Ezekben a filmekben együtt égünk szét a napon a főszereplőkkel

A hódító katona útra kél a sivatagban, és nem tudja, mire vállalkozott, mert a hőség nagyobb ellenség, mint hitte. A rákbeteg kémiatanár drogot főz a sivatag közepén, az exbűnöző rákvörösre ég a spanyol villájában, a francia férfinak pedig annyira felforr az agyvize a napon, hogy elsüti a fegyverét a tengerparton. Nincs egyedül: a test mellett a lelket is meggyötrő hőhullám másokat is szörnyű tettekre késztet, amit Spike Lee és John Hillcoat is vászonra vitt.

Ha már Budapesten úgyis a 40 fokot súrolja a hőmérséklet, jöjjön pár film és sorozat, amiben együtt sülünk meg a főszereplőkkel. Gyűjtésünkben bármely régi westernfilm és sok kimaradt nagy klasszikus is helyet foglalhatna, de igyekeztünk úgy összeállítani a válogatást, hogy ritkább, kevésbé ismert, a hőséggel kísérleti módokon játszó alkotások is helyet kapjanak. Figyelem: ezeket csak klímával és ventilátorral ajánljuk.

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia)

A filmtörténet egyik legnagyobb teljesítményében a rekkenő hőség legalább akkora ellenség, mint a háború kegyetlensége és a lelketlen imperializmus. David Lean monumentális, 1962-es történelmi eposzában a futóhomok, a vízhiány és a napokon át tartó, sivatagon keresztüli menetelés próbára teszi a testet és a lelket, miközben nézőként is belefáradunk a tevekonvojok monoton araszolásába a semmi közepén. Szerencse, hogy a minden idők legjobb filmjei közt emlegetett mozi felújított változata YouTube-on és Netflixen is elérhető. (Kersner Máté)

Albert Camus Közönyének filmadaptációi

Lehet-e olyan nagy a meleg, hogy annak emberölés a vége? Albert Camus művében igen: az 1942-es Közönyben (vagy Az idegenben, ki hogy szereti) egy arab férfi esik áldozatául annak, amikor felforr az agyvíz, kimúlik a józan ítélőképesség és teret nyer a nagybetűs abszurd, Camus fő fegyvere.

A francia író kiváló regényéből eddig három filmadaptáció készült, ezek közül kiemelkedik az 1967-es, Luchino Visconti-féle olasz verzió, és a másik egészen friss kiadás, amit Francois Ozon rendezett. Ez már Az idegen címen fut, és még pont el lehet csípni a magyar mozik hűtött termeiben. (Kersner Máté)

Mad Max-filmek

Kevés olyan produkció van, ami annyira be tudja mutatni a forróság okozta kietlenséget, élettelenséget és pusztulást, mint George Miller Mad Max-filmsorozata. Miller mindig is ausztrál szemszögből képzelte el a világ végét, amelyet a 70-es évek globális olajválsága inspirált. Ez Ausztráliában komoly problémákat, benzinhiányt és a hatalmas ország elszigetelt részein törvénytelenségeket szült, amelyek gyakran csaptak át erőszakos bűncselekményekbe. A Mad Max ezt a helyzetet kezeli apokalipszist okozó világösszeomlásként, és a forró ausztrál sivatag sivársága és kietlensége valahogy még nyomasztóbbá és forróbbá válik attól, hogy ebben a környezetben hatalmas autószörnyekkel szelik a tájat az utolsó olajlelőhelyekért kutatva.

Érdekesség, hogy a Tom Hardy-féle rebootnál ugyan új kánont hoztak létre, de nagyjából ott is ugyanaz a világ összeomlásának háttértörténete. A két korszak között talán az a legnagyobb különbség, hogy az eredeti Mad Max-trilógia tényleg szinte végig forró, sivár és halálos, a Furiosa esetében már azért valamivel változatosabb a táj. (Sajó Dávid)

Szemet szemért (Do the Right Thing)

Spike Lee 1989-es filmje talán a hőség egyik legikonikusabb filmes ábrázolása. A történet Brooklyn legforróbb napján játszódik, ahol a forróság hamar a konfliktusok katalizátora lesz. Ahogy nő a hőmérséklet, nő a konfliktus is, a nézeteltérésekből indulatok, majd végül tragédia lesz.

Lee filmművészetében mindig alapvető küldetés volt a fekete-közösség és a rasszkérdésbeli konfliktusok bemutatása. A Szemet szemértben, melyben maga játssza a főszereplőt, azt sugallja, hogy a fullasztó meleg nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is kimeríti az embert, ez pedig felerősíti a régóta lappangó társadalmi ellentéteket. (Kersner Máté)

Forró nyári éjszakák (Hot Summer Nights)

Ha léteznének manapság igazán jó autós mozik, akkor olyan filmeket vetítenének ott, mint a Forró nyári éjszakák, aminek már a címe is magáért beszél. Elijah Bynum rendezése romantikusan mutatja be a nyolcvanas éveket, és az Egyesült Államok északkeleti részén fekvő Cape Cod szigetét, ahová a New York-i elit jár le nyaranta szórakozni. A levegő perzselő, az éttermekben még neon feliratok világítanak, a zene szintiktől lüktető, a fiataloknak pedig a szerelmen és a füvezésen jár az esze.

Ebbe a környezetbe száműzik nagynénjéhez Timothée Chalamet karakterét, aki egy szánalmas lúzer a filmben egészen addig, ameddig nem kezd el füvet árulni, és meg nem kapja a környék legigézőbb tekintetű lányát (Maika Monroe). A románccal csak annyi a probléma, hogy a szerelme annak a srácnak a féltett húga, aki megtanította neki a füvezés és kábítószer-kereskedelem fortélyait. Ahogyan az a nyári hőségben is lenni szokott, a Forró nyári éjszakák cselekményében is lesz egy óriási vihar, ami sok mindent a feje tetejére állít. (Szente Katica)

Dűne-filmek

A zord sivatagi bolygón, az Arrakison játszódó sci-fiben a forróság miatt minden csepp víz létfontosságú. Olyannyira fontos ebben a környezetben minden milliliter, hogy a fremenek, a bolygó őslakóinak ruhája ivóvízzé alakítja a viselője izzadságát, könnyeit, de még a vizeletét is.

Denis Villeneuve új Dűne-trilógiájának rég várt harmadik része már pont nem a nyári hőségben, hanem télen jön majd ki, december 18-án, az új Bosszúállók-mozival versenyezve. (Bányász Dorka)

Breaking Bad és Better Call Saul

Albuquerque, Új-Mexikó. A hely, ahol nyáron mindig rohadt meleg van, mintha Békés megye kiszáradt szántóin állnánk július közepén. Ez nem könnyíti meg a drogdílerré avanzsáló rákbeteg kémiatanár, Walter White és a simlis ügyvéd, Saul Goodman mutyizásait: Vince Gilligan kultikus sorozataiban a hőség és a sivatag végig fontos elemek, utóbbi a Breaking Badben például a maratoni metamfetaminkotyvasztás titkos helyszíne is.

Mindkét sorozatban vannak külön olyan epizódok, ahol dedikáltan a sivatagban sínylődésen van a fókusz (4 Days Out a Breaking Badben, Bagman a Better Call Saulban), a bátrabbaknak érdemes ezeket egy légkondis szobában újra elővenni. (Kersner Máté)

Az ajánlat (The Proposition)

Annyira durva és kegyetlen vidéken játszódik John Hillcoat modern westernje, hogy az állandó hőség, a folyton izzadó, napégette szereplők szinte már fel sem tűnnek ebben a környezetben. Annyira elviselhetetlen ez az ausztrál sivatagi légkör, hogy nem csoda, ha az emberek csak kutyaként beszélnek egymással, és egymás elleni agressziókban élik ki magukat.

Az ajánlat Nick Cave forgatókönyvéből készült, amelyben a főszereplő, Charlie Burns (Guy Pearce) azt az ajánlatot kapja a helyi serifftől, hogy szabadon élhet tovább, ha elkapja és megöli a szökésben lévő bátyját. Ez azonban csak az alapkonfliktus, a film roadmovie, horror és western egyben, tele költői képekkel és párbeszédekkel, egy olyan vidéken, ahol tényleg úgy tűnhet, hogy semmi keresnivalója a civilizált embernek. (Bicsérdi-Fülöp Ádám)

Sirāt – Tánc a sivatagban

A tikkasztó, halálos goabuli, ahová nem biztos, hogy megéri jegyet váltani. Oliver Laxe francia filmrendező Cannes-ban debütált, és a budapesti BIFF filmfesztiválon is vitadíjat (Debated Choice kategória) nyerő filmje, amit még Telex Filmklubban is vetítettünk, legalább három gyomrost visz be a legváratlanabb pillanatokban. Ezek nagyon ütnek és nagyon fájnak, és a háttérben nyomasztó szörnyként még a hőhullám is befurakodik, ami a baljós marokkói rave-partikat és a környezetükben történő feldolgozhatatlan tragédiákat csak még elviselhetetlenebbé teszi.

Nem segít, ha a 40 fokban még be is drogozik az ember, a film elveszett szereplői közül viszont sokan ezt teszik, szinte félholt zombikként táncolnak-lépegetnek a szerek hatása alatt a semmiben lüktető ritmusokra. Az elmúlt napokban nagyjából ilyen érzés volt hazasétálni a boltból délután egykor. (Kersner Máté)

Szexi dög (Sexy Beast)

Jonathan Glazer első filmje 2000-ből még egészen más hangvételű volt, mint a szélesebb közönséget elérő sötét holokausztfilmje, a két Oscar-díjas Érdekvédelmi terület. A Szexi dög humoros gengsztermozi egyik plakátja, cikkünk borítóképe már önmagában sokatmondó: a rákvörösre égett, pöffeszkedő főszereplőnk, az exgengszterként pihengető Gal (Ray Winstone) sütteti magát a spanyolországi hőségben egy villában. Elsőre minden idillinek tűnik, aztán elkezdi kísérteni a múltja.

A vakító napsütés és a komótos, fülledt ritmus a gondtalan élet érzetét kelti, ezt aztán Don Logan (Ben Kingsley) érkezése töri meg. A tikkasztó, már-már hipnotikus spanyol nyárral szemben erős kontrasztot képez a sötét és esős londoni alvilág, aminek most mi is elviselnénk a klímáját. (Kersner Máté)