Tizenévesek mutogatják a luxuséletüket a YouTube-on, míg én egy panellakást bérelek három másik emberrel

• Az 1995 és 2010 között született generáció pénzhez való kapcsolatát nagyban befolyásolják nemcsak a mostani, de az elmúlt évek, évtizedek válságai is. Gondoljunk csak 2008-ra, mikor családok milliói kerültek a csőd szélére, vagy a koronavírus-járványra, melynek során nemcsak az életterünk szűkült, de a pénzszerzési lehetőségeink is.
• A megkérdezett társadalomkutató szerint a pénzügyek miatti szorongásra az influenszerek is rátesznek egy lapáttal, akik az Instagramon nem mutatnak mást, mint a csillogó életüket, míg a legtöbben a lakótelepi albérletük árát próbálják kigazdálkodni másodállásukból.
• Mivel a saját lakás és az autóvásárlás egyre irreálisabb cél, ezért lemondanak róla, és a mindennapokból próbálják kihozni a legtöbbet.
• Ahogy a fiatalok pénzhez való viszonya is más, mint a szüleiké, nagyszüleiké, úgy a munkahelyválasztásban is más szempontok dominálnak náluk. Nem feltétlen hajlandók túlórázni sem, részben azért, mert fontos nekik, hogy a magánéletükre is jusson elég idő.
• Ha nem állunk olyan jól anyagilag, mint az Instagram-celebek, az hatással lehet az önbizalmunkra is, ezért nehezebben megy az ismerkedés is. Hisz azt gondolhatjuk, ha nem tudjuk megengedni maguknak a luxuséletét, akkor már nem is kellünk senkinek.

Barna alig múlt 20, de már azon aggódik, miből fog házat venni. A pedagógusnak készülő Dani pedig lehet inkább az üzleti világban fog elhelyezkedni, mert az jobban a fizet. A pénz mindenkit foglalkoztat, pláne azokat a húszas éveiben járó fiatalokat, akik szeretnének önállósodni, és megteremteni a saját egzisztenciájukat. De mindezt miből? Hiába dolgoznak több munkahelyen, a szorongás nem oldódik. Pláne akkor, ha a közösségi médiában csak azt látják, hogy a luxuskocsi és a hipermodern lakás a minimum.

A gazdasági válság nehézségek elé állítja azokat a Z generációs fiatal felnőtteket, akik most érnek el életük abba a szakaszába, amikor az első lakás és autó vásárlására, családalapításra kerülhetne sor. A valóság ezzel szemben egészen mást mutat. A fiatalok inkább azt hangoztatják: mindenki csóró, valószínűleg soha nem lesz pénzük saját lakásra, (aminek az okaival már ebben a Telexikonban is foglalkoztunk), kétségbeesetten próbálnak a felszínen maradni, ezért két-három helyen dolgoznak, és rosszul érzik magukat akkor, ha belebuknak a függetlenedési projektbe, és a szüleiktől kell segítséget kérniük.

Számtalan statisztika, felmérés született és születik azzal kapcsolatban, hogy mi foglalkoztatja, mi aggasztja leginkább a fiatal felnőtteket világszerte. Márciusban jelent meg a Deloitte kutatása, amiben 22 ezren vettek részt, 44 különböző országból, vegyesen a Z, illetve az őket megelőző Y generációból. Ebben

a válaszadók fele azt állította, hogy fizetéstől fizetésig él, és a 2022-es adatokhoz képest többen vállalnak mellékállást

– a Z generációsok 46 százaléka, ami 3 százalékkal több, mint tavaly. És bár aggasztja őket a klímaváltozás, a gazdasági helyzet miatt a megkérdezettek több mint fele szerint egyre nehezebb, sőt lehetetlen lesz fenntartható termékeket vásárolni. Mindemellett arról is beszámolták, hogy a Z-sek 51, a milleniálok 43 százaléka szerint a közösségi médiában látottak arra késztetik őket, hogy olyan termékeket vásároljanak, amelyeket nem engedhetnek meg maguknak.

De egy felmérésből többek között az is kiderül, hogy az 1995 és 2010 született résztvevők közel fele, 44 százaléka a pénzügyi problémái, a bizonytalan anyagi helyzete miatt legalább havi egyszer képtelen aludni.

A kutatók szerint a helyzet azonban súlyosabb néhány álmatlan éjszakánál vagy influenszerek által inspirált értelmetlen vásárlásnál. „Nagyjából a baby boomerektől kezdve mindig az volt a társadalmi, gazdasági elvárás, hogy a gyerekeink már jobban éljenek, mint mi. Ez az Y generációig még működött is. Most a gazdasági előrejelzések és trendelemzések azt mutatják, hogy valószínűleg a Z generáció lesz az első nemzedék, amelyik ezt az elvárást nem fogja tudni megugrani.

Ők lesznek az első nemzedék, akik nem fognak tudni a szüleiknél jobban élni, és ennek nagyrészt a világgazdaság átalakulása és a társadalmak átstrukturálódása az oka”

– mondja Guld Ádám társadalom- és médiakutató, aki nagyjából tíz éve foglalkozik a Z generáció vizsgálatával, azzal a nemzedékkel, amelyik 1995 és 2010 között született.

Tízből hét barátom sokszor azt mondja, hogy nincs semmi pénz a számláján

Kertépítő, vendéglátós, filmforgatásokon díszletpakoló – sorolja a 23 éves Oszkár a korábbi alkalmi munkáit. Neki mindig be kellett segítenie otthon, ezért is dolgozott már több helyen. Szerinte a mostani gazdasági válság nem feltétlen rossz, mert arra ösztönözhet minket, hogy tudatosabbak, takarékosabbak legyünk. „A családom javaslatára kezdtem el vezetni a bevételeim mellett a kiadásaimat is, hogy hónap végén lássam, mire mennyit költök egy átlagos héten. Így látom azt is, hogy hányszor ültem le kávézni egy haverral, mert úgy gondoltam, hogy ez belefér.” Szerinte Darwinnak abban igaza volt, hogy az alkalmazkodás a legjobb túlélési eszköz, bár nehéz úgy alkalmazkodni, ha nincs meg az állandóság érzete. „Én elkezdtem más irányba átképezni magam, mert látom, hova tart a világ tudományos és technológiai fejlődésben. Adatelemzéssel kezdtem el foglalkozni, ami korábban távol állt tőlem, de ezt most bevállalom, hogy a céljaimat meg tudjam valósítani.”

Dani három éve lakik albérletben Szegeden, két lakótárssal együtt, tanárnak tanul.„Van bennem szorongás emiatt is, egyelőre nehezen tudom elképzelni azt, hogy hétfőtől mindennap bejárjak egy általános vagy középiskolába. Ezért is gondolkodom már most inkább egy saját drámapedagógiai vállalkozásban, amiben szerintem több pénz is van, kurzusokat szerveznénk, járnánk az országot. Ha pedig nem drámapedagógia, akkor az üzleti világban tudom elképzelni magam, amiből valószínűleg jobban is élnék, mint a tanári fizetésből.” Szülei csak a bérleti díj kifizetésében tudnak neki segíteni, minden mást Daninak kell állnia abból a pénzből, amit diákmunkásként megkeres heti 12 órában egy telefonos ügyfélszolgálatnál. Mivel sosem éltek nagy lábon, már gyerekkora óta tudja, hogy takarékosan kell bánni a pénzzel, amiről jó lenne többet hallani, beszélni. „Szerintem fontos lenne a pénzügyi tudatosságról tanulni. Barátok között is szóba szokott kerülni ez a téma, és 10-ből 7 barátom sokszor azt mondja, hogy nincsen semmi pénz a számláján.”

A 27 éves Kati két éve dolgozik építészként főállásban. Szerinte jobban keres a jelenlegi munkahelyén, mint azok, akikkel egyszerre végzett az egyetemen, de még így is meg-meg találja a szorongás. „Rengeteg időt és energiát beleölsz valamibe, és csak a kiadásokat látod, és azt, hogy nem tudsz előrébb lépni. Nyilván egy év után nem azt várod, hogy házat tudsz venni, de azért jó lenne, ha valami megtakarításod lenne.” Kati már előre stresszel azon is, miből fognak a barátjával nagyobb lakásba költözni és gyereket vállalni. Szerinte neki a mindennapokban az segít, ha oda tud figyelni a költéseire, valamint az, hogy van egy határozott elképzelésük a jövőjükről:„Ki akarunk költözni külföldre – ez a gondolat sokat segít az általános közérzetemen” – mondja.

„Ha nem laknék otthon, akkor egy forintot nem tudnék félrerakni” – meséli a 21 éves Barna, aki valószínűleg nincs ezzel egyedül. Ő csak egy pár évig élne külföldön, hogy „legalább a házra való felét megkeresse”. „Az egyik bátyámmal elég sokszor szoktunk arról beszélni, hogy ha akarunk majd lakást vagy házat venni önerőből, szülői támogatás nélkül, az hogy fog összejönni? Most egy családi házban élünk Budakeszin, ahol egy telek 60 millió forint, amire még rá kell építeni egy házat, és az úgy már kb. 100 millió forint. Kereshetsz bármilyen jól, alkalmazotti fizetésből ezt elég nehéz összerakni. Tök jó lenne, ha nem albérletben kellene laknom egész életemben. Azért az biztonságot ad, ha van egy saját lakásod, amiből nem küldhet el bármikor a főbérlő.”

Barnát most nyáron vették fel fizetett gyakornoknak egy szoftvercéghez. Az ott kapott pénzt általában ennivalóra, innivalóra költi, amikor egész nap egyetemen van. „Mostanában kezdem el érezni azt, hogy jobb lenne, ha nem függnék anyagilag a szüleimtől, mert

az milyen már, amikor az ember azt mutatja kifelé, hogy önálló felnőtt, miközben mondjuk, a lakhatásnak nagy részét a szülei fizetik? Szerintem az ember önbizalmának sem tesz jót, és nem is lehet ezt örökké csinálni.”

Válságokban nevelkedtek

Guld Ádám szerint már a 10-15 évvel ezelőtt készült kutatásokban is fontos kérdés volt, hogy vajon a fiatalabb nemzedék hogyan viszonyul majd a pénzhez és a munkához. „Akkor az volt a megállapítás, hogy az új generációnak nem a pénz a legfontosabb, hanem az, hogy egyensúlyban legyen a magánélet és a munkával töltött idő, valamint szintén az elsők között szerepelt a környezetvédelem. Majd eltelik tizenpár év, és az 1995 után születettek fiatal felnőttekké válnak, akiknek a nemzetközi kutatások szerint az elsődleges elvárásuk az anyagi biztonság és a jólét, amivel kapcsolatban sok bennünk a bizonytalanság és a kétség.”

Ez nem éppen az, amit anno elképzeltek. Azért nem, mert a húszas éveikben járó fiatalok pontosan tisztában vannak azokkal a gazdasági nehézségekkel, amik a mai világot jellemzik, ami számukra azért lehet különösen rémisztő, mivel pont abban az életszakaszban vannak, amikor a saját egzisztenciájukat kellene megteremteniük – teszi hozzá a társadalomkutató. „Most érkeznek el abba az életszakaszba, amikor elkezdik megteremteni a jövőjük alapjait, elkezdik a karrierjüket, saját otthont és autót vásárolnak, családot alapítanak, gyereket vállalnak. Tehát ez egy olyan időszak, amikor a pénznek egyre nagyobb a jelentősége, amivel a 1995 és 2010 született generációnak nagyon érdekes és turbulens a viszonya, amire hatással voltak az elmúlt évtizedek válságai is.”

Guld Ádám szerint a Z-sek már a 2008-as is válságot is érzékelték, pedig akkor még gyerekek voltak. „Az első krízishelyzet az 2008-as időszak, mikor számos magyar család teljes anyagi csődbe került a devizahitelek válsága miatt. Nem közvetlenül magukon érezték a kialakult helyzet hatásait, viszont a szüleiken keresztül érintette őket is. Sok család megélhetése rendült meg ekkor, gyakran mindkét szülő elvesztette az állását, sokan az otthonaikat is. Nem tudták, miből lesz étel az asztalon, meg tudják-e tartani a házukat vagy lakásokat? Ez nagy bizonytalanságot okozott, és sok gyerek életének ez volt az első meghatározó élménye.”

A következő hasonló volumenű válság a 2020-ban kezdődő koronavírus-járvány volt, amikor a megszokott életünk fenekestül felfordult, szűkült az életterünk, ahogy a lehetőségeink is. „Nagyon sok családot ez nagyon komolyan érintett, rengeteg munkalehetőség megszűnt. Ez már az az időszak, amikor a húszas éveik közepén, végén járók is jelen voltak a munkaerőpiacon, akik közül szintén sokan vesztették el az állásukat.”

Szintén ide sorolható az a válság, amiben jelenleg is élünk: infláció, háború, és az ezek következtében kialakuló kiszámíthatatlan gazdasági helyzet. „A mostani válság a hitelezés válsága miatt is brutálisan csapódik le ezen a generáción. Hiszen ők azok, akiknek saját lakást kellene vásárolniuk, hogy családot alapíthassanak.

A magyar fiatalok többsége gyakorlatilag esélytelenül indul ebben a versenyben.”

Kardashianék és a panel

Guld Ádám szerint szintén fontos tényező a Z generáció pénzhez fűződő viszonyában, hogy mit élnek meg a médián keresztül, és azon belül is főleg az influenszerek milyen képet közvetítenek a pénzről. „Az Instagram-kultúra, a YouTube-influenszerek világa és az online véleményvezéreknek a közege, az alapvetően egy olyan világot mutat be, ahol korlátlannak tűnő anyagi lehetőségek vannak. Olyan 14-15-16 éves fiatalokat látnak, akik látszólag luxuséletet élnek, rengeteget utaznak, fantasztikus ruháik vannak, és olyan anyagi lehetőségekkel rendelkeznek, ami a legtöbb fiatal számára a való életben nincs meg” – fejti ki a szakértő. 16 évesek mutogatják a luxuséletüket YouTube-on, míg én egy panellakást bérelek három másik emberrel – így élik meg ezt a fiatalok. A kutatásokból azt is látják, hogy a fiatalokban él egyfajta csalódás is azért, mert az az elvárásuk saját maguk felé, hogy az influenszereken keresztül megismert életeket saját maguknak is megteremtsék, ez azonban nem egyezik azzal, hogy a valóságban milyen lehetőségeik vannak.

A társadalomkutató szerint mindez felerősítheti a kapunyitási pánikot is. „A közösségi média egy olyan eszköz, amin keresztül betekinthetünk mások életébe, akik társadalmilag és gazdaságilag is hihetetlenül távol állnak tőlünk. Viszont a betekintés és az állandó interakció miatt közel is érezhetjük magunkat hozzájuk. Ez egy óriási kulturális változás. 50-60 évvel ezelőtt az emberek olyanokkal találkoztak a munkahelyükön, a hétköznapokban, akikkel ugyanabban a társadalmi és gazdasági státuszban voltak, ami adott egyfajta komfortérzetet. Most meg abban élünk, hogy ott ülök a lakótelepi szobában, és azt nézem, hogy a Kardashianek milyen körülmények között élnek. Mindez felerősítheti azt a gondolatot, hogy könnyebb bedobni a gyeplőt, mert

úgysincs semmi esélyünk, és akkor inkább a mának élünk.”

Guld Ádám szerint hamis képet közvetítenek arról is, hogy milyen gyorsan és milyen könnyen lehet meggazdagodni. „Hisz nem kell mást csinálni, mint elindítani egy OnlyFans-oldalt, ha nincs más ötleted, vagy posztolgatni, és előbb-utóbb úgyis felfedez téged egy márka, mert ugye azt sulykolja belénk a kortárs populáris kultúra, hogy mindenki különleges, ezért mindenki megérdemli a figyelmet, a sikert és a csillogást.

És ennek megfelelően, sokan így is képzelik el az életet, hogy viszonylag rövid idő alatt, minimális energiabefektetéssel komoly sikereket lehet elérni. Azonban, amikor belépnek a fiatal felnőtt éveikbe, akkor gyorsan kiderül, hogy ez baromira nem így működik. Ezért is fordul elő az, hogy gyakran váltanak munkahelyet, mert mindenhol, viszonylag rövid idő alatt azzal szembesülnek, hogy nem fognak azonnal sikeres emberekké válni. Majd (és ez egyébként már az Y generáció fiatalabb tagjaira is igaz) később, odajutnak, hogy már egymillió dolgot kipróbáltak, de komoly sikereket, illetve jelentős tapasztalatot semmilyen területen nem értek el. Viszont a munkáltatók számára az nem olyan vonzó, ha valaki ilyen idősen óriási elvárásokkal érkezik, miközben kevés tapasztalattal rendelkezik.”

Lemondanak az ismerkedésről is

Az anyagi helyzetünk erősen befolyásolja az énképünket is, ezáltal azt is, hogy mire vagyunk, illetve mire nem vagyunk képesek, akár az ismerkedés terén. „Egy, a Pécsi Tudományegyetemen készült életstílus-csoport kutatás alapján azt látjuk, hogy

ez a probléma leginkább a fiatal férfiakat érinti, mert ők azt gondolják, hogy a nők számára az anyagi helyzet iszonyatosan fontos. És ha ők nem rendelkeznek azzal a státusszal és lehetőségekkel, ami szerintük elvárt, akkor az ismerkedésről le is mondanak.

Úgy vannak vele, hogy oké, ehhez a versenyhez én nem tudok, és nem is akarok csatlakozni, és elvannak a barátaikkal, illetve, bár ez már nagyon messzire fog mutatni, de a pornóval is. Ezeknél az úgymond társadalmi periférián lévő csoportoknál tapasztaltuk azt is, hogy emiatt előfordul az is, 24-25 évesen még nem volt komoly kapcsolatuk” – fejti ki Guld Ádám.

Erre rátehet egy lapáttal az a régóta létező társadalmi konvenció is, hogy a férfinak kell a családfenntartónak lenni, ami nem kevés pénz, pláne, ha azokat a trendeket, „elvárásokat” akarjuk követni, amik a social média felületeken pörögnek. „A média folyamatosan azt a képet vetíti elénk, hogy az nem elég, ha valaki átlagos anyagi körülmények között él és átlagos munkája van. Tehát minimum luxusautóval kell járni, hipermodern lakásban lakni, heti háromszor luxusétterembe járni.”

Szorongás off, carpe diem on!

Ez a rengeteg frusztráció könnyen szorongáshoz, úgymond pénzszorongáshoz vezethet, ami Guld Ádám szerint abszolút létező jelenség, bár az hely és kultúrafüggő is, ki és hogyan éli meg. „A nyugati társadalmakban a huszonéves generáció felmérte, hogy anyagilag teljesen más opciói vannak, mint a szüleinek, nagyszüleinek. Így el is engedik azt az elképzelést, hogy legyen saját lakásuk, inkább maradnak a bérlésnél, de ehhez hasonló trend az is, hogy nem vesznek saját autót, hanem bérelnek egyet, ha szükségük van rá, mert nem akarnak már dolgokat feleslegesen fenntartani. Ez részben igaz is, de nem biztos, hogy ennek pont az az oka, hogy kényelmesnek vagy praktikusnak találják ezt a megoldást, hanem gyakran az a nagyon szigorú gazdasági realitás is, hogy nem tudják megengedni maguknak.”

A szakértő szerint az is jellegzetes megküzdési stratégia, hogy átadják magukat a YOLO életérzésnek és a mindennapokból próbálják kihozni a legtöbbet.

„Elengednek mindent, és abszolút a mának élnek. Tehát ez a carpe diem életstílus, hogy rendben, akkor nem lesz autó, sem lakás, sem család, hanem elfogadjuk azt, hogy akkor ez a lap jutott, ebből kihoznunk, amit tudunk.

Utaznak, vásárolnak, élvezeti cikkekre meg élményekre költik a pénzüket, amik pillanatnyi boldogságot okoznak”

Nem az a hős, aki a túlhajszolja magát

Ahogy a pénzzel való viszonyuk is más, mint a szüleiké vagy a nagyszüleiké, úgy a szakma és a munkahely választásban is más értékek dominálnak. Az Ipsos globális közvélemény-kutató cég hazai vezetője, Feitel Balázs szerint a felmérések alapján a mai huszonéveseknek több tényező is fontos, amikor munkát keresnek. Persze fontos megjegyezni, hogy teljesen más egy vidéki boltban dolgozó elvárása a munkaadójával szemben, mint egy fiatalnak, aki egy nagyvárosi irodába kap állást.

„Az egyik fontos tényező a munkahely technológiai adottságai, nekik már adott, hogy körbe veszi őket a technológia, hisz ebbe születtek bele. A második szempont lehet a listán a közösség sokszínűsége. Az idősebbeknek ez szokatlan lehet, hisz régebben mindenki eléggé hasonló volt, és ha valaki kicsit eltért az átlagtól, az már fura volt. Ma viszont ez már egy elvárás lehet a munkahely felé, hogy bárki, bármilyen háttérrel is rendelkezik, egyenlő esélyekkel indulhasson. Nyilván nekik is számít a jó fizetés, és mivel szeretnek tisztán látni, ezért elvárják, hogy már az álláshirdetésekben feltüntessék a béreket. Ezt támasztja alá részben egy Skool megbízásából tavaly szeptemberben készített felmérésünk is, mégsem figyelnek erre több helyen. Az idősebb korosztállyal ellentétben nekik az is fontosabb, hogy olyan cégnél dolgozzanak, aminek a céljaival tudnak azonosulni. Számukra kevésbé vonzó egy vállalat, ami lehet, hogy jól menő és népszerű, de mondjuk környezetszennyező. És nem utolsó sorban szeretik a rugalmasságot is, például, hogy tudjanak otthonról is dolgozni. Viszont abban már határozottabbak az idősebbeknél, hogy munkaidőn túl nem dolgoznak. Ez azért is lehet, mert az olyan státuszszimbólumok, mint az autó, saját lakás, már nem feltétlen szerepelnek a terveik között, ezért nem is hajlandóak túlórázni, túlhajszolni magukat, hogy nagyon sokat keressenek. Az ő szemükben nem az a hős, aki túlhajszolja magát, nagyobb elismerést kap az, aki szerintük olyan munkát végez, ami hasznos és értékes” – mondja az Ipsos cégvezetője.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.