2024. november 2. – 19:41
Óriási meccsen, 3-2-re győzte le a T1 a Billibilli Gaminget (BLG) a League of Legends videójáték világbajnokságának döntőjében, ezzel a játék e-sportjának történelmében másodjára sikerült a címvédés egy csapatnak. Illetve konkrétan a T1-nak, mert 2015 után 2016-ban szintén ők tudtak kétszer is nyerni. A játék legendája, Lee „Faker” Szanghjok, aki mindkét duplázásban főszerepet játszott, az ötödik győzelmét szerezte meg, a jelenlegi felállással pedig sorozatban harmadjára döntőzött a csapat. Az idei döntő megint nézettségi rekordot döntött, egy ponton több mint 6,46 millió ember nézte a döntőt – ebben a kínai adatok továbbra sincsenek benne, de akár több százmillióan is nézhették a döntőt az e-sportokban nagyon erős országban.
Miután a vb idei himnuszát az újra összeálló Linkin Park írta, már jó előre nyilvánvaló volt, hogy idén ők lesznek a nyitóceremónia sztárfellépői, ami természetesen így is lett. Magát a show-t idén sem vitték túlzásba, de a maga egyszerűségében igazából kifejezetten jó volt az egész. Előbb Ashnikko futott be az Arcane jövő pénteken érkező második évadához írt Paint The Town Blue-val, ami élőben is menőn hozta Jinx őrületét, aztán volt egy közepesen érdekes szám is Kindreddel meg Aatroxszal, mielőtt befutott volna a Linkin Park és a Heavy Is The Crown.
Idén mondjuk nem volt menő hologram, újabb virtuális zenekar és más grandiózus dolgok sem, de őszintén, ha valaki azt mondta volna tíz éve, hogy az év legnagyobb e-sport-eseményén, a telt házas londoni O2 Arénában az élőbe fellépő Linkin Park egyik számára fognak bevonulni a játékosok, arra minden régi Summoner's Riften edződött rajongó elmorzsolt volna egy könnycseppet. Ilyenkor meg tényleg minek elvonni a figyelmet bármi mással. A nyitóceremónia nézettségi rekordot is döntött, de ez ezzel a kombóval mondjuk nem is olyan meglepő.
Mielőtt a döntőről lenne szó, idén is muszáj végigmenni az ide vezető eseményeken, mert bőven van miről beszélni. Kezdjük is rögtön a T1-nal, mert az idén sorozatban harmadjára döntőző csapat a hazai bajnokságban idén sem villogott. Tavasszal az alapszakasz második helye után a rájátszás döntőjében kikaptak a Gen.G-től, és nyáron még rosszabb volt a formájuk, a negyedik hely után a négy között búcsúztak a nyarat váratlanul megnyerő Hanwha Life Esports ellen. Az idei szezonközi tornán, az MSI-on szintén az elődöntőben estek ki, a BLG verte őket 3-2-re.
A címvédő így épphogy kijutott a tornára a koreai régió negyedik kiemeltjeként, és bár két éve a DRX is innen küzdötte magát végig a bajnoki címig – amit pont a T1 ellen nyertek meg –, a svájci szakaszban rögtön vereséggel kezdtek a második kiemelt kínai Top Esports ellen. Ezután viszont felszívták magukat, és a továbbiakban veretlenül hozták le az összes meccsüket, és simán jutottak be a kieséses szakaszba. Ott pedig folytatták a menetelést, és a koreai bajnokságot domináló Gen.G elleni elődöntős 3-1 volt az egyetlen pont, ahol megszorongatták őket.
Az, hogy az összes rangsorban első helyre rakott Gen.G megint elbukott a cél előtt, ezen a ponton már valószínűleg senkinek nem meglepő, aki az elmúlt években követte a szupercsapat nemzetközi pályafutását – a sorozatos kudarcok alapján inkább az volt meglepő, hogy az MSI-t végre meg tudták nyerni. A vb-n pedig nem sok kellett ahhoz, hogy el se jussanak a T1 elleni meccsig, az észak-amerikai ligából érkező FlyQuestet ugyanis csak 3-2-re tudták megverni, és bár az utolsó meccs sima volt, majdnem sikerült meglepni őket.
A FlyQuest így is erőn felül teljesített, és az egyetlen nyugati csapat volt, amely bejutott a kieséses szakaszba. Igaz, ehhez egyetlen koreai és kínai csapatot sem győztek le, az utolsó körben konkrétan a szintén amerikai Team Liquidet kellett megverniük. Az európai régió szokásosan legnagyobb reménysége, a G2 nem volt ilyen szerencsés, hiába verték meg a tavaly döntőző kínai WeiboGaminget a svájci szakaszban, a következő két körben előbb a T1-tól, aztán a BLG-től kaptak ki. Így sorozatban másodjára nem volt európai csapat a legjobb nyolc között.
Érdekes módon a döntő másik szereplője, a torna előtt második legerősebbnek tartott BLG is nehezen indult be, a svájci szakaszban a kínai LNG és a T1 is megverte őket, így a kiesés széléről kellett visszakapaszkodniuk. A nyolc között viszont ők is összeszedték magukat, és előbb a koreai bajnok Hanwha Life-ot, aztán a WeiboGaminget is simán verték a döntőért. Így jött össze végül az a döntő, amire előzetesen nem sokan szavaztak volna, de ami az idei Worlds alapján mégis a lehető legjobb dolog volt, ami történhetett.
Faker, aki tizenegy éve játszik a legmagasabb szinten, és aki tavaly 27 évesen lett negyedjére bajnok, idén másodjára veselkedhetett neki a címvédésnek, miután 2016-ban egy teljesen másik csapattal egyszer már megcsinálta ezt. Faker már a tavalyi győzelme előtt is a játék megkérdőjelezhetetlen legendája volt, utána meg pláne – mondjuk a legendaságát jelképező, 500 dolláros hőskinézet annyira nem jött be az embereknek –, egy újabb győzelem pedig már tényleg örökre megközelíthetetlen magasságokba emelte volna. Az pedig már a meccs előtt mellette szólt, hogy
a kínai bajnokságból érkező csapat még soha nem verte meg a T1-t a Worldsön egy három nyert meccsig tartó szériában.
A BLG toposa, Csen „Bin” Cö-bin viszont nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, ők lesznek az a csapat, amely megtöri a T1 legyőzhetetlenségének mítoszát. Az elmúlt évek kicsit egyoldalú(nak tűnő) döntői után erről most szó sem volt, a kínai csapatban minden poszton topjátékosok játszanak, az idei MSI-on két szériában is megverték a T1-t, és hozzájuk hasonlóan ők is a legjobbkor indultak be az idei vb-n. Az első játszmában pedig meg is mutatták, hogy nem szabad lebecsülni őket, és az első pillanattól fogva dominálva, 27 perc alatt verték rommá a T1-t.
A másodikban viszont a T1 egy hasonlóan domináns teljesítménnyel vágott vissza, a harmadik játszmában viszont megint a BLG mosta le a pályáról a címvédőt, és ezzel egy győzelemre került a végső győzelemtől. A T1-nak így sorozatban kettőt kellett nyernie, hogy megint bajnok legyen, és a negyedik, addigi legszorosabb meccsen a felét össze is hozták a jobbnál jobb húzásokat villantó Faker és az addigi legjobb meccsét játszó support, Rju „Keria” Minszok vezetésével. Így jöhetett a Silver Scrapes, és a mindent eldöntő ötödik játszma, ahol Faker megint hihetetlen teljesítményt nyújtott, és a vezetésével a T1-nak végül összejött a címvédés.
