2024. május 26. – 15:01
Szombaton folytatódott a Puskás Arénában Azahriah koncertsorozata. Míg az első nap a lomhább kíváncsiskodóké és a később jegyet váltó érdeklődőké volt, a folytatásban az aktívabb rajongóké lett a főszerep, amitől az előadó is karakánabb és bőbeszédűbb lett.
A május 25-ei alkalom volt az az első dátum, amire pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket 2023 októberében (kevesebb mint tizenkét óra alatt több mint negyvenezer jegy kelt el), emiatt rendre azt lehetett hallani, hogy a szombat lesz A nagy nap, az utólag hozzáadott – és szintén hamar telt házas – pénteki és vasárnapi ráadásokhoz képest.
Szombaton, a kiírt kezdés előtt fél órával a kijelölt bejárathoz érve szinte tapintani lehetett a befelé siető emberek izgatottságát. A két este közötti különbséget jelezte az is, hogy a merchandise-t áruló pultokból a koncert elejéig több terméket vásároltak meg, mint a pénteki nap végéig összesen. Nagyobb fennakadás a bejutásnál ezúttal sem volt, a személyzet ugyanolyan gördülékenyen navigált el a kijelölt szektoromig.
„Csóré Bélára megyünk, nem Azahriah-ra” – mondta egy nő a stadionból kifelé menet, ezzel megidézve az 53 évesen elhunyt devecseri mulatós legenda szellemét. Tervével egyedül lehetett a helyszínen, mert bent már nagyjából mindenki elfoglalta a helyét, hogy Azahriah-t lássa, de bő hullámokban érkeztek rajongók az előfellépőként meghirdetett L’Entourloop szettje után is. A lelátós ülőhelyek hamar megteltek, míg a küzdőtér hátsó felén a koncert kezdetekor is akadtak foltokban üres területek. Azahriah kedvenc francia zenekarának szerepeltetése indokolt volt, és kapóra is jött, hiszen a show előtt néhány nappal adott ki velük közös dalt.
A péntekihez képest negyedórával korábban, 20:45-kor kezdődött el a zenekaros műsorszám, ami apró dramaturgiai eltéréseket leszámítva szinte takkra ugyanaz volt, mint pénteken, a dallista sem változott. Volt a térbe bereptetett, felfújt búvárfigura, pajzsos rohamrendőrök, balett- és rúdtáncos, menetelő kisdobosok, törzsi performansz és minden, amit eredetileg erre az egy napra komponáltak. A vizuálba egy ponton még a szomorúan cigiző doomer Wojak mémet is beleszőtték, aminek láttán valószínűleg minden magányos mémértő szíve egyszerre dobbant meg.
Érdekes volt azt szemlélni, hogy a keményvonalas Azahriah-rajongók piros betűs ünnepének tartott szombaton vajon több beazonosíthatóan fiatal fanatikust látunk-e majd. Végül nem így volt: a Fendi öves, Burberry cipős, Ralph Lauren inges harmincasok mellett a barátnőjével egymásba karoló 70 éves Azahriah-pólós nénit is láttam, de volt Azahriah-nak öltöztetett 4 éves kisfiú is a közönségben. Hozzám közel tizen- és huszonévesek borultak össze a 2021-ben megjelent Camouflage album zenéire, amit Azahriah szerint is csak a legelkötelezettebbek ismernek.
Külsőre nehéz volt megmondani a szombati közönségről, hogy ki ült fel a hype-vonatra, és ki követte Azahriah útját a YouTube-korszaka óta. A tömeg moraja viszont mindent elárult.
Pénteken elmaradt a nagy, érzelmes arénapillanat, de a szombat elhozta a feloldozást. Egy ilyen nagyszabású helyszínen hamar megmutatkozik a tömeg közérzete, ami ha helyén van, az olyan ikonikus pillanatokat tud szülni, mint Kendrick Lamar-, Adele- vagy Freddie Mercury felemelő arénajelenetei.
A stadionban most hullámként söpört végig több tízezer rajongó energiája, ami külső szemlélőként is libabőrös élményt nyújtott, már rögtön a koncert elején. Pénteken még úgy festett, hogy egy majálisra néztek ki lötyögni a családok és barátok, május 25-én viszont tényleg arénakoncert volt az arénában. Még úgy is, hogy információink szerint a szombati napon számszerűsítve kevesebb ember vett részt, mint pénteken.
„Drága kedves magyarok, drága testvéreim” – szólt egy ponton Azahriah a tömeghez, amelynek ereje az énekesre is hatást gyakorolt, aki bár először majdnem szóról-szóra ugyanazt a beköszönést darálta le, mint 24 órával azelőtt, végül megnyílt és több monológot is megengedett magának. Ezek közé fért egy rövid anekdota a L’Entourloop formációról, aminek tagjaival még Veszprémben ismerkedett meg, és volt pátoszos népegyesítésről filozofáló sajtókritika is.
„Próbáltam mellőzni azt, hogy kommenteket és cikkeket olvassak a buliról amíg le nem megy ez a három nap. Mégiscsak megcsapta a fülem valami, olvastam, hogy azért bevállaltam ezt a koncertet, de politikai megnyilvánulásokra nem került sor, és nem használtam ki ezt a lehetőséget, hogy ennyire sok ember összegyűlt.
Pontosan ezért csodálatos-, és pont ezért jött össze ez a dolog, mert szeretném azt érezni, hogy van az országban valami, ami felülkerekedik az ideológiákon. És jó lenne nem természetből gyűlölni a másikat, csak azért, mert mást gondol”
– mondta az énekes a félidőhöz érve, aki többször is a testvéreinek nevezte a közönségben állókat.
Az énekes bár néhol kihagyott egy-két sort, és kicsit többször volt hamis, mint előző nap, a Szosziazira most pontosan lépett be, és alig ejtett észrevehető hibákat, a megérdemelt büszkeség pedig többször is kiült az arcára, amikor szétnézett a tömegen. Ennek az erős jelenlétnek aligha volt nyoma az első napon, higgadtsága mellé végre izgalom is társult.
„Emberek, zengjük be ezt a kibaszott budapesti éjszakát tapsviharral” – mondta, amikor az egész aréna ritmusra tapsolt, a dobosokat kísérve. Jó ízt adott az is a koncertnek, hogy az énekes többször hergelte és énekeltette a tömeget, mert tudta, hogy tűzbe mennének érte. Az oda-vissza válaszolás kiváló, végig kitartó dinamikát és lendületet adott a show-nak, az emberek többször, kérés nélkül is felnyomták a vakukat a telefonjukon az emelkedettebb pillanatoknál.
A szettből a kevesebb mint négy napja kiadott, L'Entourloopal közös Don't Turn The Bass Down lógott ki egyedül, itt lehetett azt érezni, mint pénteken több számnál is: a közönség bár csápolt a raggázós dalra, még nem ismerték eléggé. Ezen King James és Sir Johnny frontemberek személye sem segített, akik sokkal inkább tűntek biodíszletnek, mint a show élénk szereplőinek.
A „Tavesz baktalo” köszöntést is elejtő Desh sokkal nagyobb ovációt kapott, mint előző nap, ismét az ő megérkezésével fordultak rá az utolsó dalokra (Pullup, Habibi, Rét), amire rengetegen felpattantak a lelátón is, ami ezúttal nem a passzív szemlélők biztonságos gyűjtőhelye volt. Gyakran vitákat szül a koncertre járók körében, hogy a lelátón fel szabad-e állni, mivel ez zavaró lehet azoknak, akik kényelmesen, ülve hallgatnák végig a koncertet, de itt ez a dilemma most fel sem merült, ami jól jelzi az emberek közös bevonódását.
Fentről jól lehetett látni, hogy a vásári Rampapapamra egyként mozdultak meg a lent állók is, ebben a blokkban pedig beindult az újdonságnak számító lézershow is. Ez okozott némi zavart, mert
a színpadkép ekkorra olyanná vált, mintha egy Tomorrowland-élőt néznénk.
A direkt visszataps most is elmaradt, de sikolyokkal és füttyökkel jelezték, hogy jöhet a Mind1, az énekes és Desh talán legismertebb slágere, amire túlzás nélkül úgy állt fel majdnem mindenki újra, mintha a Himnusz szólalt volna meg. A koncert legemelkedettebb pillanata kétség kívül az volt, amikor Azahriah hagyta a tömegnek, hogy acapellában énekeljék a refrént, és az egész stadion zúgott. Kis túlzással, de valahogy tényleg bevált az ideológiákon felülkerekedő népegyesítési szándék, amit a zenész korábbi monológjában előrevetített.
Azahriah ezt az átszellemült tömeget érdemelte, a tömegnek pedig pontosan ez az átszellemült Azahriah járt.
