Nevetséges, hogy forradalmi tettként azonosítottuk, hogy ikszeket rajzolgattunk a szavazólapokra

A legtöbb ember a Larry című filmben ismerhette meg Vilmányi Benett színészt, aki a főszereplő Ádámot alakította, egy 21 éves, Borsod megyei, mezőgazdaságban dolgozó, dadogó srácot, akinek az az álma, hogy rapper lesz. A filmről mi is elismerően írtunk, Vilmányi szó szerint lehengerlő benne, kritikánk itt olvasható. Vilmányi már jóval a Larry előtt színészkedett, mindössze tizenhárom éves volt, amikor Sopsits Árpád kiválasztotta A hetedik kör egyik szerepére. A kamaszkor szorongásairól és a halálvágy témájáról szóló filmben szerzett első tapasztalatai meghatározóak voltak számára. Az elmúlt években nemcsak alakításai, hanem közéleti megszólalásai miatt is egyre többször került a figyelem középpontjába. 2022-ben visszautasította a Junior Príma-díjat, döntése pedig szélesebb vitát is kiváltott a kulturális élet és a politika kapcsolatáról.

Azóta feleségével és nemrég született gyermekükkel a Vajdaságba költözött. Azt mondja, az új élethelyzet egy időre háttérbe szorította benne a politikai reflexeket, mégis fellépett Puzsér Róbert rendszerkritikus koncertjén, ahol verset szavalt. Interjúnkban beszélt arról is, milyen változást hozott számára az apaság és a vidéki élet, hogyan élte meg a közéleti szerepvállalás körüli vitákat, és mit jelent számára most a színészet. Szóba került az is, hogy idén áprilisban díjat nyert Pekingben a Mommy Blue című filmben nyújtott alakításáért, valamint beszélt a NER elmúlt tizenhat évének szerinte legsúlyosabb következményeiről, és arról, hogyan alakította át a józanság a munkáját és önmagához való viszonyát.

Az első felnőtt szerep

Ősztől látható a hazai mozikban Mayer Bernadette első nagyjátékfilmje, ami három díjat hozott el a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválról: Vilmányi Benett és Für Anikó megkapták a legjobb főszereplőnek járó díjat, Mayer Bernadette pedig a legjobb rendező lett. A sztorit Mayer személyes története inspirálta. A cselekményben egy cukorbeteg édesanya (Für Anikó) fokozatosan veszti el a látását, ami hatással van fia életére (Vilmányi Benett) is, aki nemrég vált apává.

A rendező kereste meg Vilmányit azzal, hogy segítsen neki találni egy hasonló karakterű fiút, mint ő, csak kamaszként. Mayer tudta, hogy Vilmányi dráma tagozatos középiskolákban tanít, ezért is kereste meg. „Miután túlvoltunk pár körön, félig viccesen, félig komolyan megjegyeztem, ha ennyire ilyen karakterre van szüksége, mint amilyen én vagyok, írja át harmincévesre, és akkor megcsinálom én a szerepet. Ezt néhány megbeszélés után komolyan vette” – emlékezett vissza a színész. Azt is elmondta, fontos volt számára a szerep, mert sokáig gyerekarca volt, ami miatt rendezők fiatalabb karaktereket osztottak rá. A Mommy Blue így azért is meghatározó, mert ez volt az első olyan alkalom, hogy felnőtt embert játszott.

A közös munkáról Für Anikóval azt mondta, nulla másodpercet kellett azzal tölteniük, hogy befogadják egymást, annyira jól tudtak együttműködni. Nem kellett attól félnie, hogy valami hamisat csinál egy-egy jelenetben, és emiatt a tapasztaltabb színésznő megveti vagy lenézi őt.

A Pekingből elhozott díjakról azt mondja, fontosnak is tartja azokat meg nem is. Persze jól esik számára, hogy elismerik, de az igazi küldetés neki egy filmmel az, hogy a magyarokhoz szóljon, és a máról beszéljen. A díjátadóról azt mondta, meglepte a ceremónia emelkedettsége, de amikor a film egymás után kezdte kapni az elismeréseket, feloldódott. „Nem feszélyezett már annyira, hogy én vagyok a legkevésbé előkelő, pedig a legszebb zakóm volt rajtam” – emlékezett vissza.

Minél kevesebbet ártani

Vilmányi nemcsak a legújabb filmes alakításában édesapa, hanem a való életben is. Felesége révén van egy nevelt fia, aki most tízéves, 2024-ben pedig született egy közös gyermekük is. A színész és a családja jelenleg is Magyarkanizsán, a Vajdaságban él. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt számára nevelőapává válni, így válaszolt:

„Azután éreztem igazán alkalmasnak magam rá, miután megszületett a közös gyerekünk. A tudomány nem hit, sokat segített a szakirodalom, sok pszichológiai tárgyú könyv foglalkozik a mozaikcsaládokkal. Tanultam belőlük” – mondta Vilmányi, aki azt is hozzátette, hogy életének legnehezebb feladata az apaság, de ugyanakkor egy nagyon nemes feladat is, amit próbál ügyesen csinálni.

„Vekerdy Tamás úgy fogalmaz, az iskolának az a feladata, hogy legkevesebbet ártson. Hasonlót érzek az apasággal kapcsolatban is. Nem akarok, vagy minél kevesebbet akarok ártani” – mondta az apaságról.

Hozzátette, hogy lelassulást és fontossági sorrendet is tanult az apasággal, arra törekszik, hogy úgy nézzen rá az élet dolgaira Zsigmonddal, a fiával, mintha először látná azokat. „Azt is tanultam még az apasággal, hogy nincs olyan nagy különbség egy csecsemő és egy tízéves kiskamasz között. Tévedés azt gondolni, hogy ő már nagyfiú, gond nélkül elrendezni a feldúlt lelkét” – mondta.

Vilmányi Benett jelenleg ingázik Budapest és Magyarkanizsa között, ezért egy sűrűbb időszakban, mint amikor egy filmfesztiválra is el kell látogasson, nehezebb a helytállás az apai és színészi szerepei mellett. Azt mondta, hogy kapkodás és bűntudat jellemzi emiatt a sűrű időszakokat. „Hiányoznak. Mellettük cserébe erősebb leszek” – mesélte a családjáról.

Már jobban kezelné a Junior Príma díj visszautasítását

A színész 2022-ben visszautasította a Junior Prima díjat, mert előzetesen megkérték őt arra, hogy a beszéde ne tartalmazzon politikai megnyilvánulásokat. Később erről azt mondta, hogy kezelhette volna méltóságteljesebben a díj visszaadását, de összességében ma sem cselekedne másképp. „Ügyetlenül, szégyellősen elmondtam, miért nem tudom ezt az elismerést elfogadni, utána belekezdtem abba a beszédbe, amit mondtam volna, ha nem utasítom vissza. Zavaros volt, érthetetlen, kínos. Azt hiszem, ha ez ma lenne, jól kezelném” – tette hozzá.

Az eset hatására a korábbi díjazottak közleményt adtak ki, amiben azt írták, hogy ezzel nem a rendszernek intett be Vilmányi, hanem a voksukat leadó színészeknek. Az aláírók között többek között olyan pályatársak voltak, mint Trokán Nóra, Jordán Adél, Vecsei H. Miklós, Rujder Vivien vagy Tenki Réka. Arról, hogy ez hogyan esett neki akkoriban, így fogalmazott: „Harag nincs bennem. Azt gondoltam, aggasztó állapotra vall az értelmezés, hogy ezzel be akarnék inteni bárkinek” – mesélte.

Annak idején az esetről azt mondta D. Tóth Kriszta műsorában, hogy ekkor tudatosult benne, hogy súlyos zavar van a magyarok fejében. Ezalatt azt érti, hogy sokan üdvösnek tartják, hogy ezeket az eseményeket politikai kinevezettek és elismert szaktekintélyek „kéz a kézben” vezénylik le, szerinte ez hamis biztonságérzetet ad a szakmának. „A zsigerekben lüktető NER. Nem vettem részt a játékban. Érthető, hogy mindkét csapat ellenszenvét kivívtam” – emlékezett vissza Vilmányi.

Az új színészgenerációval is kapcsolatba került, mivel az elmúlt években tanított dráma tagozatos gimnáziumokban, de állítása szerint ettől függetlenül nincsen nagy rálátása erre a korosztályra, mert hasonló érdeklődésű diákokat taníthatott, mint amilyen ő maga. Szerinte nagyon sok a tehetséges gyerek, aki nem tud eligazodni az idejétmúlt oktatási és nevelési berendezkedések kacskaringóiban. „Elveszettek, mert elveszejtettük őket. Nem hallottuk meg Vekerdy Tamás szavait. Sokat ártunk” – mondta a színész.

A véleményét sokszor kikérték a diákok azzal kapcsolatban, hogy jelentkezzenek-e az Színművészetire. Elmondása szerint ezekre a kérdésekre megterhelő volt válaszolni. „Nemcsak amiatt vacilláltak, mert nem érezték biztosítva a magas színvonalú oktatásukat, hanem elvi gondjaik is voltak. Szörnyen nehéz volt okosat mondani, felteszem, nem is mindig sikerült” – emlékezett vissza arra, hogyan kezelte azokat a helyzeteket, amikor tanácsért fordultak hozzá a diákok.

A NER legnagyobb bűne

Vilmányi Benett Puzsér Róberték rendszerbontó nagykoncertjén, két nappal a választások előtt elszavalta Petőfi Sándor Akasszátok föl a királyokat című versét. Aznap egy rövid interjúban elmondta, hogy szerinte lesz rendszerváltás, de nagyon puha lesz, ráadásul „meg sem érdemlik” a magyarok. Arra a kérdésre, hogy miért mondta ezt, azt válaszolta: mert nem álltunk ki egymásért. „Féltettük a munkahelyünket, az anyagi hátterünk, a családunk jövőjét. Itt természetesen a nem megvezetettekre gondolok” – mondta a színész, majd így folytatta:

„Megkötöttük a kis alkuinkat, és belenyugodtunk a tisztességtelen bánásmódba. Aztán forradalmi tettként azonosítottuk, hogy ikszeket rajzolgattunk a szavazólapokra. Nevetséges.”

Úgy véli, hogy nem vállalunk kockázatokat a tüntetésekkel. „Sokszor hallottam azt is, ha nyer a Fidesz, én elmegyek ebből az országból, hát ez mérhetetlenül felbasz. Miért nem az van, ha nyer a Fidesz, akkor kitalálok valamit, és addig megyek, míg a hazám élhető nem lesz? Ez nem megoldás, hogy akkor elmegyek” – mondta a színész. Szerinte hiába fújnak most más szelek az új kormány közelgő megalakulásával (a színésszel a kormány megalakulása előtt beszélgettünk), szerinte egy olyan interjú után, mint amit a leköszönő külügyminiszter, Szijjártó Péter adott a Telexnek, utcára kéne menni. „Ha a nemzet tagjai lecserélhetővé teszik magukat, akkor nincs ország” – tette hozzá Vilmányi, aki azt is felhozta, hogy megdöbbentő számára, hogy Vidnyánszky Attila nem mond le a tisztségeiről. „Pedig ő is tudja, hogy nem az érdemei miatt ül ott. Elmúlt a politikai rendszer, ami őt felemelte, vele együtt véget ért” – mondta.

A Színművészeti modellváltásáról azt mondta, hogy „az egyetem meg lett szentségtelenítve, meggyalázva, seggbe baszták”. Szerinte az utókezelés részeként mindenekelőtt nulladik lépés, hogy Vidnyánszkynak távoznia kell. Vilmányi szerint a NER elmúlt tizenhat évének legnagyobb bűne egyértelműen a hergelés, szerinte ezzel ártottak a legtöbbet. „Migránsok, Soros, Gyurcsány, Ukrajna. A Fidesz részéről csak szavazatmaximalizálás volt, viszont jelentős károkat okozott. Olyan változásokon ment keresztül a média, hogy a felnőtteket is komoly próbatétel elé állította” – jegyezte meg Vilmányi, majd kitért arra, hogy a kormány mérgező tevékenysége milyen hatással volt a fiatalabb generációra.

„Egy gyerek, akinek kialakulóban van a személyisége, még annyira sem tudja megállapítani, mi hiteles, mi nem az. Nem lehetett elkerülni a propagandát. Ha nem a tévében, az interneten, ha nem a rádióban, a plakátokon nyomták az arcunkba. Félelmet és erőszakot hirdettek”. A színész nem tartja elképzelhetőnek, hogy a társadalom tagjai kiheverik ezeket a traumákat az életük során.

Vilmányi Benett mindig is politikus alkatnak tartotta magát, de ezen sokat alakított az, hogy Magyarkanizsára költözött. Egy időre elvesztette a fonalat, nem követte a magyar belügyeket, ráadásul annak ellenére is nehézséget okozott számára a politikai önmeghatározás, hogy szinte teljesen magyar közegben él és dolgozik. Ma már úgy érzi, hogy Magyarkanizsára és Budapestre is haza érkezik: „Kanizsára azért, mert ott van az otthonom, Pestre azért, mert Magyarországra érkezem”.

Újra és újra megküzdeni

Vilmányi Benett 2025 júniusában adott egy részletes interjút arról, hogyan győzte le a függőségeit. Beszámolt arról, hogy sokáig speeddel és alkohollal tompította a lelki fájdalmait, amik pszichotikus rohamokhoz vezettek. Arra a kérdésre, hogy mennyire volt nehéz erről nyilvánosság előtt beszélnie, azt mondta: az addiktológusa javasolta neki, hogy tegyen próbát, mert lehet, hogy ezáltal tud segíteni másoknak is abban, hogy felismerjék függőségeiket.

„Azt hittem, simán megy majd, mert bizalmi környezetben egyre nyíltabb vagyok. Ez nem ilyen egyszerű. Teljesen más volt kamerák előtt, egy »hivatalos« beszélgetésben kitárulkozni. Nehezebb, mint gondoltam” – mesélte. Azt is elmondta, hogy mikor már másfél éve józan volt, úgy gondolta, innen már nagyon egyszerű lesz tartania ezt az állapotát, de rájött, hogy újra és újra meg kell küzdeni az időnként jelentkező kisebb-nagyobb sóvárgási fejezetekkel. Fontos folyománya volt a józanságnak, hogy elkezdett máshogy tekinteni a játékra is. Azóta nem megy úgy ki a színpadra, hogy ne akarjon közölni valamit, pedig régebben az sem érdekelte, ha nincs mondanivalója.

Vilmányi korábbi interjúkban azt is elmondta, hogy egyes sikerei, például a Larry című film népszerűsége el sem jutott hozzá a függősége miatt. Arra a kérdésre, hogy hogyan éli meg józanul a sikereket, így válaszolt: „Nem foglalkozom vele. A legszebb és legértékesebb mozzanatokat a színházi próbák és a forgatások rejtik magukban. Az, hogy ezek később előadásokká és filmekké alakulnak, ennek a tevékenységnek az előnyös velejárója”.