Akkor jöttünk rá, hogy túlzásba estünk, amikor szenteste a határőr kérdezte, hogy miért most utazunk

Karácsonykor a reklámfilmek évtizedes sulykolásának hatására legtöbbünknek a „család” és a „béke” kulcsszavak juthatnak először eszünkbe, pedig ez a kettő a ritkán jár együtt ünneppel. Már a karácsony előtt van egy sarkalatos téma, amin jól össze lehet rúgni a por:

ki kihez menjen a rokonságból a háromnapos ünnep alatt?

Mindenkinek megvannak a saját igényei és elképzelései arról, hogyan is kéne szervezni a menetrendet, ezek miatt akár évtizedes sérelmek is kialakulhatnak. Bár általános jó megoldás nincs, és valószínűleg nem is lesz, Parák András pszichológussal konzultálva, és a szerkesztőségünk közös tapasztalataiból szemezgetve megpróbálunk néhány tippet adni, melyekkel talán elkerülhető idén a veszekedés.

A karácsony kulturálisan az összetartozás és a közös idő ünnepe. Ráadásul a nyugati kultúrkörben az is elterjedt, hogy tökéletesen kell sikerülnie, ami aztán meg is ágyaz a konfliktusoknak – magyarázza a pszichológus. Szerinte generációs konfliktus is átszövi az ünnepet: az idősebb generáció általában jobban ragaszkodik a tökéletességhez és az állandó hagyományokhoz. Az Y és Z generáció ezzel szemben több lazaságra, és magára az élmény tökéletességére vágyik, nem a halászlé hibátlanságára. A háromnapos ünnep menetrendjének felosztása körül is sokszor ezek a különböző elvárások robbantják ki a konfliktust.

A szakember szerint az első dolog, amit tehetünk, hogy időben felhozzuk a témát a rokonságban. Ezt a taktikát követte kollégánk testvére is: „Pár éve az öcsém megunta az alkalmazkodást, és abban az évben már augusztusban leírta, ő mire gondolt. Ez akkor annyira meglepett mindenkit, hogy azóta is ehhez a felosztáshoz tartja magát mindenki”.

„Ha szeretnénk a jól megszokott rítusokat átírni, azt ne az utolsó pillanatban intézzük” – javasolja a szakember is. Szerinte az a célravezető, ha igényeinket minél előbb, asszertív stílusban és következetesen képviselve kommunikáljuk. Akár szavazni is lehet az adott kérdésben. És azért is érdemes ezt minél előbb megejteni, mert ha előbb szerveződik le a karácsonyi időszak, akkor hiába veszünk rajta össze, a sérelmek magára az ünnepre már elhalványulhatnak.

Ugyanennyire fontos, hogy megtudjuk a másik fél igényeit is, derítsük ki hogy lehetne őt jó helyzetbe hozni. Itt is fontos a generációs igények tiszteletben tartása. Az idősek például gyakran érezhetik úgy, hogy már nehezebben kapcsolódnak a fiatalokhoz, és erre gyakran a főzés az egyetlen eszközük – emeli ki a pszichológus. Ha elvitatjuk a nagypapától a töltöttkáposzta megfőzésének lehetőséget, akkor mindenképpen adjunk neki valamilyen más lehetőséget arra, hogy fontosnak és hasznosnak érezze magát egy másik szerepkörben.

A vendéglátás vagy a jövés-menés a rosszabb?

Akiknél van egy központi háztartás, és hajlandóak magukra vállalni a közösségszervező szerepet, talán a legkönnyebb a helyzet szervezés szempontjából. Persze ehhez az is kell, hogy mindenki szívesen töltse ott a karácsonyt, és ne a saját igényeinek legyalulásával vegyük rá a rokont a csatlakozásra. „Nálunk anyám a la mamma, nála van általában 24-én a közös kari, ahová jön mindenki. Nagyika helyben van, ő csak átcsattog a szomszéd házból, több tepsi süteménnyel megpakolva. Ide szokott befutni az összes tesóm is a férjeikkel, és gyerekeikkel, kutyákkal” – írta egy kolléganő, akiknél csak a koronavírus tudott egy időre betenni a hagyománynak.

Viszont az ilyen szerencsésebb felállásnál is előfordulhat, hogy egy ponton a közösségszervező rokon besokall a munkától, esetleg megöregszik, megbetegszik, nem bírja már a karácsonyi rohamot. A túlhajszoltság figyelmen kívül hagyása az idősebb generációra jellemzőbb – jegyzi meg a szakember.

Szintén rokonrohamról számolt be egy családapa kolléga. „Mi vagyunk a bázis, és kb. december 11-től január 5-ig tart a buli. A csúcsidőszakban kb. nyolcan vagyunk egyszerre, ekkor már azt érzem, hogy kibújnék a bőrömből, és elszaladnék valahová jó messzire, ja és persze minden évben megfogadom, hogy lejjebb tekerem az evés-ivást, de sose sikerül betartani. Előnye: nem kell utazni, hátránya: nem kell utazni”.

A vendéglátós ünnepi kiégést egyrészt azzal lehet megelőzni, hogy előre felmérjük a kapacitásainkat, és aszerint építjük fel a cselekvési tervet. De azzal is lehet segíteni, hogy átveszünk a házigazdától feladatokat, vagy a különböző családtagok között is lehet rotálni évente a vendéglátó szerepét.

A másik probléma, ha a család már nem olyan egységes, hogy mindenki egy helyen gyűljön össze, például egy mozaikcsalád esetében. „Extrém fércelt családban nevelkedett gyerekként nálunk kifejezetten jól meccselték le az elvált szülők, hogy mi is legyen a karácsonyozás menetrendje: 24-én az ebédet és a vacsorát felosztotta a két gondviselőm, majd a 25-i és 26-i napokon a különböző nagyszülőkhöz kapcsolódó rokonságokat látogattuk meg. Ez a rendszer egészen addig kiválóan működött is, amíg nem kavarta meg a szálakat egy külföldre költözés, a fészekből való kirepülésünk és egy házasság.” Parák András ilyen esetekben azt javasolja, hogy mindkét szülő fókuszáljon a közös gyerekek érdekeire, hogy ők ne sérüljenek. A karácsony veszekedésmentes terület – mondta.

A nagy távolságok által meghatározott esetekben viszont nem lehet naponta ingázni, így még nagyobb szükség van az elvált szülők diplomatikus kommunikációjára és nagyvonalúságra. És itt jön be a „menni vagy nem menni” dilemma is, ami sokak számára megbonyolítja a helyzetet.

„Ez a karácsony paradoxonja, hogy ez az összetartozás ünnepe, de közben logisztikai rémálommá is változtathatjuk”

– mondta Parák András. Ráadásul ahogy a vendéglátás, úgy az állandó jövés-menés is fárasztó lehet, és a többnapos nomád életmód végére az ember már csak azt várja, hogy vége legyen az ünnepeknek.

Egy földrajzilag szétszórt felmenőkkel rendelkező kolléga családja ezt úgy oldotta meg, hogy egyszerűen felosztotta a távoli rokonság közti ünnepeket. Így nem kellett utazással eltölteni a három napot. „Nálunk az volt a metódus, hogy a húsvét a szabolcsi ágé, a karácsony a pestié. Nyilván ezt árnyalták a különböző családi viták és sértődések, de ez maradt a rendszer az utóbbi évekig. Most újrakalibrálás van.” A két ünnep felosztása egészen váratlan megoldás, amit más kolléga egyébként nem is említett, de a jelek szerint működőképes lehet.

Van, aki viszont még úgy is vállalkozó szellemű volt, hogy határokon átívelő családi látogatásokat kellett abszolválnia a 3 nap alatt. „Valamiért azt gondoltuk, hogy nagyon jó ötlet lesz (időt spórolunk), ha még szenteste, az elköltött vacsora után kocsiba ülünk és átgurulunk Horvátországból Szerbiába anyósomékhoz. Ebben az volt a logika, hogy így másnap legalább már ott ébredünk.

Akkor jöttünk rá, hogy azért kicsit túlzásba vittük a mindenkinek megfelelést, amikor a horvát-szerb határon a határőr megrökönyödve kérdezte tőlünk (szenteste 9 körül), hogy »Hát maguk meg miért most mennek?«”

– mesélte egy kolléganő.

Ebben a történetben merül fel az egyik legfontosabb alapigazság: mindenkinek megfelelni úgysem lehet. „Aki meg akar sértődni, az meg fog sértődni” – mondta Parák András. Ha ezt elfogadjuk, akkor valószínűleg helyből nyugodtabban indul a karácsonyunk, és szétszakadni sem fogunk az ünnepek végére.

És persze a saját igényeinket se hanyagoljuk el. Ha a konfliktusok elkerülésének érdekében állandóan mások igényeinek kedvezünk, akkor az valójában csak látszatmegoldás. Amikor ugyanis rájön az ember, hogy már 10 éve nem úgy karácsonyozik, ahogy ő maga szeretne, abból lehet csak az igazi veszekedés. Szóval az ezzel kapcsolatos feszültséget nem érdemes sokáig bedunsztolni.

Az első lépés az önismeret, és hogy egyáltalán felismerjük, hogy nekünk mitől lesz jó a karácsony, mi működött az adott évben, és mi nem. Még az is lehet, hogy az elméletben jónak tűnő elképzelés nem jön be. „Anyámék azt mondták, amikor megszületett az első gyerek, hogy örüljünk neki, ha nem kell menni sehova, ők elvannak szenteste ketten. Erre kiderült, hogy én viszont nem vagyok el, tök fura volt nem velük lenni, így a következő évtől átmentünk hozzájuk szenteste.”

De dönthetünk úgy is, hogy az ünnep valamely napját csak és kizárólag saját magunkra áldozzuk. Ez abból a szempontból különösen jó ötlet, hogy az ünnep alatt azért pihenni sem árt, hogy az ember ne mosott rongyként menjen vissza a munkahelyére az új évben. Erre egy kolléganőnknek külön hagyománya volt évekig: 26-án a délelőttöket a Szépművészeti Múzeumban töltötte. „Azóta is hiányzik az a nyugi, nagyon ajánlom mindenkinek!” – mondta.

A kecske és a (töltött)káposzta is megmaradt

A fenti megoldások közül tehát mindnek megvannak a maga buktatói. Ami viszont többeknek is jól működött, az a karácsonyozás szinte teljes átütemezése volt. Például december 23-ra. „A férjem anyjáék évtizedek óta 23-án tartják a szentestét, enélkül borulna az egész rendszer, így viszont 3-4 nap alatt mindenki letud minden kört” – írta egy kolléga.

Egy másik nyilatkozónk idén már 22-én nekiáll a rokonlátogatásnak, így 24-re letud mindenkit, és szenteste egy laza vacsora mellett ünnepelhet a szűkebb családjával. Persze ehhez szükséges lehet szabadságot kivenni, és némiképp meghosszabbítja az egyesek számára amúgy is túl elnyújtott ünnepi időszakot. Ezzel a megoldással viszont mindenki jól jár: a Mama is elégedett lehet, hogy nála szentestézünk, de közben úgy tölthetjük az általunk beütemezett „elő-karácsony estét”, ahogy mi akarjuk.

Ennél extrémebb esetek is vannak: „Nálunk az utóbbi évek nagy innovációja, hogy anyám családjával eltávolodtunk a karácsony merev definíciójától és simán megtartjuk inkább január közepén. Igaz, ez egy 60 fős esemény, szóval még így is sok az egyeztetés, hogy ne ütközzön semmivel.” A szakember szerint ez is egy jó megközelítés, hisz ünnepet kreálni mindig lehet.

A fenti példák tehát működőképesek lehetnek hosszú távon, de az a bosszantó igazság, hogy a karácsonyi bebetonozott menetrendek valójában csak pár évig fenntarthatóak. Egy ponton – születés, halálozás, költözés, kiégés miatt – mindenképpen újra kell gondolni a dolgokat. Az is hasznos lehet, hogy az ember évente levonja az előző év következtetéseit. Akár írásban is lehet ezeket rögzíteni a következő évre, hogy ne maradjon ki semmi, de a szakember szerint a kulcs az ünnephez a következő:

„akkor a legjobb a karácsony, ha mindenki jól van, nem fárasztjuk agyon egymást, és nyitunk arra is, hogy a másik hogyan érzi jól magát”.