„Sokkal jobban adom, ha hetente egy rész jelenik meg egy sorozatból, mert akkor nem függők rá, és nem darálom le három nap alatt. Plusz, nem borulok ki utána attól, hogy elpazaroltam egy csomó értékes órát az életemből, és nincs is mit néznem” – válaszoltam egy céges levelezésre, ahol az eredeti téma után két emaillel már arról volt szó, miért is jobb a Netflixes „megjelenítünk egy komplett évadot azonnal” módszer. Miközben többen felszólaltunk a heti release mellett is. Ugyanis sokkal élvezetesebb úgy sorozatot nézni, amikor az ember alig várja, hogy hétfő este lekuporodhasson a tévé/ laptop elé, hogy megnézze a legújabb epizódot a Trónok harca előzmény történetének szánt Sárkányok házából. Röpködtek a pro-kontra érvek, amikből egy párat megosztunk az olvasókkal is.
A water cooler-effektus
A legerősebb érv, ami a heti egy epizód mellett szól, hogy hét nap alatt bőven van időnk feldolgozni a látottakat. Lehet rajtuk gondolkodni, és ki lehet dumálni a haverokkal, kollégákkal az aktuális epizódot. Akár még fogadásokat is lehet kötni arra, hogy mi fog történni a következő részben. Ki lesz a gyilkos? Ki fog lelepleződni? Lényegében ezt takarja a water cooler-effektus is, aminek az elnevezése onnan ered, hogy a filmipari mágnások megfigyelték, hogy az emberek a leggyakrabban a vízadagoló mellett elegyednek szóba a munkahelyükön, és kezdenek el beszélgetni az aktuálisan felkapott sorozat legújabb részéről. Ezért is térhetnek vissza a streaming platformok időről-időre ehhez a „csepegtetős módszerhez”, hisz ezáltal tovább fennmarad az érdeklődés. A nézők többet beszélnek róla nemcsak egymás között, de az Instagramon és a Twitteren is. Miközben a Youtube-n és a podcastokban is csak arról szól a fáma, hogy milyen a fordulatot hozhat a Roy család életében a következő rész.
Ezzel szemben néhány sorozatnak igazából jót tesz, ha egyben jön ki mind 7-8-9 új rész, mondjuk a Loki esetében. Talán a történet komplexitása, vagy a cselekmények lassú kibontakozása miatt. Ugyanis az is benne van a pakliban, hogy az első, második rész kevésbé fogja felcsigázni a nézők érdeklődését. Azonban a harmadik, negyedik rész után már garantáltan odaragadnak a képernyők elé.
Ahogy egy kollégám fogalmazott, a Netflix-release – ellenben a heti egy epizóddal – nem korlátozza a fogyasztók szabadságát. Sőt mi több, érett felnőttként kezel minket, olyan felnőttként, aki tudja hogy ossza be idejét, és szabadon dönthet arról, hogy mikor és hány epizódot szeretne megnézni. Igen ám, de sokszor hadilábon állunk azzal, hogy ne nyomjunk a „next episode” gombra, ha egyszer egy sorozat annyira jó. Innen pedig nincs megállj a dopaminfüggőséget okozó binge watchinging.
Egyenes út a binge watchinghoz
A Netflix, Hulu, Apple TV, HBO Max korában, mikor százával jelennek meg új sorozatok és komplett évadok azonnal, a binge watching, azaz a sorozatdarálás mindennapos jelenség. Egy 2015-ös Netflix-kutatás, amiben 1500 amerikai felhasználó vett részt, azt állapította meg, hogy a válaszadók 61 százaléka darálja rendszeresen a sorozatokat – átlagosan 2-6 epizódot egy ültő alatt. Szintén érdekesek a Nielsen adatai is, miszerint a Stranger Things második évadának mind a kilenc epizódját 361 ezren nézték meg, amikor megjelent 2017-ben októberében a Netflixen.
Az NBC-nek nyilatkozó Dr. Renee Carr szerint nem véletlen, ha azt érezzük, függői lettünk egy sorozatnak. Mivel a klinikai szakpszichológus szerint
binge watching közben az agyunk dopamint termel, amitől – a kábítószerekhez hasonlóan – az elménk és a testünk is mámoros állapotba kerül.
És ha egyszer már felültünk erre a vonatra, onnan nehéz leszállni. Sóvárgunk a dopamin iránt, amit csak a Last of Us következő epizódjától és Pedro Pascatól kaphatunk meg.
Ezenfelül egy csomó más oka is van annak, miért is szeretünk meg egy sorozatot, amit szívesen meg is nézünk újra és újra. Egy korábbi cikkünkben már körbejártuk, miért választjuk sokszor a legújabb történetek helyett a már jól ismerteket. A válaszok között szerepel az is, hogy a szakértők szerint annyira leterhelt az agyunk, hogy az új filmek és sorozatok helyett az ismerős sztorik kapcsolnak ki minket igazán.
A binge watching lehet jó stresszlevezető is, jelenthet egy menekülőutat is a mindennapokból. Mivel a műsor, a történet, a szemünk előtt zajló akció és dráma annyira leköthet minket, hogy arra ez egy (vagy pár) órára fellélegezhetünk, és kizárhatunk minden mást. De persze megvannak a hátulütői is.
Ha véget ér a dara
A szintén klinikai szakpszichológusként dolgozó Dr. John Mayer szerint, ha egy sorozat végére érünk, elönthet minket a szomorúság, és depresszióba eshetünk, ugyanúgy, mint amikor gyászolunk. A szakértő szerint ezt a jelenséget
szituációs depressziónak nevezik, mivel ezt az érzelmileg labilis állapotot egy olyan esemény váltotta ki, ami jól behatárolható: megnéztük az utolsó részt is mondjuk az Utolsó befutókból.
A Toledói Egyetem 2015-ös kutatásában a 408 résztvevőből 142-en vallották magukat sorozatdarálóknak, ami káros hatással volt a mentális egészségükre is. Hiába próbálták meg újabb és újabb sorozatokkal kizárni és csökkenteni a felgyülemlett feszültséget, a vizsgálat szerint többeknél fordult elő állandó stressz, szorongás, depresszió és magány. Semmi gond nincs azzal, ha szeretünk leheveredni a kanapéra, lenémítani a telefonunkat, és eltölteni néhány órát a Morning Show szereplőinek társaságban. Azonban ha az egy állandó szokássá válik, könnyen elszigetelődhetünk a haveroktól és a családunktól.
A binge watching ellen a szakértők szerint a legegyszerűbben úgy léphetünk fel, ha már a play gomb megnyomása előtt elhatározzuk, hogy aznap csak két órát, vagy két epizódot nézhetünk meg.
