„Ő egy kicsit Koppány volt, én meg inkább István király” – erős idézetek Bródy János interjújából

Idén lesz 80 éves Bródy János, aki nemrég az ATV-ben jelentette be, hogy visszavonul a zenéléstől. Az Illés és a Fonográf egykori alapítójával és számos sláger szövegírójával a Telex Afterben beszélgettünk, ahol többek között rákérdeztünk a visszavonulásának miértjére, az Illés korai éveire vagy a country fogadtatására és megítélésére Magyarországon. Szóba kerül az is, hogy milyen a kapcsolatuk Szörényi Leventével, és hogy miért pont egy nappal a választások előtt tartja a nagykoncertjét a Budapest Arénában.

A visszavonulásról

„Nehezen beszéltek már rá erre az arénakoncertre, mert egy nagy koncert az azért komoly felkészülés és stressz is. És hát nem érzem úgy, hogy a fizikai vagy szellemi állóképességem már az igazi lenne. Már nem tudom azt adni, amivel én magam elégedett lennék. Ezért gondoltam úgy, hogy ilyen nagy koncerteket nem szeretnék adni. Na, ez fordult át utána arra, hogy megjelent főcímben, hogy visszavonulok. De hát amikor egy válogatott labdarúgó visszavonul, az nem jelenti azt, hogy többet nem rúg a labdába. Én sem dobom el a gitárt” – meséli Bródy az ATV-ben adott interjújáról. „Úgy érzem, hogy levonulok erről a nagy pályáról. Nem gondolom azt, hogy a dolgok középpontjában lennék, hogy körülöttem forogna a zenei élet” – mondta a zenész.

Szörényivel való kapcsolatáról

Bródy szerint az első komolyabb összezördülésük Kovács Kati lemezének felvétele miatt történt, és ezután vállalta el, hogy álnéven szövegeket ír az Omegának. „Mint az elvált szülők” – jellemzi röviden Bródy a Szörényivel való jelenlegi kapcsolatát, akivel egy ideje nem is keresik már egymást. „Azért a '90-es évek óta a politika megviselt minket jelentősen, mert neki más volt a szimpatikus politikai alakulat, és nekem is más. És azt kell mondanom, hogy ez a világnézeti különbség mind a mai napig fennmaradt. Az ország várható jövőjéről is mások az elképzeléseink” – majd itt hozzáteszi, hogy az rosszul esik neki, amikor különböző oldalakhoz tartozó újságírók próbálják kiélezni a kettőjük közötti nézeteltérést, és ilyenkor Szörényi nem beszél szépen róla.

„Én mind a mai napig fantasztikus előadónak és zeneszerzőnek tartom őt. És egyébként negyedévenként átlagosan találkozunk is, mert van még az Illés Klub”. A témával kapcsolatban azt is elmondja, hogy sok olyan dolog van, amiben hasonló a véleményük. „Ezután még arra is kitér, hogy az igazi mégis az volt, amikor ketten álltak egymás mellett a színpadon. A Levente csinálhat bármilyen jó koncertet – csinált egy párat –, én lehetek bármilyen népszerű a saját koncertjeimen, de össze sem hasonlítható, ha ketten együtt vagyunk a színpadon” – mondja Bródy, majd így folytatja:

„Kétségkívül az országnak az tenne jót, ha az olyan művészek, mint a Leventéhez hasonlók, és az olyan gondolkozásúak, mint én, nyugodtan tudnának a környezettől háborítatlanul, és mindenféle áskálódásoktól mentesen együtt dolgozni”.

Az áprilisi választásokról

Az április elég mozgalmas lesz Bródynak. A hónap elején lesz 80 éves, majd április 11-én, a választások előtt egy nappal tartja az arénás koncertjét. „Egészen biztos, hogy a következő héten egy másik Magyarországra ébredünk. Még akkor is, ha ez a kormányzat kapja a legtöbb mandátumot. Ez a tizenhat év elég volt a hatalomgyakorlásból. Nem állítom azt, hogy az Orbán-kormányzat minden motívuma, minden húzása ellenszenves számomra, de szokták mondani, hogy Orbán Viktor egészen másként indult” – mondja, majd kitér arra, hogy ahhoz képest, hogy Orbán még valaha a Liberális Internacionálé elnöke volt, később rájött arra, hogy Kádár népe vagyunk, és átment abba a hatalomgyakorlási technikába, ami Bródy számára nagyon hasonló volt a kommunizmushoz.

„Akkoriban azt mondták, hogy demokratikus centralizmus, most azt mondják centrális erőtér. Az állam és párt összefonódott a Kádár-korszakban. Az Orbán-korszakban is eggyé vált. Állampárti korszak volt az elmúlt tizenhat év. Az ország jövője nem egy állampárti hatalmi rendszerben tudna igazán felemelkedni, és naggyá és gazdaggá válni, ahogy az Orbán Viktor is szeretné” – mondja, majd ezen a ponton párhuzamot von az egyik főműve, az István, a király rockopera és a magyar történelem között is. Azt mondja, hogy amikor 2004-ben belépett Magyarország az Európai Unióba, azzal gyakorlatilag megvalósult István ezer évvel ezelőtti célját, hogy a nyugati a nemzetek sorába illessze Magyarországot.

„Ő egy kicsit Koppány volt, én meg inkább István király”

– válaszolja arra a kérdésre, hogy volt-e már ideológiai különbség közte és Szörényi között, amikor megírták az István, a királyt. „Az, hogy kelet felé sodródik az ország, az nekem nagyon ellenszenves. Mindenki számára az. Senki sem gondolja azt, hogy inkább menne Moszkvába, mint Brüsszelbe. Én azt a rendszert nagyon ismerem, és egyébként sokan ismerik azok, akik megélték azt, amikor mi a szovjet birodalom része voltunk. Nagyon nem szeretném, ha Magyarország megint az orosz befolyási övezet része lenne” – végül azzal zárja ezt a gondolatot, hogy erre az esélyt csak akkor látja, ha az áprilisi választások után nem Orbán Viktor lesz a miniszterelnök.

A mocskosfideszezésről

„A zenekari formációk általában önkifejezésre és művészi produkcióra törekednek ugyan, de keresik a közönséget is. És ahol van közönség, azt megpróbálják megfogalmazni, időnként képviselni. Hiszen annak idején is az volt ennek a műfajnak a lényege, hogy olyan társadalmi szubkultúrákat tudott a nyilvánosságban megjelentetni, amelyek addig elnyomva voltak. Amikor 2010-ben a Fidesz kétharmados választást nyert, akkor úgy tűnt, hogy lehetőség van egy új Magyarország megvalósítására. Volt, aki ezt sokáig hitte, volt, aki kevesebb ideig. Nekem kezdettől fogva gyanús volt már, amikor a médiatörvénnyel elkezdtek vacakolni” – mondja Bródy, aki szerint az a rendszer, amit ez a kormányzat képvisel, egyre több társadalmi rétegben okozott elégedetlenséget az évek során, és ez különösen igaz a fiatalokra.

„Tulajdonképpen ebbe nőttek bele, és mást nem is igazán ismertek” – mondja, és hozzáteszi azt is, hogy ez a korosztály már többet járt külföldön, jól tudja kezelni az internetet, és maguktól is látják, hogy az ország lemaradt. Szerinte a pandémia után a helyzet nem változott, az elégedetlenség megmaradt, és többek között a zenekarok próbálták képviselni a saját közönségüket, akik már ebbe a generációba tartoznak. „Az biztos, hogy a közönség rendkívül hat az előadókra és zenekarokra” – mondta Bródy János.