A romagyilkosságok után még népszerűbb lett a Jobbik a megtámadott falvakban
2008 és 2009 között szélsőjobboldali terroristák kilenc magyarországi településen támadtak meg romák lakta házakat, hat embert megöltek. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogyan változott ezután a Jobbik támogatottsága a megtámadott településeken. A 2010-es országgyűlési választáson a párt támogatottsága ezekben a falvakban 9-11 százalékponttal nagyobb mértékben nőtt, mint a hozzájuk hasonló, de meg nem támadott településeken.
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Lieli Róbert és Szűcs Ferenc, a Közép-európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem és a Stockholmi Egyetem kutatói.
2008 júliusa és 2009 augusztusa között magyar neonácik kilenc támadást követtek el romák lakta házak ellen Észak- és Kelet-Magyarország falvaiban. Ez volt Magyarországon a legsúlyosabb, rasszista motivációjú bűncselekmény-sorozat a második világháború óta. A támadók taktikája legtöbbször az volt, hogy először lövésekkel vagy gyújtogatással felriasztották a házak lakóit, és akkor támadták meg őket közvetlenül, amikor azok megpróbáltak elmenekülni. A merényletsorozatnak hat halálos áldozata (férfiak, nők, gyermekek egyaránt) és több sérültje volt. A bírósági eljárás során kiderült, hogy az elkövetők nem ismerték az áldozatokat, céljuk egy általános erőszakhullám kirobbantása volt. A bestiális bűncselekmények elkövetői minden esetben lesből, ártatlan emberekre vadásztak.
Ugyanezekben az években alakult át a hazai pártrendszer. A Jobbik 2006-ban, a MIÉP-pel közös listán, még csak 2,2 százalékot kapott, míg 2009-ben az európai parlamenti választáson már 15, 2010-ben az országgyűlési választáson pedig 17 százalékot. A párt akkori politikájának középpontjában a „cigánybűnözés” elleni fellépés ígérete állt, és azokban az észak-magyarországi és alföldi térségekben szerepelt a legjobban, ahol a legtöbb roma él.
Kutatásunk fő kérdése, hogy a romák elleni terrortámadások hozzájárulhattak-e a parlamenti szélsőjobboldal erősödéséhez.
Ehhez összehasonlítjuk a Jobbik választási eredményeit a megtámadott és nem megtámadott településeken a 2009-es, 2010-es és az azt követő választásokon. Ez az összehasonlítás önmagában még nem mutatja, hogy a támadásoknak volt-e közvetlen hatásuk a Jobbik eredményére, ugyanis a merénylők eleve olyan településeket kerestek, ahol feszült volt a viszony a roma és a nem roma lakosság között. Joggal feltételezhetjük, hogy ezeken a helyeken a Jobbik támogatottsága a támadások nélkül is nagyobb mértékben nőtt volna. Vagyis ha egyszerűen összevetnénk a Jobbik eredményét a megtámadott és a nem megtámadott falvakban, alighanem túlbecsülnénk a támadások hatását. Ezért statisztikai eszközökkel a megtámadott településekhez hasonlókat kerestünk.
A Political Science Research and Methods folyóiratban megjelent cikkünkben többféle összehasonlítást is végeztünk, most a két legfontosabbat ismertetjük. Az elsőben a megtámadott kilenc települést ahhoz a négyhez hasonlítottuk, amelyek megtámadását az elkövetők már eltervezték, de az elfogásuk miatt a támadásokat már nem tudták végrehajtani. Ezeket ugyanazok az emberek, feltehetően ugyanazon szempontok szerint választották ki, mint a megtámadott falvakat.
A második összehasonlításban minden megtámadott településhez – hasonló kistelepülések adataiból – egy „szintetikus” párt alkottunk statisztikai módszerrel. A szintetikus pár (ami valódi települések keveréke) a lehető legjobban hasonlított a megtámadott településre lélekszámban, a roma lakosság arányában, munkanélküliségben, a bűncselekmények számában és a korábbi szélsőjobboldali szavazatarányban. Figyelembe vettük azt is, hogy a támadást megelőzően hányszor szerepelt az adott település a támadók által is követett szélsőjobboldali médiában.
Az 1. ábra tehát azt mutatja, hogyan alakult a Jobbik támogatottságának különbsége a megtámadott és a nem megtámadott, de hasonló települések között a támadások előtti és utáni választásokon. Az eredmények mindkét összehasonlításban hasonlók. A támadások előtti években (1998 és 2006 között) látható nulla körüli értékek arra utalnak, hogy a támadásokat megelőzően hasonló pályán mozgott a szélsőjobb támogatottsága a két településcsoportban.
2006 és 2010 között a Jobbik mindenhol erősödött (az összehasonlító településeken átlagosan 16 százalékponttal), de a megtámadott településeken jobban.
A bal oldali panelen a 2010-es évben látható 9 százalékos érték például azt jelenti, hogy a támadások helyén a Jobbik átlagosan 9 százalékponttal magasabb szavazati eredményt ért el, mint amit egy más, amúgy hasonló településen kapott volna. A jobb oldali panelen ez a különbség 11 százalékpontra ugrik, ha az összevetés alapjául azokat a településeket vesszük, amelyek tervben voltak. Néhány százaléknyi különbség még 2014-ben is látható.
A Jobbik szavazati arányának növekedése 2006 és 2010 között tehát 9-11 százalékponttal nagyobb volt a megtámadott falvakban, ami relatív értelemben legalább másfélszer akkora növekmény, mint az összehasonlító településcsoportokban. A részvétel érdemben nem változott: a Jobbik többletszavazatai a többi párt együttes eredményéből hiányoztak.
Arra is van bizonyíték, hogy a hatás nem korlátozódott a megtámadott településekre.
A tanulmányban megmutatjuk, hogy minél közelebb volt egy falu valamelyik támadás helyszínéhez, 2010-ben annál több szavazatot kapott a faluban a Jobbik: nagyjából kilenc kilométerenként egy százalékponttal többet. 2006-ban ilyen összefüggés még nem állt fenn.
Fontos arról is beszélnünk, mit nem mutatnak az eredmények: a kutatásunk semmit nem tud mondani arról, hogy mi volt az egyes szavazók konkrét motivációja. Településszintű választási adatokkal dolgoztunk, ezért nem tudjuk megmondani, pontosan kik szavaztak másként, és milyen megfontolásból. Az eredményekből nem következik, hogy a Jobbik szavazói egyetértettek volna a gyilkosságokkal – elképzelhető például az is, hogy a támadások a közbiztonság általános helyzetének értékelését ásták alá, és emiatt is szavazhattak a közbiztonság helyreállítását ígérő pártra. Az biztos, hogy a nyilvánosságban sokat szerepeltek a támadások helyszínei, és a Jobbik-közeli szélsőjobboldali portál is (adatainkban dokumentáltan) megkülönböztetett figyelmet szentelt nekik a támadások után. Elképzelhető, hogy a párt maga is jobban koncentrálta az erőforrásait a megtámadott településekre és környezetükre, hogy maximálisan kihasználják a tematizációs lehetőséget.
Az eredmények arra sem alkalmasak, hogy a merényletek országos, teljes lakosságra gyakorolt hatását számszerűsítsük. Bőven elképzelhető, hogy a támadásoknak a közvetlenül nem érintett szavazók viselkedésére is volt hatásuk, például antirasszista mozgósításon keresztül, vagy a közbiztonság tematikájának előtérbe helyezésével. Ezeket a hatásokat az adatainkból nem lehet számszerűsíteni.
A nyugat-európai tapasztalatok alapján azt várhatnánk, hogy egy ilyen erőszaksorozat hitelteleníti a kisebbségellenes politikát. A Defacto szerint a magyar eset ezzel szemben azt mutatja, hogy ez nem törvényszerű. Ahol a többségi társadalomban mély és széles körű az előítélet egy kisebbséggel szemben, ott a kisebbség elleni erőszak hatására a szélsőjobb helyben akár erősödhet is. A Defacto szerint ez egy aggasztó eredmény, és arra figyelmeztet, hogy a politikusoknak és a médiának nagy a felelőssége az ilyen tragikus esetek keretezésében és morális értelmezésében.
A bejegyzés a szerzők Political Science Research and Methods folyóiratban megjelent cikkén alapul, amely itt érhető el.
