A férfi pásztor mellett általában ott áll egy nő, aki nélkül nem tudna boldogulni

„Ott vagyunk a férfiak, a férjek mellett, mi is kivesszük a részünket a munkából. Mi ezt nem kényszerből, hanem szeretetből csináljuk. Nem is tudjuk elképzelni másképp az életünket” – mondta a Telexnek Sáfián Lászlóné Ibolya a Nők a pásztorságban csoport alapítója és vezetője. A magyar közösség 2021-ben jött létre spanyol mintára, ma már hetven tagjuk van, akik az ország különböző szegleteiben élnek és gazdálkodnak.

A csoportnak hála a tagoknak van kivel megbeszélniük a problémáikat, és ha kell segítséget, tanácsot tudnak kérni egymástól. Legutóbb például azt illetően, milyen babakocsit érdemes vásárolni, ami strapabíró és nem törik a kereke a legelőn.

„Csak mi értjük, mit is jelent nőként jelen lenni ebben az életformában. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy a nők mit keresnek a jószágok mellett.”

Sáfián Lászlóné Ibolyával és a közösség tagjaival szombat délután a debreceni MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központban Illés Zsófia Szonja képzőművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusza, az IASK Környezeti Kutatócsoportjának kutatója beszélgetett.

A csoport tagjai közül csupán néhányan tudtak résztvenni az eseményen, többnyire azért, mert télen még kevesebb a szabadidejük. Ugyanis az állomány etetése mellett az újszülött bárányok, borjak körül is sok a tennivaló.

„Délelőtt még traktort vezettem és adtam enni a marháknak, csak azután vettem fel egy csinosabb ruhát”

– mesélte Subic Éva, aki a Táncoskert névre keresztelt gazdaságot vezeti férjével több mint tíz éve. „Nem pásztor családba születtem, hanem beházasodtam ebbe a világba. Nekünk regeneratív mezőgazdaságunk van, marhákat és mangalicákat nevelünk, valamint etikus módon előállított húst értékesítünk. Emellett két gyerekünk is van, akik öt- és kétévesek. A pásztorkodásban gyakran nincs olyan, hogy férfi meg női munka, mindenki kiveszi részét a közösből. Előfordult már az is, hogy rám hárult minden feladat. A gyerekek mellett a jószágokról is én gondoskodtam, mivel a férjem két hónapig távol volt.”

A közönség soraiban ott ült Molnár Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora is, aki a kezdetektől nyomon követi a pásztorságban tevékenykedő női közösség életét.

Molnár Zsolt rövid beszédében elmondta, ma a világban 100 millió nő dolgozik jószágok mellett, akiknek sokszor olyan speciális tudásuk és gondolkodásmódjuk van, amivel a férfiak, a kutatók, és agrármérnökök nem feltétlen rendelkeznek. Többek között különböző gyógynövényekről is, amivel az állatokat gyógyítják messze az állatorvosi lehetőségektől. A jószágról gondoskodó nőktől megtudtuk például azt is, hogy a csattanó maszlag mérgező, míg a sóslórium – más néven lósóska – hatékony gyógymód, ha valamelyik állatnak hasmenése van.

Nincs ünnepnap, nincs hétvége, hisz a jószágról mindig gondoskodni kell

Illés Zsófia Szonja 2024 májusában találkozott először pásztorságban dolgozó magyar nőkkel – nem is akárhol – egy marrákesi etnoökológiai konferencián, ahol marokkói és hazai pásztorok osztották meg egymással a gondolataikat, történeteiket. Többek között Sáfián Lászlóné Ibolya is, akit a férje avatott be a juhászkodás rejtelmeibe. „Ezt a szakmát ő szerettette meg velem, holott én is pásztor családba születtem. Hajdúsámsonban van a gazdaságunk, amit a férjemmel és testvérével vezetünk már több harminc éve. Mostanra a gyermekeink is belenevelődtek a két család közös gazdaságába, ami manapság már ritka. Bárányokat nevelünk és eladjuk az állatokat olasz vevőknek. Régebben gyapjúval is kereskedtünk, de az az elmúlt években sajnos teljesen értéktelenné vált Magyarországon.”

Más szakmához hasonlóan a pásztorkodás is teljes embert kíván. Nincs ünnepnap, nincs hétvége, hiszen a jószágról mindig gondoskodni kell – részletezte a Hortobágyról érkezett Győrfi Lászlóné Zsuzsa. Neki és családjának több földje is van, emellett a Hortobágyi Nemzeti Parktól is bérelnek területeket, ahol az 500 fős juhállományuk, hortobágyi fehér rackák, magyar merinó juh, illetve marháik és lovaik szabadon legelészhetnek. „Ez egy 24 órás szolgálat. A nehéz fizikai munkát a férfiak végzik, például cipelik az abrakos zsákokat, de a nők is ugyanúgy el tudnak látni minden feladatot. A társai vagyunk a férfiaknak, mi is vezetünk traktort, takarmányozunk. Most születnek a húsvéti báránykák, akiket iskoláztatni kell.”

„Az iskoláztatás azt jelenti, hogy a barikákat nap közben leválasztjuk az anyjukról, külön helyre kerülnek a hodályban és a tej mellett már szemestakarmányt is kapnak” – magyarázta Győrfi Lászlóné Zsuzsa lánya, Győrfi Annamária.

A legelésző nyájra a juhászok mellett a terelőkutyák vigyáznak, amiket általában a férjek tenyésztenek. Sáfián Lászlóné Ibolya szerint régen a nők jellemzően a férfiaktól örökölték meg a juhász ebeket. Ezzel szemben manapság már lányának, Ibolyának, és a csoportban más nőknek is van saját kutyája. Hiszen akkor tudnak igazán hasznos és jó pásztorkutyák lenni, ha már kölyökkoruktól kezdve a gazdájuk mellett nevelkednek. „Azt mondják,

a pásztorkutya egykezes állat, mert ha mindenkire hallgat, akkor nem tudja, kinek az utasításaira figyeljen. Ezért sem szabad megsimogatni a másik kutyáját” –

magyarázta Győrfi Lászlóné Zsuzsa.

Ami nem megy a férfinak, azt megoldja a nő

A gazdálkodás és legeltetés mellett a nőkre hárulnak a háztartásbeli teendők, a gyereknevelés, a rengeteg adminisztráció, valamint a főzés is, aminek általában már hajnalok hajnalán nekikezdenek. „Abból gazdálkodunk, amink van. Kevés időnk van a főzésre, ezért gyorsan, egyszerűen elkészíthető ételekben gondolkodunk, mint a paprikás krumpli vagy a lebbencsleves. Egyébként a jövőben szeretnénk kiadni egy szakácskönyvet, amibe összegyűjtjük a pásztor nők receptjeit” – tette hozzá Győrfi Lászlóné Zsuzsa.

Bár a férfiak mellett a feleségek és a lányok is sok feladatot ellátnak feladatot az állatok körül, a nők mégsem kapják meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének. Győrfi Lászlóné Zsuzsa szerint ezzel magyarázható az is, hogy sokak fejében egy téves kép él arról, milyen is egy pásztorságban tevékenykedő nő és mivel tölti a mindennapjait. „Nem hordok fejkendőt, nem ráncos az arcom, és bár ezen egyesek meglepődhetnek, de járok fodrászhoz is. Akik nem ismerik ezt az életmódot, nem látják a szépségét, csupán a negatívumokat. Kívülállók azt is látják, ha egy szezonban épp jó ára van a bárányoknak, de

érdekes módon, elismerést sosem kapunk. Miközben a férfi pásztor mellett általában ott áll egy nő, aki nélkül nem tudnának boldogulni.

Mi a férjemmel 28 éve élünk és gazdálkodunk együtt, és ami nem megy a férfinak, akkor azt megoldja a nő. Például nekem kell térdepelni a szalmán, mert kisebb a kezem, így meg tudom igazítani a bárányt az anyja hasában egy nehéz elléskor. Nincs mindig lehetőségünk arra, hogy kihívjuk az állatorvost éjszaka, így hát meg kellett tanulnunk, mi hogyan tudunk segíteni az állatainkon. Ez persze folyamatos munkát és gondoskodást jelent, de a születés egy csodálatos része az életnek.”

A Nők a pásztorságban: beszélgetés és tájkóstoló esemény egy kapcsolódó program volt a hasonló témákat feldolgozó, műalkotásokban a természet és az ember kapcsolatát illusztráló Tanulhatunk a természettől? – Botanika c. kiállításnak. A tárlat, aminek alkotásai között Illés Zsófia Szonja munkái is szerepelnek, március 23-ig látogatható a debreceni MODEMben.