Egész évben követtük a videójáték-ipar fejleményeit, több tucat játékkritikát is írtunk. Persze a Telex nem gémerszaklap, így előfordul néha, hogy egy játéknál fontosabb témára kellenek éppen az erőforrások. De az is, hogy premierkor nem tartunk jelentősnek egy kisebb indie (vagyis független csapat által fejlesztett/kiadott) játékot, aminek aztán az év végi toplistákon bérelt helye lesz. Így év végén már jobban látni, mik voltak azok a címek, amiket jó lett volna év közben kipróbálnunk – hát kipróbáltuk most. Tíz remek 2023-as játék következik az ünnepek közti punnyadásra, ilyenkor úgyis van idő játszani, és több játék ekkortájt kerül bele valamilyen téli akcióba.
Chants of Sennaar
Lehet-e jó videójátékot készíteni nyelvészeti témában? Persze, hogy lehet, ezt már több független játék megmutatta, legutóbb két éve a Heaven’s Vault. Most meg a Chants of Sennaar, amit Bábel tornya ihletett. A játékbeli torony egy fantasy világban létezik, ahol öt különböző nép él a torony szintjein egymástól elszigetelve, mert nem értenek szót és nem is keresik egymás társaságát. A főhősnek ezt kell megváltoztatnia úgy, hogy kontextusokból (például útjelző táblákból vagy boltok fölötti feliratokból) kinyomozza, hogy melyik írásjel mit jelent. A legalsó szinten élő törzs nyelvénél ez még simán megy, aztán a többi nyelv mind variál a feladaton azzal, hogy mindegyik kicsit eltérő nyelvtani szabályok szerint épül fel (például más szórendet használ vagy a többes szám jelét nem hátra, hanem előre teszi).
Szerencsére azért nem túlbonyolított a feladat, a játék nem merészkedik nagyon mélyre a nyelvekben, így egészen addiktív lingvisztikai nyomozás a végeredmény. És ha a játékos minden feladatot megold, a nyelvészkedés közben kibomló sztorival egy nagyon szép tanmesét is kap arról, hogy kommunikáció nélkül az emberiség elsorvad. A fejlesztő és a kiadó a Rundisc, illetve a Focus Entertainment, mindkettő francia cég. És ezek után ne lepődjünk meg azon, hogy a pazar grafika francia rajzfilmek és képregények stílusát idéz, eszünkbe juthat például Mœbius, de akár gyerekkorunk fura kedvence, Az elsüllyedt világok is.
Platformok: Windows, PlayStation 4, Xbox One, Nintendo Switch
Cocoon
Jeppe Carlsen olyan indie játékok tervezésével vált ismertté korábban, mint a Limbo és az Inside, aztán kilépett e két játékot megalkotó cégből és néhány kollégájával új stúdiót alapított, a Geometric Interactive-ot. Ennek a koppenhágai csapatnak idén jelent meg az első játéka a megbízhatóan magas színvonaláról híres Annapurna kiadónál, a vezető fejlesztő természetesen Carlsen volt. A Cocoon egy szépen kicsiszolt mászkálós játék logikai fejtörőkkel, de a feladványokban van egy jó csavar.
Bogárszerű főhősünkkel színes golyókat kell ide-oda helyezgetni, hogy ajtókat nyissunk ki, magasabb területekre repüljünk – egyszóval: továbbjussunk. Viszont magukban a színes gömbökben is egy-egy kis világ rejlik, amikbe bele lehet ugrani és ott akciózni – akár a többi golyóval, amik színenként más-más képességgel segíthetik utunkat. A játék közepétől már folyamatosan fejben kell tartani, hogy melyik golyóban melyik pálya bújik meg, azokban milyen színű más gömbökre lesz szükség, és sűrűn kell ki-be ugrálni az egyes pályákra. Nagyon kellemes agyzsibbasztás, amit semmiképpen nem tennénk Cocom-listára, és hibaként talán csak az róható fel, hogy kicsit rövid. 5-6 óra alatt a végére lehet érni, de ebből a játékmenetből kétszer ennyit is elbírnánk.
Platformok: Windows, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S, Nintendo Switch
Cyberpunk 2077 Phantom Liberty
A Cyberpunk 2077 katasztrofális állapotban jelent meg 2020 végén, de már akkor azt írtuk kritikánkban, hogy a sok bug és összecsapott fejlesztési megoldás mélyén egy jó játék bújik meg. A fejlesztőstúdió, a lengyel CD Projekt RED a balul sikerült start után esküdözött égre-földre, hogy kikalapálják a szerepjátékot – és pár év után beváltották az ígéretüket. Miután bő egy éve a Cyberpunk: Edgerunners című remek animációs sorozat megint felkeltette az érdeklődést a játék világa iránt, szeptemberben megjelent a Phantom Liberty kiegészítő.
Nagyjából ezzel lett olyan állapotú az alapjáték, amilyennek az alkotók premierkor szerették volna, és nemcsak hibajavítás történt, hanem alaposan belenyúltak a játékmenetbe is és átdolgoztak néhány kifogásolt dolgot (például az ellenfelek intelligenciáját). Emellett a kiegészítő története is szuper lett, egy egész városrészt hozzáad a világhoz, az egyik főszereplő pedig Idris Elba virtuális mása (és hangja). 2020 végén egy lyukas eurodollárt sem adtunk volna a játék jövőjéért, de három év elteltével az a helyzet, hogy Night City sosem volt még vonzóbb.
Platformok: Windows, PlayStation 5, Xbox Series X/S
Dredge
Az év horgászós játéka a Dave the Diver, erről itt írtunk hosszabban, viszont erős volt a mezőny, mert a Dredge is idén jelent meg egy veterán kiadónál, a Team17-nél. A Dave the Diver azzal bolondította meg a pecázást, hogy a kifogott herkentyűkből ételeket kellett készíteni és egy szusibárt működtetni, és a Dredge is teker egyet az alapszitun, mégpedig horrorral. A játék hajóskapitány főhőse ismeretlen vizeken próbál halakat fogni a megrendelőinek, de hamar rájön, hogy valami nem stimmel ezekkel a vizekkel: tele van zátonyokkal, hirtelen köd ereszkedik le néha, és hogy éjszaka mi úszkál a tengerben, arról jobb nem is beszélni.
A játékmenet a műfaj szokásos teendőit követi, vagyis a fogásból befolyt pénzből fejleszteni kell a felszerelést meg a hajót és akkor messzebb vagy mélyebbre merészkedhetünk értékesebb halakért. Viszont a körítés szép lassan lovecrafti rémálomba fordult iszonyatos lényekkel, partmenti sziklaoltárokkal és bizarr szektatagokkal. A horgászós játékok általában könnyed hangvételűek, de a Dredge ettől egy nagyon szokatlan irányba tért el, és éppen ezért különleges. Ennél már csak az meglepőbb, hogy a játék alkotói – egy kis nemzetközi indie csapat, a Black Salt Games – és a Dave the Diver készítői összehaverkodtak, aminek eredményeként decemberben kijött a szusibáros csodához egy Dredge témájú kiegészítő.
Platformok: Windows, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S, Nintendo Switch
Humanity
Lemmings + 3D + szürrealitás + kutyuli = Humanity. A játék művészeti projektként indult, amikor digitális művészek feltették a kérdést, hogy mennyi emberfigurát lehet egyszerre kitenni a képernyőre. Ezt a kérdést aztán egy fesztiválversenyen is feltették, ahol Mizugucsi Tecuja, a Rez és a Tetris Effect alkotója volt az egyik zsűritag. Mizugucsi rögtön egy játékot látott bele a prezentált demóba, elkezdett együttműködni az alkotókkal, öt év múlva pedig megjelent a Humanity.
A játékban végtelen embertömeg vonul bambán egy minimalista dizájnú virtuális pályán, a játékosnak pedig az a dolga, hogy egy shiba inuval (a doge mém kutyafajtája) a célba terelgesse az ostoba humánokat. A kutya vezényszavakat tud vakkantani, a pályák múlásával egyre többfélét, ezekkel pedig elérheti, hogy az emberek elkanyarodjanak egy szakadék elől, felugorjanak egy magasabb helyre, kövessék a kutyát és így tovább. Műfaját tekintve régimódi, pályákra osztott logikai játék, de az ezerszám pattogó, vonuló, mélységbe hulló emberek bizarr látványa ad neki egy érdekes bukét. És van hozzá pályaszerkesztő is, szóval a játék közössége mostanra követhetetlen számú új kihívást készített.
Platformok: Windows, PlayStation 4, PlayStation 5
Jusant
Könnyű lenne a Life is Strange-dzsel híressé vált francia Dontnod új játékát elintézni annyival, hogy hegymászó-szimulátor, de ennél sokkal többről van szó. A jusant jelentése franciául „apály”, és a játék környezete hamar megérteti, hogy miért ez lett a játék címe. Egy posztapokaliptikus, kiszáradt világban keresi az útját egy magányos fiatal és furcsa házikedvence – és általában felfelé keresi. Szédítő magasságokba kell felmászni, az ezt kísérő játékmechanika pedig igényli a főhős csekély alpinista felszerelésének okos használatát és a higgadt irányítást (mászáskor külön lehet irányítani a főhős két kezét). De a Jusant mégis inkább a történetmesélése miatt érdekes és megkapó, csak éppen ez a meditatív utazás egy hatalmas torony tetején ér véget, szóval mászni kell. Pár óra alatt sajnos fel is lehet jutni a csúcsra, pedig akárcsak a Cocoonnal, ezzel is bőven játszottunk volna még tovább.
Platformok: Windows, PlayStation 5, Xbox Series X/S
Lies of P
Az elmúlt évtized egyik sikerműfaja a From Software Dark Souls-sorozata után elnevezett soulslike, ami leginkább brutálisan nehéz közelharci akciójátékot jelent, amit ki kell tapasztalni, meg kell tanulni, be kell gyakorolni, hogy az ember le tudja gyűrni. A zsáner rajongóinak nagy bánata viszont, hogy a From játékainak színvonalát kevés rivális tudta megközelíteni. Idén egy dél-koreai fejlesztőcsapatnak, a Neowiz Gamesnek ez sikerült a Lies of P-vel, amit ráadásul az egyik legjobb From-játék, a Bloodborne inspirált. Akárcsak a nagy előd, a Lies of P is viktoriánus hangulatú világot mutat meg egy katasztrofális esemény után, és további hasonlóság, hogy a harcban a nagyon nem a védekezésre teszi a hangsúlyt.
A játék nem váltja meg a zsánert, de jól kigondolt fegyverarzenállal és rendszerrel megállja a helyét. Amitől azonban az egyik legjobb, nem From által gyártott soulslike lesz, az a lenyűgöző művészeti stílusban prezentált környezet. A címbeli P betű Pinokkió rövidítése, ugyanis ő a főhős, aki egyedül száll szembe egy robotlázadás után egy regiment steampunk automatával. Az ellenséges robotok programjában egységes korlát, hogy képtelenek hazudni, Pinokkió viszont nagyon is tud, és ez lendíti néha előre a sztorit (meg a főhőst egy újabb helyszínre). Lehet, hogy Carlo Collodi forog a sírjában, de az eltorzított mese és a soulslike műfaj párosítása nagyon jól működik. Persze ettől még rohadt nehéz.
Platformok: Windows, macOS, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S
Sea of Stars
Vannak, akik szerint A Sea of Starst a kanadai Sabotage Studio fejlesztette és adta ki, és mivel nekik már sok tapasztalatuk volt retro hangulatú játékok készítésében, ezúttal remekeltek. Kitaláltak egy pixelgrafikás 2D világot, amit gyönyörűen, aprólékosan megrajzoltak, jó pályákat terveztek bele, aztán belehelyeztek pár fantasy karaktert meg egy kicsit klisés történetet, amit a kilencvenes évekbeli japán szerepjátékok – leginkább a Chrono Trigger és a Chrono Cross – ihlettek. Hogy biztosra menjenek, a zenét a Chrono sorozat egyik komponistájával, Micuda Jaszonorival íratták meg, a játékmenetet pedig néhány apró fejlesztéssel gördülékenyebbé, XXI. századivá tették.
Vannak, akik szerint így történt. Szerintünk meg egyszerűen a kanadaiak találtak egy padláson egy elveszettnek hitt, soha senki által nem látott Chrono Cross-folytatást, kicsit átalakítgatták, és kész is lett egy meseszép nosztalgiabomba, 2023 legjobb retro indie játéka. Szóval aki bírja a régi japán szerepjátékokat és azt az időszakot, amikor a Final Fantasy még nem háromdimenziós volt, esetleg azt vallja, hogy a nagy pixel tud gyönyörű lenni, feltétlenül szerezze be a Sea of Starst.
Platformok: Windows, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S, Nintendo Switch
Super Mario Bros. Wonder
2023-ban nemcsak indie csodák mellett mentünk el néha, hanem a nagy kiadók új játékaira sem mindig volt időnk ebben a rendkívüli hírekben gazdag évben. A Nintendo új Mario-játékáról például nem írtunk, pedig 2023 Mario éve is volt: a bajszos vízvezetékszerelő ugrándozásait feldolgozó animációs film az esztendő második legjövedelmezőbb filmje lett (csak a Barbie tudta lenyomni és nem sokkal). Ilyen előzménnyel jelent meg a Super Mario Bros. Wonder, ami 2012 óta az első kétdimenziós, klasszikus Mario-platformjáték.
Talán a műfajnak is köszönhető, hogy a játék nem pályatervezéssel, hanem effektekkel és apró ötletekkel adja el magát – illetve azzal, hogy az effektek és az apró ötletek sok esetben maga a pályatervezés. A pályákon ugyanis a címet adó csodavirágot kell megtalálni, és ha ez sikerül, a pálya átalakul, néha egészen váratlan és pszichedelikus módon, és a játékosnak hirtelen teljesen mást kell csinálnia, mint addig. Nagy műfajforradalom ugyan nincs, de minden helyszínen egy rakás új geg várja a közös célért dolgozó játékost vagy játékosokat (akár négyet egyszerre). Idén az egyik legjobb családi játék volt.
Platformok: Nintendo Switch
Tchia
Awaceb – az új-kaledóniai szlengben ez annyit jelent, „minden rendben van”, esetleg „nem kell aggódni”. Új-Kaledónia amúgy egy Ausztráliától keletre, kb. 1500 kilométerre fekvő szigetcsoport, ami Franciaországhoz tartozik. Ezek olyan tények, amiket elég sok játékos tanult meg 2023-ban, miután az Awaceb stúdiótól megjelent a Tchia. A fejlesztők természetesen új-kaledóniaiak, és lokálpatriotizmusuk áthatja ezt a különleges játékot. A főhős, Tchia a szigetcsoport egy alternatív, mágikus verziójában kalandozik, hogy megmentse az apukáját egy gonosz lénytől, és eközben megismerteti a játékossal az új-kaledóniai folklórt.
Kevés játékban olyan élvezetes a felfedezés, mint a Tchiában, a sandbox (azaz nyílt világú) terepen egy siklóernyőszerű vászon is segíti a főhőst, illetve a lélekugrás nevű képesség, amivel kis ideig beleköltözhet mindenféle helyi állatba, sőt tárgyba. Akad benne egy kis butácska harc is, de a lényeg nem ez, hanem a hangulatos csapatás a szigetek között, egyszerű „menj oda-hozd ide” küldetések mentén. A sandbox játékok általában nehezek a gyerekeknek és/vagy korhatárosak (mint a teljes GTA-korpusz), de a Tchia ideális beugró ebbe a műfajba. Cuki, könnyen játszható és még egy kicsit tanít is.
Platformok: Windows, PlayStation 4, PlayStation 5