Ha karácsony, akkor társasjáték!

A társasjáték tökéletes ajándék: egyszerre tárgy és élmény, ráadásul attól még, hogy családtagnak vagy barátnak adjuk, egy kicsit saját magunkat is megajándékozzuk vele, hiszen ki mással játszaná az ajándék társast a gazdája, mint azzal, akitől kapta. Az idei karácsonyiajándék-szezont egy monstre ötletadó cikkel indítjuk, és aki még ebben sem talál olyat, ami igazán megmozgatja a fantáziáját, annak B, C, és D tervként ajánljuk a tavalyi, tavalyelőtti és azelőtti hasonló cikkünket – mert hogy a társasjátékban az is tök jó, hogy időtálló, és nem megy ki a divatból. Ár szerint emelkedő sorrendben mutatjuk az ajánlatainkat.

Papírhajó a tengeren

Első pillantásra a Papírhajó a tengeren játékról akár azt is hihetnénk, hogy egy újabb Fekete Péter, hiszen egy olyan kártyajáték, amiben többnyire párokat kell gyűjteni. Ennél azonban sokkal többről van szó, néhány érdekes szabállyal és a lenyűgöző kinézetével a játék eléri, hogy mindig legyen kedvünk vele még egyet játszani, ami azért a Fekete Péterről egy – nem túl magas – életkor után nem mondható el.

Ebben a játékban nem egymástól húzzuk el a lapokat, hanem egy pakliból húzunk kettőt, amiből az egyiket a kezünkbe vehetjük, a másikat pedig a két dobópakli tetejére rakjuk, arra is van lehetőségünk, hogy valamelyik dobópakli tetejéről vegyünk el egy kártyát, ahelyett hogy húznánk. A kártyákon mindenféle tengeri dolgok vannak: rákok, halak, hajók, cápák és emberek. Ha valamelyikből egy párt összegyűjtünk, kirakhatjuk, ezzel pontokat és valamilyen speciális akciót is nyerünk. Más lapokat a kezünkben őrizhetünk, ezek a játék végén adnak pluszpontokat természetesen attól függően, hogy milyen párokat tettünk már ki. Ha valaki elér egy adott pontszámot, bejelentheti, hogy ennek a partinak vége. Ilyenkor azonban lehetősége van hazardírozni is, dönthet úgy, hogy a többieknek ad még egy kört, de ha azután még mindig neki van a legtöbb pontja, gigantikus bónuszokat kap.

Az igazi taktikát az adja a játékban, ahogy próbáljuk kitalálni, hol tarthatnak a többiek, annak alapján, milyen lapokat dobnak el és raknak ki. Bevállalni az extra kört mindig kockázatos, de nagyon izgalmas. A játék nem csak jó, de szép is, a lapokon egyedi origamik képei láthatók, ezzel a kézműveskedést preferáló családtagokat is megnyerhetjük a játéknak.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik már unják, hogy karácsonykor csak Fekete Péter-ezni vagy unózni lehet a családdal.

Erdő

Alig három éve jelent meg a Fesztáv, és a hihetetlenül sikeres játék azóta iskolát teremtett. Egymás után jöttek az olyan játékok, amik valamilyen természeti témára épültek fel, nagyon sok kártya volt bennük és tulajdonképpen egy jól működő rendszert kellett összeállítani a játék során. Mindegyik valamiben javított az eredeti recepten, valamilyen újdonságot hozott. Ezek közé a játékok közé tartozott több is, amiket már bemutattunk korábban, például az Ark Nova vagy a Föld. E család része az Erdő is, és ahogyan az a későn érkezőkkel lenni szokott, tudott is javítani az elődökön.

A játékban egy erdőt építünk fel, a lerakott fák négy oldalára rakhatjuk le az erdő lakóit. Minden lapnak két része van, és mi döntjük el, hogy melyiket használjuk fel. Egyes kártyák kijátszása mellett a kezünkből eldobott kártyákkal fizetünk, ennek köszönhetően soha nem érezzük azt, hogy egy lap teljesen felesleges lenne. A beadott lapjaink egy közös kínálatba kerülnek, tehát tulajdonképpen amit eldobunk, azt felkínáljuk a többieknek, de ha nekik nem kell, akkor később még mi is újra felvehetjük. Pontokat a mindenféle kombók után kapunk az erdőkben: a róka annál több pontot ér, minél több nyúlunk van, a varangyok párosával szeretnek a fák tövében üldögélni és így tovább.

A hasonló típusú játékokhoz képest az Erdő kifejezetten gyors, egy este akár többet is játszhatunk belőle, vagy jól megfér más játékok mellett egy társasozós alkalmon. Külön meg kell említeni, hogy a játék csomagolása igazán környezetbarát, nincs benne műanyag, a kártyapaklik is papírba lettek csomagolva.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik még vagy már nem szeretik a Fesztáv típusú játékokat, környezettudatos játékosoknak és mindenkinek, aki nem szeret hosszan szabályokat tanulni, de arra vágyik, hogy legyen stratégia és taktika a játékban.

Kulcskérdés

Igazi partijáték a Kulcskérdés, az utóbbi idők sikeres partijátékainak szerencsés keveréke, amivel akár nyolcan is játszhatnak. Kis kártyákon kirakjuk nyolc híres ember vagy kitalált figura nevét, és mindenki húz egy kulcsot, ami megszabja, hogy melyik lesz az övé. Ezt a kulcsot berakja a táblájába, majd a nála levő tíz kis kártya felhasználásával utalásokat helyez el az adott személyre. A két oldalán összesen négy egyszerű ikon látható, szív, hajó, lufi és így tovább. Három ikont felrakunk a táblánkra, jelezve, hogy ezek jellemzők az adott figurára, másik hármat pedig feltehetünk, amik meg éppen hogy nem utalnak rá. Ezután körbeadjuk a táblákat, és a számozott kulcsai felhasználásával mindenki tippel, hogy melyik tábla kire utalhatott a lent lévők közül. Előfordulhat, hogy később, amikor hozzánk kerül egy másik tábla, jövünk rá, hogy rosszul tippeltünk, de ilyenkor már nem lehet helyrehozni a hibát, sőt mivel az adott számú kulcsot elhasználtuk, az új táblán is hibázni fogunk. Miután mindenki tippelt, megnézzük, hogy hányan találták el, hogy az egyes táblákon kiről volt szó, mindenki pontot kap a helyes tippjei és a sikeres rávezetései után.

Kezdetben könnyű negyven ikonból a megfelelőket kiválasztani, de a négy fordulón keresztül csak a kezdeti tíz kártyával gazdálkodhatunk, így a végére nagyon be leszünk szorítva. A szükség természetesen szárnyalásra készteti a kreativitást, de nem biztos, hogy a többiek ugyanolyan kreatívak, mint mi. A kitalálandó figurák köre rettenetesen széles, II. Erzsébettől Tapsi Hapsin át Kanye Westig mindenki szerepel itt. A kiadó szerencsére figyelt arra, hogy legyenek hazaiak is, így kerülhetett be Törőcsik Mari és Süsü, a sárkány is. A figurák lapocskái is kétoldalasak, extra figyelmesség, hogy Orbán Viktor hátulján Gyurcsány Ferenc található.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik szeretnek sokat nevetni játék közben, és már unják a Fedőneveket meg a Villamosdilemmát.

Cryptid

Idén több olyan társasjáték is megjelent, aminek a dedukció a fő mechanizmusa. Tulajdonképpen nyomozni kell bennük, a begyűjtött információk alapján kitalálni valamit. Ilyen játék a Cryptid is, ahol kriptozoológusok gumicsizmáját húzhatjuk fel, hogy megkeressük a legendás lényt. A játék nem határozza meg, hogy a jetiről, Nessie-ről, vagy éppen a mátrai fanyűvőről van szó, de mindenki kap egy információt, hogy a hatszögekből felépülő pályán hol érdemes keresni.

A kutatásunk úgy folyik, hogy a többieknek teszünk fel kérdéseket, az ő ismereteik szerint lehet-e egy adott helyen a szörny. Mindig csak egyetlenegy olyan mező van, amire az összes információ igaz, így érdemes arra is odafigyelni, hogy a többiek merre keresgélnek, mert abból rájöhetünk, ők milyen információ birtokában vannak. A játék gyors és egyszerű, a szabályok pár perc alatt elmagyarázhatók, és a térkép kirakása sem igényel hosszú időt.

A gondolkodás, amire a játékhoz szükség van, üdítően másfajta, mint a társasjátékok többségében. Amint egy kicsit ki ismertük a rendszert, már arra is törekedhetünk, hogy a kérdéseinkkel félrevezessük a többieket arról, hogy mi mit is tudunk. A Cryptid nagyon interaktív játék, folyamatosan figyelnünk kell a többieket, de mégsem közvetlen a konfrontáció, nem harcolunk a többiekkel, hanem, mint a kutatók, versengünk az elsőségért.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akiket egy expedícióról nem a sár és a hideg érdekel, hanem a felfedezés, akik szeretnek logikai fejtörőkön gondolkodni és ott sem áll távol tőlük, hogy szándékosan vezessék félre a társaikat.

Hajsza, sör, és kenyér

Elsőre furcsának tűnhet a kétszemélyes társasjáték gondolata, pedig elég nagy hagyománya van, sakkot például elég régóta játszanak már az emberek. Nem könnyű négy-öt embert rendszeresen összecsődíteni, de egy társat a játékhoz általában könnyű találni, pároknak is ideális ajándék lehet egy kifejezetten két személyre kitalált játék.

A Hajsza a második világháború alatt játszódik, az egyik játékos a brit kereskedelmi hajókra vadászó német cirkálót, a másik az őt kutató brit flottát irányítja. A német hajó titokban lép, a britek erősebbek ugyan, de először meg kell találniuk az ellenfelet. A játék a Watergate-ből és más kétszemélyesekből is ismert mechanizmussal dolgozik, a kártyákat vagy eseményként vagy akcióként használhatjuk fel. Esemény lehet egy kapitány megérzése, vihar a tengeren vagy a német hajó átfestése, hogy nehezebben találjanak rá. Akcióként mozogni, kutatni lehet. Ha a britek megtalálják az Admiral Graf Spee cirkálót, elkezdődik a játék végi nagy csata, itt a briteknek van előnyük, ha azonban a németeknek sikerül elsüllyeszteniük öt kereskedelmi hajót, ők nyertek. A szabályok egyszerűek és egy játék sem tart sokkal tovább fél óránál, de közben, ha beleéljük magunkat, egy klasszikus háborús film szereplői lehetünk.

Sokkal békésebb a másik kétfős játék, a Sör és kenyér, ebben két szomszédos falu verseng azon, ki tudja a legjobb kenyeret és sört készíteni. Az erőforrások, a patak és a szántóföldek közösek, innen lehet kártyák kijátszásával begyűjteni az összesen ötféle nyersanyagot. Egy-egy kártya háromféleképpen is felhasználható, erőforrások szerzésére, sör és kenyér elkészítésére vagy a saját falunk fejlesztésére. A játékban bő és szűk esztendők váltogatják egymást, de ha ügyesen taktikázunk, fel tudunk készülni a nehezebb időkre. Ez az aprócska doboz egy igazi összetett, eurojáték élményét adja két játékosnak.

• Kiknek ajánljuk? Pároknak (a Hajszát inkább testvér-, a Sör és kenyeret bátrabban, házaspároknak is), amelynek tagjai szeretnek játszani, de nem mindig találnak hozzá társakat. A Hajsza kiváló játék lehet a foteladmirálisoknak, a Sör és kenyér pedig a klasszikus német típusú társasokért lelkesedőknek.

Dübörgő derby

A Dübörgő derby sok szempontból az előbb említett játékok ellentéte: zajos, kissé kaotikus és annál jobb, minél többen játsszák. A játékban lóversenyre fogadhatunk, az egyes lovak kockadobások alapján lépnek előre. Fogadni futam közben is lehet, de sokkal többet nyerhetünk, ha korán tippeljük meg, ki lesz a nyertes. Minden futamnál vannak speciális események is, amikre rakhatunk téteket. Egymás után négy futamon kockáztathatunk, és a futamok között mindenféle különleges képességeket is kapunk.

A játékhoz van egy alkalmazás is, ha azt használjuk, nem kell játékvezető, aki dob a kockákkal. Az alkalmazás ráadásul még hangulatosan közvetíti is a futamot, amitől igazán a turfon érezhetjük magunkat. Elsőre talán egyszerűnek tűnik, de a Dübörgő derby bőven ad lehetőséget a taktikázásra, az esélyek latolgatására, de azzal, hogy valós időben zajlik a futam, nem kell attól sem tartanunk, hogy a többiekre kellene várnunk – sőt gyakran kifejezetten érdemes gyorsan lefoglalni a jól fizető helyeket. Egyszerre akár nyolcan is fogadhatnak, de annak sincs akadálya, hogy párok rakjanak együtt téteket, így egészen sokan is játszhatunk egyszerre vele. Izgalmas keveréke lesz ez a taktikát és analitikus gondolkodást igénylő társasoknak, és az inkább lelkesedésre és hangulatra építő partijátékoknak.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik rendszeresen járnak a lovira, és azoknak, akik még sohasem voltak ott. Kifejezetten jó játék lehet baráti társaságoknak, de akár szülinapi bulikon is remekül működhet.

Tavaszi karnevál

Tavaly az egyik kedvenc játékunk volt a Juharvölgye krónikái, amiben cuki kis állatok készültek fel a télre. Miközben izgalmas munkáslehelyezős játék volt, sikerült telibe találnia azt a hangulatot, ami nekünk leginkább a Futrinka utcából lehet ismerős: kedves, antropomorf állatok élnek együtt és mindenki boldog. Nagy várakozással néztünk a folytatás elébe, ami a Tavaszi karnevál címet kapta. A változatosság kedvéért most csak egyetlen cuki kisállatot irányítunk, aki nagyon sok szintén cuki barátot tud szerezni a játék során. A cél, hogy a nagy tavaszköszöntő ünnepre a lehető legtöbb meglepetést készítsük el. Ehhez egy térképen mozogva tudunk összesen hatféle nyersanyagot összegyűjteni, valamint olyan tevékenységeket elvégezni, amikkel még újabb képességekre tehetünk szert. Egy fokkal talán egyszerűbb a rendszer, mint a Juharvölgyé, de a kedves köntösbe bújtatva egy hasonlóan összetett társast kapunk.

• Kiknek ajánljuk? Békés családoknak, a Váratlan utazás és Nyúl Péter rajongóinak, de a komolyabb társasozásba éppen belenövő gyerekeknek is.

Turing Machine

A Cyptidnél már említett dedukciós játék a Turing Machine, aminek nem sok köze van az Alan Turing által elképzelt hipotetikus protoszámítógéphez, annál több a kódtöréshez, amire a legtöbben Turing neve hallatán asszociálnak. Egy három számból álló kódot kell kitalálnunk úgy, hogy csak nagyon hiányos információink vannak róla. Tudjuk például, hogy valamilyen szabály vonatkozik az első és második számjegy kapcsolatára, ez lehet az, hogy ezek egyenlőek, vagy az első nagyobb, mint a második, esetleg éppen fordítva. Arra, hogy pontosan mi is a szabály, úgy jöhetünk rá, ha egyes kombinációkat tesztelünk. Mindezt egy nagyon ötletes rendszerben tehetjük meg, a három számjegy lapját egymásra tesszük, és alácsúsztatjuk a szabály lapját. A számjegyek egymásra rakott lapjain csak egyetlen helyen lesz lyuk, és ezen át látjuk, hogy ez a kombináció megfelel-e a szabálynak, vagy nem. A lényeg, hogy minél kevesebb próbálkozásból, a többiek előtt jöjjünk rá a helyes kódra. Már a szabálykönyvben is rengeteg feladványt találunk, de a játék weboldalán további pár százezer érhető el.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik már unják a Sudokut, akik szívesen töprengenek hosszan egy feladványon, bárkinek, aki szeretett vagy szeret matematikaversenyekre járni.

Ősidők öröksége

Az Ősidők öröksége civilizációépítős társasjáték, itt a civilizációnkat kártyákból rakhatjuk össze. A lényeg, hogy a megszerzett ősi emlékek (az egyiptomi piramisoktól a maja városokig) kezdetben valamennyi tudással megrakva érkeznek a táblánkra. Minden kör végén a kirakott kártyáinkat öregednek, eggyel balra csúsztatjuk őket. A tábla végén leeső kártya lesz a civilizációnk egyik emléke, a cél, hogy ezekből minél többet gyűjtsünk össze. Azzal is igyekeznünk kell, hogy mielőtt egy lap a múlt homályába vész, az összes lehetséges tudást gyűjtsük be róla, különben negatív pontokat kapunk a játék végén.

A lapoknak mindenféle képességeik is vannak, segítik más lapot kijátszását, vagy a tudás begyűjtését. Így aztán tulajdonképpen egy minél hatékonyabban működő rendszert kell összeraknunk, ahol a különböző bónuszok kombinációja bővíti a lehetőségeinket. Mivel a kártyák folyamatosan tűnnek el, nem egy optimális rendszerre van szükség, hanem olyanra, ami mindig az adott helyzethez alkalmazkodik. A játékban nincs nagyon sok interakció, nem ez lesz az, amin egy életre összevész a család, viszont töprengésre, gondolkodásra, taktikázásra bőségesen ad lehetőséget.

• Kiknek ajánljuk? Fotel Indiana Jonesoknak, akik anélkül szeretnének ősi építményeket és tárgyakat felfedezni, hogy csizmát kellene húzniuk.

Égbolt vándorai

Már jóval a civilizáció összeomlása után vagyunk az Égbolt vándorai játékban. A romokból kell új társadalmat felépítenünk, ehhez felfedezni a területet, megtisztítani a szennyeződéstől és új falvakat alapítani. Mindezt hogyan máshogy, kártyák kijátszásával tudjuk megtenni. A kártyák mindegyike a négy elem közül valamelyikhez tartozik, és ez a hátulján is látszik. Ez azért fontos, mert az egyes kártyák kijátszásához nemcsak az fontos, hogy nálunk mi van, hanem gyakran az is, hogy a többi játékos milyen típusú kártyákkal rendelkezik. Hogy ezt jól láthassuk, a kártyáinkat magunk elé rakjuk ki, hogy a hátoldalukat mindenki láthassa.

Ez teszi különlegessé az Égbolt vándorait, mivel folyamatosan figyelni fogjuk és számontartjuk, hogy a többiek mit csinálnak, milyen kártyáik vannak. Lehetőségünk van egyre hatásosabb kombók összeállítására, körökön át tervezgetjük a nagy dobást, amivel egyszerre építünk falvakat, szerzünk be újabb felfedezőket és tisztítjuk meg a területünket. Mindenkinek vannak egyéni céljai is, amik játékról játékra változhatnak, így sok újrajátszásnál ad élményt a játék. Érdemes még azt is megjegyezni, hogy a játék komponensei kifejezetten csinosak, egyfajta képregényes esztétikát tükröznek.

• Kiknek ajánljuk? Ökoharcosoknak, akik szeretik az interakciót játékban, de nem akarnak konfliktust.

Kitchen Rush

Korábban már bemutattuk Turczi Dávid valós idejű kooperatív játékát a Clinic Rusht, ennek a játéknak az alapötletére épül a Kitchen Rush is. Ebben a játékban is homokórákkal foglalhatjuk el a helyeket, hogy elvégezzünk különböző feladatokat, de itt nem kórházat kell menedzselni, hanem egy feltörekvő éttermet. A legnagyobb különbség, hogy az éttermes változatban mindenki egy-egy ételen dolgozik, és végig kell csinálnia az elkészítés összes munkafázisát. Így aztán gyakran lesz olyan helyzet, hogy toporogva várunk a tűzhelyre, vagy a raktárra.

A játék alapszabályai az elődhöz képest egyszerűek, nem kell külön minijátékokat játszanunk, de mivel sokféle feladatunk van, ez nem is gond. Különbség még, hogy nyolc fejezetben, egyre komplexebb kihívásokkal követhetjük végig egy étterem felemelkedését a Michelin-csillagos elismerésig. Azáltal, hogy mindenkinek saját feladata van, a játék elkerüli a kooperatív társasok legnagyobb hibáját, a vezérürüeffektet, amikor egy játékos irányítja igazából a többit. A Kitchen Rush kifejezetten jó családi élmény lehet, amiben mindenki együtt dolgozik.

• Kiknek ajánljuk? Leendő Rácz Jenőknek és Sárközi Ákosoknak, és olyan családoknak vagy baráti társaságoknak, amelyek tagjai együtt szeretnének győzni.

Nomád

Pierrot játéka, a Nomád nem árul zsákbamacskát: egy nomád törzset irányíthatunk benne. A legtöbb interakciónk a többiekkel a lépéssorrend és a végrehajtható akciók kiválasztásában lesz. Sorban mindenki lerakhatja a figuráját a látványos áldozati dombra valamelyik szabad helyre, ez dönti el, hogy hány lapot vehetünk fel, hány akciót tehetünk meg, és mikor kerülünk sorra.

A dilemma lényege, hogy inkább sok lapot vennénk el, amikkel a térképünket bővíthetjük, esetleg elejtendő állatokat rakunk le a térképre, vagy több akciót akarunk végrehajtani, amivel mozgathatjuk a vadászainkat, a táborunkat, hogy elejtsük a zsákmányállatokat. Egy klasszikus eurotípusú társasjátékkal van dolgunk, amiben fontos szerepet kap a hosszú távú tervezés, de az is, hogy reagálni tudjunk a változó lapkakínálatra. Különleges még a játék grafikája, ami leginkább az újabban népszerű pixelgrafikus számítógépes játékokra hajaz.

• Kiknek ajánljuk? Semmiféleképpen sem nomád barbároknak, hanem azoknak, akik egy az asztalon jól mutató, de komplex, a klasszikus elemeket ötvöző játékra vágynak.

Brüsszel 1893 Belle Epoque

A szecesszió olyan, mint a parfé, mindenki szereti, nem véletlen, hogy több város is úgy gondolja, ott született meg. A mi fejünkben a szecesszió valószínűleg Bécshez kötődik, de Brüsszel is azt gondolja, hogy az Art Nouveau a századfordulón onnan eredt. Ehhez a pillanathoz vezet el minket a Brüsszel 1893 Belle Epoque játék, amiben a város úttörő építészeinek és iparművészeinek bőrébe bújhatunk, hogy minél újszerűbb és gyönyörűbb házakkal és tárgyakkal kápráztassuk el a közönséget.

A kifinomult grafika mögött egy kőkemény eurotársasjáték bújik meg, aminek a munkáslehelyezés az elsődleges mechanizmusa. A munkásainkat elküldhetjük a városba, ahol nyersanyagokat szereznek be, műalkotásokat készítenek vagy bocsátanak áruba, esetleg új házat építenek a térképre. A város térképének mindig csak egy részletét használhatjuk, hogy melyiket, azt az egyik játékos döntheti el a kör elején. A házak építésén túl még műtárgyak készítésével és eladásával szerezhetünk sok pontot, itt is egy érdekes mechanizmus tartja az aktuális árakat folyamatos mozgásban. A körök végén számít, hogy a munkásaink pontosan hol vannak, de az is, hogy mennyi pénzt adtunk melléjük: aki egy oszlopba a legtöbb pénzt adta, az értékes bónuszkártyát szerez meg. Küldhetjük a munkásokat a tőzsdére, a városházára vagy más középületekbe is, de akkor lehet, hogy elveszítjük őket, ezért is muszáj figyelni, hogy a többi játékos mire készül, mit csinál. Az eddig említetteken túl is még nagyon sok további mechanizmus van a játékban, minden mindennel összefügg, nagyon alaposan kell gondolkodni ahhoz, hogy sikeresek legyünk.

• Kiknek ajánljuk? Gyakorlott társasjátékosoknak, akik egy békés, de igazán komoly kihívást jelentő játékra vágynak.

Idő könyvei

Az Idő könyvei játékról első pillantásra is látszik, hogy ez komolyabb, összetettebb társasjáték. Minden játékos előtt három kapcsos könyvecske fekszik, ebbe gyűjthetik a lapokat, középen pedig még egy ugyanilyen könyvet találunk, ez a krónika. Ebben a játékban is civilizációt kell építgetni, itt az ipar, a tudomány és a kereskedelem fejlesztésével, a három könyv ezeket jelképezi. Ahhoz, hogy egy új lappal bővítsük a könyvünket, először meg kell szerezni a lapot, majd azt be kell írnunk a könyvbe, ehhez kétféle erőforrást, papírt és tintát használunk fel. Arra is lehetőségünk van, hogy a könyv valamelyik lapját aktiváljuk, amivel lapokat szerezhetünk, erőforrásokat gyűjthetünk.

A civilizációnk három aspektusának fejlődési sávján is egyre feljebb próbálunk jutni, hogy aztán amikor becsukjuk a krónika utolsó lapját, nekünk legyen a legtöbb pontunk. Sok más játékhoz hasonlóan a kulcs itt is az időzítésben és az egyes hatások ügyes kombinációjában rejlik. A könyvek tulajdonképpen olyan paklik, amiket egyszer sem keverünk meg, így a játék mechanikájában leginkább a Dominionra és az efféle pakliépítős játékokra hasonlít, de épp eléggé különbözik tőlük ahhoz, hogy újszerű legyen.

• Kiknek ajánljuk? Enyhe istenkomplexusos játékosoknak, akik szívesen eltöltenek pár órát a saját civilizációjuk felépítésével.

Ticket to Ride Legacy

Egy teljesen külön cikket is megérdemelne a Ticket to Ride Legacy – a legendás vadnyugat című játék, ha másért nem, mert a tervezői között ott van Matt Leacock és Alan R. Moon. Olyan ez, mint a Feláldozhatók 2, az első film, amiben egyszerre szerepelt Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger, Moon ugyanis az eredeti Ticket to Ride tervezője, Leacock nevéhez pedig a társasjátékok egy teljesen új típusa, a legacy játékok kitalálása fűződik.

A Ticket to Ride a kétezres évek elején a társasjátékos forradalom egyik zászlóvivője volt a Catannal és a Carcasonne-nal együtt, ma már kifejezetten egyszerűnek tűnik a mechanikája: azonos színű lapokat kell gyűjtögetnünk, hogy azokat felhasználva útvonalakat építsünk be egy térképen. A játéknak számtalan változata jelent meg, a legsikeresebb talán az Európa, de van India, Skandinávia, Németország is. A legacy vagy örökség játékok közül az első a Rizikó ilyen változata volt, az elsöprő sikert a következő ilyen játék, a Pandemic legacy aratta, sokáig vezetve a társasjátékok dicsőséglistáját a boardgamegeek oldalon.

Az örökség játékok folyamatosan alakulnak, fejlődnek, új szabályok kerülnek elő, változik a tábla például a ráragasztott matricákkal, általában maga a játék valamilyen folytatólagos történetet mesél el. Így van ez a Ticket to Ride esetén is, vasútvállalatunkkal tizenkét játékon keresztül módosíthatjuk óceántól óceánig az új kontinenst. Az első parti alig különbözik a már jól megszokott játéktól, de nagyon hamar érkeznek az újabb és érdekesebb szabályok, amiket spoilerveszély miatt nem mondunk el. Az alapjáték egyszerűsége kifejezetten előny, az újonnan belépő dolgok ugyanis nem teszik kezelhetetlenül bonyolulttá a játékot, viszont gondoskodnak róla, hogy minden egyes partit izgalommal várjon minden játékos. Egybehangzó vélemény, hogy az egyik legjobb ilyen játék született meg. Elsőre talán húzósnak hangzik, hogy egy ilyen új játékkal csak tizenkétszer lehetne játszani, de egyfelől már magában az, hogy négy vagy öt ember tizenkétszer egy-másfél órát tölt el együtt, elég ritka, ráadásul ha végigjátszottuk a tizenkét fejezetet, egy teljesen egyedi saját játékunk lesz, amivel bármikor játszhatunk.

• Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik már jól ismerik a Ticket to Ride-ot, és azoknak, akik még nem, azoknak, akik már sok örökség játékkal játszottak, és azoknak, akik még eggyel sem.

(A játékokat a Compaya, Delta Vision, Gémklub, Piatnik, Reflexshop és Vagabund kiadóktól kaptuk kipróbálásra.)