Bár a történelemtanárok rendszeresen figyelmeztetik a diákokat arra, hogy a „mit lett volna, ha?” kérdések teljesen tudománytalanok, ettől még nem lesznek ezek a kérdések kevésbé szórakoztatóak. Annyira, hogy az alternatív történelem egész irodalmi műfajjá nőtte ki magát, ennek a nagy klasszikusa William Gibson és Bruce Sterling A gépezet című regénye, ami egy olyan múltban játszódik, ahol Charles Babbage feltalálta a gőzhajtású számítógépet. Magyar nyelven is nagy hagyományai vannak az ilyen gondolatkísérleteknek, Kondor Vilmos Második Magyar Köztársaság sorozata játszik például azzal a gondolattal, hogy milyen lett volna, ha világháború után Magyarország nem szovjet megszállás alá kerül, hanem Ausztria sorsára jut. A Nucleum című társasjáték is ilyen alternatív történelmes fantázia: a 19. századi Szászországban elkezdik felhasználni az atomenergiát, ami soha nem látott ipari fejlődéshez vezet. Ennek az ipari fejlődésnek állhatunk az élére a játékban, és virágoztathatjuk fel a kis német tartomány városait.
A Nucleum persze elsősorban társasjáték és csak kevésbé alternatív történelmi fikció, igazából a téma celluxszal van ráragasztva, lehetne bármi más is a körítés a sárkánytenyésztéstől a Mars gyarmatosításán át trópusi ökoszisztémák menedzseléséig. Valójában ez egy komplex, német stílusú társasjáték, amiben sokat kell agyalni, tervezni és gyakran számolgatni is. Ez nem is csoda, hiszen az egyik tervezője Turczi Dávid (korábban készítettünk vele interjút is), aki éppen ilyenfajta játékokkal szerzett hírnevet magának. Most az olasz Simone Luciani volt a tervezőtársa, aki a sokban hasonló Duzzasztómű című játékkal vívott ki elismertséget, ami szintén nem az egyszerűségéről híres. A játék a Boardgamegeek világranglistáján jelenleg a 194. helyen áll, a stratégiai játékok között pedig a 109., és ez, figyelembe véve, hogy hány új játék jelenik meg naponta, egészen kiemelkedő megítélést jelent.
A Nucleumban az a cél, hogy minél több épületet ellássunk áramma – ehhez meg kell őket építeni, fejleszteni kell az erőműveket és uránt is kell bányászni, az egész rendszer működtetéséhez pedig vasúthálózatra is szükség van. Kezdetben a táblán nincsen más, csak pár erőmű meg a városi épületek és a bányák helye, de ettől még nincs szó korlátlan lehetőségekről. Egy-egy körben legfeljebb két akciót hajhatunk végre, ezek az akciók kis lapocskákon vannak, amikből az induláskor mindenki megkap egy öt darabos kezdőkészletet. Az akciók közül az egyik, hogy újabb lapocskákat szerzünk be, természetesen pénzért, ami aztán bővíti a lehetőségeinket. A másik lehetőség, hogy – szintén pénzért – valamilyen épületet rakunk le egy városba: az épületek között vannak drágábbak és olcsóbbak is, de nem kell sorrendben megépíteni őket, ami sok töprengésre és taktikázásra ad lehetőséget.
Nem csak a városokat fejleszthetjük, hanem az erőműveket és a bányákat is, így kerül fel a táblára az urán és így lesznek turbinák az erőművek mellett, amivel azok több energiát tudnak termelni. A cégünk szerződéseket is köthet, vállalva bizonyos dolgokat (például hogy adott számú bányánk vagy árammal ellátott épületünk lesz), amikért jutalmat kapunk; de ami igazán jó, hogy már azért is jár valami, ha elvállaljuk a dolgot. Egyszerre csak négy aktív szerződésünk lehet, úgyhogy egy idő után muszáj teljesíteni is őket. Végül az utolsó lehetőség, hogy a meglevő épületeinket ellássuk árammal, ami nem egyszerű feladat. Egyfelől összeköttetésben kell lennie az épületnek egy erőművel, másfelől pedig az erőműbe üzemanyagot is kell tudnunk szállítani. Ez lehet szén, amit a térkép két szélén levő szénmezőkről vásárolhatunk (ahogy halad előre a játék, egyre drágábban), vagy lehet urán, amit a saját bányánkból kell leszállítanunk, de csak olyan erőművekbe, amikben már van atomreaktor. Amint érzékelhető, az áramellátásra hosszasan készül az ember, de mivel a győzelmi pontok döntő többsége ebből jön, megéri foglalkozni vele.
Nincs iparosodás vasúthálózat nélkül, természetesen ez sem maradhatott ki a Nucleumból. A vasutak megépítéséhez ugyanazokat az akciólapokat használhatjuk, mint amiket a többi akcióhoz, de ilyenkor a térképre kerülnek és egy munkást is rá kell tennünk. Ezeknek a lapoknak a két végén az egyes akcióknak színe is van és ha úgy rakjuk le a lapot, hogy a színek egyeznek, végre is hajthatjuk az akciókat. Nem csak mi, hanem a másik oldalon levő játékos is. Ha két oldalról a saját sínjeink vannak, akkor szerencsés esetben így egy körben négy akciót is végrehajthatunk. A sínek lerakása azért is lényeges, mert csak olyan helyen építhetünk házat, erőművet, bányát ahová saját sín vezet, de sínt bármelyik üres szakaszra lerakhatunk, így jellemzően a térképen néhány központ körül csoportosulnak az érdekeltségeink.
A lényeg természetesen, hogy a saját épületeinket sikerüljön árammal ellátnunk, a játék végén is ezek érnek majd sok pontot, másfelől pedig ezért sikerjelzők is járnak, amiket a fordulók végén tudunk beváltani. Hogy mikor van egy fordulónak vége, azt magunk dönthetjük el, lapkák lehelyezése helyett inkább dönthetünk úgy, hogy visszavesszük azokat, amik nem sínként kerültek le a táblára. Ilyenkor bevétel is jár, de annak nagysága függ attól, hogy mennyire fejlesztettük fel a bevételi sávjainkat, valamint attól is, hogy hány lapkát veszünk vissza. Nem éri meg minden második körben visszagyűjteni, mert így alig jutunk pénzhez, de túl sokáig sem érdemes várni, mert akkor kifogyunk a lehetőségekből és amúgy sem jutunk több dologhoz bevételként. Ilyenkor a visszagyűjtés során költhetjük el a beszerzett siker jelölőket is, amikkel mindenféle bónuszok válthatók ki, a sikersávon elért helyezéseink pedig kulcsfontosságúak a játék végi pontozásnál. A játék többféleképpen is véget érhet, ha öt feltétel közül (elfogynak az akciólapok, mindenki legalább háromszor visszagyűjtötte már az akcióit stb.) kettő teljesül, nekikezdhetünk a végső pontok számolásának.
Még nagyon sok kisebb, de izgalmas részlet van a játékban, de talán ennyiből is érezhető, hogy egy nagyon összetett, nagyon mély stratégiai játékról van szó, amiben fontos az alapos tervezés. Sokan hasonlítják a Nucleumot a jelenleg a világ legjobb társasjátékának ítélt (legalábbis a Boardgamegeek értékelései szerint annak tartott) Brass Birmingham játékhoz és egyértelmű, hogy az volt az egyik inspiráció a játék tervezése során. Mindkettőben az optimális hálózatot kell kialakítani a térképen, fejleszteni kell az épületeket, szállítani a nyersanyagokat, mind a kettő komoly stratégiai tervezést igényel, de ugyanilyen jelentősek a különbségek is a két játék között.
Míg a Brass az ipari forradalom, a korai kapitalizmus kőkemény versenyének idején játszódik, addig a Nucleum egy elképzelt múltban, ahol technikai fejlődés soha nem látott távlatokat nyit meg. A Brassban mindig úgy érzi az ember, hogy be van szorítva, soha nem tudja megcsinálni az összes dolgot, amit szeretne és a terveit könnyedén döntik romba a versenytársak, addig a Nucleumban inkább a lehetőségek sokasága szédít el, mindig sok dolgot lehet csinálni, mindig sok lehetőség áll nyitva és ezek között kell megtalálni az optimális utat. Tervezésre éppen úgy szükség van, de nem azért, hogy egyáltalán életben maradjunk, hanem hogy a legjobbat hozzuk ki a lehetőségekből. Érdemes még a játékot egy másik nagy klasszikushoz, a szintén erőműves témájú Nagyfeszültséghez hasonlítani: a Nucleumban is szükség van arra, hogy az ember pontosan átlássa, hogyan alakul majd a piac, mi fog történni két-három kör múlva, de mégsem érzi közben az ember, hogy valójában egy gigantikus Excel-táblázattal van dolga és folyamatosan kalkulálgatnia kell.
A Nucleum valójában egy olyan bonyolult stratégiai játék, ami kifejezetten jól álcázza magát, azaz játszani vele nem tűnik a komoly munkának, agyzsibbasztó elfoglaltságnak, de közben mégis nagy szükség van az elvont és alapos gondolkodásra a sikerhez. Sok újszerű játékmechanika is akad benne, például az akciólapkák kétféle felhasználása, ami a sokat látott társasjátékos rókáknak is izgalmas lehet. De arra is remek, hogy olyanokat vezessen be az igazán komplex stratégiai társasok világába, akik eddig a Ticket to Ride, Fesztáv bonyolultságú játékokkal boldogultak csak.
A játékot a Delta Vision kiadótól kaptuk kipróbálásra.
