A TV2 és a Honvédelmi minisztérium három rohamból álló hadművelettel népszerűsítené a Magyar Honvédséget a fiatalok körében a kormányközeli kereskedelmi tévén. Az első a S.E.R.E.G. című sorozat volt, amit tavaly novemberben mutattak be, a héten pedig megindult az ostrom második fázisa, hétfőn elkezdődött A Kiképzés című katonai reality.
A naponta jelentkező vetélkedőnek már a sajtótájékoztatója sem volt mindennapos, a katonai létesítménnyé átalakított Bálnát álcahálók és üres töltényhüvelyek lepték el, egy ponton pedig egy katonai különítmény is megjelent, hogy Stohl András műsorvezetőt kimenekítse egy látványosnak szánt akció keretein belül. A szomorú hír az, hogy körülbelül ennyire lehet komolyan venni A Kiképzést műsorként.
A koncepció faék egyszerűségű, semmiben nem különbözik mondjuk a Survivortől vagy az Exatlontól. A civil versenyzőknek kihívásokat kell teljesíteniük, amik főleg fizikailag megterhelőek, de mentális felkészültséget is igényelnek. A különbség az előbb említett műsorokhoz képest a körítés, A Kiképzés végére ugyanis a versenyzők közül egyvalakiből valóban a Magyar Honvédség tartalékos katonája lesz. Maga a szetting viszont elég fapados, a versenyzők katonai sátortábora, a különféle feladatok környezete is inkább hasonlít egy katonai skanzenre, mintsem egy valós laktanyára vagy bázisra.
Pedig a TV2-nél mindent megtettek annak érdekében, hogy igazán katonás, hadsereges legyen az összkép. Van itt minden a tankon és más harci járművektől elkezdve a helikopterekig, éles lövészetig, ébresztő trombitaszóig. De az összkép valahogy nem áll össze, az egész inkább hasonlít egy katonai bemutatóra makulátlan egyenruhákkal és frissen mosott tankokkal.
A műsor valóban katonai kiképzésről szól, annak minden sztereotípiájával, üvöltöző kiképzőkkel, nehéz feladatokkal, éles lövéssel és hatalmas szigorral. A kiképzők, név szerint Oravecz Kristóf főhadnagy, Farkas András törzszászlós, Nagy Ádám zászlós és Molnár Attila főtörzsőrmester nagy tapasztalattal rendelkező katonák, akik a kiképzést úgy vezetik, ahogyan az a valóságban is történne. A versenyzőket egy előzetes szintfelmérő után rajokra osztották, majd minden raj kapott egy-egy kiképzőt. Ők pedig egytől egyig kemények, hangosak, szigorúak és nem tűrnek sem ellentmondást, sem semmilyen fegyelmezetlenséget.
A kiképzők klasszikus katona alkatok, tapasztalatával kiemelkedik közülük Farkas, aki 1997 óta szolgál a seregben, teljesített szolgálatot NATO- és EU-kötelékben Afganisztánban, Irakban, Szomáliában és a Balkánon is. Ő Naggyal és Molnárral egyetemben kemény, tiszteletet parancsoló és hangos karakter, aki a tekintélyével vezeti a raját. Ezzel szemben Oravecz a legemberibb közülük, de ő is megköveteli a fegyelmet, és határozottan meg is bünteti a raját, ha arra van szükség.
A kiképzők azonban gyakran leesnek a képernyőről, hiszen nincsenek a kamerák előtt beszédhez szokva, a bevágott interjúik is általában kínosan elmondott monológok. Érdekes kettőség az is, hogy amíg egyszer (főleg a feladatok közben) vasszigorral, üvöltve irányítják rajaikat, addig máskor, például a feladatok kiértékelése során nem egyszer a könnyeikkel küszködő versenyzőkkel ölelkeznek. Néha belefér egy-egy civilebb megjegyzés is tőlük, egyikük például úgy értékelte rajának teljesítményét egy lövőgyakorlat után, hogy „ez totál dráma volt.”
Ezek az őszintébb pillanatok jól állnak a műsornak és a kiképzőket is közelebb hozzák a nézőhöz, és könnyítenek A Kiképzés sokszor nyomasztó, katonai hangulatán. Másrészt viszont ezek a részek össze is zavarják a nézőt, mert nem teljesen egyértelmű egy-egy lelkizés közben, hogy egy könyörtelen katonakiképzős realityt, vagy egy pszichológiai műsort nézünk.
Ráadásul ha jobban belegondolunk, akkor már-már egy orwelli világ rajzolódik ki A Kiképzés mögött, ahogy a Magyar Honvédség egy reality-műsorban igyekszik bebizonyítani, hogy a katonalétnek van emberi arca. Tovább bonyolítja a képletet, hogy az egész műsor arra a katonai elméletre épít, hogy egy kiképzés során le kell bontani a civilt és fel kell építeni helyette a katonát. Ezt figyelembe véve teljes identitásválságban szenved A Kiképzés, hiszen nem egyértelmű, hogy mi is a műsor célja. Csak egy átlagos, fizikai feladatokra épülő reality? Ahhoz felesleges a katonai körítés. Egy promó a hadseregnek, ami közben bemutatja a katonaság könyörtelen mindennapjait? Ahhoz viszont túl sokszor válik feleslegesen jópofáskodóvá.
Háttérbe szorulnak a négy kiképzőtiszt miatt maguk a versenyzők is, rájuk furcsa módon sokkal kevesebb figyelem és idő jut. Néhányukat a kiképzőkkel folytatott beszélgetések alapján jobban megismerjük, de mivel mindenki egyenruhában van, és a műsor jelentős részében azt nézzük, ahogy valamilyen feladatot végeznek, ezért senkivel nem alakulhat ki mélyebb személyes kötődés. De van egy-egy emlékezetesebb karakter, mint például az a személyi edzőként dolgozó, marcona versenyző, aki könnyek között teszi túl magát gyerekkori traumából fakadó klausztrofóbiáján, mikor egy szűk helyre kell bemásznia.
Messze nem nézhetetlen A Kiképzés, sőt, kifejezetten érdekes és szórakoztató azt nézni, ahogy átlagos, hétköznapi emberek egy katonai kiképzés megterhelésével találkoznak. Könnyű belehelyezkedni a helyzetükbe, és elmélázni azon, hogy képesek lennénk-e átmászni azon a falon, miután kilométereket futottunk, vagy esetleg ki tudnánk-e tolni egy katonai terepjárót a térdig érő sárból hatodmagunkkall. Ha a fölösleges manírokat lefejtjük a Kiképzésről, akkor egy teljesen vállalható, szórakoztató realityt kapunk, ami tökéletes agyradírként funkcionál egy hosszú nap után.
Az első négy rész alapján azonban kicsi az esély arra, hogy A Kiképzés kikecmereg az identitásválságából. Egy biztos, A Kiképzést nézve nem jött meg a kedvem a sorkatonasághoz.
