2025. január 28. – 15:32
„Ha minden jól megy néhány év múlva Kovács Dzsokik, Szabó Pamelák és Kiss Bobbik helyett újra Katalinok, Zsuzsák, Miklósok és Ákosok születnek. Ez a sorozat más lesz, mint az. Ez rólunk szól és nekünk.” Így vezette fel Batiz András 1998 októberében a Barátok közt első részét az RTL Klub Fókusz című műsorában. Az ötperces riport jól bemutatja azt a várakozást, ami Magyarország első, végül több mint tízezer részt megélő napi sorozatát övezte, amit kezdetekben egyfajta magyar Dallasként vezettek fel a hazai közönségnek.
Ezzel a riporttal és Kertész Géza ikonikus belépőjével indították a szervezők a magyar tévézés emlékezetes produkcióit kibeszélő Műsorklubot a Turbinában, ahol a két szervező Fazakas Lőrinc és Hajmási Péter ezúttal Szirmay Ágnessel és Kinizsi Ottóval beszélgetett a 23 évig futó sorozat kulisszatitkairól. Szirmay a Barátok közt első 16 évében dolgozott a sorozat dramaturgjaként, Kinizsi 11 évig Balassa Imrét (Novák Laci nevelt fiát) alakította, később producerasszisztensként és rendezőként dolgozott a sorozatban.
A sorozatot a legsikeresebb szakaszaiban több mint kétmillió ember nézte, az utolsó részt végül 2021. július 17-én adták le, elsősorban azért, mert ekkorra már a nézettség nem hozta az elvárt számokat. Kolosi Péter az RTL-től akkor azzal indokolta a sorozat megszűnését, hogy a Barátok közt kreatív szempontból is „útvesztőbe került”. (A Telex is ott volt az utolsó forgatási napokon, itt lehet megnézni az akkor forgatott videót.) A több mint 10 ezer részt megélt telenovella médiatörténeti hatását valószínűleg azoknak sem kell magyarázni, akik tudatosan távol tartották magukat tőle. A Barátok közt-nosztalgia ráadásul nem csak a Műsorklub szervezőit kapta el – az RTL 2024 végén bejelentette, hogy januártól újra műsorra tűzi a sorozatot, így hétköznap délutánonként akár három részt is ledarálhatnak a feketeöves Berényi-rajongók.
Kispál-szöveg elhelyezés kiégés ellen
A későbbi számok tükrében meglepően hangzik, de a sorozat nézettsége „elég vacakul indult”, az akkor futó Esmeralda című sorozatot például elég nehéz volt lenyomni – mesélte az eseményen Szirmay. Akkoriban az a teória is elterjedt, hogy Kalamár Tamás, a sorozat producere a kezdetekkor külön egyezséget kötött a csatornával: az első évadért nem kap pénzt, cserébe az RTL megígéri, hogy akkor sem veszi le a képernyőről, ha rossz nézettséget hoz, mondván, ehhez a műfajhoz hozzá kell szokniuk a nézőknek. Ez ma már szokatlan gyakorlat, mert ha valami rosszul megy, pár rész vagy az első évad után elkaszálják, a tévében és streamingen is, tette hozzá Kinizsi Ottó.
Bár az említett Fókusz-riportban Berényi Miklóst a magyar Jockey Ewingként mutatták be, a sorozat a Dallas helyett alapvetően az ausztrál Neighbours és a német Gute Zeiten, Schlechte Zeiten szappanoperák mintájára készült, az ausztrál Grundy és a német gyártó, az UFA együttműködésével. A háttértudást az ausztrálok hozták, ők egy olyan szereplőstruktúrát építettek ki, amelyben mindegyik fő karaktertípus és társadalmi osztály képviselteti magát. A magyar alkotók ezt a kötött struktúrát próbálták magyar viszonyokra átültetni, több-kevesebb sikerrel.
„Egyszerű ember, egyszerű ízléssel és értékrenddel. Szereti a focit, a tévét, a szerencsejátékot és a sört. Mindenről van véleménye, de sajnos nem túl okos” – olvasta fel az egyik szervező Vili bácsi eredeti, 1997-ben kiadott karakterleírását, amely, a műfajból adódóan a sorozat végéig igaz volt rá. „Nekik (a karaktereknek – a szerk.) az a dolguk, hogy ugyanolyanok maradjanak, mint a sorozat elején. Nem tanulnak semmiből, igazi pszichopaták. Ha véletlenül egy pillanatra megszalad Novák Lacinak, akkor az alkotóknak komoly feladat, hogy tönkre kell tenni, vissza kell szuszakolni oda, ahova való” – mesélte Szirmay. A túljátszásra és a folyamatos konfliktusmegoldásra épülő jelenetek mellett műfaji sajátosság az is, hogy a történetet nyújtani kell, mint egy rétestésztát. Mai szemmel már szürreális, de Magdi anyusék mosógépvásárlását vagy Imi elveszett tornacipőjének sztoriját heteken keresztül húzták a sorozatban.
A műfaji keretek emellett teljesen kizárták azt, hogy a sorozat bármennyire is reflektáljon a valóságra vagy a közéleti eseményekre. Pont azért, hogy a Barátok közt egyáltalán ne legyen megosztó és mindenki megszólítva érezze magát. „Meg lehetett ebben bolondulni” – mondta az eseményen Kinizsi Ottó, aki a második évadban, 16 évesen kezdett szerepelni a sorozatban. Elmondása szerint eleinte kifejezetten szenvedett a szűk keretek miatt, és csak akkor barátkozott meg vele, amikor rájött, hogy ez egy műfaj, mint az eposz az irodalomban. „Ez egy alkalmazott műfaj, itt nem Shakespeare van, nem a világot kell megváltani”.
A monoton munkafolyamat miatt az alkotók sokszor saját magukat szórakoztatták, Szirmay például Kispál-sorokat csempészett a jelenetekbe: „Egyszer Berényi Miklós belenézett a kamerába és azt mondta, hogy »finom utalásféleképpen«.” Az Élet fonala címen pedig egy fiktív szappanoperát is írtak a sorozathoz, ez ment általában a háttérben, a Barátok közt szereplőinek tévéképernyőjén.
Az első coming out és Berényi Miklós feltámadásai
Az alkotók pár alkalommal mégis beépítettek egy-egy megosztó szálat a sorozatba. Ilyen volt Hoffer Misi (Halász Gábor) coming outja is, ami a korszellemhez képest (az ezredfordulónál járunk) vakmerő húzás volt a sorozattól – olyannyira, hogy a karakterhez köthető a magyar tévétörténelem első homoszexuális csókjelenete is. A túljátszástól eltekintve a jelenet ma is működik, a Turbinában összegyűlt, a legtöbb vetítésnél harsányan nevető közönség például néma csendben követte az összevágott jeleneteket arról, hogyan jut el az előbújásig Hoffer Misi, és hogyan tagadja ki a fiút a konzervatív apja, Hoffer Józsi (Körtvélyessy Zsolt).
A másik, a megszokottnál egy fokkal bevállalósabb történés az volt, amikor a sorozatban kiderült Balogh Nóra ügyvéd (Varga Izabella) roma származása. Az érzékenyítés itt azonban félrecsúszott, a karakter roma apja ugyanis később bűnözőként, Bartha Zsolt (Rékasi Károly) társaként került elő a sorozatban. Az alkotók elmondása szerint ezeknél a részleteknél egyértelmű volt a népnevelői szándék, ezt azonban csak úgy lehetett megtenni, hogy mindkét oldalt, a pró és kontra érveket is megmutatják.
Az este vetítésblokkjai közül egyértelműen a haláljelenetek aratták a legnagyobb sikert a közönségben. Külön összeállítást kapott Berényi „pénz és sárm” Miklós (Szőke Zoltán), aki a sorozat folyamán két lövést, egy fojtogatást, egy robbantást és két verést is túlélt. A legjobban mégis Magdi anyus elmémesült, papírgalacsinos kiírását várták a nézők. A vezéráldozatoknak az alkotók szerint komoly funkciója és haszna volt a történetmesélésben, mert ha pár év után elfáradt a sztori, csak meg kellett ölni az egyik főszereplőt, és máris volt muníció a következő pár évre.
Szirmay azt mondta, a halál sokszor egyfajta büntetés is volt a színészeknek: a Magdi anyust alakító Fodor Zsóka például a kiírása előtt jelezte, hogy elfáradt és pár év szünetre menne, a kérése azonban rosszkor jött és a készítők végül ehhez a drasztikus megoldáshoz nyúltak. A karakterek halálánál a véletlen is fontos szerepet játszott, a direkt gyilkosság egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán fért bele, nehogy teljesen elvágják az adott gyilkos karaktert a nézők előtt.
„Egyáltalán nem jó, a műfaján belül mégis hibátlan” – hangzott el a tanulság Fazakas Lőrinctől a közel háromórás esemény végéhez közelítve. A legpontosabban ő fogalmazta meg, hogy a szórakozáson kívül miért fontos 2025-ben húsz évvel ezelőtti szappanoperarészeket nézni. „Szükségünk van mainstreamre, szükségünk van olyan karakterekre a magyar köztudatban, akiket mindenki ismer, és nem politikusok. Kicsit azt érzem, hogy csak a politikusokat és Azahriah-t ismeri mindenki az országban” – mondta Fazakas, aki szerint ez a fajta kollektív kultúra ebből a szempontból értékesebb, mint az a széttöredezett nyilvánosság, amiben ma élünk és amiből mindenki személyre szabottan kapja a maga morzsáit egy-egy 25 másodperces videóval.
Az első két Műsorklubról itt írtunk bővebben:
