Nagyon leegyszerűsítő azt gondolni, hogy csak a jobb fizetésért és munkáért vándorolnak el az emberek

Sokan gondolják, hogy a nemzetközi elvándorlás elsődleges oka a magasabb bér vagy a jobb munka reménye. Egy friss, globális adatokon alapulóelemzés azonban mást mutat. A migrációs szándékokat nemcsak a pénzügyi szempontok, hanem a politikai intézmények minősége, a közszolgáltatások állapota és a társadalmi hálózatok is nagymértékben alakítják, különösen az alacsonyabb jövedelmű országokban.

Amikor a kivándorlásról beszélünk, gyakran automatikusan gazdasági okokra gondolunk: alacsony bérekre, kevés munkalehetőségre vagy rossz megélhetési kilátásokra. Ez a magyarázat kézenfekvő, de nem teljes. Sok olyan ember is elgondolkodik a külföldre költözésen, akinek van munkája, sőt, a saját országában sem számít kifejezetten szegénynek. Felmerül tehát a kérdés: mi más állhat még a migrációs szándék mögött?

Az első ábra egy nagyszabású, több mint 150 ország adataira épülő elemzés eredményeit foglalja össze. A felmérésben a kivándorlási szándékról kérdeznek embereket, és azt vizsgálják, ezt milyen egyéni vagy országos tényezők magyarázzák. Az ábra azt mutatja meg, hogy az egyéni szinten mérhető tényezők mennyivel járulnak hozzá egyes emberek kivándorlási szándékához.

A kutatás különbséget tesz a megkérdezettek kérdőívben adott válaszai, illetve azok között a tényezők között, amelyek azt befolyásolják, mennyire könnyű vagy vonzó a költözés a két ország között. Ilyen, az egyénektől független tényező például a két ország kapcsolata, a célország mérete vagy a származási ország adott időszakának helyzete. Az ábrán szereplő mutatók kizárólag a kérdőívben adott válaszokra és a válaszadók aktuális élethelyzetére épülnek.

Ennek megfelelően az elemzés öt fő csoportba sorolja ezeket a közvetlen tényezőket: a jövedelem az egyén saját anyagi helyzetét írja le, a foglalkoztatás azt mutatja, hogy az illető dolgozik-e és mennyire elégedett a munkájával, míg a társadalmi hálózatok azt mérik, hogy vannak-e közeli barátai vagy rokonai külföldön, illetve a jelenlegi lakóhelyén. A politikai tényezők azt az elégedettséget ragadják meg, amely azzal kapcsolatos, hogy az emberek miként ítélik meg a politikai intézmények működését, beleértve a kormányt, a politikai és helyi vezetőket, a választásokat, a korrupció helyzetét és a bíróságok függetlenségét. Az infrastruktúra a mindennapi életet közvetlenül befolyásoló közszolgáltatások és körülmények megítélését foglalja magában, mint a tömegközlekedés, az utak állapota, az oktatás és az egészségügy minősége, a környezetszennyezés vagy a közbiztonság. Az egyéni jellemzők olyan alapvető demográfiai és élethelyzeti tényezőket fednek le, mint az életkor, az iskolai végzettség vagy a családi állapot.

Az ábra fő tanulsága, hogy bár a jövedelem és a foglalkoztatási helyzet fontos szerepet játszik a migrációs szándék alakulásában, ezek a tényezők együtt kevesebb mint 27 százalékát magyarázzák annak, hogy ki tervezi a kivándorlást. Ezzel szemben a nem anyagi tényezők; a politika, az infrastruktúra vagy a társadalmi kapcsolatok együttvéve jóval nagyobb súllyal jelennek meg. Az alacsonyabb jövedelmű országokban az egyéni demográfiai jellemzők adják a legnagyobb részt: mintegy 30 százalékot. A társadalmi kapcsolatok körülbelül 20 százalékot magyaráznak. A politikával és az infrastruktúrával való elégedettség együtt közel 28 százalékot tesz ki, míg a jövedelem önmagában 17 százalékot, a foglalkoztatottság pedig mindössze 4 százalékot magyaráz az egyéni tényezőkön belüli különbségekből.

A migrációt gyakran kizárólag gazdasági problémaként kezelik, pedig az eredmények azt sugallják, hogy ez félrevezető. A kivándorlási szándék csökkentéséhez nem elég béreket emelni vagy munkahelyeket teremteni. A Defacto szerint legalább ilyen fontos a politikai intézmények működése, a korrupció megítélése, valamint az olyan alapvető közszolgáltatások minősége, mint az egészségügy és az oktatás.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!