Ha az oktatási egyenlőség a cél, számolni kell a magániskolákkal is
Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Hiába biztosítja törvény az egyenlő hozzáférést az oktatáshoz, mégsem csökkent jelentősen az oktatási egyenlőtlenség Indiában.
Az egyik legfontosabb eszköz a társadalmi egyenlőség eléréséhez a mindenki számára elérhető jó színvonalú oktatás, így az UNESCO is már 20 éve célul tűzte ki a nemzetközi fejlődést segítő programjában. Ennek hatására Indiában is bevezették 2009-ben a Right to Education törvényt, ami az állam feladatává tette, hogy biztosítsa a 6 és 14 éves kor közötti gyerekek alapszintű oktatását. Chirantan Chatterjee és szerzőtársai eredményei alapján azonban a rendelkezés nem teljesen úgy sült el, ahogy szerették volna.
A törvény előtt az indiai gyerekek mindössze 86 százaléka kezdte meg az általános iskolát és
az ötödik osztályig kevesebb mint a gyerekek fele jutott el.
A törvény hatására valóban minden gyerek oktatáshoz jutott, ráadásul a magániskolákban a férőhelyek negyedét hátrányos helyzetű gyerekekkel kellett feltölteni.
Arról azonban elfeledkeztek, hogy – miként minden országban – Indiában is létezik az árnyékoktatás. Azt nevezik így, amikor iskolán kívül sajátítják el a gyerekek a tananyagot, jellemzően fizetett különórák keretében. Mivel az indiai szülők korábban nem bíztak az állami oktatásban, ezért sokan akár a jövedelmük harmadát is arra költötték, hogy a gyereküket különórákra járassák.
Ezen nem változtatott a 2009-es új törvény sem. Bár minden gyerek hozzájutott a megfelelő állami oktatáshoz, drasztikusan megnőtt a különtanárhoz járók száma.
A versenyképes oktatás így nem az állami oktatás lett, hanem még erősebb hangsúly helyeződött a magánoktatásra.
Indiában külön oktatási központok szolgálnak arra, hogy aki meg tudja fizetni, oda járassa iskolán kívül a gyerekét, ezzel növelve a továbbtanulási esélyét. Míg a törvény beterjesztése és elfogadása előtt ezekből az intézetekből lényegében egy új sem nyílt 2001 óta, 2009 környékén évente 100 ilyen jött létre. Ugyanígy 2012-ben, amikor az összes állami kormányzat implementálta a törvényt, nyílt még majdnem 200 oktatóközpont. Ráadásul a lakosság körében is megnőtt azoknak a száma, akik szerint szükséges ide járatni a gyereküket ahhoz, hogy jó oktatást kapjanak.
Ezek a központok korábbi kutatások és a szerzők eredményei szerint is hatékonyan növelik az odajáró diákok teljesítményét és pontszámait. Viszont ezeket csak a jómódúak tudják megfizetni. Egy felmérés szerint, akiknek nem jár ide a gyereke, azoknak a többsége azt jelöli meg ennek fő vagy egyetlen okaként, hogy nem tudja kifizetni. Így a szakadék a magas és az alacsony társadalmi státuszú gyerekek között nem tudott olyan mértékben csökkenni, mint azt a törvényhozók szerették volna.
Ez azt mutatja, hogy a magán- és az árnyékoktatás jelenléte ellensúlyozni tudja a törvények előremutató szándékát, így ezeket a szektorokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha az oktatási egyenlőség a cél.
