2024. december 24. – 21:53
Néhány éve egyértelműen az látszik a popzenében, hogy női előadók uralják a slágerlistákat, övék a legjobb fellépő sáv a nagy fesztiválokon vagy őket jelölik legtöbbször Grammy-díjra. 2024-ben még látványosabbá vált, hogy Taylor Swift mögött egyre több énekesnő jelent meg trónkövetelőként, és ezek az előadók arra is figyelnek, hogy már a kezdetektől önazonosan építsék fel magukat, még ha ez konfliktusokkal is jár a zeneipari hagyományokkal vagy épp a rajongókkal szemben. Idén alig lehetett kikerülni Sabrina Carpenter Espresso című dalát, de Chappell Roan Good Luck Babe-je két másik népszerű előadó, Olivia Rodrigo és Gracie Abrams szerint is az év dala volt.
A női előadók dominanciáját mutatja a a Spotify éves hallgatottsági listája is, amin szintén az Espresso lett az év leghallgatottabb dala. A Billboard pedig Chappell Roant választotta az év új előadójának, aki többek között azzal hívta fel magára nyáron a figyelmet, hogy a több országban is megtartott Lollapalooza fesztivál történetének talán legnagyobb közönségét vonzotta Chicagóban. Mindezt úgy, hogy Roan koncertjét a szervezők eleinte egy kisebb színpadra rakták volna, ám még időben észlelték, hogy óriási lesz az érdeklődés az előadó iránt.
A trendekre villámgyorsan ugró Netflix is azonnal meglátta a lehetőséget a jelenségben, így Sabrina Carpenter karácsonyi műsora (A Nonsense Christmas with Sabrina Carpenter) is tele volt női vendégekkel, Chappell Roan mellett Tyla, Kali Uchis és Shania Twain is feltűnt a produkcióban, szépen keretbe foglalva az évet.
Nem csak a csillogó felszín látszik
Azon már rég túl vagyunk, hogy a popzenét sima rágógumi -és limonádé műfajként intézzük el, de Carpenter, Roan, vagy rajtuk kívül Gracie Abrams és Olivia Rodrigo népszerűsége mögött több olyan indok is van, ami némileg megkülönbözteti őket a korábbi popsztároktól. A popénekesnőkben mindig példaképeket fognak keresni a tinédzserek, a Z generáció pedig az előadók nyilvánosság előtti megjelenésében, megszólalásaiban és a dalszövegekben is olyat keres, aki túllép a műfaj sablonjain. Az újgenerációs popsztárok emiatt például megfontoltabban kezelik a magánéletüket, miközben nyilatkozataikban vagy bejegyzéseikben feminizmusról, a nők kiszolgáltatott helyzetéről is beszélnek, de akár koncert közbeni akcióval reagálnak olyan közéleti témára, mint az abortusz tiltása.
Közös pont napjaink népszerű énekesnőiben, hogy nem csupán a hírnév csillogó oldaláról beszélnek. Chappell Roan interjúkban és saját social csatornáin is hangot adott annak, mennyire nem viseli jól a toxikus rajongókat. „Túl sok kéretlen interakcióban volt részem, és emlékeztetnem kell mindenkit arra, hogy a nők nem tartoznak nektek semmivel. Azért választottam ezt a pályát, mert szeretem a zenét, a művészetet, tartozom ennyivel a bennem élő kisgyereknek, de nem fogadom el a zaklatás egyik formáját sem, csak azért mert ezt a karriert választottam. Ha a színpadon vagyok, ha előadok, ha sajtóeseményen vagyok, ha drag vagyok, ha interjút adok, akkor dolgozom. Ezen kívül nem vagyok munkában, bezárok. (…) A nők nem tartoznak magyarázattal azért, hogy miért nem akarják, hogy megérintsd őket vagy beszélj hozzájuk” – írta például Instagramján Roan, akit aztán több sztár is támogatásáról biztosított. De szintén Roan volt az, aki nem tűrte a vörösszőnyeg fotósainak bekiabálásait sem.
Az is közös például Carpenterben és Roanban, hogy nem egyik napról a másikra robbantak be, mindketten már évek óta aktívak előadóként. Sabrina Carpenternek már 2014-ben is jelent meg dala, Chappell Roan pedig 2017-ben adta ki debütáló EP-jét, de annyira nem jött össze az áttörés, hogy egészen 2023-ig gyorséttermekben és fánkozókban dolgozott, hogy eltartsa magát.
A Hannah Montana-hatás
Az említett popsztárokban még közös, hogy meghatározó élmény volt számukra a Hannah Montana Disney-tiniműsor, Miley Cyrus karaktere, Chappell Roan például egyenesen első fontos élőzenei élményeként hivatkozik a tiniműsorra épített koncertre, egy interjúban pedig a kedvenc dalait sorolta fel a korszakból. A Hannah Montana-nosztalgia nem véletlenül most került terítékre, a mai huszonévesek számára a karakter jelentette a popsztárt. Ennek a korosztálynak Disney Channel műsora jelentette a házi feladat utáni szórakozást.
Azóta tudjuk, hogy Miley Cyrust rendesen megtépázta a szórakoztatóipar gyerekként, napi tizenkét órát dolgoztatták, egy alkalommal pedig pont forgatás közben jött meg a menstruációja, de nem engedték, hogy elhagyja a stúdiót. A sorozatban szintén szereplő édesapja, Billy Ray Cyrus is úgy nyilatkozott, hogy a Hannah Montana tönkretette a családját. Emiatt is voltak az énekesnőnek olyan kilengései a karrierjében, amelyeken előszeretettel csámcsogott a bulvársajtó. Cyrus azonban ma ma más szemmel tekint vissza arra az időszakra, és kifejezetten örül annak, hogy Hannah Montana lehetett. „A szívem mélyén mindig is Hannah Montana voltam, és mindig büszke leszek erre. Ez a díj Hannah Montanát illeti, és az ő csodálatos, hűséges rajongóit, akik miatt valóra válthattam az álmomat” – mondta Miley Cyrus, amikor Disney Legenddé választották.
Kettejük közül a Brigitte Bardot-frufrus, sebezhetőségéről is bátran éneklő Carpenter az, aki nyilvánvalóbb módon követi a Hannah Montana-receptet, hiszen Miley Cyrushoz, vagy Selena Gomezhez hasonlóan ő is Disney-tinisztárként kezdte a karrierjét. „Emlékszem hat éves voltam, amikor láttam a pilot epizódját a Hannah Montananak, és úgy voltam vele, ez az, ezt akarom csinálni. Énekelni akarok, színészkedni és táncolni” – nyilatkozta Carpenter még 2020-ban.
Az énekesnő tízévesen jelentkezett a Next Miley Cyrus Project versenyre, ahol harmadik lett, de ezzel az eredménnyel is sikerült elindítania a karrierjét, miután felfedezték, 2013-ban szerepet is kapott a Riley a nagyvilágban című Disney-sorozatban. Carpenter azóta nagy utat járt be, az idei áttörést meghozó, Short n’ Sweet című albuma azonban nagyban különbözik korábbi anyagaitól. Míg régebben csont nélkül hozta a Disney-hercegnő stílust, a Short n' Sweetben már nyoma sincs a korábban érezhető tinilányos bugyutaságnak. Az albumot már a hatvanas évek Hollywoodja inspirálta, ezért a Short n' Sweet is sokkal kacárabb, felszabadultabb elődjeinél. Végleg levetkőzte az ártatlan jelmezt, és kiharcolta magának, hogy a zenéjével azonosítsák, ráadásul nem kellett botrányokkal felhívni magára a figyelmét. A Short n' Sweet lemez borítójáról már egy Marilyn Monroe-tekintet pillant vissza ránk.
Carpenter Taylor Swifthez hasonlóan magánéletének részleteit is rafináltan belecsempészte dalaiba, amin aztán csámcsoghatnak a rajongói. A Please please please című dalában például egy srácnak könyörög, hogy ne törje össze a szívét, a klipben a dögös szívtiprót pedig az a Barry Keoghan alakította, akivel sokáig randizott az énekesnő, igaz, a pletykák szerint nemrég szakítottak.
Ijesztő és csinos legyen egyszerre
Ahogy Sabrina Carpenter számára a Taylor Swift előtti fellépések jelentettek sokat, úgy Chappell Roan karrierjét Olivia Rodrigo 2024-es turnéja indította be igazán. Azzal, hogy Roan ekkora tömeg előtt bizonyíthatott, durván növelte a nyolcvanas évek szintipopjából is inspirálódó dalainak ismertségét. Jellemző, hogy Roan debütáló lemeze, a The Rise and Fall of a Midwest Princess már 2023-ban megjelent, de akkor tűnt fel igazán a szélesebb közönségnek, amikor az előadó Olivia Rodrigo turnéjának nyitófellépője volt 2024 első felében. Roan és Rodrigo karrierje nem csak a közös turné miatt kapcsolódott össze, hiszen Roan már 2020-ban együtt dolgozott azzal a Dan Nigróval, aki Caroline Polachek és Olivia Rodrigo lemezeinek producereként lett igazán ismert.
Roan először a Naked in Manhattan című dalában vallott először queerségéről, és az a dal már azt is előrevetítette, hogy a Mulholland Drive-tól a Bajos csajokig sok helyről inspirálódik. Roan külsejét drag queenek ihlették, állt már színpadra a Szegény párák jelmezeit idéző ruhában, óriási vibráló pillangóként lépett fel a Coachellán, és a nyolcvanas évek sulibáljait idézte meg a Tiny Desk koncertjén Betsey Johnson stílusában.
A sokszor viselt bohósminkje is üzenetértékű, mivel elmondása szerint Willardban, a szülővárosában bohócnak csúfolták a homoszexuális emberek. „Úgy voltam vele, hogy na majd én mutatok nektek bohócot” – mondta erről a Paper magazinnak. Azonban arról is beszélt már, hogy az öltözködésének inkább a rajongói adnak többletjelentést, ő az egyszerre ijesztő és csinos kinézetével a drag kultúrából, a színházból, a burleszkből és horrorból inspirálódik, és a ruháit Genesis Webbel közösen választják.
Nem Chappell Roan az egyetlen, akinek egy nagy turnén felkínált fellépősáv hozta meg a sikert, Gracie Abrams például Olivia Rodrigo és Taylor Swift koncertjei előtt is fellépett már, és sikere is lassan Carpenteréhez vagy Roanéhoz mérhető. Abrams azonban annyiban kilóg a sorból, hogy hozzá Lorde és Lana Del Rey szomorúbb, melankolikusabb világa áll közelebb. Abrams sikere azonban ismét azt jelzi, hogy mekkora jelentősége van annak, ha egy előadót egy nála jóval magasabban jegyzett előadó áll be.
Az, hogy jelenleg a női előadók uralják a popzenét így annak is köszönhető, hogy az említett énekesnők egymást is nyíltan támogatják. Chappell Roan az Instagramra posztolt arról, hogy mennyire szereti a Juno című dalt Sabrina Carpentertől, Gracie Abramst is láthattuk már Olivia Rodrigóval pózolni, Olivia Rodrigo Jimmy Fallon műsorában áradozott Chappell Roanról. Zenéjük eltérő, de mindannyiuknál látszik, hogy a kétezres évek bugyuta vígjátékaiból és a Hannah Montana-világból is olyan elemekhez nyúltak, amik a Z-generáció tagjaiban is nosztalgiát ébresztenek.
