Habban fuldokló Németh Kristóf, törpenövésűek, műtigrisek – így rajtolt el az újjáélesztett Fort Boyard

Ahhoz képest, hogy mindössze egyetlen évadot élt meg itthon, a könnyen felismerhető kulisszái, a tenger közepén álló erőd, a tigrisek által őrzött kincs vagy a Demcsák Zsuzsa-Vízy András páros miatt eléggé megragadt a fejekben a 2000-ben a TV2-n futó Fort Boyard. Az első magyar évad az akkorra épp leálló Játék határok nélkül örökségét vihette volna tovább az ügyességi játékokban bizonyító civilekkel, de itthon valószínűleg nem lett akkora siker a formátum, mint Franciaországban, ahol 1990 óta fut a műsor különböző verziókban.

Az RTL-nél talán azt gondolhatták, hogy a 2000-ben gyerekként a Fort Boyard miatt tévére tapadó generáció most már az idősebb, több tévét fogyasztó korba lépett, így érdemes újra megpróbálkozni a gameshow-val. Persze 2000 óta sok minden változott az országos csatornák műsoraiban, és mivel a TV2 Playen elérhető az első magyar évad a műsorból (bár az autentikusabb élményért a Youtube-on elérhető, VHS-ről kimentett verziókat ajánlom), egész konkrétan végigkövethető, hogy a kora kétezres évekhez képest miben más, vagy miben elég hasonló egy mai műsor.

A legfontosabb változás, hogy ma már biztonságosabb megoldás egy csatornától, ha celebekkel indít műsort civilek helyett. Így az új műsorból sajnos elveszett a naivitás, az új verzióban már nem kell a versenyzőket látványosan a kamera felé mozgatni, és már nem olyan végtelenül kínosak vagy néha már egészen kényelmetlenek nézőként a műsorvezetők és a játékosok közötti párbeszédek.

Élő tigrisek sem szaladgálnak már az erőd alsó szintjén, de a két törpenövésű szereplő (és a jellegzetes kézmozdulatuk) maradt, ők az új verzióban Jean és Jacques helyett már a Rob és Bob neveket viselik. Az erőd titokzatos ura – akinek a kincseit az ügyességi feladatok megoldásával elrabolhatják a játékosok – már nem a Bárdy György által játszott Admirális, hanem a maszk mögé rejtőző Gaccio nagyúr. Az új évad első epizódjában rövid montázzsal próbálták gyorsan képbe helyezni a nézőt a kerettörténetről, de a gyorstalpaló alapján úgy tűnt, a készítők sem fecséreltek sok energiát a teljes sztori átadására. Így egyelőre annyi világos csak, hogy a műsorban még Janklovics Péternek is szerepe lesz, és hogy több kétes figura is akadályozza majd abban a játékosokat, hogy túl könnyen elvigyék a nyereményt.

A műsor váza és koncepciója azonban meglepő módon alig változott valamit két évtized alatt, és ez a legnagyobb probléma a műsorral. Visszanézve szórakoztató, de annak idején azért nem sokat tett hozzá az izgalmakhoz, ahogy a műsor elején Vízy András brókerekkel vagy gyógypedagógusokkal évődött erőltetett módon, de valamiért a 2024-es verzió is ragaszkodik ahhoz, hogy Istenes Bence hosszú perceken keresztül heherésszen a celebekkel. Ez a rész a régi műsor cukkolódó hangnemét próbálja megidézni, ahogy a műsorvezető a mit sem sejtő játékosokat szívatja, csak ezúttal Istenes például Frohner Fecó vérét szívja, és az egész jelenetsor inkább egy kínos családi összejövetelre hasonlít.

Ha túléljük a nehézkes kezdést, akkor az influenszerekből, színészekből, énekesekből összeállított, két egymással versengő celebcsapatra néha tényleg látványos vagy vicces feladatok várnak. Ez mondjuk a minimum attól a játéktól, amit rengeteg országban adaptáltak, és az eredeti francia verzióban is hosszú évekig fejleszthették a pályákat.

Az első epizód egyik csúcspontja volt például, amikor Németh Kristófot és Noé Viktort egymáshoz bilincselve egy hatalmas, mosógépet imitáló mókuskerékbe küldték, ahol percekig fuldokoltak a rájuk öntött habban, miközben nem bírtak talpra állni. Az új magyar verzió azt a ziccert sem hagyta ki, hogy a tériszonyos nézőkre ráijesszen, így pár versenyszámban az erődöt körülvevő tenger fölé, vagy a vár oldalára is küldtek már ki néhány versenyzőt. Azonban a játékok közé így is becsúszott egy-egy unalmasabb feladat, és azt sem igazán értettem, hogy mit keres a középkori erődben egy elhagyatott, párizsi metróállomást imitáló pálya.

A Fort Boyard akkor működött jobban, amikor Istenesből is kiszakadt egy-egy olyan poén, amikor a műsor sztorijának megrendezettségére reflektált. Amikor például Németh Kristóf szembekerült Gaccio nagyúrral, az elég arcpirító, színjátszókörös momentumokat hozott, de szerencsére oldotta az egész jelenetsort Istenes kommentje, aki úgy jellemezte a szituációt, hogy már az hitte, elindult újra a Barátok közt.

Az RTL-es Fort Boyard abban is eltér a 24 évvel ezelőtti verziótól, hogy ezúttal két csapat verseng egymással egy héten keresztül, és a csapatok összeállítása is változik, ugyanis egy-egy játékos mindig kiesik az epizódok végén, akinek a helyére új csapattag érkezik. Ezzel elvileg nagyobbnak kéne lennie a feszültségnek az epizódok alatt, de egyelőre a kerettörténet zagyvasága, a játékok között túlzásba vitt poénkodás miatt nézőként nehezebb bevonódni ebbe a játékba, mint például a szintén kerettörténetbe ágyazott Árulók esetében.

Ezerszer kipróbált, számos országba adaptált formátum a Fort Boyard, és biztosan lesznek olyanok, akik a nosztalgia miatt néznek bele a műsorba, de egyelőre ez egy felejthető újraélesztés, amiből nem csak az élő tigrisek, de valami egyediség, gondolat is hiányzik.