi kurázsit, kisebb cégeket alapítottak, hogy betöltsék a régi kesztyűgyár után maradt űrt. Ezek a cégek gombamód szaporodtak a ‘90-es években. Édesapám ‘94-ben alapította meg a saját cégét édesanyámmal, illetve egy társával együtt” – meséli Hornicz.

A legnagyobb, a mai napig működő ilyen cég a Gant Pécsi Kesztyű, amelyet 1993-ban alapított Marczi Mihály társaival. A cég honlapja szerint a gyártás kapacitása 2006-ig évi 150 ezer párra nőtt és 130 állandó dolgozója volt. A Gantnál is hagyományos gyártással készülnek a minőségi bőrkesztyűk a mai napig.

Pécsett olyan a kesztyű, mint a Zsolnay porcelán

„Hamerli János Zsolnay Vilmos kortársa volt, ők ketten azok a kiemelkedő pécsiek, akiknek a termékei a mai napig fennmaradtak” – magyarázza Kozma Eszter, az 1861 Kesztyűmanufaktúra vezetője.

Az 1861 Kesztyűmanufaktúra egy vegyes hasznosítású, gyártó-kereskedelmi és turisztikai vállalkozás. Tíz éve költöztek a Zsolnay-negyed Pirogránit Udvarára, az itt található műhelyben szintén a pécsi kesztyűgyártás tradíciói szerint, kézzel készülnek a kesztyűk. Azzal a csavarral, hogy aki jegyet vált, maga is megnézheti, hogyan dolgoznak a szakemberek a látványmanufaktúrában.

A Kesztyűmanufaktúra tulajdonosa, Petőházi Szilveszter Péter gyerekkorában, unokabátyja üzemében leste el a kesztyűkészítés alapjait. Petőházi arra keresett megoldást, hogy a szocialista érából kilépve, a tömeggyártó szemléletet levetkőzve hogyan tudna a pécsi kesztyű saját márkanév alatt a luxus és prémium termékek piacára lépni. „Mi ennek a feltételeit próbáltuk megteremteni” – mondja Kozma.

A bejáratnál elhelyezett vitrinben a cég luxusmárkájának, a Hamerlinek a kesztyűi vannak kihelyezve. Ezt a nevet nemzetközi védjegyként is bejegyeztették, a pécsi és budapesti üzletükben, valamint a világ egyik legjelentősebb, luxusmárkákra szakosodott üzletházában, a londoni Harrodsban és a brit luxusáruházláncban, a Harvey Nicholsban kapható Hamerli kesztyűk is itt, a Zsolnay-negyedben készülnek. Különös ismertetőjelük a kesztyűkön található aranyozott vagy ezüstözött fém logó, és persze az alapanyag, amiből készültek.

A pécsi, Király utcai üzletükbe nemcsak külföldiek, hanem pécsiek is be szoktak térni, Kozma szerint viszont mivel a szocialista érában rengeteg helyi dolgozott a kesztyűgyárban, a pécsiek többségénél még családi örökségként is lapulnak a fiókban bőrkesztyűk, ezért kevesebbet vásárolnak újonnan. „Pont erről is szól a pécsi kesztyű, illetve a bőrkesztyű, hogy egy életen át tud szolgálni, sőt még unokáink is tudják hordani.

Pécsett olyan a kesztyű, mint a Zsolnay porcelán, szinte mindenkinél kallódik otthon abból is.”

A Hamerli kesztyűk ára a weboldalon 100 és 300 ezer forint között mozog, de külföldön akár ennél drágábban is értékesíteni tudják őket. Nem véletlenül, a Hamerli kínálatában a népszerű báránynappa mellett olyan egzotikus bőrökből készült kesztyűk is megtalálhatók, mint a krokodil-, carpincho-, gyík-, pekari- és pitonbőr, amelyeket bizonyos esetekben nerc és nyúlszőrrel is kombinálnak. „Ezek mind tenyésztett állatok, nagyon komoly CITES-engedélyeztetés után hozzuk be ezeket az alapanyagokat az országba Franciaországból és Olaszországból.” A webshop kínálatában elérhető legdrágább termékek a 3500 euróért, azaz nagyjából 1,3 millió forintért megvásárolható krokodilbőr kesztyűk. De egyedi megrendelésekre is készítenek kesztyűket.

„Nagyon kevesen foglalkoznak Magyarországon egzotikus bőrök felhasználásával” – magyarázza Kozma. Náluk a legmagasabb kategória a krokodil- és a pitonbőr, de a bélések is kiemelkedő minőségűek, száz százalékos kasmírból vagy selyemből készülnek. Kozma szerint a megrendelésre készült luxustermékeik árában benne van az is, hogy méretet vesznek a vevőtől, egyedi színkombinációkat teljesítenek (például az autó kárpitjával egyező színű autós kesztyűk esetében). De kérésre akár a vevő monogramját is bele tudják tenni a kesztyűkbe.

„Mi csak az egyik vagyunk az öt-hat pécsi kesztyűgyártó cég közül, ez mindig gondot okoz a vásárlók és a turisták fejében. Alapvetően más piacokon vagyunk jelen, és össze is dolgozunk, ha úgy adódik, bőrszínt cserélünk, vagy bérmunkában segítjük ki egymást.” Mivel több pécsi cég foglalkozik bérgyártással külföldi divatházak beszállítójaként, sok terméken nem is jelenik meg, hogy Pécsett készült, így Kozma szerint megszámlálhatatlan, valójában „mennyi kesztyű kerül ki a világba a városból.

A mi profilunk, hogy jellemzően a saját márkaneveink alatt készített kesztyűinket forgalmazzuk, míg a többi pécsi kesztyűs cég főként külföldi márkáknak gyárt, ebben vagyunk mások, mint ők.”

A cég másik márkája, az 1861 Kesztyűmanufaktúra szintén minőségi bőrtermékeket kínál, csak más árfekvésben, a weboldalon elérhető kesztyűk ára átlagosan 30 ezer forint körül mozog. Ezek is a Zsolnay-negyedben található műhelyben, elsősorban báránynappából vagy szarvasbőrből, nagyobb mennyiségben készülnek. „Ez egy olyan prémium termékkategória, amit talán az átlag vásárlók is megengedhetnek maguknak” – mondja Kozma.

„Rentábilis persze akkor lenne a vállalkozás, ha 40 ezer forint alatt nem adnánk semmit, de egyelőre igyekszünk tartani magunkat ahhoz, hogy olyan árakon is kínálunk termékeket, amit a magyar vásárlók is be tudnak vállalni.”

Nagyjából 20 embert foglalkoztat a cég, és vannak olyan bedolgozó munkavállalóik is, akikhez akár Pécsen kívülre futárszolgálattal küldik el a félkész terméket, és otthon végzik el az adott munkafázist. „Sok az idősebb munkavállalónk még a régi Kesztyűgyárból, de igyekszünk utánpótlás-neveléssel is foglalkozni.” Kozma szerint hiába akkreditálta az állam újra a kesztyűkészítő szakmát, államilag szervezett szakképzés továbbra sincs, így azt a cégeknek, csekély állami támogatás ellenében, maguknak kell megoldaniuk. „Mi inkább, ahogy a Hamerli János bácsi csinálta anno, szakképzetlen, de jó kézügyességű munkaerőt veszünk fel, és magunk taníttatjuk ki őket a tradicionális módszerekre.”

Az 1861 Kesztyűmanufaktúra elsősorban divatkesztyűket gyárt, de egyedi megrendelések alapján sportkesztyűket – vadászkesztyűt, golfkesztyűt, bokszkesztyűt, lovaglókesztyűt, vívókesztyűt – is tud készíteni. „A XXI. század persze szeret mindennek funkciót adni, ezzel is haladni kell. A koronavírus-járvány alatt mi is elkezdtünk mosható bőrből kesztyűt gyártani, ami a gumikesztyű alternatívájaként tudott működni, ezek akkor nagyon népszerűek voltak. Illetve vannak speciális technológiával készült, érintőképernyős bőrkesztyűink is.

Annak érdekében, hogy tökéletesen illeszkedő, kézre simuló, második bőrként funkcionáló kesztyűk kerüljenek ki a műhelyünkből, mi minden egyes kesztyűt továbbra is a hagyományos technológiával, kézi szabással készítünk. Hiszen ez az a hagyomány, ami a pécsi kesztyűt világhírűvé tette, és ami a mai napig egyedülállóvá teszi.”

Ehhez aprólékos, precíz munkára, nagy szakértelemre és időre van szükség, ezért Kozma szerint a világszintű igényeket nem is feltétlenül tudják kiszolgálni. „Nem tudunk annyit gyártani, amennyire felvevőpiac lenne a világban, de attól luxustermék a luxustermék, hogy korlátozott számban érhető csak el.”

Évente nagyjából 10-12 ezer pár kesztyű készül a műhelyükben. „Ez annak tükrében főleg nem nagy szám, hogy már Hamerli János idejében is 50-60 ezer pár készült, mondjuk abban az időben még kecske- és sertésbőrből készültek a kesztyűk, és nem volt akkora szín- és modellválaszték, mint most.”

Egy bőrkesztyűt nem csak összevarrni kell

Az 1861 Kesztyűmanufaktúra bázisa három részből áll. A gyári mintaboltban egyedi darabok és pár luxus mintatermék is megtalálható, valamint megvásárolhatók a munkafolyamat során keletkező bőrnyesedékekből készült kisebb kiegészítők, ékszerek is. Emellett működik a látogatható kesztyűtörténeti kiállítás és a látványmanufaktúra, ahol maga a termelés is folyik. „Azért hoztuk létre a gyártó és kereskedelmi oldalon kívül a turisztikait is, hogy rentábilisabb legyen a vállalkozás, és egész évben tudjunk a dolgozóinknak munkát adni” – magyarázza Kozma. „Van kesztyűkészítő workshopunk is, ha valaki nagyon egyedit szeretne ajándékozni, nálunk arra is lehetőség van, hogy a megajándékozott eljön, együtt megtervezzük a kesztyűt, kiválasztjuk a modellt, a színeket, és megismerheti közelebbről az egész munkafolyamatot is.”

„Korábban az volt, hogy a vevők leadták a megrendeléseiket tavasszal, amiket a téli szezon előttre kellett legyártanunk. Így viszont volt pár hónap, amikor az embereknek nem tudtak munkát adni a cégek. Mivel mi turisztikai célpontként, látványmanufaktúraként egész évben nyitva vagyunk, kiszámíthatóbb a működésünk. Nyáron ezen a helyszínen több kesztyűt is el tudunk adni a turistáknak, akik ugyanúgy pécsi, helyi termékként tekintenek ezekre a kesztyűkre, mint a Zsolnay porcelánra.”

Előfordult már, hogy a cég holtabb gyártási szezonban bérgyártást is vállalt, de a cél az, hogy erre minél kevésbé szoruljanak rá, és tudjanak csak a saját márkáikra fókuszálva működni.

A látványmanufaktúra úgy lett kialakítva, hogy a tervezéstől kezdve az összes fázison keresztül a végtermékig lehet követni, hogyan készülnek a tradicionális bőrkesztyűk. „A gyári boltban emiatt is jól megy az eladás, mert a látogató látja, milyen bonyolult folyamatokon megy keresztül a bőr, mire kesztyű lesz belőle, ezért az árat sem kérdőjelezi meg.

A laikusok azt gondolhatják, hogy a bőrkesztyűt csak összevarrni kell, valójában 8-10 lépése van egy bőrkesztyű készítésének, egy kesztyű 8-10 ember munkáját dicséri” – mondja Kozma.

A látványmanufaktúra falán már a bejárat mellett ki van állítva az a báránynappa, amiből a kesztyűk többsége készül. „Mindig kérdezik tőlem, hogy miért nem gyártunk táskát, cipőt is, de ezekhez általában marhabőrt használnak, amik 1-2 milliméter vastagságúak, amivel mi dolgozunk, az ennél is vékonyabb, és teljesen más technológiával is készül, hogy rugalmas legyen, és alkalmas a kézi szabásra annak érdekében, hogy a ruhadarab teljes mértékben illeszkedjen a kézre, miközben szabad mozgást biztosít neki” – magyarázza.

Kozma szerint itt a turisták szeretik kézrátétellel bizonyítani, hogy egy bőrdarabból hány kesztyű készülhet, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. „Hiszen egy kesztyűnek van alsó, felső része és rengeteg kisebb kellék is kell hozzá, ráadásul a bőrnek csak a legszebb részeit használhatjuk fel.”

„Ez a legdrágább alapanyagunk, a bőr, hiszen ennek nagyon fontos a minősége. Ezért a legjobb forrásból szerezzük be ezeket, de a minősége akkor is csak a szabász asztalán derül ki igazán, miután megnyújtja, megmunkálja. Akkor derülnek ki az adott bőr valódi tulajdonságai, hiszen ez egy természetes anyag, minden darab egyedi, sok emberi tényező is van abban, hogy hozzánk megfelelő anyag kerül-e.”

Bár a cég magyar tulajdonú, az alapanyagokat külföldről szerzik be, egyetlen van, ami magyar gyártótól kerül a műhelybe, a rex nyúlszőr, ami luxus kategóriájú alapanyag. „A vicc, hogy ez egy Tolna megyei vállalkozás, de nem itthon, hanem egy chicagói szőrmevásáron találkoztunk velük. Ez is jól mutatja, mennyire kis szakma lett a bőripar világszinten.”

A Karma Kesztyűhöz hasonlóan az 1861 Kesztyűmanufaktúrában is minden kesztyű egyedi számozást kap. Ez azért is fontos, hogy a cég tervezője által az egyes modellekhez készített műszaki leírások alapján eligazodjanak a különböző fázisokon dolgozó szakemberek. „Ez a szám ott van minden kesztyű belsejében, ez is bizonyítja, hogy mindegyik egyedileg készül” – magyarázza Kozma.

Mint egy kiállításon, úgy lehet végignézni a látványmanufaktúrában dolgozókon, a kattogó munkagépeiken, a különböző készültségi szintű kesztyűkön. Ez nem beállított jelenet, a munka itt is ugyanúgy folyik, mint bármelyik másik kesztyűkészítő üzemben. A szabászok asztala alatt gyűlnek a nyesedékek, a varrónők elmélyülten dolgoznak a kesztyűk díszítésén, összevarrásán. Kozma az asztalok mellett sétálva emel fel egy-egy kesztyűt, hogy megmutassa, hányféle technikával hány különböző típusú termék készül itt.

„Ez egy cikk-cakkos díszítésű kesztyű, ezeket kézzel vágják ki és ragasztják egyesével, de van olyan is, ami gépi díszítést is kap, például egy masnis példány. A kézzel fűzött díszítési forma vastagságtól függően akár dupla-tripla anyagmennyiséget is igényelhet. És van olyan termékünk is, ami kizárólag kézzel készül, csak cérnát és tűt lát, ebből egy varrónő egy nap alatt nagyjából három párat tud elkészíteni. Ez nagyon nagy türelmet és szakértelmet kíván” – mutogatja Kozma. „Több ezer modellünk van, amit több ezer színben lehet gyártani, a vevők igényei szerint.”

A kézzel varrott típusok sportosabbak, a géppel varrottak kecsesebbek, magyarázza Kozma, ezeket elmondása szerint különösen a francia vevőkör szereti. A bélelt kesztyűkbe az összevarrás után kerül a kasmír vagy selyem bélés, ezeket az ujjak végén, illetve a csuklónál cérnával rögzítik. Az utolsó fázisban a kesztyűket a 70-80 fokra felmelegített csinosítókezekre húzzák, amivel a beigazított formát kapják meg a késztermékek.

Három generáció élete forog a kesztyűk körül

A ‘90-es években életre kelt vállalkozások nagy része a kétezres éveket már nem élte meg. A Karma Pécsi Kesztyű indulása és fennmaradása sem volt zökkenőmentes. Horniczék kezdőtőkéje a végkielégítésük volt, és hitelt is fel kellett venniük, hogy el tudják indítani a vállalkozást. „Akkor azért még olyan megrendelés-állományok voltak bérmunkában a városban, amiből meg tudtak élni ezek a cégek, és tudtak munkát adni azoknak a szakembereknek, akik egyébként nem tudtak volna hova menni” – meséli Hornicz Bernadett.

Az édesapja vezetésével a cég 2008-ig kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, de gyarapodni tudott. Édesapja egykori társának halála után a céget családi vállalkozássá alakították át, azóta működnek Karma Pécsi Kesztyűként, bár külföldön nem a saját márkanevükön, hanem Pécsi Gloves Internationalként ismertek. Hornicz Bernadett 2000 óta dolgozik itt, ipari tanulóként került a céghez, miután elvégezte az általános menedzsment szakot is az egyetemen.

„A bátyám is és én is értünk a kesztyűs szakmához, elvégeztük az iskolát, ismerjük a műveleteket, el is tudunk készíteni egy kesztyűt. Mondjuk ha darabszámra kapnánk a bért, valószínűleg éhen halnánk, de effektíve értünk hozzá” – mondja nevetve. Most ő és a bátyja a tulajdonosok, az apjuk tanácsadóként segíti a munkájukat. „Az ő szakértelmét nem is tudom, hogy tudnánk nélkülözni.”

„A harmadik generáció a lányom, aki általános közgazdászként végzett. Ő is kitanulta a kesztyűs szakmát, igaz, nem olyan mélységben, mint mi, és nem is a kétkezi részét elsősorban, de azért ahhoz, hogy itt valaki akár csak az értékesítési részen is tudjon dolgozni, nagyon sokat kell tudni a termékről.” Laura felel a social média jelenlétért, az e-kereskedelemért, és mivel Bernadett mellett ő is tárgyalási szinten beszél angolul, a nemzetközi partnerekkel való kapcsolattartásból is kiveszi a részét.

Ez azért fontos, mert a Karma elsősorban, ahogy Hornicz fogalmaz, 95 százalékban a külföldi partnereknek való termelésből tartja fenn magát. „Az üzleti modellünk két lábon áll. Az egyik az úgy nevezett private label partnerekkel való együttműködés. Ők azok az ügyfeleink, akiknek saját márkanevük, kollekciójuk van, mi tulajdonképpen az ő tervezőik skiccei alapján gyártjuk le nekik a termékeket. Ebben a felállásban olyan kivitelező cég vagyunk, amely a teljes műszaki tervezést, a termelésprogramozást, az alapanyag beszerezését és persze magát a gyártást elvégzi. Ezzel gyakorlatilag egy egész szolgáltatáscsomagot kínálunk. A másik lábunk a saját márkánk, a Karma Pécsi Kesztyű” – magyarázza.

„Nem volt kifejezett vágyunk, hogy saját márkát csináljunk, az üzleti modell igénye volt, hogy a munkavállalóinkat 12 hónapon keresztül folyamatosan tudjuk foglalkoztatni. Maga a márka régóta létezett, webshopot is az elsők között nyitottunk, de a fókuszunk 2010-ig nem ez volt. Akkor invesztáltunk bele kicsit, új arculatot is kapott. Ez még mindig egy gyártói márka, igyekszünk a vásárlóknak megmutatni, hogy mi is az, amit itt készül, hogy értsék, ár-érték arányban egy luxuskategóriájú terméket tudnak nálunk prémium kategóriában megvásárolni.”

„Ez nem csak ránk érvényes, Pécsett több gyártó is van, mindegyik ugyanazzal a technológiával, a legjobb alapanyagokkal dolgozik, minden Pécsett készült kesztyű ugyanazt a minőséget képviseli.”

A Karmánál jelenleg 35-en dolgoznak, a megrendelésektől függően évente körülbelül 30 ezer pár kesztyű készül a pécsi műhelyben, ami nagyjából félmilliárdos bevételt jelent.

„Nagyon nehéz út volt eljutni idáig, ha megnézzük, mennyi minden történt a könnyűiparban, megnőtt a kínai nyomás, bejöttek a fast fashion márkák, volt világjárvány, az orosz válság hol jött, hol ment, most a háború… A fast fashion és az ultra fast fashion az óriási károkat okoz, az nem kérdés. Az is komolyan érint minket, hogy a gazdasági válság hatására az elkölthető jövedelem jelentősen csökken, nemcsak Magyarországon, egész Európára jellemző a középréteg eltűnése. A felső tízezer megvehet bármit, az alsó kategóriának a mi termékünk viszont nagyon drágának számít” – mondja Hornicz.

„Mi még mindig igyekszünk arra buzdítani a vásárlóinkat itthon is, hogy inkább gyűjtsék össze a pénzt, és vegyék meg a jó minőséget, mert az egy életre szól. Csak ezt már nagyon nehéz belemondani az őrült reklámzajba, amiben élünk. Őrült pénzeket kell költenünk csak arra, hogy egyáltalán tudják, hogy létezünk. Ez is benne van az árakban.”

A Karma weboldalán a saját márkás termékeik ára 30 és 60 ezer forint körül mozog, de vannak 80 és 100 ezer forintért kínált kesztyűik is.

„Manufaktúra vagyunk, soha nem lesz nálunk tömegtermelés. Viszont jön a globális felmelegedés, a kézműves termék egyre drágább, egyre drágább az élő munka, mindig megkérdőjeleződik, hogy meg tudják-e fizetni egyáltalán a vásárlók. Van-e egyáltalán igény erre a piacon? Egyelőre azt látjuk, hogy van, és amíg van, mi csinálni is fogjuk.”

Pécsi műhelyből Hollywoodig

A pécsi kesztyűgyártással foglalkozó cikkek címeiben általában olyan hangzatos nevek szoktak szerepelni, mint Madonna, Lady Gaga, Ryan Gosling és Rihanna. De hogy jutnak el egy kis pécsi családi vállalkozás kesztyűi a legnagyobb sztárokhoz?

Az egyik külföldi partnerükön, a kaliforniai Gaspar Gloveson keresztül, amelyet a magyar származású Dorothy Gaspar alapított, és amely a ‘90-es évek vége óta áll kapcsolatban a pécsi céggel. Hornicz szerint sokáig nem is tudták, a Gasparnak szállított kesztyűik kikhez kerülnek, csak miután szorosabbá vált a munkakapcsolat, kérdeztek rá, hogy pontosan milyen ügyfeleknek készítik a termékeket. A kommunikációjukban ezek után sem jelent ez meg, Hornicz elmondása szerint először a Pécsi Kesztyű Klaszter mintaboltjának megnyitóján, a sajtó kérdéseire mondta, hogy milyen sztárokon tűntek már fel Pécsett készült kesztyűk. „Ott felrobbant a bomba, azóta kezdtük el ezeket referenciaként használni.”

A Gaspar Gloveson keresztül jutott el a pécsi műhely munkája Madonnáig, Lady Gagáig, de hordta már az ő kesztyűjüket Ryan Gosling is a Drive című filmben és Rihanna a Super Bowl félidei műsorában. Legutóbb pedig a Frankenstein című filmben tűntek fel a jellegzetes bőrkesztyűk. Hornicz hozzáteszi, sok esetben nem is beszélhetnek arról, kinek szállítanak kesztyűt, a titoktartási szerződésük ugyanis tiltja.

Ma már van akkora híre a munkájuknak, hogy sokszor közvetlenül a produkciók is megkeresik őket. „Már ismerik a minőséget, tudják, hogy gyorsan dolgozunk, rengeteg variációs lehetőségük van, és nagyjából semmire nem mondunk nemet.”

„Most például volt egy film, ahova gyerekkesztyű kellett, azt is megugrottuk. Ezekkel a projektekkel nem keressük halálra magunkat, viszont marketing, referencia szempontjából nagyon jól jönnek, ráadásul ezek a megrendelések ellentétesen mozognak a téli szezonnal, ami nekünk nagyon jól jön, mert így a holt szezonban sem maradunk munka nélkül.

Ráadásul a kollégák is nagyon szeretik ezeket csinálni, szeretik az izgalmas, extrém kihívásokat, arról nem is beszélve, hogy imádják megnézni a filmeket, és látni a saját munkájukat a mozivásznon. Volt olyan film, amit elmentünk együtt megnézni a moziba.

Ahhoz persze szerencsés csillagzat is kellett, hogy éppen minket találtak meg, és mi kezdtük el csinálni, mert bármelyik másik gyártó is belevághatott volna ebbe. Viszont amit az évek alatt mennyiségben, minőségben, tervezésben letettünk az asztalra, bizonyítja, hogy jól csinálják a kollégák a dolgukat, és ez kell ahhoz, hogy ezek a megrendelések itt legyenek és itt is maradjanak.”