Hárommillió magyar élhet abszolút szegénységben egy új uniós számítás szerint
Az Európai Bizottság új kísérleti módszertant dolgozott ki az abszolút, vagyis az egyéni és háztartási szükségleteken alapuló szegénység mérésére. A kutatás eredménye alapjaiban módosíthatja a szegénységről alkotott képünket, és Magyarország vonatkozásában is számos újdonságot tartalmaz.
A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-Európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem, a Stockholmi Egyetem és a Világbank kutatói.
A szegénységről sokat és sokféleképpen lehet beszélni, ám a mögöttes számítási módszerekről ritkán esik szó. A közbeszédben legtöbbször az EU hivatalos statisztikái kerülnek elő, amelyek a nemzeti jövedelem középértékétől való relatív elmaradást mérik, esetleg ezt munkapiaci és súlyos anyagi nélkülözéssel is kibővítik (ezek az úgynevezett AROP és AROPE indikátorok). Mivel a jövedelmek eloszlása a legtöbb tagországban hasonló, a hivatalos szegénységi ráták Európa-szerte és időben is meglepő stabilitást mutatnak. Az Eurostat adatai alapján például a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázata Magyarországon és Németországban megegyezik – amit egyébként a kormánypropaganda a szegénység tabusítására ügyesen ki is használ.
A tényleges életszínvonalbeli különbségek pontosabb mérésére az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja még 2018-ban indította el az ún. ABSPO kísérleti projektet, melynek főbb eredményeit tavaly módszertani kézikönyv formájában publikálták. Az ABSPO megközelítés lényege, hogy a szegénységet abszolút módon, vagyis az egyének és háztartások alapvető szükségleteire és megélhetési költségeire alapozva határozza meg – összhangban az embereket leginkább foglalkoztató társadalmi problémákkal. Mivel abszolút szegénységi mutatók csak kevés fejlett országban állnak rendelkezésre, a kutatás három újszerű módszertant dolgozott ki az anyagi nélkülözés összehangolt mérésére. Ezek referenciakosarak segítségével, a lakosság életkörülményeire alapozva, illetve a háztartási kiadások szerkezetét vizsgálva határoznak meg szegénységi küszöböket az EU egészére vonatkozóan.
Bár a kutatás elsősorban módszertani jellegű, a kapott szegénységi becslések a szélesebb közvélemény számára is tanulságosak. A nem teljesen harmonizált európai adatfelvételek okán a számszerű eredményeket érdemes némi fenntartással kezelni – a magyar jövedelmi statisztikák megbízhatósága különösen aggályos –, ám a főbb szegénységi mintázatok azért meggyőzően szemléltethetők.
Az első ábra az abszolút szegénység szintjét mutatja be az EU-tagországok között 2022-re vetítve. A hazánkra vonatkozó becslés 31,9 százalék, ami a 15,7 százalékos európai átlag több mint kétszerese, és a legmagasabbak közé tartozik. A grafikon jól mutatja, hogy – szemben a hivatalos AROP és AROPE mutatószámokkal – Kelet-Közép-Európa számos országában az emberek jóval nagyobb hányada nélkülöz, mint a nyugati tagállamokban. Az is látszik azonban, hogy több régiós szomszédunk (pl. Csehország vagy Lengyelország) lényegesen sikeresebbnek bizonyult a szegénység csökkentésében, mint Magyarország.
Hasonlóan fontos az időbeni trendek vizsgálata is, hiszen a jövedelmek és árak viszonyának akár kismértékű változása is komoly abszolút szegénységi hatásokkal járhat. A második ábra bal grafikonja azt mutatja, hogyan alakult a magyarországi szegénységi küszöbök szintje az elmúlt közel két évtized során. Jól látszik, hogy a havi küszöbértékek sokáig viszonylag stabilak voltak, majd 2021-et követően a magas infláció miatt jelentősen megemelkedtek. 2024-ben egy egyedülálló felnőtt havi teljes megélhetési költsége átlagosan 298 ezer forintot tett ki, míg egy házaspárnak már 474 ezer forintra, egy kétgyermekes családnak pedig jellemzően 677 ezer forintra volt szüksége.
Fontos, hogy ezen összegek vásárlóértéke közel kétszerese a KSH által 2015-ig számolt létminimumértékeknek, illetve hasonló frissebb becsléseknek. Ennek oka, hogy az ABSPO küszöbök nem a puszta létminimumot, hanem tisztes megélhetést és európai életszínvonalat céloznak meg, ennek megfelelően pedig magasabb sztenderdeket vesznek alapul (pl. kiegyensúlyozott és egészséges étrend, komfortos lakhatási körülmények).
A jobb oldali grafikon a vonatkozó szegénységi ráta alakulását mutatja, összeurópai (EU) és kelet-közép-európai (KKE) összehasonlításban. A magyarországi trendek az időszak nagy részében az európai folyamatokkal összhangban, ám azoknál érzékenyebben alakultak: a 2008-as pénzügyi válság következtében a szegénység magasan emelkedett, majd – a foglalkoztatás és a jövedelmek dinamikus növekedésével – a 2010-es évek második felében látványosan esett.
Rossz hír azonban, hogy míg Európa és a régió nagy részében az anyagi nélkülözők aránya a legutóbbi időszakban is – a Covid-19 járvány és a globális infláció ellenére – tovább csökkent, addig Magyarországon a szegénység 2019 óta ismét folyamatosan növekszik. Szintén aggályos, hogy a leginkább hátrányos helyzetűek között a szegénység mélysége alig változott: az alsó jövedelmi ötödben a keresetek még mindig átlagosan 30 százalékkal maradnak el a küszöbtől.
Milyen politikák csökkenthetik hatékonyan a szegénységet és az anyagi nélkülözést? Mivel Európában és hazánkban egyaránt a gyermekek, nagycsaládosok, korlátozottan munkaképes csoportok és leszakadó régiókban élők helyzete a legrosszabb, különösen indokolt lenne ezen csoportok anyagi biztonságára fókuszálni. Magyarországon ez teljes szociálpolitikai fordulatot követel, magasabb újraelosztással és progresszív jövedelemadóval, az alanyi jogú és rászorultsági elemek erősítésével a gyermek- és családtámogatásban, illetve a humántőke-befektetés (vagyis oktatás, egészségügy, szakképzés) előtérbe helyezésével a foglalkoztatás- és gazdaságpolitika minden területén.
Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről emailtájékoztatót kapni, kattintson ide!
