„Ijesztő, amikor nem tudod, mi is történt veled” – nehéz bizonyítani, ha valakit bedrogoznak, és ez a feldolgozásban sem segít

Három évvel ezelőtt Petra önfeledten bulizott egy hazai fesztiválon, amikor egyik pillanatról a másikra annyira rosszul lett, hogy nem is tudott lábra állni. Végül az elsősegélysátorban kötött ki, ahol infúzióra kötötték, és csak másnap reggel rakta össze, mi is történhetett vele előző este. „19 éves voltam, amikor ez történt, és csak emlékfoszlányok maradtak meg arról a napról. Emlékszem, hogy az egyik haverommal beszélgettünk az erdőnél, amikor elkapott a hányinger. Úgy éreztem, hogy el kell menekülnöm onnan. Nem akartam, hogy más lássa, milyen rosszul vagyok.

Másnap mesélték el a barátaim, hogy befutottam a fák közé, és sokáig keresgéltek, mire megtaláltak. Konkrétan nem tudtam járni, úgy vittek kézben az orvosi sátorig, ahol megkérdezték, milyen drogot fogyasztottam.

Semmit nem vettem be, inni ittam, de kábítószert nem használtam” – mondja az álnevet használó fiatal lány, aki úgy gondolja, attól az italtól kerülhetett ebbe az állapotba, amit egy koncerten kínált neki egy idegen társaság. Petra azóta sokkal körültekintőbb, ha bulizni megy. „Ijesztő, amikor nem tudod, mi is történt veled. Szégyelltem is magam, az volt a szerencsém, hogy a barátaim vigyáztak rám.”

Sándor maga vette az italát egy pesti szórakozóhelyen, amit csak néhány pillanatra hagyott őrizetlenül. „A második fröccsömet ittam, amikor elmentem vécére, és leraktam a mosdóra a poharamat egy picit. Visszamentem, megittam a fröccsömet, beszélgettem még a barátaimmal, aztán egyszer csak olyan fáradtság jött rám, hogy arccal előre ráborultam az asztalra, és úgy is maradtam. Próbáltak élesztgetni, de nem tértem magamhoz, csak elvétve kommunikáltam, úgyhogy megfogtak, és ketten vittek haza konkrétan úgy, hogy a két cipőm orrát végig húztam a betonon, egyáltalán nem működtek a lábaim. Otthon befektettek az ágyba, és semmire nem emlékeztem abból, ami történt.”

A második kör ital után állt fel az asztaltól Gábor is, aki egy barátjával szórakozott egy csepeli kocsmában. „A második korsó sör mindkettőnknek furcsamód a fejébe szállt. Mondtam is haveromnak, hogy basszus, dögfáradt vagyok, menjünk haza. Furamód nem tiltakozott, neki is majd leragadt a szeme, pedig akkoriban még jól bírtuk a piát. A haverom a kocsmától száz méterre eltűnt, később kiderült, a közeli téren beleszédült egy bozótba és elaludt. Én átvonszoltam magam Pesterzsébetre, de a híd után én se bírtam tovább. Magzatpózba kuporodva elaludtam egy buszmegálló keskeny padján. Másnap reggel hiányzott a tárcám, amiben nem volt sok pénz, de az új személyi és a jogsi azért belekerült pár ezer forintba. A barátom rosszabbul járt, az összes pénzét elvitték, míg húzta a lóbőrt. Ezután szóltunk egy rendőr haverunknak, aki azt mondta, hogy nem az első, hogy valamilyen szert tesznek az emberek poharába azon a helyen.”

Hirtelen mozgásképtelenné vált nők és férfiak, akiket kifosztottak vagy ami még rosszabb: erőszakot követtek el rajtuk. Emlékezetkiesés, bénultság, majd másnap a szörnyű felismerés: fogalmuk sincs, mi történt velük – számos olyan történetről hallani, amelynek hátterében az állhat, hogy illegális szereket csempésztek valaki italába, hogy később kihasználhassák a kábult és kiszolgáltatott bulizókat. De mit lehet tudni ezekről a szerekről? Valóban olyan gyakoriak ezek az esetek? És miért nehéz bizonyítani, ha valaki azt sejti, hogy bedrogozták?

Partidrog, randidrog, erőszakdrog

A szakértők szerint először is fontos tisztázni néhány fogalmat a bulikban használt tudatmódosító szerekkel kapcsolatban. „A partidrog az, amit azért fogyaszt az ember, hogy még jobban érezze magát egy buliban. Partidrogoknak az amfetaminszármazékokat tekintjük. Szerencsésebb randidrognak vagy erőszakdrognak hívni azokat a tudatmódosítókat, altatókat és nyugtató tablettákat, amiket azért csempésznek bele a poharakba, hogy kihasználjanak nőket, vagy kifosszanak férfiakat. Éves szinten kevés eljárás indul ilyen ügyekben” – mondja az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) rendőr alezredes rendőrségi főtanácsosa, dr. Csákó Ibolya.

A közel húsz éve drogpolitikai szakértőként dolgozó Sárosi Péter szintén azt mondja, nagyon kevés olyan bűncselekménnyel találkozott, amit úgy követtek el, hogy az áldozatot bedrogozták. Úgy gondolja, hogy

a hatóságok az ilyen esetek csupán kis százalékáról tudnak, mivel sokan nem is tesznek feljelentést. Többek között azért sem, mert szégyellik a történteket.

Szégyellik, hogy sok alkoholt fogyasztottak, és gyakran nem is gondolnak arra, hogy drogot csempészhettek az italukba. Visszatarthatja őket az is, hogy a külvilág (beleértve a hatóságokat is) hajlamos az áldozatokat hibáztatni a történtekért.

Felmennek vele a lakásába, és kirámolják az otthonát

A drogszakértő szerint a pörgetőszerek közül, amiket kifejezetten bulikban fogyasztanak, az ecstasy a legnépszerűbb hazánkban. „Szintén gyakran használnak speedet, mindemellett a budapesti éjszakában egyre gyakoribb a kokain is. A kokain sokáig olyan drága volt, hogy csak a társadalom felső rétege engedhette meg magának. Manapság azonban egyre szélesebb körben elérhető, amit azzal magyarázhatunk, hogy Európában van egy kokainhullám, ezáltal pedig itthon is olcsóbban lehet beszerezni. Ezenfelül bizonyos körökben elterjedt olyan pszichedelikus szerek fogyasztása, mint a varázsgomba, LSD vagy a kéjgáz.”

Sárosi hangsúlyozza: az első számú tudatmódosító Magyarországon még mindig az alkohol, ami kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja az embert, és lehet olyan hatással a szervezetre, hogy az illető nem tud magáról és órák esnek ki az életéből. Egyébként az sem ritka, hogy önmagában az alkoholt használják az elkövetők.

„Legtöbbször nők az elkövetők azokban az esetekben, amikor leitatják a férfit, utána felmennek vele a lakásába, és kirámolják az otthonát, de az is lehet, hogy csak a következő utcasarokig mennek el vele, és ott veszik el tőle az értékeit” – mondja Csákó Ibolya. Ilyen esetekről szintén nagyon kevés bejelentés érkezik.

A gina, a leghírhedtebb randidrog, nem véletlenül maradt ki az iménti partidrog-felsorolásból, hiszen a pörgetőtablettákkal, -porokkal ellentétben a GHB, azaz a gamma-hidroxi-vajsav alapvetően egy nyugtató. A legtöbbeknek ez a szer jut eszébe, ha bedrogozott és magatehetetlen áldozatokról hallanak, akik másnap nem tudják, mi történt velük.

Egy kevéstől olyan, mintha berúgna az ember, a nagy dózis azonban végzetes is lehet

Sárosi Péter azt mondja, a GHB egy szagtalan folyadék, aminek enyhe sós íze van, és általában üvegcsékben árulják. „Kis dózisban olyan hatást ér el, mint amikor az ember iszik, és kellemesen berúg. Ugyanakkor nagy dózisban szédülést, hányást, akár eszméletvesztést is okozhat. A legveszélyesebb pedig az, ha más nyugtatókkal és alkohollal is keverik. Mivel ez egy színtelen anyag, így könnyű belecsempészni egy őrizetlenül hagyott italba, például egy koktélba vagy energiaitalba, aminek a kortyolgatása közben nem biztos, hogy feltűnik a sós mellékíz. Pláne ha az illető már ittas állapotban van.”

„Miközben a ginát könnyű túladagolni, egy picit nagyobb dózis már végzetes lehet. A gina miatt az ember elveszítheti a kontrollt, nagyon furcsa emlékképei lehetnek másnap, és érzi, hogy valami olyasmi történhetett vele, amit ő nem szeretett volna” – fejti ki Csákó Ibolya, majd hozzáteszi, hogy a gina kilenc éve rajta van a kábítószerek listáján Magyarországon, ahogy a GBL (gamma-butirolakton) is, ami a fogyasztás után, a szervezetben alakul át ginává. „A GBL-ből több tíz tonnát használnak itthon is nap mint nap, hisz egy ipari vegyi anyag. GBL-t tartalmaznak a körömlakkok, ahogy a felnik tisztítására alkalmas szerek is.”

A drogpolitikai szakértő szerint azért is nehéz bizonyítani azt, ha valaki azt sejti, beadhattak neki valamit, mert ezek a szerek gyorsan kiürülnek a szervezetből. Sárosi Péter azt mondja, nagyjából 24–48 óra áll a rendőrök és az orvosok rendelkezésére, amikor még van arra esély, hogy a vizsgálatok kimutassanak bármit. „A toxikológiai vizsgálatoknak ritkán sikerül kimutatniuk akár a GHB-t, akár valami más szert a szervezetben, a legtöbb esetben a vér- és vizeletmintából csak magas alkoholkoncentrátum mutatható ki. Ez attól is függ, hogy az illető, akit bedrogozhattak, mikor fordul a hatóságokhoz, és mikor tudják a teszteket lefuttatni.”

Először csak az tűnik fel neki, hogy nem visel bugyit

Azokban az esetekben, amikor a leginkább szükség lenne a vizsgálatra, mert nemi erőszakot is gyanít az áldozat, épp az emlékek felidézése az egyik legnehezebb. „A szexuális bántalmazás megbénítja az áldozatot, napokig-hetekig is eltarthat, míg magában összerakja, hogy mi is történt vele pontosan, és ez idő alatt gyakran nem beszél erről senkivel. Másnap reggel először például csak az tűnik fel neki, hogy nem visel bugyit, pedig nem emlékszik arra, hogy levette volna, vagy egy másik ágyban ébred fel, pedig nem is oda feküdt le aludni este. Nem is érti, hogy került oda, hisz csak egy pohárral ivott” – fejti ki Péterfi Vera, a Patent Egyesület jogásza.

Az is lehet, hogy soha nem térnek vissza az emlékei, hiszen az emberi elme önvédelemből elnyomja, elzárja a traumatikus élményeket (legyen szó szexuális erőszakról, családon belüli bántalmazásról, fizikai és lelki sebekről), a fájdalommal együtt. Péterfi Vera szerint még kisebb az esély arra, hogy az áldozat, aki ellen erőszakot követtek el, visszanyerje az emlékeit, ha még be is bedrogozták.

„Ezek a szerek olyan amnéziát okozhatnak, amin még a feltáró terápia sem tud segíteni”

– teszi hozzá a Patent Egyesület jogásza.

De hogy kérjen valaki segítséget, ha nincsenek emlékei? Hogy tud szembenézni azzal a szégyennel, hogy fogalma sincs, mit történhetett vele? Ezt a nyomasztó érzést még rosszabbá teheti az áldozathibáztatás. „Magyarországon igen kevés bejelentés érkezik nők ellen elkövetett szexuális erőszakról. Ha egy nőt megerőszakolnak, akkor rögtön megkapja, hogy minek ment oda, miért viselt rövid szoknyát, biztos ő is akarta. Ha még valamilyen tudatmódosító szer is bekerül a képbe, akkor szinte biztos, hogy rámondják majd, hogy agyatlan liba és miért nem vigyázott jobban” – fejti ki Sárosi Péter. Ugyanakkor Péterfi Vera úgy látja, az elmúlt években pozitív irányba mozdult a rendőri szemlélet. „A rendőrök tapintatosabbak lettek, és mintha az áldozathibáztatás is csökkenne.” Sok időnek kell azonban eltelnie, hogy az emberek hozzáállása teljes mértékben megváltozzon, és tisztelettel, empátiával forduljanak azokhoz, akiket öntudatlan állapotukban kihasználtak.

Csákó Ibolya szintén azt mondja, nagyon kevés bejelentés érkezik arról, hogy valakit beginázhattak egy szórakozóhelyen. Az ORFK rendőre hozzáteszi, hogy feljelentés esetén megindul a büntetőeljárás, bár kérdéses, hogy valójában mit tudnak bizonyítani. „Az orvosi vizsgálat meg tudja állapítani, hogy történt-e közösülés, az már kétségesebb, hogy bizonyítani tudják-e, hogy az áldozatnak kábítószer volt a szervezetében.”

Poháralátéttel a beginázás ellen

Ma már elérhetők olyan teszterek, például poháralátétek, amikre elég néhány cseppet tenni az italunkból, és kiderül, hogy tettek GHB-t vagy ketamint a poharunkba.

Sárosi Péter szerint az ilyen típusú gyorstesztek azonban nem feltétlenül megbízhatók. „Bizonyos szereket ki lehet velük mutatni, de mivel ezek nem laboratóriumokban végzett vizsgálatok, így az eredmények mindig képlékenyek.” A szakértő azt tanácsolja, ahelyett hogy bevásárolnánk a speciális körömlakkokból vagy matricákból, inkább legyünk elővigyázatosak.

„Ne engedjük, hogy az italunkhoz hozzáférjenek, valamint fontos az is, hogy milyen társasággal megy el a szórakozni az illető. Megbízik-e a körülötte lévőkben, bízhat-e abban, hogy ha rosszul lesz, akkor hazakísérik, hívnak-e neki taxit.

Az is nagyon gyakori, hogy valaki tisztában van azzal, hogy mit fogyaszt, mondjuk, bevesz egy ecstasytablettát. Az ecstasy egy empatogén szer, amitől az ember könnyen megnyílik, olyan dolgokat is megoszt másokkal, amiket egyébként nem szokott. Könnyebben is érintkezik az emberekkel, és a testi érintést is jobban viseli. Ezzel a helyzettel azonban bárki visszaélhet, akár valaki azok közül, akikkel együtt indultunk el szórakozni.”