Internetfüggő a gyerekem?

A szülők általában két dolog miatt aggódnak: az egyik, hogy gyermekeik túl sok időt töltenek valamilyen képernyő előtt, illetve hogy ellenállnak, ha ezt az időt a szülők csökkenteni próbálják. Egyre nehezebbnek tűnik rávenni a fiatalokat, hogy menjenek ki a szabadba, készítsék el a házi feladatot, vagy egyszerűen jöjjenek vacsorázni, anélkül hogy a „még ezt a játékot befejezem”, „erre az üzenetre még válaszolok” vagy a „most nincs kedvem, benne vagyok a sorozatban” mondatok el ne hangoznának. A vacsoránál persze ott pittyeg tovább a mobiltelefon, a kinti séta alatt pedig félpercenként rá kell nézni valamelyik közösségimédia-felületre. Valljuk be, ez sajnos nemcsak a kamaszokra, de a felnőttekre is igaz.

Vajon jogos a szülők aggodalma, hogy a gyerekek képernyő előtt töltött ideje már függőségnek számít? Valójában nem létezik olyan betegség, hogy internet- vagy telefonfüggőség. Van problémás internethasználat – ezt 1995-ben írták le először, a kóros játékszenvedélyhez hasonlítva a jelenséget –, de ez nem számít önálló diagnózisnak, inkább a kényszerek, impulzuskontroll-problémák közé illeszkedik. Ennek ellenére a köznyelvben sokszor használjuk azt a szót, hogy internet- vagy telefonfüggő, de azzal, hogy ezt függőségnek nevezzük, leginkább azt az aggodalmat kommunikáljuk, hogy a sok képernyőidő egészségtelen, és tehetetlennek érezzük magunkat, hogy ezt befolyásolni tudjuk.

Ne patologizáljunk!

A legújabb diagnosztikai rendszerek már megfogalmazzák a mentális egészségre negatívan ható online játékszenvedély zavarát (internet related gaming disorder, IGD), amiben mindenképpen kritérium, hogy a jelenség valamilyen funkcionális károsodással járjon a mindennapi életre vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy az egyén elveszíti a kontrollt a játékkal kapcsolatos viselkedése felett, és a játék elsőbbséget élvez olyan más, fontos napi tevékenységekkel szemben, mint a tanulás, a munka, az öltözködés, a társas kapcsolatok ápolása stb.

Fontos szempont, hogy a játékkal töltött idő és gyakoriság nem tartozik ebbe bele. Tehát ha a gyereknek vannak érdemi offline szociális kapcsolatai, teljesít az iskolában, esetleg még sportol is, biztos, hogy nem beszélhetünk függőségről. Legyünk óvatosak ezzel a kifejezéssel, és ne patologizáljuk az egyébként normális serdülőkori viselkedést. Ez a kijelentés akkor is érvényes, ha a fiatal ellenáll, ellenkezik, és dühös lesz, ha korlátozzuk a képernyőidőt.

Félrevezető lehet annak a megítélése, hogy sok időt töltenek-e a kamaszok a neten, hiszen többnyire az életkoruknak megfelelő tevékenységeket végeznek, melyeket a szülők régebben offline végeztek: társalognak a barátaikkal, felfedezik személyes érdeklődési körüket, vásárolnak, zenét hallgatnak, házi feladatot készítenek, filmet néznek, játszanak. Tulajdonképpen ez új módja a fiatalok kultúrájának, a kortárskapcsolatok fenntartásának és az azokban való részvételnek.

Problémás internethasználat és mentális egészség

Ha egy gyerek olyan szélsőségesen koncentrál a videójátékokra, hogy az a mindennapjaira is jelentős hatással van, akkor ezt inkább valamilyen más mentális egészségi probléma „termékének” tekintjük. Ilyen lehet a szociális szorongás, az ADHD, a tanulási zavar, a hangulati problémák.

Azok a gyerekek, akik valamilyen szempontból kudarcként élik meg a hétköznapjaikat, mert például tanulási zavar miatt nehézségeik vannak az iskolában, vagy a szociális szorongásuk miatt nehezen teremtenek kapcsolatot, sikerélményt szereznek az online játék során: egy biztonságosan kiismerhető térbe kerülnek, mellesleg tartoznak is valahová. Sajnos fontos azt is tudni, hogy a játékokat és az alkalmazásokat úgy tervezik, hogy a lehető legnagyobb mértékben lekössék a gyerekek figyelmét, és olyan beépített önjutalmazó rendszert tartalmaznak, ami még a felnőttek önkontrollját is próbára teszi. Gondoljunk csak arra, amikor új információ érdekében folyamatosan lefelé görgetjük a különböző közösségi oldalakat. Nagyon nehéz megálljt parancsolni. Az agyunk arra van beprogramozva, hogy keresse és szeresse az újszerű, stimuláló dolgokat, ráadásul könnyebb ezt választani, mint a nagyobb szellemi erőfeszítést igénylő feladatokat, annak ellenére, hogy azok hosszabb távon kifizetődőbbek. Sajnos ha folyamatosan felületesen köteleződünk el az ingerek felé, akkor alapvetően a lehetőségünk vész el arra, hogy valamilyen elmélyült és lassabb tevékenységet végezzünk, mint például az olvasás. A jó hír az, hogy csak a lehetőséget, és nem a képességünket veszítjük el, így megfelelő tudatossággal és jó szokások kialakításával visszaszerezhetjük azt.

A problémás internethasználat következményei

A kutatások azt mutatják, hogy a túlzott mértékű játék – a szabadidő kétharmadának vagy annál nagyobb részének ezzel töltése – összefügg a negatív mentális egészségi állapottal, többek között a szorongás, a depresszió és a szerhasználat gyakoribb előfordulásával.

Ugyanez igaz a közösségimédia-használatra is, ahol különösen a lányok veszélyeztetettek, mert kedvezőtlenül hasonlítják magukat társaikhoz. Ez az összefüggés nem bizonyítottan ok-okozati, vagyis nem azt jelenti, hogy az Instagram vagy a TikTok miatt lesz valaki depressziós, ennek ellenére érdemes megvizsgálni, hogy a közösségi média hogyan hathat negatívan a tinédzserekre és a fiatal felnőttekre.

Az egyik ok, amiért az összefüggés többnek tűnik, mint véletlen egybeesés, az az, hogy a depresszió növekedése az okostelefon-használat növekedésével párhuzamosan jelentkezett. Egy 2017-es, több mint félmillió nyolcadik és tizenkettedik osztályos amerikai tanuló körében végzett tanulmány szerint – melyet Jean Twenge vezetésével készítettek – 2010 és 2015 között 33 százalékkal nőtt a magas szintű depressziós tüneteket mutató diákok száma. Ugyanebben az időszakban a lányok öngyilkossági aránya ebben a korcsoportban 65 százalékkal nőtt! Különösen a tinédzser lányok depressziójának növekedésével kapcsolatban jellemző az az elgondolás, mely szerint a kiváltó okok közül a legfontosabb, hogy negatívan hasonlítják magukat mások tökéletesnek tűnő képéhez – akik szebbnek, vékonyabbnak, népszerűbbnek és gazdagabbnak tűnnek –, így fokozatosan elvesztik az önbecsülésüket. A depresszióval való összefüggés alól kivételt képeznek azok a lányok, akik nagymértékben használják a közösségi médiát, de emellett magas szintű személyes társas interakciókat is fenntartanak.

Az okostelefonokat 2007-ben vezették be, és 2015-re a tizenévesek és fiatal felnőttek 92 százalékának volt ilyen eszköze. Ugyanebben az időszakban ugrásszerűen megnőtt a felsőoktatásban segítséget kérő diákok száma, elsősorban depresszió és szorongás miatt, ami a járvány óta tovább emelkedett. Egyes szakértők a depresszió növekedését annak bizonyítékaként látják, hogy az online kapcsolatok érzelmileg kevésbé kielégítőek, és emiatt a fiatalok szociálisan elszigeteltnek érzik magukat. Persze ne felejtsük, hogy vannak olyan tinédzserek is, akiknek nem sikerül offline kapcsolatot teremteniük társaikkal, mert vagy földrajzilag elszigeteltek, vagy nem érzik magukat elfogadottnak az iskolájukban és a helyi közösségben. Ezeknek a gyerekeknek az online kapcsolat életmentő lehet.

A fiatalok rengeteg időt töltenek a közösségi médiában azzal, hogy posztolják, amit a világ szerintük tökéletes életnek tart. Már önmagában az a tény, hogy sok idő elmegy ezzel, megakadályozza azt, hogy olyan tevékenységeket végezzenek, ahol feltöltődhetnek, önbizalmat építhetnek, például a fizikai aktivitáson vagy más sikerélményt adó tevékenységen keresztül. Az a dopaminlöket, amit a lájkok begyűjtése és figyelése okoz, hosszú távon nem lesz kielégítő, viszont könnyű hozzászokást okoz.

A figyelmi problémák oka leginkább az, hogy a fiatalok úgy érzik, és tulajdonképpen büszkék is rá, hogy képesek párhuzamosan egyszerre több dologgal is foglalkozni: házi feladat közben zenét hallgatni, a közösségi médiára figyelni, sms-ezni és a háttérben tévézni.

Bizonyított tény, hogy ez a multitasking alapvetően nem lehetséges, hiszen aláássa a kognitív funkciókat, és csökkenti a tanulási hatékonyságot. A valóságban arról van szó, hogy nagyon gyorsan váltanak az egyes tevékenységek között, de ennek ára van: a gyengébb koncentráció, a megnövekedett idő, amit ténylegesen a tanulásra kell fordítani, és a csökkent szabadidő.

Kutatások szerint a kamaszok 60 százaléka az alvás előtti utolsó órában még nézi a telefonját, és átlagosan egy órával kevesebbet alszik, mint azok a társaik, akik nem használják a telefonjukat lefekvés előtt. Az elektronikus képernyők kék fénye zavarja az elalvást, ráadásul a közösségi média ellenőrzése nem feltétlenül pihentető vagy alvást elősegítő tevékenység, hiszen ez a fajta folyamatos görgetés könnyen stresszhez vezethet.

A tizenéveseknél a hangulati problémák egyik gyakori kiváltó oka az alváshiány, amit a közösségimédia-használat még súlyosbíthat.

Hogyan csökkenthetjük a közösségimédia-használat negatív hatásait?

Bár még nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a közösségi média használata közvetlenül depressziót okozna, rengeteg figyelmeztető jelet látunk a negatív hatásokat tekintve. A lényeg talán az, hogy mindig koncentráljunk az online és offline világ közti egyensúlyra. A szülők felelőssége, mikor engedik meg gyereküknek, hogy okoseszközöket használjon, és milyen határokat szabnak, illetve milyen érdeklődést mutatnak gyerekük online tevékenysége iránt. Természetes, hogy a fiatalok számára az online tér egy idő után privát térré válik, de akkor is érdemes szülőként megbizonyosodni róla, hogy az pozitív és egészséges-e. A szülők felelőssége az is, hogy figyeljenek a gyerekükre, és vegyék komolyan, ha hangulati vagy egyéb tüneteket észlelnek. Beszélgessenek vele, és ne várjanak a segítségkéréssel, ha esetleg úgy érzik, nem oldódik meg a probléma.