A Fishingen a legjobb magyar zenésznek lenni

Lassan már 20 éve, hogy először megrendezték a Fishing On Orfű fesztivált, ami mára egyértelműen a legnagyobb alternatív könnyűzenei fesztivállá nőtte ki magát az országban. Miközben a magyar és a nemzetközi fesztiválpiac is egyre rosszabb állapotba kerül, Orfűn minden évben elmegy az összes jegy és bérlet, a helyi tó körül sorra húzták fel az apartmanokat, a zenészek pedig nem győznek hálálkodni a színpadon, hogy mennyire szeretnek itt fellépni. Pedig a Fishing on Orfű titka talán nem is annyira bonyolult.

A 2010-es évek a hazai fesztiválpiac felvirágzásáról szólt, aztán jött a Covid, és rendesen keresztbe tett mindenkinek. Nincs már Volt Fesztivál, nincs Balaton Sound, nincs Rockmaraton, idén sem a Bánkitót, sem a Kolorádót nem tartják meg, és a Sziget is visszakerült a külföldi tulajdonosaitól az eredeti alapítóhoz. Mindenki érzékeli a változásokat, amelyek nem feltétlenül kötődnek kizárólag a Covidhoz:

• A pár éve nagyon látványossá váló könnyűzenei generációváltás óta kicsit beállt a piac, nem akar jönni egy újabb hullám új előadókkal, nagyjából minden fesztivál ugyanazokból a magyar nevekből áll;
• Elképesztően drága lett fesztiválozni, gyakorlatilag nem lehet már több százezer forintos ráfordítás nélkül kihozni egy 3-4 estés fesztivált;
• Az emberek egyre kevésbé új zenék felfedezése miatt járnak koncertekre, hanem konkrét előadókra kíváncsiak;
• Sok top előadónak már sokkal jobban megéri önálló bulikat csinálni, mint végigzenélni a nyarat különböző fesztiválokon;
• Eltűnt a FOMO hatás, már nem akkora trend elmenni egy fesztiválra, mint akár 10 éve volt.

Nyilván még ezer plusz egy okot lehet sorolni, hogy miért is szűkül ennyire a fesztiválpiac, azonban a Fishing kitartó sikere szépen rámutat arra, hogy az elmúlt években zenei kínálatban, arculatban és élménykínálatban is egyre inkább uniformizálódó fesztiválok közül mivel lehet igazán kitűnni.

A Fishing On Orfű alterfesztként került be a köztudatba, hiszen a rendezvény egyik alapítója Lovasi András (a másik Kálocz Tamás), a Kispál és a Borz és a Kiscsillag frontembere. Orfű szép szisztematikusan fejlődött az évek során, és úgy tartotta az erős alternatív és Pécs közeli identitását, hogy közben szinte mindenhol máshol is megjelentek a nagy könnyűzenei fesztiválok és adott zenei tematikára épülő rendezvények.

Olyannyira, hogy Orfű mellett szintén az olyan nem lakossági igényeket kielégítő, kisebb fesztiválok is kinőttek, mint a Kolorádó és a Bánkitó. Közben a magyar alternatív gitárzene a hiphop és a pop előretörésével háttérbe szorult, és volt olyan időszak, amikor jogosak lehettek azok a félelmek, hogy a Fishing magját jelentő alternatív zenét kedvelő közönség ki fog öregedni, és nehéz lesz fiatalokat 20-30 éves rockzenekarokkal becsalogatni. Miközben a konkurencia igyekezett alkalmazkodni, szexinek tűnni és nagy külföldi neveket leszerződtetni, a Fishing nagyon erősen tartotta magát ahhoz a zenei világhoz, ami köré a közönséget is szervezték. Ettől még volt pár év, amikor tényleg úgy tűnt, hogy a Strand, a Kolorádó, a Bánkitó, a Campus és más kisebb-nagyobb esemény mellett tényleg nehéz lesz ezt hosszú távon fenntartani.

Ehhez képest 2026-ban simán ki lehet jelenteni, hogy a Fishing az egyik legfontosabb fesztivállá nőtte ki magát, ahová tényleg úgy járnak fellépni a zenekarok, hogy kifejezetten várják. Ez pedig pont azért van, amit rengeteg más vállalkozás hamar elront: nem a végtelen növekedés és a profitmaximalizálás a cél bármi áron, hanem a szisztematikus fejlődés, amivel a fesztivál magját kell kiszolgálni. A Sziget és más hasonló, kicsit zsibvásáros fesztiválok az elmúlt években néha már amolyan vérkapitalista rémálomra hasonlítottak, ahol a cél nem az, hogy a vendégek jól érezzék magukat, hanem minél több ember vehessen jegyet, aztán a többit majd oldják meg maguk. A Szigetnél is mindig el kell mondani, hogy amikor tényleg telt ház van, akkor az ember nem élményeket kap alapvetően, hanem nyomorgást, port, állandó sorbanállást és pánikrohamot. A végtelen reklámról és szponzorációs elhelyezésekről nem is beszélve.

Ezzel szemben a Fishing mindig csak apró lépésekkel ment előre. Minden évben fejlesztettek kicsit a területen (ezt azóta meg is vették), egyre több programot vittek ki a faluba és a tó köré, és megjelentek a vállalkozók is, akik nagy potenciált látva a környékben egyre-másra húzták fel az új apartmanokat. Maga a befogadóképesség elérte a maximumot, de a szervezők erre nem azt reagálták, hogy új területeket próbáltak még elkeríteni, hanem az élményt fókuszba helyezve megálltak ennél a létszámnál. Így lehet az, hogy a Fishing egy telt házas napon is abszolút élhető fesztivál, és így belefér az is, hogy nincsenek egyáltalán szponzorok és reklámok, nincs valami Excel-tábla előtt görnyedő kockázati tőkebefektető, aki minden áron 1,5 százalékos bevételnövekedést követel a harmadik negyedév végére.

Helyette folyamatosan fejlesztették a kempinget és szolgáltatásokat, és mivel a bérletek gyorsan fogynak, a szervezőknek abba a versenybe sem kell beszállni, hogy elhozzák a legdrágább produkciókat. A Fishing alapból nem hív mainstream popelőadókat a fesztiválra, és kitart amellett, hogy ez egy alternatív zenei fesztivál, amibe már régóta belefér a hiphop, az elektronika, a jazz vagy a komolyzene is, de az éppen aktuális TikTok-kedvenc popénekesekből ők nem kérnek.

Emiatt lassan 20 év után is nagyon erősen megmaradt a Fishing identitása, ami már bőven túléli azt is, ha nincs Kispál-koncert (idén mondjuk pont volt). Az odajáró közönség magyar viszonylatokhoz képest érdeklődő, képben van és nyitott új zenékre.

Nagyon kevés olyan magyar fesztiválon jártam, ahol ennyire értette a közönség a magyar előadókat, ahol ennyire szeretik még azokat a produkciókat is, akik mondjuk Budapesten sem tudnak pár száz embernél többet csinálni.

Az meg valahol szinte természetes, hogy a tó körül sátrazó fesztiválozók hangfalaiból nem mulatós vagy veretős szól, hanem magyaralter klasszikusok vagy aktuális feltörekvők. Nem véletlen, hogy ez az a fesztivál, ahol simán tele van a koncertsátor Indigó vagy a Galaxisok koncertjén, ahol az év egyik legjobb koncertjét tartja a visszatérő Isten Háta Mögött, ahol a végig vigyorgó Carson Coma még alig ment a színpadra, már arról beszélnek, mennyire itthon érzik itt magukat. De még az NKS veterán rapperei is csak pislognak néha, hogy Orfűn mennyire értő és lelkes a közönség, miközben azért ez a fajta rapzene nem teljesen kompatibilis a tipikus magyaralter színtérrel.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy fesztiválos, de még talán belpesti szinten sem számít igazán drágának semmi, az ételek és italok egy ekkora rendezvényhez képest kifejezetten jó áron vannak, a fesztivál helyszíne tiszta és rendezett, ráadásul több mint 15 év alatt én még egyetlen verekedést, önkívületi sugárban hányást vagy diszkóbalesetre hasonlító tömegjelenetet nem láttam. Közben maga a terület izgalmas, jól el lehet veszni a helyszínek között, mindig lehet valami újat találni, cserébe azért viszonylag hamar bejárható az egész.

Ez az élménykapitalizmusban szinte kuriózumnak ható emberközeliség pedig kifizetődni látszik. A Fishing On Orfű láthatóan az egyik legstabilabb ilyen típusú rendezvény az országban úgy, hogy nincs szükség állami felpumpálásra, új befektetők behúzására vagy szponzorációkra. Érezni, hogy itt valahogy olyan közönség összpontosul, ami pontosan azt kapja, amit szeretne, és igazán másra vagy sokkal többre egyik oldal sem vágyik. Közben a szervezők egyre gyerekbarátabbá teszik a helyet (sőt, tavaly óta családos gyerekfesztivált is tartanak itt), egyre látványosabban figyelnek arra, hogy ne propagálják a túlzott alkoholfogyasztást, és hogy ne kérjenek el az árusok 6-7 ezer forintot egy gírosztálért csak azért, mert amúgy megtehetnék.

A Fishing On Orfű még mindig a kirakatpéldája annak a fesztiválpiacon, hogy milyen az, amikor ragaszkodnak egy nagyon erős identitás tartásához. Nem kell influenszereket lerángatni kamu hírverésért, nem kell nyakatekert marketinghülyeségekkel újracsomagolni ugyanazt, hanem elég olyan klasszikus húzásokhoz nyúlni, mint felléptetni nagy visszatérőket (HS7, Isten Háta Mögött, Kistehén) meg azért a Lovasi András is játsszon valamelyik zenekarával, mert azt már megszokta a nép, és kicsit el is várja. Ha ezzel minden évben el lehet adni minden egyes jegyet, akkor nem is kell rajta radikálisan változtatni.

Nagyon úgy tűnik, hogy a Fishing az egyik utolsó legény a fesztiválgáton. Miközben szinte mindenhol pánik uralkodik a rendezvényszektorban, Orfűn még mindig nyerő formula az, hogy emberek nappal a tóparton pihennek, este magyar zenekarokra buliznak, jövőre pedig pontosan ugyanezt akarják csinálni.