2023. augusztus 24. – 21:56
Négy éve már, hogy megjelent az eddigi utolsó Star Wars-film, a Skywalker kora, amit annyira rosszul fogadtak a rajongók és kritikusok is, hogy jó időre elásta a Disney mozis terveit a franchise-zal. A világ egyik legértékesebb filmsorozata most ott tart, hogy állítólag négy különböző filmet is fejlesztenek a háttérben, de azokról alig tudni valamit, megjelenési dátumról pedig még hozzávetőlegesen sem lehet beszélni. Ezért is jött valamennyire kapóra a Disney-nek a streamingrobbanás, illetve a Disney+ elindítása, mert a mozikból kiábrándult közönségnek picit más alternatívát tudtak nyújtani.
A Mandalorian elképesztő és némileg váratlan sikerére a stúdió természetesen úgy reagált, hogy gyorsan berendelt még egypár sorozatot, de amíg az ismert karakterekről szóló történetek csúnyán hasra estek (Obi-Wan, Book of Boba Fett), addig az Andor egyértelmű kritikai siker volt. A Mandalorian olyannyira feje tetejére állította a dolgokat, hogy ma már látszik, a következő évek Star Wars-folytatásainak itt ágyaznak meg először.
Ez történt az Ahsokával, a legújabb Star Wars-sorozattal, ami a rajongók számára nagyon, a laikusok számára viszont alig ismert karakterek köré épül egy évtizeddel a Jedi visszatér történései után. A most megjelent első két rész is inkább azzal volt elfoglalva, hogy bemutassa a főbb karaktereket, az új gonoszokat, és a hőseink különböző céljait, ami biztos jó és fontos az egységes történetvezetés szempontjából egy tucat film és sorozat után, de ha egy 40-50 perces epizód nagy részét állandóan guglizással töltöm sorozatnézés helyett, az nem nagy élmény. Akkor sem, ha közben a Disney-nek most sikerült mozis minőségű képi színvonalat teremtenie.
A címszereplő Ahsoka Tano (Rosario Dawson), akit a laikusok a Mandalorianből ismerhetnek, pedig a háttérben az egyik legfontosabb karaktere a modern Star Wars-univerzumnak. Ahsoka ugyanis Anakin Skywalker padavanja volt egészen addig, amíg mestere át nem állt a sötét oldalra. A Clone Wars és a Rebels animációs sorozatok részben pont ezt az időszakot dolgozzák fel, vagyis a Sithek bosszúja és a legelső Star Wars-film közti átmenetet. Azt már sok cikkünkben érintettük, hogy az animációs filmek kánonnak számítanak, és a modern Star Wars-produkciók ezeket a történeteket és karaktereket folytatják. Így bukkantak fel itt-ott az animációs sorozatokból ismerős, de élőszereplősen még nem látott karakterek, mint Cad Bane, Bo-Katan Kryze, Sabine Wren vagy Ahsoka Tano.
Éppen ezért teljesen másként láthatja ugyanazt a sorozatot egy mániákus rajongó és egy sima mezei néző.
Egy sima mezei néző ugyanis az alábbi dolgokat láthatta a most megjelent két epizódból:
- Ott van az a jedi űrlény (Ahsoka Tano), akit láttunk a Mandalorianben, és valaha Anakin Skywalker volt a mestere;
- van egy hasonlóan kinéző, pilótadzsekis másik, zöld űrlény (Hera Syndulla);
- van egy színes hajú nő (Sabine Wren), aki egy vagány motoros, lázadó karakter, és egyszerre kicsit jedi és kicsit mandalóri;
- és ezek hárman nagyon szeretnék megtalálni egy régi barátjukat (Ezra Bridger), aki mártírként áldozta fel magát korábban valami jó ügy érdekében.
Nagyjából ennyi a lényegi része az első két epizódnak, és itt látszik igazán, mennyire macerás bármilyen sztorit is elmesélni ebben a világban, ha valamennyire ismert karakterekhez nyúlunk. Az Ahsoka hiába néz ki lebilincselően és hoz egyértelműen mozis minőséget, ha abból áll a cselekmény, mint mostanában minden Marvel- és Star Wars-produkció: mire képbe hozzák a nézőt, hogy ki kicsoda, mi történt eddig, és mit érdemes tudni, azalatt lemegy 1-2 epizód vagy a film első harmada. Emiatt pedig olyan béna dolgokhoz kénytelenek nyúlni a rendezők, hogy Sabine Wren (Natasha Liu Bordizzo) lázadó személyiségét úgy mutatják be, hogy ázsiai (talán japán?) hard rockra motorozik a semmi közepén, miközben megpróbálják a hivatalos szervek lassításra bírni. Mindezt úgy, hogy közben vár rá egy hatalmas tömeg és több fontos politikus, mert éppen az ő és társai előtt tisztelgő falfestményt akarnak átadni az ő vendégszereplésével.
A másik oldalon megismerjük a rosszakat, vagyis a sötét oldal ilyen-olyan képviselőit. Két egykori (?) jedit és egy boszorkányt (?), akik ugyanazt keresik, mint a másik oldalon, csak ők Thrawn admirálist szeretnék visszahozni. Hogy ki az a Thrawn admirális? Laikus nézőknek valószínűleg fogalma sincs, ezért hiába van rajta nagy hangsúly, nem igazán lehet átérezni ennek a projektnek a súlyát. Ahogy azt sem, hogy az első rész végén az egész addig felépített Sabine Wrent leszúrják, és azután jön a stáblista, hogy azt hihetnénk, hősünk meghalt. Csakhogy nem kell ahhoz fekete öves tévénézőnek lenni, hogy biztosak legyünk benne, nem halt meg. Hát, miért ölnék meg az első rész végén azt a karaktert, akiről az epizód fele szólt? És lám, a második rész elején már nagyjából jól is van, szóval ennyit a minőségi cliffhangerekről a streamingkorszakban.
Laikusként az Ahsoka első két része inkább egy termékbemutató, hogy itt vannak ezek meg ezek az akcióbábuk, ezekkel fogunk játszani a következő hetekben.
Ez már a Marvelt is kezdi teljesen elértékteleníteni, és a Disney is jó úton jár, hogy lassan a Star Warshoz se legyen kedve senkinek, mert nem reklámot akarunk nézni, hanem drámát, emberi (és űrlény-) sorsokat, cselekményt, klassz dialógusokat és karakterfejlődést. Az egyetlen pozitívum, hogy Dawson tökéletes választás volt Ahsoka szerepére, illetve a nemrég meghalt Ray Stevenson fantasztikus Baylan Skoll szerepében.
Az viszont már egészen más kérdés, hogy hogyan állnak azok a sorozathoz, akik bibliaként tekintenek a Rebels és Clone Wars animációs sorozatokra. Ezekért az a Dave Filoni felelt annak idején, akit lassan bátran hívhatunk második George Lucasnak, mert javarészt neki köszönhető, hogy annyira jó lett a Mandalorian, és hogy valamennyire ki tudott mászni a Star Wars a legutolsó trilógia által ásott gödörből. Filoni karakterei egyre nagyobb számban jelennek meg mindenhol, és mivel a rajongók tényleg sokra tartják a korábbi munkáit, az az ellenszenv sincs meg részükről, mint amit a Disney-éra mozifilmjei kaptak.
De ha a kedves olvasó azt várja, hogy itt most összekötünk minden szálat, az erősen téved. Évek óta gyűröm és gyűröm a Clone Wars-animációs sorozatot, de sosem jutok tovább három évadnál. Így csak részben tudom, hogy mennyire fontos karakter Thrawn, Ahsoka vagy Ezra Bridger, vagyis nem esem hasra pusztán attól, hogy ezeket most valódi színészek alakítják egy élőszereplős produkcióban. Azt viszont érezni, hogy az Ahsokát mindenképpen nézniük kell majd azoknak, akiket érdekel a Star Wars világa a jövőben, mert a Mandalorian mellett itt történhetnek majd olyan dolgok, amelyek meghatározzák a későbbi filmeket – már ha azok elkészülnek egyáltalán.
Addig viszont nagyon remélem, hogy az Ahsoka képes lesz azt az érzelmi mélységet elérni, amit egy Mandalorian vagy Andor tudott, mert enélkül csak egy nagyon drága töltelékről beszélünk a Disney+ egyik aloldalán. Szeretném tudni, mi történt Anakin és Ahsoka között, és nem elég annyi, hogy Rosario Dawson sárga kontaktlencsével bámul szomorúan a semmibe, ha a volt mesteréről van szó. Szeretném tudni, ki az a Thrawn és ki az az Ezra Bridger, és miért annyira rohadt fontos, hogy őket visszahozzák a nem is tudom honnan. Szeretném tudni, hogy miért fontos, hogy Sabine Wren felveszi a második rész végén a mandalóri sisakot, és ez hogyan kötődik ahhoz, hogy közben jól bánik a fénykarddal, és egy öreg droid szerint senkinek sem volt olyan szoros kötődése még az Erőhöz, mint neki.
Ha ezek csak szimpla rubrikák egy rajztáblán, amiket majd kiikszelget a sorozat, az édeskevés. Lehet fintorogni Baby Yodán, de igenis jó látni évadról évadra, hogyan lett apa-fia kapcsolat egy magányos, mogorva fejvadász és egy miniűrlény között. Ezek azok, amik művészi alkotássá tesznek egy produkciót, mert erős érzelmeket vált ki a nézőkből. Ha az érzelemkiváltás itt is annyiból áll, hogy „Nézd, az ott Sabine Wren a Rebelsből!” vagy „Haha, hát ez Chopper, a kedvenc kis droidom a rajzfilmekből!”, az marhára kevés, és valószínűleg a közönség nagy része is kiégett már emiatt főleg a Disney munkássága óta. A potenciál ott van, Dawson és Stevenson például egyaránt remek színészek, de ha, mondjuk, Sabine Wren személyiségét továbbra is csak vad motorozásból és a haja levágásából ismerhetjük meg, akkor valamit nagyon elfelejtettek a Disney-nél, amikor a szórakoztatás lenne a cél.
Az Ahsoka a Disney+ kínálatában látható.
