A GTA a zenéivel is forradalmat csinált

November 19-én megjelenik a GTA 6, a 13 év után érkező folytatás a világ talán legismertebb és legnépszerűbb videójáték-sorozatához. Emiatt a komplett iparág haptákba vágta magát, és mindenki inkább eltolta a saját megjelenéseit. A GTA azonban jóval több egy szimpla videójátéknál, a sorozat például forradalmasította a zenehasználatot a műfajban, amelynek köszönhetően generációk nőttek fel a játékban hallható zenéken és rádiókon.

Olasz filmzenékre és jamaikai skára is lehessen kocsikázni

Az 1997-es első Grand Theft Auto még nagyon más volt, mint amit ma a legtöbben ismernek, és ez igaz a zenére is. A kilencvenes évek végén abszolút újdonságnak számított, hogy vezetés közben fél tucat különböző, tematikus rádió zenéit és műsorait hallgathattuk.

Ezzel a készítők célja az volt, hogy élvezetesebbé tegyék a vezetést a játékosoknak. Itt viszont még nem valódi, licencelt zenék szóltak a játékban, hanem a stáb készített külön a játékhoz saját zenéket. A tematikus rádióállomások már ekkor is léteztek, a countrytól a drum and bassen át a hard rockig egy csomó műfaj külön állomást kapott. Minden zene közül a legismertebb a fiktív Da Shootaz zenekar Joyride című zenéje lett, ami a játék intrója volt, és az akkor nagyon menő bigbeatet kombinálta hiphoppal.

A legtöbb zene a játékban ekkor főleg instrumentális volt, és csak rövid zenerészeket loopoltak a korabeli technikai korlátok miatt. Ez a helyzet már a későbbi kiegészítőnél, a Grand Theft Auto: Londonnál megváltozott, ahol többek között olasz filmzenét (Riz Ortolani, Francesco De Masi és Alessandro Alessandroni) és jamaikai skát (Lee Scratch Perry házi zenekara, az Upsetters) is lehetett hallani.

A mára ismert koncepció alapjait a jövőben játszódó, a sorozatból kicsit kilógó GTA 2-ben rakták le, amiben a készítők a nyugati popkultúrát figurázták ki. A műsorvezetők, a reklámok és a DJ-k mind a kilencvenes évek végi kereskedelmi rádiózás paródiái voltak, miközben maga a játék egy retrofuturisztikus, fiktív amerikai nagyvárosban játszódott.

Az előző játékokhoz képest ez már óriási ugrásnak számított: egy tucat rádió között lehetett válogatni, ahol a hangsúly egyre inkább nem a házon belül készült zenékre fókuszált. A soundtrack kurátorai között ott volt a legendás brit Moving Shadow jungle/drum and bass kiadó, amely később még több GTA-játékban is együttműködött a Rockstarral, és külön rádióállomást is kapott a későbbi játékokban.

A legjellegzetesebb zenét pont a menüben lehetett hallani a Guy Ritchie-filmekből is ismerős E-Z Rollerstől, akik a kicsit lágyabb, dallamosabb drum and bass nagymesterei voltak akkoriban. A brit Rockstar együttműködése a helyi klub- és elektronikus zenei színtérrel évtizedeken át kitartott, de a GTA 2 idején annyira rá voltak állva a drum and bassre, hogy promócióként készítettek egy nyolcperces (!), élő szereplős előzetest, amiben egy sor jónevű drum and bass és jungle (E-Z Rollers, Dom & Roland, JMJ & Richie) producer zenéi hallhatók.

A helyzet aztán radikálisan megváltozott a 3D-s korszakra. A GTA III (itt álltak át arabról római számozásra) nagy grafikai és játékmechanikai újítása szabályosan letarolta a piacot, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a külső nézetes akciójátékok lettek a 21. századra a legnagyobb blockbusterek. A játék kevesebb, de sokkal fókuszáltabb rádiócsatornával érkezett, ahol a stílusbeli eltérések már tényleg hasonlítottak arra, amikor valaki a kocsijában rádiót hallgat. A már említett drum and bass rádió (MSX FM) mellett itt kapott először külön rádiót a jamaikai zene (K-JAH), de lehetett Mozartot, Puccinit és Verdit, vagy underground hiphopot, house-t, discót is hallgatni. A Flashback FM csatornán pedig kizárólag A sebhelyesarcú soundtrackjéről válogattak a zenéket.

A legnagyobb találmány az volt, hogy a pécés verzióban bárki berakhatta a saját zenéit a játék mp3-as könyvtárába, amit aztán egy külön rádión hallgathatott vezetés közben. A zene és a GTA kapcsolata ekkorra annyira organikussá vált, hogy azóta alapvetés lett minden hasonló nyitott világú játékban a különböző rádiók közötti váltogatás. A fiktív rádiózás pedig egy ponton összeért a valódi rádiózás lényegével: a játékosok véletlenszerűen fedezhettek fel új zenéket, amiket aztán a játékon kívül is hallgathattak.

A GTA-sorozat okos kurátori hozzáállása a licencelt zenékhez olyan lavinát indított el az iparágban, hogy máig generációk zenei ízlését határozza meg egy-egy jól sikerült videójáték.

A GTA III talán legemlékezetesebb zenéje maga a főcímzene, ami tényleg tökéletesen illik a New Yorkot imitáló Liberty City nagyvárosi szürkeségébe. Ezt a brit Bugz in the Attic producerkollektíva, a brit broken beat mozgalom nagy úttörője készítette.

A nagy áttörés, a Vice City

Ha a GTA III volt a hőskorszak, az ezt követő GTA: Vice City és GTA: San Andreas volt az aranykor. Máig ez a két játék az, amelynek zenei világa tematikus klubbulikban él tovább. Ez legfőképpen annak köszönhető, hogy a két játék nem a jelenben, hanem valamelyik korábbi évtizedben (nyolcvanas és kilencvenes évek) játszódott, és a Rockstar is több pénzt költhetett licencelt zenékre. Sőt, itt már szorosabban együttműködtek ismert színészekkel, zenészekkel és rádiósokkal.

A Rockstar társalapítói, a Houser testvérek közismerten óriási popkultúra-fogyasztók, és az egész GTA-sorozat tele van utalásokkal, paródiákkal és szatírával, de ezt a hozzáállást a Vice City emelte új szintre. A hangsúlyosan nyolcvanas évekbeli Miami- és Amerika-hangulatot a Rockstar annyira hitelesen próbálta visszaadni és egyszerre parodizálni, hogy a Vice Cityvel gyakorlatilag zenei mestermű született. A készítők már a játék legelső pillanatában egyértelművé tették, hogy mi is a szándékuk, amikor az első autóba szállva megszólalt a Flash FM-en Michael Jacksontól a Billie Jean.

A műfaji választékot annyira jó érzékkel állították össze a készítők, hogy mindegyik rádió megél önmagában máig, és nem véletlen, hogy YouTube-on vagy Spotifyon máig milliók hallgatják a GTA-rádiók soundtrackjeiből készült tematikus playlisteket.

Ahogy a nyolcvanas évekhez illik, volt a játékban korai hiphop, disco és funk, rádiós popzene, heavy metal, softrock, latin zene és new wave is, ezek ráadásul külön műsorvezetőkkel, bejátszókkal és tényleg nagyon hangsúlyosan elkülöníthető zenei kurációval. A Vice Citynek így sikerült azt elérnie, hogy tényleg mindenki megtalálta a maga ízlését a rádiók között, de lehetőséget adtak arra is, hogy a játékos a saját zenéit hallgassa. Csak pár ikonikus dal a Vice Cityből:

• Toto: Africa
• Grandmaster Flash: The Message
• Laura Branigan: Self Control
• Indeep: Last Night the DJ Saved My Life
• Slayer: Raining Blood
• Tito Puente: Mambo Gozón
• Kim Wilde: Kids in America

Jól mutatja a játék hatását, hogy a The Weeknd egyik legismertebb számát, a Blinding Lightsot is maga a Vice City ihlette, és Weekndnek '80-as évekből építkező ízlésére is óriási hatással volt a játékban hallható zene. A Vice City egész audiovizuális megjelenése olyannyira meghatározó máig, hogy az elmúlt másfél évtizedben berobbanó nyolcvanas évek revival, köztük az egész synthwave színtér egyik hivatkozási alapja is ez a 2002-es videójáték.

Talán még ezeknél a daloknál is emlékezetesebb, hogy a játék részeként az alkotók kitaláltak egy fiktív skót glamrock zenekart, a Love Fistet. Természetesen a zenekarnak írtak is egy számot a játékba, ami hallható is volt az egyik rádión:

Rapháború a rádióban

A San Andreas esetében a Rockstar a Vice Citynél bevált formulát csiszolgatta, és ugyanazt csinálta mint eddig, csak többet, jobban és hangosabban. Leszerződtek a kilencvenes évek nyugati parti hiphopjának legfontosabb kiadójával, az Interscope-pal a zenei kurációra, és olyan rádiós rendszert raktak a Los Angeles-i zavargások és bandaháborúk ihlette játékba, amilyenhez hasonlóra nem igazán volt korábban példa.

A játék kulturálisan is forradalminak hatott, hiszen a hiphop- és gengszterkultúra ennyire részletesen soha nem szerepelt videójátékokban. Az alvilági/maffia játékokat addig jellemzően fehér szereplők dominálták, itt viszont egy fekete ex-bandataggal kellett a gettóból eljutnunk a világ tetejére bandaháborúkon, bankrablásokon és szervezett bűnözésen keresztül, miközben a háttérben végig szólt a kilencvenes évek nyugati parti zenéje. Ezt azért fontos kiemelni, mert a San Andreas zenéjének kanonizációjában óriási szerepe volt annak, hogy a legtöbb rádióban nemcsak a tematikus választékra figyeltek, hanem arra is, hogy minél több előadó és zenekar képviselje a térség akkori színtereit.

Az akkori kortárs hiphop vonalat képviselő Radio Los Santoson például kizárólag nyugati parti előadók (N.W.A., Cypress Hill, Too $hort, 2Pac vagy Dr. Dre) szóltak. A játékban egyszerre két hiphop rádió is volt, és külön csatornát kapott a jamaikai zene, a funk, a nagyon korai house, de még a new jack swing is. A két hiphop rádióból az egyik a nyugati parti „új” rapzenét, a másik a klasszikus keleti parti hiphopot adta, és a két rádió műsorvezetői úgy üzengettek egymásnak, ahogy az a kelet-nyugat rapháborúban történt a kilencvenes években Biggie Smalls és 2Pac sleppjei között.

Azon túl, hogy a rádiók a San Andreasban dinamikusan, tehát a játékban történt eseményekre reagálva, változó műsorokkal és dalsorrenddel működtek, a készítők a rádiós műsorvezetők castingját is komolyabban vették. A keleti parti hiphop rádiót Chuck D (Public Enemy), a nosztalgia rock rádiót Axl Rose (Guns N' Roses), a mindenféle régi disco, funk, soul és R&B zenéket játszó adót pedig a funk egyik koronázatlan királya, a Parliament-Funkadelicért felelős George Clinton vezette. Arra is figyeltek, hogy a new jack swinges rádiót is az a Michael Bivins kapta, aki az egyik legfontosabb előadója, producere és menedzsere volt a műfajnak. A K-JAH West reggae rádióban is a legendás reggae duó, Sly & Robbie szólalt meg a dalok között.

Axl Rose leigazolása különösen nagy húzásnak tűnt, hiszen a Guns N' Roses énekese akkoriban eléggé visszavonultan élt, keveset lehetett róla tudni, és elvileg a Chinese Democracy lemez megírásának a felénél tartott. Rose-nak annyi kikötése volt, hogy éjféltől dolgozhasson, így ő olyan rádiós műsorvezetőt alakított, aki a késő esti órákban duruzsolt az emberek fülébe, miközben a bejelentkezései után olyan zenekarok dalai következtek, mint a Creedence Clearwater Revival, Billy Idol vagy David Bowie.

De legalább ennyire szórakoztató volt George Clinton elképesztően vicces dumája, ahogy egy ponton a játék egyik szereplőjének, OG Locnak üzengetett, vagy reagált a betelefonálókra. Clinton végig úgy hangzott, mintha valami bolond beszabadult volna a rádióba a funkról áradozni.

A játék olyannyira komolyan vette a korszellemet és a Fekete vidék (Boyz n the Hood) filmet, hogy az egyik kulcsszereplőt, Rydert az N.W.A. idejekorán elhunyt tagjáról, Eazy-E-ről mintázták, akinek a hangját a comptoni raplegenda, MC Eiht adta. Ahogy a Vice Cityben, úgy itt is akadt komplett küldetésekkel járó történetszál, OG Loc sztorija, ami szorosan kapcsolódott a zenéhez. OG Loc karaktere ugyanis egy olyan küldetésben bűnhődött, amit egy valós történet ihletett.

A játék a Suge Knight és Vanilla Ice közötti jogi vitát és fenyegetőzést emelte át a történetbe. A jelenleg emberölésért fegyházbüntetését töltő egykori top producer Suge Knight közismerten hírhedt, erőszakos alvilági figura volt mindig is, és egy alkalommal megfenyegette Vanilla Ice-ot, hogy írja át az Ice Ice Baby című sláger jogait neki, amiért a dalban segédkezett az egyik embere. Vanilla Ice annyira megijedt, hogy belement az üzletbe. A városi legenda szerint Knight a bokájánál fogva lógatta ki egy erkélyen, de ezt Vanilla Ice azóta is kitartóan tagadja. Knight később elmondta, hogy a slágerből származó bevételből alapította meg a Death Row Recordsot, ahová olyan ma már legendás rappereket szerződtetett le a pályájuk legelején, mint 2Pac, Dr. Dre, Snoop Dogg, Nate Dogg és Kurupt.

A játék legikonikusabb zenéje viszont még így sem valamelyik klasszikus rapdal lett, hanem ismét a hivatalos főcímzene, ami a megidézett korszellemhez tökéletesen illeszkedő G-funk mestermű volt:

Magánnyomozó felbérelése is belefért a büdzsébe

A Vice City és a San Andreas nosztalgiabombája után viszont sok minden megváltozott. Egyrészt a folytatás ismét a jelenben játszódott, és a GTA IV már úgy készült, hogy emberek milliói vártak rá, és legalább ennyi millió dollárt el is költöttek rá.

A történet ismét Liberty Cityben játszódott, amiben egy kelet-európai bevándorlót alakítottunk, aki valahogy próbált túlélni az amerikai nagyvárosban. A 2008-ban kiadott játék idején az internet már dübörgött, a streaming és a social media viszont még nem uralta a zenefogyasztást. Erősen elhatárolható zenei színterek sem léteztek már annyira látványosan, mint a nyolcvanas és kilencvenes években. Itt a készítők már teljesen elengedték magukat, volt új és régi hiphopot játszó rádió, electro house-ra fókuszáló adó, de külön csatornát kapott a fúziós- és klasszikus jazz, az afrobeat, az ambient, az elektronika, a dancehall, a reggae, a soul, a hardcore punk és az extrém metál. Ezen felül még egy kelet-európai, szovjet hangulatú zenéket játszó csatorna is volt a játékban.

Ezekhez már a műsorvezetők mellett a DJ-ket és kurátorokat is jobbnál jobb nevekből rakták össze. Műsort vezetett a játékban Iggy Pop, Daddy Yankee, a Crookers, Karl Lagerfeld, Juliette Lewis, Max Cavalera a Sepulturából, Jimmy Gestapo a New York-i Murphy's Law hardcore punk zenekarból, Roy Haynes Grammy-díjas jazzdobos, Femi Kuti, Roy Ayers, a neo-soul keresztapja, DJ Premier, Funkmaster Flex vagy Statik Selektah.

Ugyan a GTA IV talán a legkevésbé ikonikus játék a 3D érából, de a kuráció itt vált tényleg csúcsteljesítménnyé, hiszen a készítők egyaránt válogathattak új és régi zenék között, ráadásul minden eddiginél több licencelt számra volt pénzük a sok sztárközreműködő mellett. A kortárs dancehallra szakosodott rádióért felelős Bobby Konders (aki az egyik legnagyobb ilyen kiadót is vezeti) például egyenesen visszarepült Jamaikába, hogy egyes dalokat újra felvegyen az alkotókkal. Egy ponton annyira belemelegedtek a dolgokba, hogy még magánnyomozót is fogadtak, hogy megtalálják az alig ismert Skatt Bros. diszkóformáció jogörököseit, hogy bele tehessék a játékba a Walk the Night című kultslágert.

A helyi színterekre is nagyon odafigyeltek

A 2010-es évekre mindössze a 2013-as GTA V maradt, ahol az alkotók elérték a csúcsot zenei téren. Közel ötszáz licencelt dal, közel két tucat rádió és először saját zene is készült a játékhoz a rádióállomásokon túl. Ráadásul ezeken a dalokon olyanok dolgoztak, mint a hiphop szuperproducer The Alchemist, Oh No, Woody Jackson és az elektronikus zene úttörője, a német Tangerine Dream.

A Rockstarnak sikerült azt is elérni, hogy a Tangerine Dream mögött álló veterán Edgar Froese, a más Rockstar játékokért felelős Woody Jackson, és egy sor hiphop-producer (Oh No, Alchemist, DJ Shadow) közösen alkossa meg a játék zenéjét. Erre a kollaborációra azért is volt szükség, mert a három főhős három különböző zenei aláfestést és rádiót kapott, így ötvözni kellett a rockzenét, a hiphoppal és az elektronikával is.

Emellett persze a rádiók is óriási szerepet kaptak, és a nyugati parti környezethez hűen ismét előtérbe kerültek a helyi színterek:

• A már ismerős Radio Los Santos kortárs hiphopot nyomott Big Boy (Outkast), Schoolboy Q és Mike Dean vezérletével.
• A funkcsatornát Bootsy Collins vezette.
• A régi rockzenéért Kenny Loggins,
• a reggae-ért és dubért Lee „Scratch” Perry felelt.
• Cara Delevingne modell és színésznő ezredfordulós popzenét,
• Pam Grier színésznő soult
• a Circle Jerks frontembere, Keith Morris punkot
• Twin Shadow indie-t, indie popot és indietronicát játszott.
• A belga Soulwax egy electro és house rádiót vitt.
• Saját tematikus állomást kapott Flying Lotus, Frank Ocean és The Alchemist, illetve Danny Brown és Skepta közösen.
• Az akkor burjánzó nyugati parti garázspunk színtér is kapott egy saját rádiót a Wavves két tagjának, Nathan Williams és Stephen Pope vezetésével.

Itt már az előadók-műsorvezetők gyakran külön a játékhoz is írtak zenéket és hangsúlyosan ők voltak a rádióállomások kurátorai is. Az már a maga idejében is elképesztőnek hatott, hogy Tyler, the Creator, A$AP Rocky, a Wavves, a HEALTH, MF DOOM, Flying Lotus, a Neon Indian vagy Twin Shadow csak a GTA kedvéért ír és készít egy új számot. Tyler annyira belejött a dologba, hogy még a hangját is odaadta pár NPC-nek a játékban.

Nagy figyelmet szenteltek ebben a játékban a nyugati parti punkzene múltjának és jelenének. Előbbit az élő punklegenda, Keith Morris képviselte a Channel X-en, ahol olyan hardcore- és punkzenekarokat lehetett hallani, mint a Circle Jerks, a Black Flag, az Agent Orange, a Descendents, a Germs, a Redd Kross, az X vagy a Suicidal Tendencies.

Ezzel párhuzamosan a Vinewood Boulevard Radión az akkor nagyon felkapott garázspunk szcéna egyik kirakatzenekara, a Wavves tagjai válogattak olyan 2010 környéki, akkor kifejezetten menőnek, de még valamennyire undergroundnak számító, nyugati garázsrock- és punkzenekarok dalai között, mint az Oh Sees, Ty Segall, a FIDLAR, a Bass Drum of Death, a Black Angels, a Bleached, a Nobunny vagy a JEFF the Brotherhood. Máig emlékszem, hogy a legjobb befejezés alatt megszólalt a Wavves Dog című számának eleje loopolva, ahogy a három fő karakter épp lezárja a történetet. Mindezt még tetézte is a játék, hiszen a stáblistát felvezető szám után megérkezett a Nine Is God, amit a Wavves direkt a játékhoz írt.

A Rockstarban az a legelképesztőbb, hogy lassan 30 éve folyamatosan emelik a tétet, és ez a helyzet zenében a GTA VI esetében is. Még meg sem jelent a játék, de már elő lehet rendelni tripla vinylen az összes számot, amit direkt a játékhoz írtak. Ez már megint egy újabb szintlépés, hiszen összesen 34 vadonatúj dal készült az új GTA-hoz, ezek ráadásul egészen váratlan kollaborációk szupersztárok és nagyon menő zenészek és előadók között.

A teljes listát még nem is publikálták, de az például kiderült, hogy Keith Richards is csinált külön zenét a játékhoz, összeállt Metro Boomin, Yung Lean és Future, vagy Travis Scott és a Daft Punk egyik fele, Guy-Manuel de Homem-Christo. Mindennek tetejébe a Justice készítette a játék zenéjét (bár eredetileg a Rockstar a Daft Punkot akarta). A Justice-nak van közös száma a Tame Impalával, a King Gizzarddal és SZA-val, de egy-egy új számra beugrott Morgan Wallen, Cardi B és a Gesaffelstein is.

Ugyan még minden rádióállomást nem fedtek fel (állítólag 23 lesz összesen), azt elárulták, hogy a reggaeton rádiót Bad Bunny, a countryt Lana del Rey és Morgan Wallen, a metált Tom Araya és Kerry King a Slayerből, az afrobeatet Burna Boy, a poprádiót Robyn, a déli rapre fókuszáló adót pedig Trina és Trick Daddy vezetik majd.