A Kreml szóvivője az Oscar-díjas orosz dokumentumfilmről: Nem láttam
A Kreml szívesen elhallgatta volna, de egy Oscar-díj túl hangos siker ahhoz, hogy az orosz állam úgy tegyen, mintha meg sem történt volna. Így még az orosz elnök szóvivője is kénytelen volt kommentálni a legjobb dokumentumfilm kategóriában győztes Senki tanár úr Putyin ellen című filmet, amely egy kisvárosi iskola tanára, Pavel Talankin felvételeiből készült, megmutatva, hogyan működik az orosz állam háborús propagandája az iskolákban, hogyan szövi át a gyerekek és a családok életét az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború.
A filmről itt olvashatja kritikánkat, és Talankinnal itt olvashatja interjúnkat, amelyet a rendező a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) adott, ahol filmjét többször telt ház előtt mutatták be.
Igaz, Dmitrij Peszkov nem sokat mondott, de az, hogy a Kreml szóvivője kénytelen volt a filmet megemlíteni, már a sikere erejét mutatja: „Nem tudom kommentálni, mert én ezt a filmet nem láttam. Ahhoz, hogy kommentálni lehessen, tudni kellene legalább azt, hogy miről van szó. Úgyhogy én most tartózkodnék bármilyen kommentártól” – mondta az orosz elnök szóvivője.
Az oroszországi sajtó így tehát hírt adott a film győzelméről, bár az állami hírügynökség ennek igyekezett kevesebb teret adni. Ugyanakkor az egykor még kifejezetten mérvadó Kommerszant című lap érdemben beszámolt róla. A cikk leírta, hogy a film már korábban több díjat is nyert, többek között a Sundance fesztiválon. „Az iskolában dolgozva kamerára vette, hogyan változott a tanítás menete azután, hogy Ukrajnában elindult az orosz katonai művelet” – írta a Kommerszant.
Ez valójában egy nagyon konstruktív, korrekt leírás annak ismeretében, ahogyan a Ria Novosztyi állami hírügynökség és nyomában több más portál keretezte a filmet. Ott ilyen kontextusban olvasható a film, amelyet Oroszországban legálisan nem lehet megnézni – és az internet feletti egyre nagyobb kontroll nyomán egyre nehezebb is: „A film feltételezhetően Talankin által készített iskolai felvételekből áll, többek között olyanokból, amelyek szülők hozzájárulása nélkül mutat kiskorúakat az iskolai rendezvényeken. A felvételek elkészítése után Talankin elhagyta Oroszországot.”
Az Ura.ru azt is hozzáteszi, hogy a felvételek titokban készültek – ez azonban nem igaz, épp ez teszi különösen bizarrá, torokszorítóvá a filmet: Talankin ugyanis az iskola videószakkörének vezetője és rendezvényfelelős volt, akinek munkaköréből adódóan, sőt részben állami utasításra kellett felvételeket készítenie arról, hogy az iskola eleget tesz az utasításnak, és megfelelően hazafias szellemben neveli a gyerekeket a háborúval – azaz hivatalosan a „különleges katonai művelettel” – és általában Oroszország világpolitikai helyzetével kapcsolatban.
Olyan képet mutat tehát be, amelyet az orosz állam, legalábbis belföldön, magáról sugározni is szeretne. Hogy ezt a külvilág is látja, mindezt úgy, hogy Talankin elmondja erről a véleményét, és megjelennek benne családok, akik elveszítik az orosz állam által a támadó háború frontvonalára vitt – mozgósított vagy szerződéses – rokonaikat.
Talankin, aki társrendezőként a dán David Borensteinnel közösen vehette át az Oscar-díjat, 2024 nyarán hagyta el Oroszországot, jelenleg Prágában él.
