Vajon megint eljöhet Katy Perry pillanata? – tehettük fel a kérdést az énekesnő 2024-es MTV VMA-fellépése után, amely során Perry karrierjének legnagyobb slágereit és néhány új dalát énekelte el egy elképesztően látványos show részeként. Perry életműdíjat kapott a gálán, így adta magát a medley-alapú műsor, meg hát kinek ne dobbanna meg a szíve a Budapesten forgatott Firework hallatán, és ki ne sikítaná a barátaival bármikor egy szar buliban az I Kissed A Girlt és a Teenage Dreamet?
A VMA-en 10 percre újra beköszöntött 2010, viszont jogosan merült fel a kérdés, hogy elég lesz-e a nosztalgiafaktor ahhoz, hogy Perry visszaszerezze egykori előkelő pozícióját az átrendeződött popiparban, és képes lesz-e kihasználni a személye körüli felhajtást, ha már új lemezzel jelentkezik négy év után. Az énekesnő sorban hetedik nagylemeze, az angyali numerológia alapján elnevezett 143 végül szeptember 20-án megjelent, és a közönség, illetve a sajtó válasza egyértelmű volt a fenti kérdésekre:
Katy Perry felett eljárt az idő, a dalai pedig úgy hangzanak, mintha egy lelketlen MI-szoftver írta volna őket, pedig a popzenében rég volt ennyi energia és élet.
Ezen a lemez promóciós időszaka sem segített, beleértve egy balul elsült feminista himnuszt, egy szkennelhető ribancrendszámot és a spanyol kormánnyal való ökológiai konfliktust is. Ráadásul jobb dalok reményében újra elővették a nemi erőszakkal vádolt slágergyárost, Dr. Luke-ot is, aki felbukkanásával végleg kinyírta a produkció hitelességét.
Félrement feminista induló
A fenti felsorolásból látszik, hogy a most 39 éves Katy Perry számos flitteres rágógumislágert adott a világnak (és akkor a Roart, a Dark Horse-ot és a Hot N Coldot még nem is említettük), a 2010-es évek eleji dicsfénynek viszont hosszú évek óta nyoma sincs. Pedig volt idő, amikor Katy Perry még Michael Jackson rekordjaival vetekedett: Jacko óta ő volt az első, akinek egy lemezéről rögtön öt dal járta meg a Billboard 100-as slágerlistájának első helyét. Így Perry karrierjének elemzése során nehéz nem görcsösen ezekhez az eredményekhez viszonyítani későbbi megmozdulásait.
Perry karaktere az idők során szép lassan ködbe veszett, és bár képes volt kereskedelmileg sikeres lemezeket gyártani, egyszerűen kikopott a közbeszédből a neve. Ha megnézzük a diszkográfiáját, jól látszik, hogy a slágerlistákat uraló énekesnő fokozatosan rosszabbul teljesített a chartokon, és lépésről lépésre írta ki magát a nagy popzenei kánon főszereplői közül. A hatszoros platinafokozatú – és így a gyémántfokozatot is elérő – Teenage Dream után még képes volt egy többszörös platinalemezzel visszatérni (ez volt a 2013-as Prism), 2017-ben és 2020-ban már „csak” aranyfokozatra futotta neki a Witness-szel és a Smile-lal.
Perry 2019-ben, még a Covid-járvány előtti utolsó évben tett kísérletet a nagy visszatérésre a Never Really Over című dallal, ami a 2020-as Smile előfutára volt, majd több év alatt csak pár súlytalan dalt és remixet dobált ki, illetve régi slágereit pakolászta indokolatlanul EP-kre, hogy aztán 2024 nyarán újra visszatérjen. A lemezt felvezető, önjelölt – ám önmagát elgáncsoló – feminista himnuszként aposztrofált Woman’s World végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a Billboard százas listájának 63. helyén debütált az Egyesült Államokban, és ahelyett, hogy összehozta volna a nőket, inkább mindenkit felháborított és kínos szemöldökráncolásra késztetett.
A legtöbben a klip vizuális világát és a dal üzenetét kifogásolták: Perry egy feminista himnuszt akart írni, az azonban nem lett több egy felvizezett, lelketlen slágernél, amelyben az énekesnő üres közhelyeket puffogtat. Nem sokat segített a helyzeten egy, a forgatás szünetében készült színfalak mögötti videó sem, amelyet Perry megosztott a saját X-profilján is.
Ebben túlaffektálva meséli el, hogy mi volt a célja a klippel, de látszólag csak magyarázkodik, mintha menteni próbálná a klip balul elsült koncepcióját. „Girlboss shit!” – kiáltja a görcsösen fiatalosat játszó Perry a videó elején, majd olyanokat állít, ami alapján nagyon nehéz kitalálni, hogy mi is a pontos felfogása a feminizmusról. „Mi csak jól szórakozunk, kicsit szarkasztikusak is vagyunk. Pofonegyszerű, de szókimondó” – magyarázta a videót Perry, aki védekező üzemmódba kapcsolt, és hangsúlyozta, hogy a klip direkt van túljátszva.
Az énekesnő ki akarta figurázni a patriarchális társadalom sémáit, kritikus hallgatói szerint viszont végül csak a férfiak igényeit (lásd a feminizmusban közkeletű male gaze kifejezést) sikerült vele kiszolgálni, amit Perry maga is belát az említett X-videóban. „Látva azokat az aktuális problémákat, amikkel a nőknek szembe kell nézniük, a dalszöveg és ezek a bizarr képek csak kognitív disszonanciát keltenek. Vajon csak szatíra lenne az egész?” – idézte az egyik kommentelőt az Entertainment Weekly.
És ha a pocsék fogadtatás nem lenne elég,
kiderült, hogy a feminista felhangú dal társszerzői között ott van Dr. Luke, Perry korábbi producertársa, aki nemrég mászott ki egy súlyos szexuális zaklatási perből.
A problémás producer és a spanyol kormány
A most ötvenéves Dr. Luke (születési nevén Łukasz Sebastian Gottwald) neve 2014-ben került be a hírekbe, miután akkori zenésztársa, Kesha beperelte őt szexuális zaklatás, testi sértés és nemi erőszak miatt. Az incidensek tízéves munkakapcsolatuk során történtek, Kesha állítása szerint Gottwald többször bedrogozta őt, szexuális kapcsolatot létesített vele a beleegyezésével, majd többször a beleegyezése nélkül is, és hozzátette, hogy a bántalmazás hozzájárult étkezési zavarainak kialakulásához.
Mint a BBC írja, Gottwald oroszlánrészt vállalt Perry három legsikeresebb lemezén, a One of the Boyson, a Teenage Dreamen és a Prismen is, a 2017-es és 2020-as projektjeitől viszont tudatosan távol tartották, mivel épp ez idő alatt tetőzött a Kesha-botrány. Az ügyet végül ejtették, a felek pedig peren kívül, a tárgyalást kikerülve megegyeztek egymással. Perry és csapata így már rögtön helyesnek érezte, hogy a visszatérés sikerének érdekében újra alkalmazzák a figurát, aki Kim Petrasszal, Nicki Minaj-zsal, a City Girlsszel, Lil Durkkel és Doja Cattel is dolgozott az elmúlt években. Az utóbbi rapper-énekesnő időközben elhatárolódott Dr. Luke-tól, és 2021-ben azt mondta a Rolling Stone-nak, hogy nem kellene vele többet dolgoznia a jövőben.
Katy Perry ehhez képest publikusan soha nem nyilvánult meg a kérdésben, 2017-ben viszont annyit elmondott, hogy az ekkor kiadott Witness-lemezre azért nem kérte fel Luke-ot, mert nem akart úgy tűnni, mintha állást foglalna. Ezen felül úgy érezte, hogy nagy nyomás alatt volt, mivel az emberek elvárták volna tőle, hogy álljon ki kortársa, Kesha mellett. Dr. Luke eközben beperelte Keshát rágalmazás miatt, amit végül meg is nyert: 2020 februárjában a bíróságon megállapították, hogy Kesha valóban rágalmazta Dr. Luke-ot 2016-ban, amikor azt írta Lady Gagának egy üzenetben, hogy a producer megerőszakolta Katy Perryt. A producer tagadta a vádakat, majd Perry is megerősítette vallomásában, hogy a híresztelés nem igaz, sőt egyenesen „felháborító és valótlan”.
Az ügyben érintett Perry friss albumkampánya ilyen előzményekkel kommunikációs síkon is elcsúszott, az énekesnő ugyanis soha sem foglalt állást Dr. Luke mellett vagy ellen. Kiadójának egyik szóvivője viszont azt mondta a Rolling Stone-nak júniusban, hogy
„Katy pontosan tudta, hogy milyen albumot akar készíteni, és ez alapján állította össze hozzá a csapatot”.
Nem volt tehát helye moralizálásnak: Luke kellett a sikerhez, ezért gondolkodás nélkül felkérték, hogy dolgozzon a 143 című albumon, amin végül a 11-ből 10 dalban van feltüntetve producerként. Kesha a bejelentés után röviden, tömören, de annál hatásosabban reagált X-en, és csak annyit írt, hogy „Lol”.
Ez után a viharos időszak után jött a második single a lemezről (Lifetimes), amelyet Perry Orlando Bloommal közös gyereküknek, a most négyéves Daisynek címzett. A dal és a klip megjelenését hamar beárnyékolta egy újabb balhé, ezúttal a spanyol kormánnyal. Azt a Telexen is megírtuk, hogy a spanyol környezetvédelmi minisztérium vizsgálatot indított, miután megállapították, hogy a Lifetimes S’Espalmador szigetén rögzített videóklipjében az énekesnő olyan homokdűnéken ül és táncol, amelyek nagy ökológiai jelentőséggel bírhatnak. A vád az volt, hogy a klipet készítő produkciós cég engedély nélkül forgatott a védett strandon.
A videóban az énekes egy lezárt területen ücsörög, ahova egy nagy stábbal és rengeteg forgatási felszereléssel érkezhetett. A környezetvédelmi minisztérium szerint előzetes vizsgálat folyik, hogy megállapítsák, történt-e szabálysértés.
Kettőből kettő nem várt öngól, a 143 pedig már a láthatáron volt.
Nem az első baklövés, de biztosan a legsúlyosabb
Katy Perrynek egyébként nem csak az elmúlt pár évben voltak hasonlói botrányai és nagy port kavaró videóklipjei. A 2012-es Part Of Me katonás, szakítás után készült videóklipje például sokaknál kiverte a biztosítékot, Damian Abraham, a kanadai Fucked Up hardcore zenekar frontembere például keményen nekiment az énekesnőnek. Abraham szerint Perry klipjében a háború intézményét eszményítette azért, hogy „idiótáknak adjon el lemezeket”.
Majd egy azóta törölt X-bejegyzésben ennél is messzebb ment: „Katy Perryt katonaként látva a Part of Me-ben tényleg arra gondolok, hogy háborút kéne indítanunk, hogy ő meghalhasson.” Az énekes megszólalásait nagy felháborodás fogadta, ezért gyorsan kijavította magát. „Igen, tisztában vagyok vele, hogy a legutóbbi tweetem hülyeség volt, de a háború dicsőítése is az annak érdekében, hogy idiótáknak adjunk el minél több lemezt. Katy Perry pedig még mindig szar” – írta a 45 éves zenész.
De Katy Perry rosszul öregedő húzásainak sorában érdemes kiemelni az I Kissed a Girl című dalt is, ami korában talán még tabudöntögetőnek tűnt, lévén hogy az énekesnő arról fantáziál benne, hogy egy másik lánnyal smárol. Ha viszont ma jelenne meg, rögtön ráhúzhatnák, hogy ez a queerbaiting egyik legtipikusabb esete. És ha már queerbaiting, a szeptemberi VMA-gálán történtek is felborzolták a kedélyeket, miután Perry és Doechii új közös daluk előadása során leszbikus szexet imitáltak a színpadon.
Ilyen események után érkezünk meg a 143-hez, aminek nagyon jónak kellett volna lennie ahhoz, hogy most ne a botrányokról, hanem a lemez zsenialitásáról cikkezzen a sajtó. A lemez valóban pocsék, vagy ahogy a Pitchfork írta, „még a borzasztónál is sokkal rosszabb”. Egy színtelen, szagtalan katyvasz, ami nagyon sok minden akar lenni egyszerre, de közben mélyen legbelül kong az ürességtől. Olyan, mintha Katy Perry minden oldalról akart volna egy picit pakolni a kalapba, hogy a lehető legszélesebb tömegeket húzza be: a hiphophullámot meglovagolva megnyert pár jól menő afroamerikai rappert és egy A listás transznemű előadót is.
Kár, hogy 21 Savage világa olyan messze van Perry glitteres univerzumától, mint az atlantai gettók a hollywoodi felső tízezer afterpartijaitól, így a rapper rögtön leesik a Gimme Gimme című dalról. A Gorgeousben felbukkan a transznemű német énekesnő, Kim Petras, akivel sikertelenül próbálják újraalkotni Sam Smith és Petras megaslágerét, a sátánistának bélyegzett Unholyt. A legnagyobb mélypont mégis a Doechiivel közös I’m His, He’s Mine, amiben a Gypsy Woman (La Da Dee) című legendás house-slágert dolgozzák fel.
Itt bukik ki igazán, hogy Katy Perry már maga is unja ezt az egészet, mégsem adja fel:
Doechiivel együtt olyan enerváltan, és már-már ritmustalanul mantrázzák a kapós „La-da-dee, la-da-da” rigmust, mintha muszáj lett volna megszentségteleníteniük Crystal Waters hagyatékát.
Sebaj, ez nem jött át – legyintett Katy Perry, és hasonlóan ahhoz, hogy a Woman’s Worldot szatírának nevezte, hogy tompítsa a megosztó videóklip élét, a 143 esetében is megnyugtatott mindenkit, mondván, hogy „ez csupán egy szórakoztató lemez, ami nem akar túl mély lenni”. Pedig a sajtóközleményben még valami egészen mást ígért a kiadója. Mint írták, a 143 „a sokoldalú zenész szexi, vakmerő visszatérése a formájához”, ami „tele van azokkal az erőt adó, szexi és provokatív pophimnuszokkal, amelyeket mind szeretünk”.
Más korok járnak
A helyzet látszólag menthetetlen, ami most Katy Perryvel történik, az a szó szoros értelmében vett PR-katasztrófa. Ha rákeresünk a nevére és az új albumának címére, egy pozitív főcímet sem látunk, a lemez ráadásul rekordot döntött a kritikákat összesítő Metacritic oldalon: az elmúlt 13 évben ez a lemez kapta a legalacsonyabb pontszámot az eddig beérkezett értékelések alapján. A Washington Post szerint például a 143 hangzását tekintve olyannyira elavult lett, mintha 143 éves lenne.
A BBC által megszólaltatott szakértők szerint Katy Perry látszólag megrekedt, és képtelen alkalmazkodni ahhoz a kulturális légkörhöz, ami merőben eltér attól, amiben karrierje egykor elindult. „2014-ben még igazi reménykedés volt, és az ő vidám, pezsgő popja illett ehhez a hangulathoz. De most, egy globális világjárvány, a megszorítások évei, valamint a folyamatos háborúk és igazságtalanságok után ennek épp az ellenkezője van” – fogalmazott Rhian Daly zenei újságíró a lapnak, hangsúlyozva, hogy a
most uralkodó világkép inkább „apatikus, nihilista és hedonista”, ennek pedig csak az álcáját próbálja magára ölteni a 143.
Az új, Z generációs hallgatóknak ugyanis a hitelesség és az önazonos alkotás záloga az, ha egy popsztár maga alakítja a zenei világát, és mindenki más körülötte csak arra van, hogy segítsen neki tökéletesíteni a végterméket. A legjobb, és legkézenfekvőbb példa erre Billie Eilish, aki testvérével, Finneasszel alakítgatja a saját imázsát a kezdetek óta. De ugyanez igaz a pop legújabb reménységeként emlegetett Chapell Roanra, sőt még Olivia Rodrigóra is, aki bár részben a Perry-féle hagyományt követi, és egy biztonságos, kikövezett popösvényen halad, dühe és személye sokkal valódibb annál, mint amit Perry bármikor nyújtani tudott.
Az viszont vitathatatlan, hogy Perry hagyatéka bőséges, Roan, a popzenei trón új várományosa például többször is beszélt arról, hogy Katy Perry mekkora példakép neki. Érezhető, hogy ezt felismerve Perry szeretné kihasználni a lehetőséget, hogy meghajoljon az új generáció előtt, júliusban például arról beszélt egy interjúban, hogy Roan a kedvenc új előadója, akit legszívesebben örökbe fogadna. A csavar az egészben, hogy megszólalása után a trendingbe került a „maradj távol tőle” kifejezés az X-en, mivel Roan rajongói nem annyira örültek a teperő Perry dörgölőzésének.
A nagy különbség, hogy Roan saját művészetében végül tovább tudott jutni a Teenage Dream hasznos sablonján, Perry pedig szintlépés helyett lemaradva fut a jól menő trendek után.
Mint a BBC szerzője is figyelmeztet Perry pályáját elemző friss cikkében, azt azért fontos hozzátenni, hogy a megcsappant kereskedelmi sikert az utóbbi évtizedben Katy Perry szinte meg sem érezte, sőt: a Forbes szerint 2018-ban Taylor Swiftet is megelőzve a legjobban fizetett női előadó volt a zeneiparban, miután kipipált egy sikeres turnét és bebetonozta magát az American Idol tehetségkutató zsűrijébe, ahol egy 25 millió dolláros szerződést sikerült összehoznia a szerepléséért. A műsorban stabilan szerepelt idén februárig, majd bejelentette, hogy ez a szezon lesz neki az utolsó, ő mégiscsak mindenki popsztárja, nem holmi zsűritag egy alantas, de gálánsan fizető kereskedelmi műsorban.
A frissen beérkezett októberi adatok ráadásul azt mutatják, hogy megérte ennyit szenvedni az új lemezzel, mivel a 143 nem is teljesített rosszul a slágerlistákon: ez lett az előadó hatodik olyan megjelenése, ami a Billboard slágerlistájának top 10-es mezőnyébe jutott, és egészen a második helyig tornászta fel magát. Mint írják, ennyire jó nyitóhete utoljára 2017-ben volt az énekesnőnek.
Mindez mégis hiábavalónak tűnik a popzenei palettát elnézve: Perry hiába keres jól, és hiába volt képes visszakerülni a Billboard élmezőnyébe, óriási kihívás lesz relevánsnak maradnia a túltelítődött zeneiparban, ahol újabban a Brat című lemezével minden babért learató Charli XCX, illetve Sabrina Carpenter és Chapell Roan alakítják a narratívát. Katy Perry maximum a partvonalról nézve próbálhat meg idomulni az új szabályokhoz.
