2024. június 23. – 07:19
A Telex After albumkritikáiban az elmúlt hetek magyar lemezmegjelenéseiből válogatunk. A korábbi lemezkritikáink itt érhetők el.
Franko x SilkSilver: Puzzle (6,5/10)
A korábban Chris Villon néven és angol nyelven alkotó Franko egy ideje magyarra váltott, és azóta a Wavy rapkollektíva egyik legszorgalmasabb tagjává vált. Pár hónappal ezelőtt már jelentkezett egy nagylemezzel, és nemrég a Wavy egyik producerével, SilkSilverrel készített egy visszafogott, füstös, régi hangzású lemezt, ami kicsit tovább gondolja azt az atmoszférát, ami az előző lemezén is volt.
A Puzzle érzésre tényleg tökéletes folytatása a 23101075 albumnak, tele van sötét, sercegő, old school beatekkel és szójátékos hangulatleírással, viszont nincs benne semmi világmegváltó gondolat vagy unortodox zenei megoldás.
SilkSilver alapjai bármilyen lo-fi rádióban hangulatosan elcsörgedeznének a háttérben, a beatek nem tolakodóak, a mintázással sem estek túlzásba, viszont kevés a zeneileg megjegyezhető momentum.
Franko pedig pontosan azt hozza, mint legutóbb: még mindig tök jól áll neki a beszélős-dünnyögős éneklés (Limbo, Nincs mit tenni, 100x), talán a hangszíne is kezd karakteresebbé válni, viszont hiába játékosak a sorai, általában elég felszínesek a szövegei, nincs nagyon értelme dupla- vagy tripacsavarokat keresni bennük.
Mivel csak hét számról van szó, ezek a feel good, elszállós hangulatú zenék pont szép csomagot adnak ki ekkora mennyiségben. Viszont a közreműködők valahogy nem tudják új szintre emelni a produkciót, sem a rappelő Kollár Dea, sem Ótvar Pestis, aki egyébként a lemez talán legjobb számában, a Felkelek/Rappelek-ben bukkan fel.
Jó látni a konstans fejlődést Franko esetében, aki ha továbbra is ilyen szorgalmas marad, akkor hatalmasat fog robbanni. Az előadásmódja és hangszíne pozitív irányba változott, de a mondanivalója még túlságosan szerteágazó, és a tartalmat feladja egy-egy jó rím vagy sor érdekében. Emiatt néha inkább tűnik nekem stílusgyakorlatnak a Puzzle, mint egy nagyon komplex, átgondolt hanganyagnak.
Viszont a Felkelek/Rappelek olyan remekül hozza a ‘90-es évek végi keleti parti gengszterhangulatot, hogy ismét kellemes meglepetés arra ráeszmélni, hogy Frankónak mennyire jól áll a visszafogottabb atmoszféra mellett a veszélyesnek ható utcarap hangulat. Nagyon várom, mi lesz tőle a következő dobás, mert az idei két nagyobb megjelenése után szinte már papírforma, hogy a következő lemeze szintlépés lesz.