Ausztria keleti része, szemben Németországgal, „csak” tíz évig volt szovjet megszállás alatt. A gazdasági következmények azonban még most is kimutathatók. Egy új kutatás szerint a megszállás előli menekülés tartósan megváltoztatta, hol élnek az emberek, hol működnek a vállalkozások, és mennyit keresnek a dolgozók.
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-Európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem, és a Stockholmi Egyetem kutatói.
Mi lett volna, ha Magyarországot nem szállják meg az oroszok a második világháború után? Az ilyen típusú „mi lett volna ha” kérdések nehezen megválaszolhatóak, hiszen nem tudjuk, hogyan fejlődött volna hazánk, ha nincsenek „Magyarország területén ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok”. Egy új kutatásunkban Ausztria és Németország példáján keresztül keressük erre a kérdésre a választ. A második világháború után ezen országok különböző részei más-más szövetséges hatalom megszállása alá kerültek. A szovjet megszállás Ausztria esetében 1945-től 1955-ig tartott, Németország esetében pedig egészen a kilencvenes évek elejéig.
A szovjet fennhatóság alá került területekről sokan az ország nyugati részébe menekültek a fosztogatások és az erőszak, majd Németországban a kommunista diktatúra elől. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogyan alakította ez a népesség és a gazdaság későbbi fejlődését. Népszámlálási adatok alapján összehasonlítottuk, hogyan változott az egyes települések lakossága a megszállás előtt, alatt és után. Elsősorban az egykori szovjet megszállási övezetnek az amerikai és brit megszállási övezetekkel határos településeire fókuszálunk. Ezek elhelyezkedését az első ábra mutatja.
Miért éppen ezeket a településeket választottuk? Ha Ausztria vagy Németország teljes keleti és nyugati felét hasonlítanánk össze, a különbségeknek számos más oka is lehetne. A megszállási határ két oldalán fekvő, egymáshoz közeli települések viszont sok szempontból hasonlítottak egymásra. Összehasonlításukkal pontosabban megállapítható, mekkora szerepe volt a megszállásnak. Segítségükkel kizárhatunk más magyarázatokat, például a földrajzi adottságokat és a vasfüggöny közelségét.
A második ábra azt mutatja, hogy 1900 óta összesen mekkora különbség alakult ki a később szovjet, illetve nyugati (brit vagy amerikai) megszállás alá kerülő területek népességében. Jól látszik, hogy a második világháborúig szinte ugyanúgy alakult a népesség, a háború után azonban a szovjet oldalon hirtelen visszaesett a lakosság száma a nyugati megszállási övezetekhez képest. Az így kialakuló lemaradás 1951-re Ausztriában már meghaladta a tíz, míg Németországban a húsz százalékot. Bár Ausztriában további csökkenés nem volt, ez a lemaradás még 2011-ben is tapasztalható volt. Németországban viszont a szovjetek által megszállt települések lejtmenete gyakorlatilag máig tart.
Ha a menekülthullám nyoma ennyi évtizeddel később is látszik a lakosság számában, vajon mit jelentett ez a gazdaságnak? Ausztria esetében a vállalkozásokra és a dolgozók számára vonatkozó adatokból ezt is nyomon tudtuk követni. A gazdasági különbségek még a népességben megfigyelt eltérésnél is nagyobbra nőttek. Miközben a lakosság számában valamivel több mint tíz százalékos lemaradás alakult ki, 2011-re a vállalkozások számában már huszonöt, a dolgozók számában pedig harminc százalékos volt a különbség. Az egykori nyugati megszállási övezetek tehát gazdaságilag jóval sikeresebbé váltak.
Miért lett ennyivel nagyobb a gazdasági lemaradás? Azért, mert a vállalkozások és a dolgozók számára előnyt jelent, ha sokan vannak egymás közelében. A cégek több munkavállaló közül választhatnak, a dolgozók könnyebben találhatnak nekik megfelelő állást. Az is elképzelhető, hogy a legjobb és legszorgalmasabb dolgozók közül többen mentek nyugatra. Adataink szerint az egykori nyugati megszállási övezetekben éppen a lakosság és a vállalkozások nagyobb száma segítette a hatékonyabb termelést. Ennek előnye a dolgozók magasabb fizetésében is megmutatkozott. Amint a német példa is mutatja, a magasabb fizetések a vasfüggöny 1990-es összeomlása után hozzájárultak a szovjetek által megszállt területek további elnéptelenedéséhez, ugyanis sok dolgozó, amint tehette, a jobb élet reményében nyugatra költözött.
Az osztrák és német példa azt mutatja, hogy egy megszállás és azt követő menekülthullám évtizedekre megváltoztathatja egy ország gazdasági térképét. A megszállás véget érhet, de a lakosság és a vállalkozások elhelyezkedésében kialakult különbségek még nemzedékekkel később is fennmaradhatnak.
A Defacto szerint a fenti dinamika magyarázhatja, hogy miért is tűnik gyakorlatilag elérhetetlen célnak, hogy Magyarország utolérje Ausztriát még 35 évvel a szovjet csapatok kivonulása után is. Továbbá sajnos előrevetíti, hogy az orosz–ukrán háború miatt otthonról elmenekültek hiánya jóval a harcok lezárulta után is éreztetheti majd hatását Ukrajna gazdaságán.
Ha szeretne a Defactoelemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
