2024. december 30. – 16:18
A Telex nem gémerszaklap, többnyire csak a legfontosabb videójátékokról írunk. Pedig a kisebb, általában független fejlesztők által készített játékok között is akadnak nagyon jók, olyanok is, amikkel sokszor jobban lehet szórakozni, mint egy aktuális AAA-csodával. Akárcsak tavaly, idén is pótoljuk év végén a mulasztásainkat: ajánlunk tíz remek 2024-es indie játékot az ünnepek közti belassulásra, ilyenkor úgyis van idő játszani, és több játék ekkortájt kerül bele valamilyen téli akcióba.
Balatro és társai
Vannak azok a játékok, amikkel az ember azért játszik 80-100 órákat, hogy egy nagy eposz végére érjen, keresztülkalandozza magát egy szerteágazó sztorin és egy életre emlékezetes karakterekkel találkozzon. És vannak a Vampire Survivors-szerű digitális drogok, amik addiktív játékmenetükkel érik el ugyanezt. 2024-ben a Balatro volt ez a játék, amit egy névtelenségbe burkolózó fejlesztő készített. A játékmenet a pókert bolondítja meg egyrészt pakliépítgetős mechanikával, másrészt rengeteg különleges jokerlappal, amik valahogy mind befolyásolják a pakli működését. A végeredmény egy élvezetes, ötletekkel teli kártyajáték, amiben öt ászt is könnyen összehozhatunk – bár ahogy sokasodnak a játékkal töltött órák, egyre nehezebb lesz tükörbe nézni.
A Balatro egyben az év trendje is: sikere nyomán elkezdtek szaporodni a valamilyen szerencsejátékot taktikai elemekkel és roguelike mechanikával újraértelmező programok. Született Balatro-szerű játék rulettel (Bingle Bingle), blackjackkel (Dungeons and Degenerate Gambleurs), de akár még a Buckshot Roulette-et is ide sorolhatjuk, amiben shotgunnal kell orosz rulettezni. És nemrég jött ki a legújabb őrület, a Ballionaire, amire már tényleg drogprevenciós figyelmeztetést kellene matricázni. Ennek flipperjátékos alapjai vannak, de olyan, mintha összekeverték volna a Balatrót és a Peggle-t. Zseniális, de senki ne próbálja ki, ha jót akar magának.
Platformok: Gyakorlatilag mindenre kijött: Windows, macOS, iOS, Android, Xbox One, Xbox Series X/S, PlayStation 4, PlayStation 5, Nintendo Switch
Cryptmaster
A Cryptmaster ránézésre egy jó öreg dungeon crawler, vagyis olyan szerepjáték, mint amilyen a Dungeon Master vagy az Eye of the Beholder volt: az ember négyzetháló alapú labirintusban mozog, szörnyeket csap le, tárgyakat szed fel. De a két kanadai fejlesztő játéka valójában inkább szórakozás a betűkkel. Kalandozócsapatunk négy hőse mindenféle harci és mágikus kunsztokra képes, de ezeknek a képességeknek a nevét sorra ki kell találni. Ez úgy fog menni, ha az ellenfelek legyőzésével és fejtörők megoldásával betűket gyűjtünk – ilyenkor megtudjuk, hogy a megszerzett betű szerepel-e valamelyik képesség nevében. Vagyis akasztófajátékot játszunk, de mindez egy szerepjáték keretein belül történik, amiben minden fontosabb játékelemet betűkkel oldottak meg. Például a csapattagok neveinek betűi egyben életerőpontok, de a labirintus kincsesládáit is megfelelő szavak kitalálásával és bepötyögésével lehet kinyitni. A harc pedig folyamatos gépeléssel történik, ahogy sorra beírjuk a már megismert képességeket. A Cryptmaster egy ezerszer lerágott műfaj remek és eredeti újragondolása – kontroller NEM ajánlott az irányításhoz.
Platformok: Windows
Kingdom Rush 5: Alliance
Tower defense – a két szó tökéletesen leírja a stratégiai játékok egyik alműfaját. Egy vagy több kanyargós útvonallal ellátott pályán az út mellé okosan kell lövegtornyokat telepíteni, hogy az úton több hullámban elvonuló ellenséget lelövöldözzük – mindenki látott már ilyet. A zsáner egyik legszínvonalasabb sorozata az uruguayi Ironhide által fejlesztett Kingdom Rush széria, ami még flashjátékként indult, de a folytatásból már saját jogon lett fizetős mobiljáték. A játék ötödik része már nem az eredetiségével nyűgöz le, hanem a kicsiszoltságával: benne van a korábbi részek minden ötlete, egy jól belőtt játékmenet és a jól megszokott rajzfilmes, humoros stílus. Az év egyik legjobb mobiljátéka volt.
Platformok: Windows, macOS, Android, iOS
Indika
Az Odd Meter által fejlesztett Indika műfaját nem könnyű meghatározni. Az Indika egy játékon belül keveri a fejtörős kalandjátékot a 2D platformerrel, egy kis túlélő horrorral megfűszerezve. Eredetisége mégsem ebben, hanem a komoly témákat feszegető narratívájában található. A címadó főhős egy közutálatnak örvendő apáca, aki szürreális utazásra indul a 19. századi Oroszországon keresztül, kísérő partnere pedig maga az ördög. Ebből már kitalálható, hogy az Indika pár órás cselekményének központi témája teológiai és filozófiai kérdések boncolgatása lesz hitről, erkölcsről és a szabad akaratról. A kaland emellett még sok kiszámíthatatlan fordulatot rejt és a végére elborult művészfilmes élménnyé válik, monumentális látványvilággal és kimagasló színészi játékkal. És bár korántsem a legkönnyebben befogadhatóbb cím volt idén, kísérleti jellege és egyedi hangvétele miatt az ínyenceknek és az orosz irodalom rajongóinak kihagyhatatlan darab.
Platformok: Windows, PlayStation 5, Xbox Series X/S
Lorelei and the Laser Eyes
Jó, hát ez tulajdonképpen egy rejtvénygyűjtemény: több mint 150 fejtörő, amik között vannak nagyon egyszerű asszociációs kérdések és olyanok, amikhez több képernyőn át kell agyalni és összefüggéseket keresni. Ez eddig még egy agytornáztató mobiljáték is lehetne, de a Lorelei and the Laser Eyes kontextusa annyira különleges, hogy az nagyon magasra kiemeli a játékot a műfajból. A fejtörők egy zegzugos kúriában és annak környékén kapnak helyet, a címszereplő pedig egy nagyon furcsa, virtuális világokat is érintő nyomozás részeként oldja meg a rejtvényeket. Az egésznek van még egy kis horroros hangulata is, amihez a látvány is hozzátesz, amiben főleg a fekete, fehér és szürke színek dominálnak, de azért bizonyos stratégiai helyszíneken felbukkan, sőt néha eluralkodik a ciklámen. A korábbi indie-kedvenc Annapurna kiadónak rossz éve volt idén, a cég kulcsemberei távoztak is, de előtte még ezzel a szokatlan játékkal öregbítették a hírnevüket.
Platformok: Windows, PlayStation 4, PlayStation 5, Nintendo Switch
Sovereign Syndicate
A Disco Elysium már most kultikus játéknak számít, pedig csak öt éve jelent meg. Sajnos a játék mögötti stúdió összeomlott és a dolgozók három különféle helyen próbálnak hasonló játékot csinálni, miközben más stúdiók is a Disco Elysium-formulát próbálják tökéletesíteni. A Sovereign Syndicate mögött álló Crimson Herring csapat volt az egyik leggyorsabb, játékukban egy viktoriánus steampunk fantasy világban kell három különböző karakterrel valahogy átvergődni a mindennapokon. Ebben a világban vannak küklopszok, törpék és kentaurok is, mi egy sötét múltú minotaurusz, egy egykori örömlány és egy törpe feltaláló-szörnyvadász történetét vihetjük, akik mindannyian egyre gyanúsabb helyzetekbe kerülnek, miközben hadakoznak a saját érzéseikkel.
Ahogy a Disco Elysiumban, úgy itt is az a játék lényege, hogy maguk az érzéseink a képességeink, és a személyiségünktől is függ, hogy a párbeszédek során milyen válaszokkal tudjuk elérni a célunkat. Lehetünk diplomatikusak, bántók, rafináltak vagy empatikusak, mindhárom karakter személyisége befolyásolja a dialógusopciókat, és bizonyos helyzetekben a különböző jellemvonásaink erősségi szintjén (és némileg a szerencsén) múlik, hogy célt érünk-e. Grafikailag és talán mélységében a Sovereign Syndicate azért nem üti meg a minden elemében hibátlan Disco Elysium szintjét, de el tud mesélni egy izgalmas történetet jó karakterekkel, dialógusokkal és világépítéssel úgy, hogy tényleg csak érzelemvezérelve beszélgetünk emberekkel.
Platformok: Windows
Suzerain: Kingdom of Rizia
Ugyan a Suzerain 2020-ban jelent meg, idén jött ki hozzá az első nagy DLC, ami annyira jó, hogy önmagában megéri újrajátszani hozzá az alapjátékot. Sőt, el sem lehet addig kezdeni a DLC-t, amíg legalább egyszer végig nem vittük a fő sztorit. Aki nem ismerné, a Suzerain egy német fejlesztésű politikai szimulátor, és amíg a legtöbb politikára épülő játék elveszik a mikromenedzselésben, itt sikerült egy elképesztően jó rendszert kitalálni ahhoz, hogy tényleg egy ország vezetőjének érezhessük magunkat egy cikluson át.
A Suzerain egy fiktív Földön játszódik, amin kitalált országok és birodalmak osztozkodnak, de a valós történelem ihlette. A mi történetünk a ‘30-as, ‘40-es és ‘50-es években játszódik, az alapjátékban egy polgárháború után kormányra kerülő autoriter vezető helyét átvevő elnököt játszunk, akinek a következő években azt kell eldöntenie, hogy országa, Sordland milyen irányba fejlődik tovább. Az események sodrása közben minden döntésünknek súlya van: ha akarjuk, katonai diktatúrát, liberális utópiát, kommunista mintaállamot vagy akár szélsőjobboldali oligarchiát (és akár ezek kombinációját!) is csinálhatunk szeretett hazánkból. Fő módszerünk a manipuláció, befolyásolhatjuk a környező kormányokat, a saját kabinetünket, a családtagjainkat és persze a közvéleményt. Kevés játék tudta ennyire szépen adaptálni a politikai dráma mechanikai részét, közben adni hozzá egy egészen izgalmas, rengeteg irányban végigvihető sztorit. Már vagy ötször végigjátszottam az alapjátékot, és rendre teljesen más végeredményt kaptam attól függően, hogyan döntöttem gazdasági, geopolitikai, társadalmi vagy akár katonai ügyekben.
Mindehhez jött négy év után az első rendes kiegészítő, amelyben egy Rizia nevű királyság uralkodóját játsszuk, ráadásul az események párhuzamosan és összehatóan történnek az alapjátékunkban történtekkel, tehát nem is lehet a DLC-t először külön játszani az alapjátéktól. A kiegészítőben egy több területét elvesztett királyságot vezethetünk át a modern korba, vagy éppen építhetjük tovább a dinasztiánkat.
Platformok: Windows, macOS, Nintendo Switch, Android, iOS
Thank Goodness You're Here!
Vajon milyen lenne Tesz-Vesz város, ha a hatvanas évek Nagy-Britanniájában létezne és a Jamie és a csodalámpa alkotói adtak volna ötleteket a rajzolóknak? Pont olyan, mint a Thank Goodness You're Here! helyszíne, a fiktív Barnsworth városka, ahol mindenki yorkshire-i tájszólásban beszél és nem találni benne lakost, akire ne illene a bizarr jelző. A két – természetesen eredetileg yorkshire-i – alkotó slapformert készített, vagyis olyan mászkálós-ugrándozós játékot, amiben pofozkodni kell, de nem ettől jó a játék. Hanem attól a túladagolt abszurditástól és brit humortól, ami a címképernyőtől kezdve végigkíséri a történéseket. A játékos egy Barnsworthbe szakadt utazóügynök szerepében csak kapkodja a fejét, miközben a helyiek ügyes-bajos dolgait oldja meg és gyönyörködik a rajzfilmes grafikában. Idén nem nagyon volt ennél viccesebb játék.
Platformok: Windows, macOS, PlayStation 4, PlayStation 5, Nintendo Switch
Thronefall
A Thronefall egy játéktervezői csoda. Két német fiatal – akik gyakorlatilag úgy fejlesztették a játékot, hogy közben nem találkoztak – a stratégiai játékok műfaját egyszerűsítette le úgy, hogy mindent belepakolt, amit a stratégiai játékok tudnak. Van benne körökre osztott agyalás és valós idejű csata, tower defense-es toronypakolgatás, közvetlenül irányítható hős és klasszikus egységtoborzás, erőforrás-menedzsment és már-már Civilizationt idéző fejlesztési lehetőségek. Az opciók száma szédítő, de közben minden szabály nagyon egyszerű és világos, ehhez a szemlélethez pedig igen jól passzol a minimalista grafika. Aki kicsit is szereti a stratégiai játékokat, annak kötelező darab.
Platformok: Windows, Nintendo Switch
UFO 50
A Spelunky két fejlesztője, Derek Yu és Jon Perry egy padláson talált egy régi dobozt, benne 50 különböző, kész és tökélyre csiszolt, de kiadatlan, nyolcvanas évekbeli videójátékkal. Ez a hihető verzió az UFO 50 születéséről, mert az kevésbé hihető, hogy Yu, Perry és kollégái hosszú, hosszú évekig fejlesztettek 50 fiktív régi játékot, amikhez még évszámokat is kitaláltak 1982-től 1989-ig. A minijátékok a korabeli mikroszámítógépek, játéktermi gépek és konzolok világát idézik meg, a legjobb értelemben vett nosztalgiával. Gyakorlatilag minden, akkoriban létezett műfaj képviselteti magát, de egyikből sincs túlsúly. Pár perces kis hülyeség éppúgy akad köztük, mint több órás szerepjáték vagy akár még hosszabb szórakozást ígérő multiplayer játékmódok. Két közös pont van csak: mind az ötven játékban van valamilyen eredeti ötlet (tehát egyik sem valamilyen tényleg létező klasszikus másolata) és mindegyiket addig csiszolgatták, amíg élvezetes nem lett. Ekkora merítésből mindenki talál magának kedvenceket, amikhez visszatérhet, de a többit is érdemes legalább kipróbálni. Parádés és egyedülálló gyűjtemény.
Platformok: Windows
