Ittak itt régen, mint a gödény, most meg jó, ha egy-két sört vesznek nálunk, mielőtt bemennek a fesztiválra

„Kint iszom, én biztos, hogy nem fogok bent. Svájcban ennyi egy sör, de itt?” – mondja két német férfi a Balaton Sound mellett. Arról beszélnek, hogy ők ezen spórolnak, ha már egyszer az utazás és a szállás ára fix. Mert hiába nem emelkedtek idén nagyot a Soundon belüli árak, a fesztiválozók szerint akkor is az ivás és az evés az, amivel a legjobban spórolni lehet.

„Érted, a fesztiválok drágák, a Balaton drága, itt meg ez a kettő együtt van”

– mondja egy magyar csapat. Ők igyekeznek a szálláson is spórolni, emiatt nem Zamárdiban foglaltak szállást. Pedig idén azért lehetne: az eddigi Soundokhoz képest nincs tele Zamárdi. De mikor tűntek el az emberek? Milyenek az árak a Balaton Soundon és környékén? Milyen lehetőségeket ad még a zamárdiaiaknak a Sound?

Azok a soundos árak

A koronavírus miatt Zamárdiban 2020-ban és 2021-ben sem rendeztek Balaton Soundot, a Covid előtti utolsó két évet és az utána lévő hármat nézve az látszik, hogy a 2022-es visszatérésben hirtelen – az előtte megszokotthoz képest – nagy árugrással találkoztak a fesztiválozók.

2019-ben 750 forint volt a sör, 2022-ben már 1200. Közel 500 forinttal emelkedett a nagyfröccs (1500-ra), az ételárak pedig több helyen több mint duplájukra nőttek.

Nem véletlen persze ez a nagy ugrás, a koronavírus utáni újabb fesztiválszezonba már egy gigantikus inflációval a nyakukban jöttek vissza a bulizók. Az élelmiszer drágult, az Ukrajna elleni 2022-es orosz invázió pedig egy energiaválságot is hozott magával. A fesztiválok költsége nőtt, miközben a magyarok pénztárcája egyre szűkebb lett.

Nem múlt el ennek hatása 2023-ra sem, amikor a 2022-es emelkedések után tovább nőttek az árak. A sör 1200-ról 1890 forintra ment fel, a tömény ára először ment 2000 forint fölé. Emelkedett a kötelező szuvenír, a repohár ára is, üdítőt pedig már nem talált 1000 forint alatt senki, de egy üveg víz is 990 forintba került.

A hirtelen ugrások után 2024-re konszolidálódott az infláció. Az élelmiszer-infláció jelentősen lassult az alapvető élelmiszereknél és a szeszes italoknál is. Az árak még mindig emelkednek hónapról hónapra, de ennek mértéke nem olyan jelentős – így idén a 2023-as árakhoz képest csak csekély mértékben növekedtek az árak.

A Soundon ráadásul ettől az évtől vezették be kötelező budget foodot, azt a megoldást, hogy minden helynek kell árulnia valamit, ami nem kerül 3200 forintnál többe. Tavaly a Sziget standjai nagyon megúszósan kiskapuztak a budget foodolással, idén a Soundon már értelmezhető ételeket árultak ezen az áron. A budget foodnak tehát volt helye a fesztiválokon, de nem tavaly, a gigainfláció közepén. Idén a Soundra jó gazdasági időszakban érkezett a fesztiválszervezők válasza az elszökő árakra.

Pár éve messze drágább volt a Soundon inni, mint Budapest bármelyik kocsmájában, idén már nincs nagy különbség a kettő között. Észrevehető az is, hogy ezzel együtt egyre szélesebb réteg érzi azt, hogy meg is engedheti magának, hogy bent vegyen enni vagy inni. „Nem a Sound drága, hanem minden más is drága. Budapesten is otthon rúgnék be, itt is” – ahogy az egyik fesztiválozó fogalmaz.

Eddig teli volt Zamárdi, most már van üres nyaraló is

„Jönnek minden évben az emberek, felhívnak, aztán kérdezik, hogy ez miért ennyi, miért annyi?” – meséli Feri bácsi, aki hosszú évek óta ad ki nyaralót Zamárdiban. Aztán sorolni kezdi: az összbevétele négy százaléka a NAV-nak megy az üdülőhely kiadása miatt, napidíjat fizet az önkormányzatnak, fizetni kell a tévék után, mosó- és takarítószert vesz, internetre fizet elő, adózik a szálláskiadás miatt a vállalkozásából, „és összeadva ezekből elég nagy tétel lesz”. Ő azon gondolkozik, hogy jövőre már hagyja az egész kiadást.

Hozzáteszi, hogy eladni viszont nehéz egy nyaralót, pláne Zamárdi-Szántódnál. „Érdeklődő mindig van, vevő aztán szinte soha” – mondja. Azt látja, azért is, mert már átlagosan drágábban vesznek ingatlant az emberek a Balatonnál, mint Budapesten. „A szomszéd háza is 200 millióért ment el” – mondja.

Feri bácsi nyaralója az egész szezonra le van már foglalva, külföldiek viszont már alig jönnek, inkább magyarok veszik ki hosszabb időre. „Régen annyi volt a cseh és a keletnémet, hogy tele volt Zamárdi. Most is tele van, de a szálláshely több lett. A parton szarért-hugyért megvették az üdülőket, aztán társasházakat építettek a helyükre” – foglalja össze egy másik szállásadó a balatoni helyzetet. A két fesztivál (a Sound mellett a Strand) még így is nagy bevételt jelent a helyieknek, de „akkorát már nem, hogy három szezonból meg lehessen élni”.

Mint a Zamárdiban élők mondják, még mindig nagy forgalom van, „de azt látjuk, hogy a koronavírus óta nincs már akkora tömeg a Soundon”. Szerintük régen egész Zamárdiban érezni lehetett a tömegből, hogy fesztivál van, most már ők is, „meg biztos a fesztivál is érzi”, hogy kevesebben jönnek.

András, aki szintén foglalkozott régen szállások kiadásával, arról beszél nekünk az egyik étteremnél, hogy a koronavírus előtt itt a Sound alatt „alig lehetett a környéken szállást kapni, most viszont vannak üres nyaralók”. Szerinte régen meg lehetett élni abból, hogy valaki kiadta a házát nyárra, „most már hiába van három hónapunk, inkább rabszolgamunka a Balatonon dolgozni, mintsem nagy pénzkaszálás”.

Kinyílt a piálós olló

„Ennyi a pia ára a Puskásban is. Az az osztály jön ide, ami megengedheti magának” – mondja az egyik pult tulajdonosa a fesztiválon belül. A fesztiválon belül a koronavírus óta főként a vödrös koktélokat és a mentes vizet vették tavaly a legszívesebben az emberek. De ő is ugyanazt mondja, amit a helyiek: a koronavírus előtt vegyesen jöttek a fesztiválozók, inkább külföldiek – most már főleg a magyarok. Később erre a Zamárdiban lévő turisztikai irodában azt mondják nekünk, hogy „a koronavírus előtt azért jöttek ide a fesztiválozók, mert olcsó fesztivált akartak. Európai szinten a Sound sem kiemelkedően olcsó már.”

A fesztiválozók szerint az árak az elmúlt évek alatt megduplázódtak bent. Ez a helyieknek sokáig nem feltétlenül jött rosszul, több bolt kitelepült külön standokkal az utcákra a fesztivál ideje alatt, főételtől pizzán át sörig és koktélokig még most is lehet mindent vásárolni a fesztiválon kívül is. De „ez sem fut úgy, mint régen”– legyint az egyik boltos, amikor erről kérdezzük. Van olyan kisbolt, ami lehúzta tavaly óta a rolót, pedig ide is sok fesztiválozó járt (annyira, hogy még Pumped Gabó is megemlékezett róla idén).

„Látod, nem egy fesztivál menti meg az üzletet”

– mondják a helyiek erre.

Anett és Niki az egyik fesztiválon kívüli kocsmát viszi, ők is úgy látják, hogy a koronavírus utáni évek össze sem hasonlíthatók azzal, ami előtte volt. Délután van, amikor beszélgetünk, a kocsmájuk pedig szellősen, de azért megtelt német fesztiválozókkal. Szerintük viszont „ha 2019 lenne, most ez is tömve lenne, pár éve ilyenkor már a hídig állt a sor” – mutat egyikük a kocsma másik végében lévő bejáratra. Hozzáteszik, most még cigiszünetre is van idejük, 2020 előtt erre sem volt példa.

Ők úgy érzik, hogy kevesebben is jönnek a fesztiválokra, de a Soundra járó közeg is megváltozott. Már főleg a magyarok jönnek, de annak a közönségnek egy része megfiatalodott, ők megengedik maguknak már, hogy bent igyanak, kevesebben jönnek a Soundra abból a rétegből, aminek a fesztivál kifejezetten drágának számít.

„A külföldiek viszont tudatosabbak lettek, nézik az árakat. Sokan úgy jönnek ide, hogy mi a legolcsóbb, abból kérnek”

– mondják. Náluk egyébként a sör- és borár jelentősen olcsóbb, 800-900 forint körül mozog a fesztiválos 1800-as korsóárhoz képest. „De még így is van, aki azt kérdezi, hogy miért vagyunk ilyen drágák” – teszik hozzá. A kocsmában ülő egyik német társaság szerint azonban a kéteurós sörár bőven baráti, de azért „itt csak isznak párat, aztán vesznek otthonra valamit”. Mások mellettük azt tervezik, hogy a főfellépők között ide fognak kiugrani egy sörre, bár, hogy ebből mi lesz, azt már nem tudom meg: a kocsma tényleg közel van a fesztiválhoz, de az ellenőrző kapuk miatt azért időigényes a ki-be járkálás.

Anett és Niki szerint érezhető azért a fesztivál hatása a szezonon belül is, kiugróan magas ilyenkor a bevétel, de „ég és föld ahhoz képest, ami korábban volt”. A kocsmájuk Zamárdi központi részén kívül van, így ők addig nagyon jól jártak a fesztivállal, amíg „nem nyílt ki teljesen az olló. Itt kevesen isznak, mert aki megengedheti magának, az bent iszik, aki nem, az meg otthon. Nincs átmenet.” Egy másik kocsma tulajdonosa is megerősíti ezt, szerinte „régen ittak itt kint, mint a gödény, most meg már az jó, ha pár óráig elüldögélnek egy-két sör felett”.