Arra már jóval az idei Sziget előtt számítani lehetett, hogy a fesztivál egyik legnagyobb durranása a hétfői, zárónapon jöhet. Ezen a napon lépett fel a kortárs EDM legemblematikusabb triójának mindhárom tagja, Skrillex, Fred Again és Four Tet is. A három producer-DJ saját jogán is nagy dobásnak számít, pláne egy napon, de az igazán nagy dolog az lett volna, hogyha egy közös szettet is tolnak, ahogy tették azt a tavalyi Coachellán, a Madison Square Gardenben vagy éppen a Times Square-en.
A Pangbourne House Mafia néven is futó projektet a Sziget előtt nem reklámozták, csak bizakodni lehetett a közös szettben. Fred Again végül hétfőn jelentette be Discordon, hogy senki ne számítson közös bulira, mert a sok utazás és fellépés miatt fáradtak, és megfelelő idősávot és színpadot sem találtak arra a Szigeten, hogy rendesen összeálljanak. Az viszont csak kicsivel éjfél után derült ki, hogy Fred Again népmesei fordulattal élve végül igazat is mondott, meg nem is.
Mintha a Mad Max új részét forgatták volna
Aki a 2010-es évek első felét nem egy kő alatt töltötte, az egészen biztosan hallotta Skrillex dalait. Az underground elektronikus műfajnak számító dubstepből dollármilliós bizniszt, és kvázi egy másik műfajt, a brosteppet fabrikáló Skrillex jött, látott és győzött, aztán viszonylag hamar eltűnt a klasszikus értelemben vett mainstream homlokteréből. Aztán 2023-ban jöttek a Quest For Fire és Don't Get Too Close című lemezek, amikkel Skrillex újra felhívta magára a figyelmet, többek között a tegnapi este két másik főszereplőjének kollaborációival.
Mi sem bizonyította ezt jobban, mint hogy a viszonylag korai, negyed nyolcas kezdésre szépen megtelt a Sziget nagyszínpadának nézőtere. A porfelhőbe burkolódzó küzdőtér, a maszkos emberek és a sötét, piros fényekkel és lángcsóvákkal megvilágított színpad összhatása azt az érzést keltette az emberben, mintha a Mad Max legújabb epizódjának forgatásába csöppent volna.
Skrillex az első pillanattól az utolsóig maximumon tartotta a szettje decibel- és intenzitássztintjét. A velőtrázóan hangos basszusokba valószínűleg még a gödi homoksziget is beleremegett, Skrillex pedig tulajdonképpen azt csinált, amit akart, mindent kevert mindennel. A Mad Maxből néha a Samurai Jack rave epizódjába repített, aztán vissza 2012-be, amikor minden tánctér a Bangarangtől volt hangos.
Egyfajta egyvelege volt ez a régi és az új Skrillexnek, technóval és brosteppel, ahol megfértek egymás mellett a régi klasszikusok (remixeinek a remixei), és az olyan új slágerek, mint a Fred Againnel és Flowdannal közös Rumble. De megszólalt a Harlem Shake és Flo Rida Good Feelingje is, és persze minden harmadik másodpercben jött egy újabb drop. Skrillex nem sokat kommunikált a közönséggel, de egy rövid, David Guettát idéző gondolatsort megosztott arról, hogy a kelet-európaiak a legkeményebb bulizók, és örüljünk, hogy annyira kivételes helyzetben vagyunk, hogy itt lehetünk együtt. Aztán visszatért az MLG mémek soundtrackjéhez.
A produkciót némileg beárnyékolta, hogy gyakorlatilag nem volt vizuál a színpadon, csak piros fények és Skrillex logója egy nagy, fekete háttér előtt. Ez a népes közönséget azonban marhára nem érdekelte, Skrillex szettje alatt ugyanis végig igazi, nagybetűs fesztiválhangulat uralkodott: vállt vállnak vetve buliztak a Hoka-cipős gyúrósok, a kantáros nadrágos hippik és a legyezős nyugdíjasok.
Családias hangulatú romantika a nagyszínpadon
Csupán háromnegyed órával Skrillex szettje után, mégis merőben más hangulatban gyűlt a tömeg Fred Again koncertjére. A nagyszínpad fölött trónoló tökéletes félhold alatt egy hosszú, zajos intró után tűnt fel Fred Again, szintetizátorokkal és launchpadekkal körbevéve, hogy elnyomjon még egy intrót, ezúttal zongorázva és énekelve.
Fred ezek után is kissé langyosan kezdett, a nagyszínpad ráadásul feltűnően halkabban szólt alatta, mint Skrillex alatt. A tömeg viszont sokkal nagyobb volt, ami abszolút helyretette az elsőre akár furcsának tűnő fellépési sorrendet. Sokáig úgy tűnt, hogy Frednek a nagy érdeklődés ellenére beletörik a bicskája a nagyszínpadba, hiszen annak ellenére, hogy – szokásához híven – rengeteg mindent élőben mixelt, és sokkal többet is kommunikált a közönséggel, mint Skrillex, a szettje sokkal kevésbé volt elementáris erejű, mint zenésztársáé.
A közönség azonban hamar felvette a fonalat, ami jó hatással volt Fredre is, akinek kimondottan érzelmes, már-már romantikus, sokszor élő zongorajátékkal és énekbetétekkel megtűzdelt EDM-dalai rendkívül emberi szettet eredményeztek. Fred, amennyire kívülállónak érződött először a nagyszínpadon, annyira előnyére fordította annak adottságait néhány szám alatt. A színpadkép itt sem volt túlspilázva, de jópofa volt a samplerek hatalmas TikTok-feedes megjelenítése a színpad közepén, ezen keresztül még Anderson .Paak is beköszönt a koncertre.
Amennyivel bensőségesebb volt Fred Again szettje, annál többször leült viszont a buli, Fred ugyanis minden szám között beszélgetett kicsit a közönséggel, sőt, még a klasszikus guggoltatós játékot is bedobta az egyik szám alatt. Viszont egyszer csak egy magasított platformon termett a tömeg közepén egy launchpaddel, ahol elnyomta a Jungle című dalát, és természetesen a Rumble-t is, csak ő élőben mixelve tette mindezt, ezek a show-elemek pedig nagyon jót tettek a koncertnek. Fred Again hullámzó bulit csinált, ami Skrillex gyaluja után hol középszerű szeletelésnek, hol pedig kedves, családias hangulatú partinak érződött. Az viszont biztos, hogy ezt a korszakos zsenit öröm alkotni látni.
A töritanár, aki vízitúrázni indul gimnáziumi osztályával
Miután Fred elbúcsúztatta a 2024-es Sziget nagyszínpadát, jöhetett Four Tet a Revolut sátorban. Ez a helyszín amennyire nem állt jól korábban olyan zenekaroknak, mint a Yard Act vagy a Big Thief, annyira tökéletesen passzolt Four Tet szettjéhez, a sötét, zárt tér nagyon jó atmoszférát teremtett a techno alapú bulihoz.
Egy biztos, Four Tet nem egy extravagáns figura. Zöld pólójában nemcsak úgy nézett ki, mint egy töritanár, aki éppen vizitúrázni indul gimnáziumi osztályával, de a nem létező színpadképe sem állt többől két összetolt asztalnál és két IKEA-s lámpánál. Four Tet az idei lemezén található Daydream Repeat című dallal indított, amire viszont talán senki nem számított, hogy ezek után az este messze legkonvencionálisabb DJ-szettjét nyomta le. Ahogy kiúsztak az első dal éteri hárfái, egyből kezdetét vette a szeletelés.
Aztán amikor már negyedórája taposta a közönség a négynegyedet, Four Tet feltűnően elkezdett a színpad háta fele integetni, hogy aztán egy ponton Skrillex csatlakozzon hozzá. Ez már önmagában katartikus sikolyokat váltott ki sokakból, de tulajdonképpen semmi nem változott, dübörgött tovább a technóvonat, csak már ketten lépegettek az asztal mögött.
A kettejük közötti kémia még a lagymatag szett ellenére is átjött, simán belefért nekik, hogy egy telt házas koncerten visszatekerjenek egy-egy elszalasztott dropot, vagy, hogy Skrillex az egyik említett lámpát a feje fölé emelve az asztalon táncoljon. Az viszont nagy kár, hogy Four Tet eléggé háttérbe szorult, nem egyszer csak félszegen téblábolt a színpadon, amíg Skrillex a közönséget fűtötte. A kicsit csodabogár producer sajátságos hangulatú számai helyett így javarészt inkább csak egy mini-Skrillex-szettet kaptunk, a négy órával előbbinél jóval kevésbé kreatívan, de legalább sokkal, sokkal melegebb környezetben.
Ami viszont még nagyobb kár, hogy Fred Again tényleg nem jelent meg a színpadon, így az elektronikus zene Bosszúállói végül tényleg nem álltak össze teljes létszámban. Mondjuk Skrillex és Four Tet közös szettjét elhallgatva nem tudom, Fred Again hogyan tudott volna segíteni a helyzeten. De legalább együtt is elnyomták a Rumble-t, amit így háromszor lehetett meghallgatni egy este alatt.
