A nehezített gyermekvállalás krízisében a bizonytalanság a legkínzóbb

A nehezített gyermekvállalás minden hatodik embert érint világszerte, mégis tabunak számít még ma is. Vannak, akik a hallgatással saját magukat szeretnék megvédeni attól, hogy kérdések és „jó tanácsok” kereszttüzében találják magukat, sokan pedig a szeretteiket szeretnék megóvni attól a tehetetlenségtől és fájdalomtól, amin keresztülmennek. És vannak olyanok is, akiknél eluralkodik az önvád, és magukban keresik a hibát.

A rokonok és ismerősök érdeklődő kíváncsisága azzal kapcsolatban, hogy mikor érkezik a baba, nagyon bántóan hathat azokra, akik már jó ideje szeretnének válaszolni erre. Az ártatlannak tűnő kérdésekkel óvatosan kell bánni, mert sosem tudhatjuk, mi történik a másik ember életében: lehet, hogy épp most veszítette el a várandósság alatt a babáját, vagy évek óta próbálkoznak, és most gyászolta el a legutóbbi lombik sikertelenségét. De az is lehet, hogy nem szeretnének gyereket, és félnek ezt felvállalni a családban, attól tartva, hogy nem fogadják el a döntésüket.

Azért is fontos a nehezített gyermekvállalásról beszélgetni, mert rengeteg tévhit lengi körül. Vegyünk számba néhányat.

Első tévhit: a nehezített termékenység női probléma

A valóság az, hogy 30–35 százalékban női, 35 százalékban férfi-, 20 százalékban közös eredetű a gond, 10–15 százalékban pedig a nehezítettség fiziológiai oka ismeretlen.

Második tévhit: ha nem találnak fizikai okot, a meddőségnek lelki oka van

Az úgynevezett pszichogén meddőség gondolata az 1950-es évektől terjedt el, amikor a pszichológiai kutatásokban a tudattalan folyamatokon volt a hangsúly. Azt feltételezték, hogy ha sérült az anya és a gyermek közötti kötődés, vagy ha az anyasággal, nőiséggel kapcsolatban vannak ambivalens érzések, esetleg valaki a terhességet görcsösen akarja, akkor ezek okozhatnak elakadást a fogantatásban. Szerencsére ahogy fejlődött az orvostudomány, és a pszichológiai kutatások is pontosabbak lettek, megdőlt ez az elmélet, és ma már kijelenthetjük, hogy nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az ismeretlen eredetű nehezített termékenységnek egyértelműen lelki okai vannak.

Az orvostudomány újabb eredményeinek köszönhetően a megmagyarázhatatlannak tűnő meddőségek 50 százalékról 10–15 százalékra csökkentek. A fentieket támasztja alá az a tény is, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos félelmek gyakoriak termékeny pároknál is, valamint a pszichiátriai betegséggel élők körében sem rosszabbak a termékenységi mutatók, pedig náluk gyakrabban előfordulnak kötődési problémák. A tudomány fejlődése azért is nagyon fontos, mert ez az elmélet rendkívül bűntudatkeltő volt a gyermekvállalással küzdő párok számára.

Harmadik tévhit: ne görcsölj rá, és jönni fog a baba!

Ezzel a mondattal gyakran találkozhatnak a gyermekvállalással küzdők. Minden bizonnyal azért, mert a környezet is tehetetlen, tanácstalan, hogyan segíthetné a párt ebben a folyamatban. Sajnos ezek a mondatok csak a bűntudatot erősítik a párban egy olyan krízishelyzetben, amikor nem lehet nem izgulni, idegeskedni. A megtermékenyítés folyamata során megannyi vizsgálaton esik át a pár, és kap javaslatot az egész életmódja megváltoztatására, havi rendszerességgel folytatnak konzultációkat, az eredmények pedig hol optimizmusra, hol csalódásra adnak okot.

Érzelmi hullámvasút ez, ráadásul egy olyan élethelyzetben, ahol megkérdőjeleződik a szülőségük megélése, a tervezett célok átalakulnak, és felbomlik az egészséges testbe és világba vetett hit. Ez a kontrollvesztettség érzésével jár együtt. A nehéz érzések (düh, csalódottság, szorongás) megjelenése természetes velejárója a folyamatnak, nagyon fontos velük foglalkozni. Szakember is segíthet abban, hogy különféle technikákkal miként tudják ezeket a nehéz érzéseket szabályozni, hogy visszakerüljenek a kiegyensúlyozott állapotba. A fogantatás nagyon összetett, soktényezős folyamat, nem lehet azt mondani: ha nincs stressz, jönni fog a gyermekáldás. A stressz szintje közvetetten hathat ugyan olyan hormonértékekre, amelyek befolyásolják a termékenységet, de oki tényezőként nem tekinthetünk rá.

Hogyan maradhatunk kiegyensúlyozottak?

A családtagok, barátok támogatása természetesen pozitívan hat a megküzdésre, így erre mindenképpen érdemes támaszkodni. Azonban emellett fontos átgondolni, hogy mennyi információt szeretnénk átadni nekik, hogy mindenki komfortos tudjon maradni. A beszélgetés helyének és idejének megválasztására is érdemes figyelni, hiszen ez nagyon intim téma, így könnyen elérzékenyülhetünk. A környezetünk gyakran nem tudja, hogyan segíthetne jól, ezért kezdjük azzal, hogy megfogalmazzuk az igényeinket, mintegy útmutatót adva nekik ahhoz, hogy jól támogassanak.

Fontos, hogy a pár tagjai is beszélgessenek egymással a gyermekvállalás kapcsán felmerülő érzéseikről és gondolataikról. Akik így tesznek, nagyobb párkapcsolati elégedettségről számolnak be. Megfigyelhető különbség a nemek között, hogy a férfiak gyakran azért nem tárják fel a párjuk előtt az érzéseiket, mert féltik a másikat, és nem szeretnék terhelni őt. Ennek az a veszélye, hogy így mindketten egyedül érezhetik magukat a folyamatban, elidegenítheti őket egymástól a csend. Ha egy ilyen helyzetben össze tudnak kapaszkodni, az rengeteget mélyít egy kapcsolaton, és jobban megélhető az összetartozás, az egymás iránt érzett szeretet is.

A krízis mint fejlődési lehetőség

A rendszeres vizsgálatok, konzultációk, életmódbeli változtatások rengeteg időt kitöltenek, így ha valaki él a mesterséges megtermékenyítés adta lehetőségekkel, a folyamat maga még jobban beszűkítheti a fókuszát erre a témára. Ezért nagyon fontos ezt ellensúlyozva tudatosan szélesíteni a gondolkodást, bővíteni az érdeklődési kört, és öngondoskodási tervet készíteni a következők szerint: Melyek azok a tevékenységek, amelyek feltöltenek? Mi hat rám jól, ha elfárad a testem: testmozgás, masszázs, egy finom étel? Mitől kapcsolódom ki? Mik azok a programok, amelyekre szívesen elmennék a barátokkal vagy a családtagokkal? Hol, hogyan randiznék legszívesebben a párommal (kizárva eközben a gyermekvállalás témáját)? Ha megadtuk ezekre a válaszokat, fontos azokat beépíteni a mindennapokba. Érdemes megcélozni azt, hogy a következő időszak ne csak a gyermekvállalás kérdéséről szóljon.

Mint minden krízis, a gyermekvállalással járó kihívások is magukban hordozzák a fejlődés lehetőségét. Persze senki sem álmodik ilyen nehéz körülményekről, de így is megtapasztalható a poszttraumás növekedés. Azok a gyermekvállalással küzdő nők és férfiak, akiknek volt lehetőségük az élményt feldolgozni, arról mesélnek, hogy a történteken keresztül összességében gazdagodtak, és mind saját maguk, mind a környezetük elfogadásában és megértésében sokat fejlődtek.