Manuel korábbi kapcsolatát rajongók üzenetei mérgezték, T. Danny a negatív cikkeket is megnézi magáról

A zenészektől elvárja a közönség, hogy a különböző felületeken folyamatosan tartsák a kapcsolatot a rajongóikkal, de Dzsúdló például már nem igényli ezeken a platformokon a visszajelzést.

„Már azt érzem, hogy a social mediából vagy alapvetően a médiából én már nem keresek visszacsatolást, mert azt biztos, hogy nem tudom befogadni. Ezt élőben érdemes keresni. Ha valódi emberektől látom, hogy megállítanak, hogy írjak alá egy képet, akkor az jobban esik, mint hogyha egy ismeretlen embertől olvasok egy üzenetet, hogy szereti a zenémet. A közösségi médiában kapott üzenetek nálam fennakadnak egy szűrőn szerintem, és sokszor felmerül, hogy letörlöm a picsába az egészet” – osztotta meg saját érzéseit a témában Dzsúdló.

Ismert emberként nehéz megőrizni a privát szférát, ezt a bulvármédia és a rajongók gyakran nem tartják szem előtt. Manuel a párkapcsolatában is érezte, hogy mérgezően hat a kapcsolatára az őt övező figyelem:

„Én ezt már megjártam az előző párommal. Akkor még nem nagyon voltam tisztában azzal, hogy mivel jár az, hogy hírnév, és azt is megtapasztaltam, hogy az emberek nem csak jót akarnak neked. Valamilyen szinten az a párkapcsolatom arra ment rá, hogy akár 13 éves kis rajongó lányok küldözgettek neki kamusztorikat. Ez rá tudja nyomni a bélyegét egy kapcsolatra. Azóta például a jelenlegi párommal nem is nagyon raktam ki semmit.”

Zenészként elkerülhetetlen az, hogy az előadók posztoljanak a dalaikról, T. Danny szerint azonban nincs igazán recept arra, hogyan lehet ezt kiegyensúlyozottan csinálni.

„Nekünk, zenészeknek, előadóknak, vagy bármilyen hírességnek az a feladatunk, hogy magunkat valamilyen szinten promotáljuk, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megosszunk olyan dolgokat, amik betekintést engednek az életünkbe. Ezzel nehéz lavírozni. Eljutottam most már arra a szintre, hogy mindent megtekintek, ami velem kapcsolatos cikk vagy fotó, akkor is, ha rossz színben tüntet fel engem. Lehet, hogy egy kicsit szarul esik, lehet, hogy öt percig rosszul érzem magam, de aztán elszívok egy cigit, és megnyugszom. Az is egy megoldás persze, hogy ezeket egyáltalán nem nézed meg.”

Lábas Viki korábban már nyilatkozott az After adásában arról, hogy milyen egy alapvetően férfiak által dominált közegben frontembernek lenni. A Klipszemlén is megosztotta, mit tapasztal a zeneiparban ebben a témában.

„Történt már velem olyan stúdióban, hogy nem vettek komolyan, de nem feltétlenül azért, mert lány vagyok, hanem azért, mert nem tudták elhinni rólam, hogy vannak gondolataim. Szeretek ebben a szakmában úgy mozogni, hogy ennyi férfi vesz körül, mert nagyon jó fej, érzékeny férfiak vannak a többségben. Nem azok a tuskók, akiket látsz a dugóban, akik ledudálnak háromszor. Sokkal jobb ebben a közegben mozogni. Én is látok csajokat, akiket nem értek, hogy mit keresnek ebben a szakmában, mégis szeretik őket, és ezzel nincsen szerintem semmi baj” – fejtette ki a beszélgetésben Lábas Viki.

Az adásban szóba kerül még:

• Hogyan küzdenek meg a zenészek a magánnyal.
• Miért lenne kötelező minden embernek terápiára járnia.
• Hogyan dolgozzák fel a turnék utáni csendet.
• Hogyan tud Fluor Tomi magán nevetni.
• Miért szeretne Dzsúdló inkább zajtól visszahúzódva élni.
• Nem tartanak attól, hogy a traumáikból származó dalok mindenki számára elérhetők.
• Muszáj szomorú művésznek lenni.

Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes beszélgetés meghallgatható a Telex After legújabb adásában.

Ennek az interjúnak az elkészülésekor fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) alkalmazást használtuk.